Ronaldinho kibulizta magát Európából

Egyre valószínűbb, hogy az AC Milan brazil sztárja, Ronaldinho januárban hazaigazol nevelőegyesületéhez, a Gremióhoz. Az elmúlt évtized egyik legjobb futballistájára mindig is jellemző volt, hogy akkor nyújtotta a legjobb teljesítményt, ha jókedvűen játszhatott, az állandó bulizásokat azonban egy idő után sehol sem tolerálták. Ronaldinho még így is minden idők legjobbjai közé emelkedett, de többet is kihozhatott volna a pályafutásából. Az origo írása.

Az évtized közepén senki sem kételkedett abban, hogy a világ legjobb játékosa Barcelonában futballozik, és Ronaldinhónak hívják. A brazil klasszis 2003 nyarán igazolt Spanyolországba, és gyakorlatilag négy idényen keresztül kiemelkedett a nemzetközi mezőnyből, amit a számok és a sikerek is bizonyítanak. Az Aranylabdát 2005-ben kapta meg, de az előző évben harmadik, a következő esztendőben pedig negyedik lett a France Football szavazásán. A FIFA-nál 2004-ben és 2005-ben is őt választották a világ legjobbjának, 2006-ban pedig ő lett a Bajnokok Ligája legjobb játékosa. Klubsikerekben sem lehetett hiányérzete: a Barcával 2005-ben és 2006-ban is bajnok volt, utóbbi évben pedig a BL-t is megnyerte.

Jókedvűen és ellenállhatatlanul

Ám Ronaldinhót nem a gólok (első négy barcelonai idényében 128 bajnokin 62 találatot szerzett) vagy a trófeák miatt tartották a világ legjobbjának, hanem azért, mert minden megmozdulásán látszott, mennyire élvezi a játékot. Szinte gyermeki öröm töltötte el a labda közelében, kis túlzással bármire képes volt vele, becsületsértő cseleket mutatott be…

Az a tény, hogy a madridi közönség megtapsolta, amikor a Santiago Bernabéu stadionban két gólt szerzett, a Barca pedig a vezérletével 3-0-ra verte a Realt, bizonyítja, hogy a szurkolók elismerték és tisztelték, még ha az ellenfélnél is futballozott.

Abban az időben állandóan mosolygott a pályán, és ha jó kedve volt, akkor ellenállhatatlanul játszott. A bohém életszemlélet azonban egy idő után hátrányára vált, 2007 őszétől kezdve zseniális villanásai ellenére is egyre inkább teher volt a Barcelona számára. A 2007-2008-as idény első felében egyre többet lehetett hallani hajnalig nyúló partikról, bulizásokról, az edzéseknek közel a felét hagyta ki. A 2007 decemberi, Real Madrid elleni rangadón kapott még egy lehetőséget, azonban nem ment neki a játék, a Barca 1-0-a kikapott a Camp Nouban, és sokak szerint ekkor dőlt el, hogy az idény végén távozik. Josep Guardiola kinevezésével mindez véglegessé vált: az új edző maximális nyugalmat akart az öltözőben, és ebbe nem fért bele egy kicsapongó sztárjátékos. Az egyik spanyol újság találóan fogalmazta meg a helyzetet: “Ronaldinho ugyan a legjobb játékos a világon, de a legrosszabb sportember Barcelonában”

[adrotate group=”3″]

Fogorvos helyett strandfutball

Pedig Ronaldinho nem Barcelonában tévelyedett el először, korábban Párizsban is akadtak vele problémák. A PSG akkori mestere, Luis Fernández 2003 őszén például hetekig jegelte, mert a téli szünetet követően négynapos késéssel érkezett vissza Brazíliából, azzal mentegetve magát, hogy fogorvoshoz kellett mennie. Ehhez képest a világsajtót olyan képek járták be, amelyeken Ronaldinho meglátogatott egy szambaiskolát, majd egy strandfoci-mérkőzésen is pályára lépett.

A bulizás pedig Milánóban is folytatódott, és ez meg is látszott Ronaldinho testalkatán, illetve erőnlétén. Igazából akkor ment neki a játék, amikor Leonardo gyakorlatilag az ő érdekében áttért a háromcsatáros játékra, így ismét azon a poszton játszhatott, ahol a Barcelonában. A 2009-2010-es idényben 12 gólt szerzett, és 16 gólpasszt adott a Serie A-ban, azonban egyre kevésbé tolerálták a sportemberhez nem illő életmódját.

2010 februárjában meg is büntették, miután kiderült, hogy az Internazionale elleni rangadó előtti éjszaka is partizott. Az új edző, Massimiliano Allegri még adott neki egy esélyt, ám az aktuális Milanban Ronaldinho már csak kiegészítő ember lehetett, amihez nem volt kedve.

Ferguson talán megnevelhette volna

A legendás brazil futballista, Tostao egykor azt nyilatkozta a tinédzser Ronaldinhóról: “Úgy lát a pályán, mint Gerson, megvan benne Garrcinha játéköröme, Jairzinho és Ronaldo ereje és gyorsasága, Zico technikai tudása és Romário kreativitása”. Minden idők egyik legjobb játékosa lehetett volna, és majd négy éven keresztül, 2003 és 2007 között úgy tűnt, hogy az is lesz. Nem szabad elfelejteni, hogy az érkezése előtti idényben a Barca csak hatodik volt a bajnokságban, és három szezonon keresztül még csak a dobogóra sem fért fel. Ronaldinhónak hatalmas szerepe volt abban, hogy a katalánok visszatértek nemcsak a spanyol, hanem az európai futball csúcsára, hogy aztán átadja a stafétabotot Lionel Messinek.

Pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy 2003 nyarán ne a Barcelonában, hanem a Manchester Unitedben folytassa – márpedig Sir Alex Ferguson akár őt is megnevelhette volna. A skót mester abban az időben nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire szeretné leigazolni Ronaldinhót, a Barcelona tárgyalódelegációja azonban okosabbnak bizonyult. Egyrészt fals hírek kiszivárogtatásával igyekeztek elbizonytalanítani Fergusont (egyes barcelonai lapok azt írták, hogy Ronaldinho minden mérkőzés után helikopterre tart majd igényt, hogy azzal utazhasson Londonba bulizni), másrészt pedig első ajánlatuk ugyan csak 13 millió fontról szólt, de szereztek egy banki igazolást arról, hogy akár 18 millióig is elmehetnek. Ekkor a PSG meghívta a két klub képviselőit egy lyoni hotelbe, hogy végleg tisztázzák a kérdést, azonban a manchesteriek (abban bízva, hogy a Barca elnöke csak blöfföl, és nem tud ennyit fizetni) nem mentek el Franciaországba, így Ronaldinho a katalánok játékosa lett. Lehet, hogy ha Manchesterbe kerül, akkor sportszerűbb életmóddal még most is a csúcson lenne, de így sem járt olyan rosszul senki: Barcelonában legalább négy éven keresztül csodálhattuk Ronaldinho trükkjeit és varázslatos játékát.