Gennaro Gattuso

Gattuso 1978. január 9-én látta meg a napvilágot Corigliano Calabro városában. 12 esztendős volt, amikor elköltöztek Perugiába, ahol a helyi fociiskolában felfigyeltek a tehetségére. 14 éves korától kezdődően a felnőttekkel edzett, de a várva várt bemutatkozás “csak” 18 esztendős korában érte 1996 december 22.-én a Bologna ellen.

1997-ben, 19 évesen eligazolt a Perugia csapatától, a skót bajnokságban vitézkedő Rangershöz. A játékos Walter Smith kérésére érkezett, aki azonban 1998-ban elhagyta a klubot, és az új edző, Dick Advocaat nem számolt az ifjú tehetséggel így “létszámon felülivé vált”.  A több játéklehetőség reményében 1998-ban elhagyta Skóciát és visszatért Itáliába, ezúttal a Salernitana csapatába, ami akkor még az olasz élvonalhoz tartozott. Az átigazolási díj 4,7 millió euró volt. Itt végre megtalálta a számításait. A szezon során rendszeresen pályára lépett, és jó teljesítményt nyújtott. Ennek következtében több csapat is érdeklődött utána-köztük angol klubok is-ő azonban a Milan ajánlatát fogadta el. Édesapja nagy Rivera rajongó volt ami őt is Milan szurkolóvá tette. Így kerülhetett a fanatikus fiú abba a csapatba, ahol kétségkívül a lehető legnagyobb motivációt kapta.

A Milan 9 millió eurót fizetett Gattusóért, de aligha bánták meg. A kőkemény játékáról, rengeteg futásáról és harciasságáról ismert Gattuso egyből a csapat egyik alapemberévé vált. A kezdet nem indult túl fényesen Rhino számára. Bár első idényében még sikerült a harmadik helyen zárni a csapatnak, az azt követő évben csupán a hatodik hely jutott osztályrészül. A harmadik idényében azonban a csapathoz érkezett Carlo Ancelotti, karrierjének egyik legmeghatározóbb edzője. Az új edző rengeteget kísérletezett a csapat összeállítását illetően. Így Gattusónak is több szerepkörben kellett meggyőznie az edzőt képességeiről. Többnyire középső középpályásként szerepelt jobb oldalon, de játszott Pirlo posztján is-természetesen más szerepkörben. Az új mester, az új lendület, egészen a negyedik helyig vitte a csapatot, ami bl-indulást jelentett a klub számára. A következő idényre Carlo Ancelotti sikeresen összerakta a középpályát. Egyfelől megérkezett a rivális Intertől a már akkor is többszörös bl-győztes Clarence Seedorf, másfelől pedig az addig jobbára támadók mögött szereplő Andrea Pirlót berakta a védelem elé. A legendás négyeshez tartozott még a rekordösszegért igazolt Rui Costa és természetesen a csapat szíve Gattuso is. Ez a későbbiek során kulcsfontosságúnak bizonyult. A 2002/2003-as idényben ugyanis a klub bl-döntőig jutott, ahol a Juventus csapatát végül büntetőkkel győzte le a Milan. Ez volt Gattuso első jelentősebb, a Milannal elért trófeája. Ugyanebben az évben olasz kupa is a vitrinbe került. A következő szezonban a címvédés nem sikerült a csapat számára, de a bajnokságot meggyőző fölénnyel nyerték meg. A második helyezett Roma-t 11 ponttal előzte meg a Milan, a kiegyensúlyozott teljesítményben természetesen ismételten kulcsszerep hárult Gennaro Gattusóra. A 2004/2005-ös év minden Milan szurkoló szemében fájó pont. A csapat eljutott Isztambulba a bajnokok ligája döntőbe, sőt parádés játékot produkálva 3-0-ra is vezetett, de a Liverpool egyenlíteni tudott, és a büntetőpárbajt végül meg is nyerte.  A kezdőcsapatban Gattuso is helyet kapott, és csak a 112. percben váltotta őt le Rui Costa. A bajnokságban is második lett a Milan, méghozzá a Juventus mögött. A következő mérföldkő a karrierjében a 2006-os évhez köthető. Egyfelől megnyerték a válogatottal a világbajnokságot másfelől a Milant bundázással vádolták, és bár engedték a bl-indulást a bajnokságban -8 pontos büntetéssel sújtották a klubot. Gattuso fejében meg se fordult, hogy elhagyja a csapatot, állítása szerint még akkor is maradt volna a Milanban ha az történetesen a Serie B-be kerül.

“Nem akartam ezzel az üggyel foglalkozni, de ha már így hozta a sors ezennel megfogadom, hogy semmiképp nem hagyom el a Milant. Nagyon sokat köszönhetek a piros-feketéknek, így ha netán kizárnak minket a Serie-B-be, akkor sem igazolok el. Különben meg nem hiszem, hogy mi is benne lennénk ebben a botrányban, egyesek csak azért kevertek bele minket, nehogy nekünk ítéljék a bajnoki címet.”

Mint ismeretes a következő szezonban a csapat végül erőn felül teljesítve eljutott az athéni döntőig, ahol az ellenfél a 2005-ös mumus a Liverpool volt. A revans végül sikerült, Pippo Inzaghi duplájával nyert a Milan, ezzel Gattuso megnyerhette élete második, egyben utolsó bajnokok ligája címét is. A játékos klasszis teljesítménye ezúttal is nélkülözhetetlen volt. Harciassága a híresen sokat futó angol klubok ellen (Manchester United és Liverpool) rengeteget jelentett a csapat számára. A Carlo Ancelotti-féle sikerkorszak utolsó fényes állomása volt az a diadal. A következő évek ugyanis semmilyen porondon nem hoztak igazi sikert. A 2007-2008-as esztendőben a bajnokok ligájában már a nyolcaddöntőben búcsúzott a csapat, míg a bajnokságban csupán az ötödik helyet sikerült megcsípni, lecsúszva így a bl-indulást jelentő pozíciókról. Bár egy évvel később még Ancelotti irányítása alatt a csapat elérte a harmadik helyet, mégis edzőváltás történt. A Chelseabe távozó olasz szakember helyét, a brazil Leonardo vette át. Ez az év nemcsak Carlo távozása miatt volt rossz emlékű Gattuso számára, hiszen a bajnokságban nagyon keveset játszott sérülés miatt. Az új mesterrel sem értette igazán a közös hangot. Egyfelől nem volt jó formában, másfelől az új játékstílust se nagyon tudta megszokni. Mindennek tetejébe újfent sérülések is gyötörték. A szezont végül a harmadik helyen zárta a csapat a bajnokságban, a bajnokok ligájában azonban nagyon csúnya vereséggel távozott a  nyolcaddöntőben a Manchester Untited által. Leonardo végül csak egy évet maradt edzőként. Az új mester Massimiliano Allegri új reményt adott a harcias játékos számára. A bizalom ami Allegri részéről érkezett, a teljesítményére is kihatott. A bajnokságban két évnyi szünetet követően ismét betalált, egyik gólja ráadásul a Juventus elleni rangadót döntötte el. Ebben az idényben a Milan bajnok lett. Ez szám szerint a második olasz bajnoki címe. Utolsó Milanos éve azonban nem sikerült jól. Az első fordulóban olyan szerencsétlenül ütközött csapattársával Alessandro Nestával, hogy megsérült, így hamar le kellett cserélni. Az orvosi vizsgálatok aztán kimutatták, hogy a baj komolyabb, sokáig az a veszély fenyegetett, hogy vissza kell vonulnia. Egy látóideg sérült meg, minek következtében kettős látással küszködött. Végül hosszas küzdelem után, de visszatért a pályára. Bár korábban kijelentette, hogy egy ilyen szezon után akár ingyen is játszana a klubban, végül a távozás mellett döntött, hogy átadja helyét az újabb generációnak. A Milanban lejátszott 335 mérkőzés során 9 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. Szíve szerint a Rangers csapatához szerződött volna, ami igen komoly anyagi problémákkal küszködött. Végül a klub megszűnését követően a svájci Sion csapatához igazolt, ahol a magyar válogatott Vanczák Vilmos csapattársa lett.

Gattuso az olasz válogatottban:

A korosztályos válogatottnak 18 éves korától rendszeresen tagja volt. 2000-ben társaival együtt megnyerték az U21-es Európa bajnokságot. Még ebben az évben a felnőttek között is debütált méghozzá február 23-án Svédország ellen. Novemberben az első válogatott gólját is megszerezte egy angolok ellen barátságos mérkőzésen. Annak a találkozónak magyar vonatkozása, hogy a legendás játékvezető Puhl Sándor utolsó hivatalos nemzetközi mérkőzése volt. Részt vett a 2002-es, 2006-os és 2010-es világbajnokságon, illetve a 2004 és 2008-as Európa bajnokságon is. Ezen felül tagja volt a 2000-es olasz olimpiai futball-válogatottnak és a 2009-es konföderációs kupán is pályára lépett. Legnagyobb sikere kétségkívül a 2006-os világbajnokság volt, melynek során az olasz válogatott alapembereként megnyerték a viadalt. Utolsó válogatott mérkőzését a 2010-es világbajnokságon játszotta a Szlovákia elleni 3-2-re elbukott találkozón, ami végül az olaszok kiesését is jelentette. Összességében 73 találkozón lépett pályára a címeres mezben, melynek színeiben 1 gólt szerzett.

Magánélete:

Felesége Monica Romano egy olasz származású skót hölgy akivel egy barátságos Rangers meccsen ismerkedett meg Torontóban. Egy lányuk és fiuk van Gabriella és Francesco.

Eredményei:

A Rangers csapatával

Skót bajnok 1998/1999

Skót ligakupa győztes (1998/1999)

A Milannal

Olasz bajnok 2x (2003/2004, 2010/2011)

Olasz kupa győztes (2002/2003)

Olasz szuperkupa győztes 2x (2004/2005, 2011/2012)

Bajnokok ligája győztes 2x (2002/2003, 2006/2007)

Európai szuperkupa győztes 2x (2003/2004, 2007/2008)

Klubvilágbajnok (2007)

A válogatottal

U21-es Európa bajnok (2000)

Világbajnok (2006)