A tavalyi szezont agyonnyerte a Napoli. Az ideiben az Inter teljesen más ligában játszott. Az pozitív, hogy gyorsan változhatnak a dolgok, bár az Inter egy stabilabb alapokon álló csapat, mint a Napoli.
A mostani szezon végén a vezetőség nézheti így is, úgy is a helyzetet. A BL-ben nehéz csoportból kiesés, de az Európa-ligában egész jó menetelés (persze nem lenne kellemes egy verhető csapat ellen kiesni, és nem elődöntőbe jutni). A bajnokságban tkp. gond nélküli BL-részvétel kiharcolása, de a bajnoki címre tkp. egy percig sem volt esély (persze senkinek sem volt esélye). Helyenként hatékonynak tűnő (persze inkább egyéni villanásokra épülő), néha teljesen kilátástalan támadójáték, valamint igencsak gólképes védelem. Rengeteg sérülés az első félszezonban, de ennek drasztikus visszaesése az idény második felében. A csapat mondhatni kiállt Pioli mellett, de az edzőkérdés idén is előjött.
Kérdés, hogy a vezetőség mibe kapaszkodik, lát-e (Piolival) fejlődést, fejlődési lehetőséget a csapatban. A választás azèrt is nehéz, mivel nemigen lehet tudni, hogy mi a terv, mi a cél. Mert lehet egy olyan törekvés, amihez ez a jelenlegi edző, keret, eredménysor, játék tökéletes. De ha többet akarnak (ahogyan ezt kommunikálják is), akkor kétséges (nem egyértelmű), hogy Pioli maradhat-e.
Taktikailag ez a Milan nincs túl magas szinten, bár voltak olyan meccsek, amelyekre jól kidolgozott tervvel jött a Milan. Taktikai téren nem nagyon làtni a fejlődèst a csapaton, ez Pioli vesztét okozhatja.
@lansky Na, és nekem éppen ez a bajom. Ha azt kommunikálják, és az a cél, hogy a Milan legyen bajnok, és térjen vissza az európai elitbe, akkor annak a közelébe sem vagyunk. Tehát mi okom lenne az elégedettségre? Vagy bármely Milan szurkolónak. Ha azt mondják: ja hoj, kérem, mostantól a Milan az új Roma vsgy Lazio, akkor nagyon rendben van a dolog. De én azt látom, hogy ez a klub sem kifelé, sem befelé nem tudja definiálni önmagát, identitás zavaros, egyszerűen nincs olyan önképe, amely segít nekünk orientálódni. A szurkolói elvárások a belső motivációkon túl a vezetőség által megfogalmazott külső elvárások keresztül csapódnak le. És, h Cardinale azt mondja, amit szokott, akkor attól "nowhere near" ez a Milan jelenleg.
Vagy lehetünk az új Atalanta is. Ez is egy új szerződés megkötése lenne a szurkolókkal. Mindenki maga döntheti el, hogy kell vagy nem kell.
Én úgy gondolom, ahogy te. Lehet így is nézni, meg úgy is. De nem lehet sehogy se, mert a klub maga se tudja, mit akar. Egyszer azzal mentegetőznek, hogy a Milan 6 éve csődbe állt majdnem, és örüljünk, hogy egyáltalán ennyi... máskor meg gigastadion, meg BL, meg második csillag, stb. Most akkor melyik?
Én azt látom hogy az internél ott van egy Marotta, aki fillérekből összerakott egy igen jó alapot, van egy olasz szinten jónak mondható edző. Nálunk ehhez képest van egy lelkes, de rutintalan és folyamat cserélődő stáb és egy jónak már messze sem mondható edző. Hogy a két klub mennyire van stabil anyagi helyzetben, azt az idő majd eldönti. Mindenesetre az intert már 100-szor csődbe vitte mindenki, most utcahosszal nyer bajnokságot.
Fényévekre vannak tőlünk és ezt rohadt nehéz megemészteni, úgy hogy ugyanúgy bajnokok lettünk utánuk mi is. Csak még ott tovább épült egy amúgy is masszív alap, mi Red Birdöztünk, klubikonokat zavartunk el, olyan igazolásokat hoztunk és hozunk a mai napig, akik amúgy jók lehetnének, de van egy olyan edzőnk aki képtelen beépíteni vagy taktikát húzni rájuk.
Teljesen egyetértek azzal a nézettel hogy a klub maga sem tudja hogy mit akar. Az elittől ez a csapat elképesztően messze van, és amit eddig az Elliott és a Red Bird művelt annak érdekben hogy ez javuljon, az édes kevés. Nem gondolom hogy ezzel a vezetéssel és felfogással ez a klub ér el bármi komolyabb eredményt a közeljövőben.
Én is az elégedetlenek táborát erősítem. A szezon elején, ha valaki azt mondja, hogy a csapat a 2. helyen végez és szerez 8x pontot akkor azt mondtam volna, hogy elégedett leszek. Majd hibernálnak és felébresztenek a szezon végén és elém teszik a tabellát, 2. hely 81 szerzett pont. Azt mondom rendben van, elégedett vagyok. De sajnos nem így van, mert láttam a meccseinket és úgy gondolom ebben a csapatban jóval nagyobb potenciál van, mint amit eddig mutattak. Hogy miért van/volt ez így ez már többen és többször leírták nincs értelme újra elismételni. A tavalyi év után vártam volna vmi előrelépést, hisz olyan játékosok jöttek akiket Pioli kért, de csak egy helyben toporgunk bár számomra ez inkább visszalépés. Szóval én nem nagyon tudok örömködni. Nekem a foci nem csak arról szól, hogy ránézek a tabellára és másodikak vagyunk és minden fasza. Érzelmeket akarok, tombolni, örülni, bánkódni, mérgelődni…. De mostanság csak a langyos híg fos van, mint a csapatunk hozzáállása némely meccsekhez.
Lehet bennem van a hiba...
Számomra ez az idény az EL-t leszámítva teljesen érdektelenné vált már 1-2 hónapja. Igazából a bajnokikon már nem hatódom meg, nyilván azért dühöngök közben, de hamar megemésztem, ha valami olyat látok, ami nem tetszik.
Ahogy bubu971 is írta, idény előtt aláírtam volna a 2. helyet, de ha az egész képet nézzük, akkor már más a helyzet. Én semmilyen előrelépést nem látok. A különbség az, hogy a tavalyi szezonhoz képest kipukkant a két világoskék lufi (Napoli, Lazio), és most a juvéval nem a 4-5. helyért, hanem a 2-3. helyért vagyunk harcban. Szóval számomra ez a második hely egy amolyan "optkai csalódás".
Gagacs: "Szerintem már a 6 zsinórban bukott derby (mert szerintem bukni fogjuk ezt is), plusz, hogy pályaválasztóként kell nekünk sorfalatállni a merdának, már kimeríti a "hazaárulás" tényét. Egyszerűen nincs semmi ésszerű indok amiért marasztalni kellene."
Szerintem ez max minket szurkolókat hat meg, hidd el, hogy a vezetőséget ez cseppet sem érdekli. Talán még hivatalosan gratulálni is fognak a második csillaghoz. Nincs bennük semmilyen önérzet ennek irányában. Sajnos!!!
Szerintem nagyon sok függ attól, hogy ki honnan jön ebben az egészbe. Akik esetében az van, hogy az életük meghatározó része, hogy mi történik a csapattal - akár 20-30 éve már - mondjuk úgy, a részben lelki jóllétük függ ettől - azok nehezebben viselik a kisebb hullámvölgyeket is. Aztán vannak akik "csak" kedvelik a csapatot, ha épp az asszony vagy túrázás a haverokkal megengedi, akkor meg is nézik a meccseket, de ha 2-3-at nem látnak egymás után, azzal még simán elvannak. Olykor ránéznek a tabellára, nyugtázzák, hogy még mindig másodikak vagyunk, nem kell félni, hogy oltogatnak majd a haverok, szóval pipa. Hát nagyon más a megélés a két esetben...
Volt idő, amikor nekem is csak az számított, hogy mi az eredmény, hogy ne kelljen a suliban magyarázkodni. Meg apám ne cukkoljon vele. Elmúlt. Ez is, az is. Most már az a lényeg, hogy amit látok, azzal tudok-e azonosulni, szórakoztató-e, megéri-e a családdal együtt töltött idő kárára végig nézni vagy sem. Ez a "mindegy, csak legyen meg a 3 pont", egy pontig még OK, de egy ponton túl már nem elég. Engem pl. érhet az a vád, hogy olykor túl szigorú vagyok, túl objektív, esetleg borúlátó, de hogy ne élnék együtt a klub minden rezdülésével, vagy ne tudnék róla mindent, az talán aligha. Sokat adok a klubnak magamból, de sokat is követelek meg tőle. Nagy áldozatokat hozok azért, hogy a meccseink 95%-át real time lássam minden hétvégén és hétközben. És cserébe nem egyes játékosok flegma pofáját, gyerekes viselkedését, vagy nemtörődöm hozzáállását szeretném látni, nem azt, hogy a meccseink háromnegyedét mindenki megúszósra akarja venni - az edzőtől kezdve a játékosokig, meg felettük is. Furlani vagy Pioli örül ezeknek, hiszen csak az eredmény alapján kell elszámolniuk - és juhé, megtarthatják az állásukat.
Long story short: én azt érzem, hogy ez a Milan nevű buli már sokkal fontosabb NEKEM, mint azok túlnyomó többségének, akik tevőlegesen is tehetnek érte nap, mint nap. Ha Rafael Leao lenne olyan lelkes és odaadó a klubért, mint én, már 2 BL-t nyertünk volna mióta itt van. Szóval nem érdemes egymást hibáztatni ezért, mindenki a maga szintjén és elkötelezettségi fokán a klubot szereti, és félti, a többi egyéni élethelyzet és vérmérséklet függvénye.
A meccshez már nem sokat lehet hozzáfűzni, Pioli most rosszul rotált, későn állt össze a "rendes kezdő", de még így is simán behúzhattuk volna ezt a meccset, kevesebb rosszindulattal és részlehajlással és egy kis szerencsével.
Nálam az alap kezdő és a cserékkel teli csapat alkalmasságának a mértéke az, ami nagyon eltérő. Borzasztóan gyengék vagyunk Tomori nélkül a védelemben, a Bennacer, Reijnders, Adli trió mellé ha beszáll vki KP-ra szintén a kapott gólok szám a kérdéses.
3 éve, amikor bajnokok lettünk ugyanígy rotálta a keretet Pioli, a különbség az volt, hogy Kalulu tudta helyettesíteni Kjaer-t, Kessie - Krunic elegek voltak a kezdőbe a középpályán. A támadósorunk, most jobb, több gólt lövünk, a védelmünk és a középpályánk gyengébb, ezért több gólt kapunk..
Ha maradunk elől legalább a széleken éés tudunk venni a kezdőben egy védőt és plusz egy jól védekező KP-t, akkor jövőre jobbak leszünk, nálam ennyire egyszerű lenne a matek. Kjaer,Florenzi már nem egy életbiztosítás,Gabbia kevés, Thiaw egyáltalán nincs jó formában, Musah nem jó a jelenlegi felállásunkban - nincs rá szükség -,Theo-nak kéne egy épkézláb csere.
@anselmo kb, mintha a saját jellemzésem olvastam volna vissza, tökéletesen összeszedted.
Pontosan ugyanezt érzem, éreztem, még az is lehet hogy egy korosztály vagyunk a leírtak alapján (én most leszek 37). A 2000-es évek második felében, közép és főiskolás években volt mire büszkének lenni, nagyon bánom hogy akkor anno nem tudtam megnézni az összes meccsünket, csak elenyésző részét… Hogy aztán a 2010-es évek minden szezonjának gyakorlatilag összes meccsét lássam. Aki akkor nem utálta meg a Milant, az már soha nem fogja. Viszont pont ezek az évek miatt, és az előtte lévő diadalok miatt vagyok gyakorlatilag örök kritikus én is. Ki hogy számolja és ki hogy nézi az egyes érákat, de úgy 15 éve nem vagyunk tényezők a Bajnok Ligájában. Tavaly volt egy szerencsés menetelés, illetve egy-egy jobb korszak még a Ronaldinho, később Ibra első korszakában és ennyi. Ez elképesztően hosszú idő. Kérdezik sokszor tőlem a barátaim hogy mit idegeskedsz még ezen? Én pedig nem vagyok hajlandó beletörődni hogy ez lett a Milanból, még ha tudom hogy lehet kell még újabb 15 év hogy újra Bl-t nyerjünk mondjuk. Nem vagyok képes elfogadni azokat a döntéseket, amelyek egy olasz 2-3-4. talán, de magasabb helyre csak óriási szerencsével jutó klubba tesznek minket. Ezért vagyok és maradok is Milan szurkoló, ez van.
@deeo Abszolút egy korosztály, én idén leszek 38. A mi generációnk egyébként több szempontból is nagyon szerencsés (volt akkor). A sportcsatornák megjelenése 2000/2001 fordulóján éppen egybeesett az Ancelotti időszak kezdetével (szerencsétlen Fatih Terimet még éppen elkaptuk), és a Milan utolsó igazi aranykorszakának elejével. Azt nem mondom, hogy én veled ellentétben mindent láttam, nem is lehetett akkor még, mert a Sport Tv adta kb. az összes bajnokságot, és hát hol adták a Milant, hol nem, BL meg masszívan még inkább ilyen volt. A 2002/03-as BL-menetelésünkből a 17 meccsünkből talán ha 6-ot vagy 7-et adott a TV élőben. De ahhoz elég is volt, hogy egy olyan erős kötődés jöjjön létre az éppen kamaszodó gyerekek és a klub között, ami máig bázisa egyébként ennek a fórumnak is. Megismételhetetlen korszak volt (persze, tudjuk, mindegyik az), és az én életemben is személy szerint a legjobbkor, a legjobb helyen és időben.
2012-ben szűnt meg a klub annak lenni, aminek még közülünk a legidősebbek is láthatták. Én így számolom. Akkor ezt nem hittem, de ma már nyilvánvaló.
De ahogy te sem, én sem fogok soha beletörődni, hogy a mindenkori Milannak megfelel egy underdog státusz bárkivel szemben is a bajnokságban. Ez lehet ideiglenes állapot, átmeneti nehézség, de nem egy jövőkép formájában akár csak hallgatólagosan elfogadott cél. Pedig tudom jól, hogy 2012 óta semmilyen feltétel nem adott igazán ahhoz, hogy ez másképp legyen. De mondom, a legjobban az fáj, hogy a meccseink döntő többségét teljesen érdektelenül, közömbösen kezelik a játékosaink, nem szakadnak meg a Milanért, nem kötődnek a klubhoz igazán, már olaszok sincsenek benne, stb. Azt még elfogadom, hogy a Milan már nem az istenek kegyeltje, de azt nem megy, hogy ez a személytelen, eszmeiségektől mentes korszellem elvitte azt, amibe beleszerettem annak idején.