Magyarok a Milanban

Az AC Milan labdarúgó csapata 1924-től egészen napjainkig alkalmazza a magyar származású futballistákat és vezetőedzőket, köszönhetően az országgal alkotott remek kapcsolatnak. Mára már megszokott esemény a Nyíregyházán, valamint Budapesten rendezett Milan Junior Camp, ahol az együttes korábbi sztárjai is megjelennek. A 2009-ben lejátszott Magyar Ligaválogatott elleni találkozó, ahol Kaká, David Beckham és Ronaldinho is pályára lépett, még erősebbé tette a két ország, illetve a klub közötti viszonyt.

No de ne fussunk ennyire előre, vegyük csak sorba egyenként, hogy kik azok, akik számára valóra vált az álom, vagyis szerepelhettek a 7-szeres BEK/BL győztes alakulatnál. A történet az 1920-as években kezdődött, évre pontosan 1924-ben. Ekkor szerződtette a gárda Bánás Józsefet, aki 1894-ben a ma már Szlovákiához tartozó Ciferen látta meg a napvilágot. A keménykötésű középpályást sokan durvasága miatt szerették, a mai futballban ő inkább az akkori Milan Gattusójaként tevékenykedett. Egy évet követően távoznia kellett egy térdsérülés miatt. Igaz, olyan sokáig nem nélkülözte őt a piros-fekete alakulat, később ugyanis edzőként tért vissza. Érdekesség, hogy ő volt a klub első magyar légiósa a világháború után.

1926-ban újabb középpályás érkezett a klubhoz, a nemzeti válogatottat is megjárt Hajós Árpád, aki játékosként szintén csak egy évet töltött Milánóban. Elődjével ellentétben ő nem szerepelt túl sok mérkőzésen, azonban az aktív pályafutása után igazán sikeres edzői karrier várta.

Zsilizy József (más források szerint csak Zilizy) csatárként csak egy bajnoki mérkőzésen léphetett pályára a Diavoli színeiben az 1929-1930-as idényben. Mindazonáltal a mai napig az egyetlen magyar, aki elmondhatja magáról, hogy Milánóban, az AC Milanban fejezte be profi karrierjét, rá egy évre ugyanis már a Carrerését erősítette, de már edzőként.

Az olasz állampolgársággal is bíró Viola József 1933-ban vette át a klub vezetői státuszát, és egészen 1935-ig ebben a tisztségben maradt. A Komáromban született tréner az Atalantától érkezett a lombard egyesülethez, de előtte olyan gárdákat is irányított, mint a Juventus, vagy a CS Firenze (mai nevén Fiorentina).

A legmérvesebb futballdrukkerek számára a legismertebb név bizonyára Czeizler Lajosé, aki játékosként ugyan nem ért el komolyabb sikereket (egyes források szerint még külföldig sem jutott el ebben a szerepkörben), de edzőként 11 különböző címet tudhat magáénak. A Milanhoz 1949-ben került, és az itt eltöltött időszak során egy bajnoki címet is a vitrinbe tehetett az 1950-51-es évből. 1952 nyarán viszont úgy alakult a sorsa, hogy a Padova egyesületéhez igazol, de az 1956-os világbajnokságon az Azzurikat irányította, majd később olyan sztárklubok kispadjára ült le, mint a Sampdoria, a Benfica vagy a Fiorentina.

„A csúcson kell abbahagyni!” – szól a mondás, és ehhez is tartotta magát következő főhősünk, Guttman Béla. Hajós Árpádhoz hasonlóan játékosként ő sem dicsekedhet nagy múlttal, azonban edzőként egy sikerekben gazdag pályafutás áll mögötte. A vezetőedző Magyarországon, Olaszországban, Svájcban, Portugáliában, Brazíliában, Uruguayban és Dániában is megfordult, ennél viszont jóval nagyobb dicsőség, hogy szinte mindenhol trófeák garmadáját (kupák, bajnoki címek) érte el. Máig az egyetlen magyar edző, aki BEK-serleggel büszkélkedhet. Csapata ekkoriban a Benfica volt, amellyel 1961-ben, illetve ’62-ben duplázott. A Milanban egy szezont töltött el, de korábbi, valamint későbbi állomáshelyeivel ellentétben itt nem szerzett egy kupát sem.

A következő magyarig egészen 2010-ig várni kellett, ekkor az Internazionalétől érkező Filkor Attila döntött úgy, hogy elhagyja a Nerazzurikat az AC Milan kedvéért. Első idényében még csak pályára sem léphetett a Rossoneri színeiben, a klub ugyanis egy szezon erejéig kölcsönadta a másodligás Triestinának. Filkor ezt követően a Livornóban, a Bariban, a Pro Vercelliben, a Chateaurouxban és az Avellinóban is megfordult, majd 2015 nyarán hazatért Magyarországra és csatlakozott az Újpesthez. A magyar középpályás egyetlen egy tétmeccsen sem játszott a Milanban, felkészülési meccsen viszont bemutatkozhatott.

Több alkalommal is szerepelt próbajátékon a Milannál a Haladás U17-es csapatából és végül a klub 2011 nyarán szerződést kínált Tamás Krisztiánnak. A játékos iránt állítólag olyan európai klubok érdeklődtek, mint az Arsenal és a Tottenham, de végül Olaszországot választotta. A magyar balhátvéd egy év után már a piros-feketék közvetlen utánpótlásának számító, a Magyarországon a Honvédot és a Siófokot is edző Aldo Dolcetti vezényelte Primavera csapatnál készülhetett. Tamás a 2013/2014-es szezonban alapembernek számított Filippo Inzaghinál, a legendát ugyanis a vezetőség megbízta a Primavera csapat irányításával. A magyar játékos a bajnokságban 25 meccsen szerepelt és bemutatkozott az Ifjúsági Bajnokok Ligájában is, ahol gólt szerzett.

A következő szezonban Tamás túlkorosnak bizonyult a Primaverások között, így a társaihoz hasonlóan kölcsönben távozott. Tamás nem debütált a Milan felnőtt csapatában. Előbb a Varesében, majd a Slavia Prahában játszott, jelenleg pedig a másodosztályban szereplő Speziában szerepel kölcsönben.