A Milan szombat délután a 13. helyen álló Lecce otthonában lép pályára az olasz bajnokság 12. fordulójában a novemberi válogatott szünetet megelőzően. A piros-feketék hétközben 2-1-es győzelmet arattak a Paris Saint-Germain ellen a Bajnokok Ligájában, míg a Lecce az előző fordulóban 2-1-re kikapott a Romától a Serie A-ban. Az összecsapás 15:00-kor kezdődik a Via del Mare stadionban és a Sport 2 közvetíti. Forza Milan!
Ez egy jó kis móka lesz ma délután. Meglepne, ha csak nyomokban is azt a csapatot látnánk, mint a PSG ellen, mármint mentalitást és elszántságot illetően. Vízválasztó lesz ez a meccs, nagyon sok mindent meghatároz, és talán néhány kérdésre is választ adhat.
Márpedig másképp nem lesz győzelem. Pugliában eleve könnyű megégni, de csak akkor, ha valaki nem veszi halálosan komolyan a Leccét, különben nem szokott ez nehéz lenni. Ha az elejétől odateszi magát a Milan, és nem úgy jön ki, hogy majd csak jön majd a gól, és most különben is istencsászárok vagyunk, akkor nem lehet itt gond...
Akkor meg is kaptuk rá a választ, hogy sajnos csak egy kis kisiklás volt a PSG elleni mérkőzés. Sikerült megint két gólos előnyről elszórakozni, csak úgy, mint a Napoli ellen. Igazából örülhetünk, hogy nem kaptunk ki…
Na, amikor a 60. perc környékén a negyedik kontránkat gurigázzuk el, mint akik valami baráti focin bohóckodnak egymás között, ott látszott, hogy ez a meccs itt megy el. Ez mostmár törvény, ha nem szerezzük meg a harmadikat, akkor elbukjuk a győzelmet. Ilyen csapat egyszerűen a világon nincs még egy... Egyszerűen nem igaz!
A Calabria Musah csere miért volt jó? Nem azért kérdezem, mert Musahról kaptuk mind a két gólt, hanem úgy taktikai szinten. Honnan a jó fenében jött ez már megint Piolinak? Musah, Krunic, Pioli. Mai nyerő embereink.
A végén már sajnáltam hogy elvették azt az elvett Lecce gólt... Megéredemlték volna a 3 pontot, mi meg a nullát.
Újabb értékes pont hullás, újabb barom hibák, újabb idegbaj. Köszi fiúk. Kedden mennyország, ma botrány. Ez a sorsunk.
Érdekes ez a foci így a fordulatok szempontjából. Kedden még úgy voltam a mesterrel, hogy na jó, kapjon még egy utolsó utáni lehetőséget, most pedig totális kudarc, újfent…
Most ismét arra hajlok, hogy menjen, mert megint bizonyította, hogy mennyire egydimenziós tréner. (bár a PSG ellen tudott váltani, de itt fogalma sem volt, hogy mit kellene tenni 2:2-nél)
Nem szeretnék mindent az edző nyakába varrni, hiszen például Reijnders kapufája nem rajta múlott, viszont ez a különbség egy Ancelotti és egy Pioli között. Ancelotti Milanja vélhetően ha ilyen helyzetbe is kerül, (mármint hogy az ellenfél kiegyenlít) tudott volna reagálni, váltani és lehet meg is nyeri a meccset. De itt 66 perc után igazából nem is voltunk igazán a pályán és ez elkeserítő. Fejben sincs ez a Milan teljesen rendben.
Lényegében nem is lennék igazán felháborodva, ha összességében idén ez a Milan jó és stabil lenne. De sajnos nem az, nagyon rapszodikus a teljesítmény. Lényegében egy érzelmi hullámvasúton vagyunk rajta, kiszámíthatatlan ez a Milan. Benne van, hogy majd kapunk egy 3-ast a Dortmundtól, de az is hogy csoportelsők leszünk. (felhozva a BL-t)
.....................................................................................................................................................................................................
A fiúk megint szereztek nekünk egy kellemes szombat délutánt.
Azért van egy- két játékos, akik nem nagyon ütik meg a szintet.
Érdekes ez a könnyelműség, ahogyan játszik a csapat, ha vezet.
Mindenki vihog, sarkalgat stb. Aztán szívunk, mint a torkos borz.
Itt azért a legnagyobb probléma a fejekben van. Mintha nem lennének elég alázatosak a fiúk a játék és a közönség iránt.
Én egy borzasztóan gyengén felkészített csapatot látok! Ha megvan az extra lelkesedés meg flow akkor kidomborodik a KVALITÁS, kifut egy psg elleni jobb meccs, de alapvető és súlyos mentális, taktikai, erőnléti, szervezettségbeli gondok vannak!
Pont úgy mozog a csapat a pályán ahogy edz! Pioli azt mondta hogy nem nagyon gyakorolnak semmit, főleg meccselnek edzésen. Ez szépen megalapozza az éles meccsen is a tingli-tanglit, meg a fostalicska erőnlétet, a tudatos mozgások teljes hiányát.
#pioliout
Nehéz szavakat találni. Csak tippelni lehet, hogy mi volt itt a mesterterv, illetve mit miért tett a mester. Visszaáll a csapat a 433-ra, amikor a psg ellen a 4231 elég jól működött. Megint ment a low budget tikitaka, a kilátástalansággal párosulva. Mind az első gól előtt, mind a második gól előtt szépen volt kivitelezve az akció, megteremtve a helyzet, de mindkét gólnál fogták az égiek a Milan kezét. Aztán Rejni 3 a 2 elleni szituban el is dönthette volna a meccset és ott nem volt meg az a kis szerencse, ami kellett volna ehhez a meccshez. ( a másik oldalon megmutatták, hogyan kell befejezni a létszámfölényes kontrát)
Második félidőben ment a langyos semmi, aztán a szokásos pontrúgás+gól. Ez egy agyonnyert meccs volt eddig a percig. (tudom az első felesben Mike védett egy ziccert) De Musah ámokfutása megbocsáthatatlan. Ekkora egy ökröt, már bocsánat.
Na itt jön be Pioli agymenése. Én komolyan nem értem őt. Széthajtja a csapatot, akkor és ott rotál, ahol senki sem várja és akarja. Gondolom Leao és Puli off egy ideig és felkészül Zsiru is. (mondjuk ő legalább pihenni fog) Na de Musaht jobb bunkóba tenni? Ezzel ugyanúgy nem tudok azonosulni, mint a psg ellen a Puli-Florenzi cserével. Aztán nem játszik egy percet sem az az Adli, aki jobban teljesített Krunicnál, amíg ő nem volt bevethető és nem játszatja RLC-t, aki a 2. legjobb volt a psg ellen. De Joveticet behozza Csuki helyett, aki eddig kb labdához nem ért. Mint valami megye 3as lúzer, mert ezekre nehezen lehet mit mondani.
Igazából számítottam erre - vissza a posványba-, de arra nem, hogy Pioli visszatér a 433-ra és leülteti a Musah-RLC duót a Krunic-Pobega miatt. Mondanám, hogy az lenne a legjobb, ha kiesnénk a kupákból és csak a bajnokik maradnának, de ismerve a múltat, sajnos semmi garancia nincs arra, hogy minőségi és élvezhető játékot kapnánk Piolitól ekkor. A psg ellen nagy szerepet vállalt a győzelemből, de az elmúlt 1,5 hónapot nem lehet elfogadni tőle. Ráadásul ugyanazok a hibák jönnek elő újra és újra és ezek miatt veszít a csapat pontokat. (érthetetlen cserék és változtatások, demotivált játékosok, ad-hoc játék, pontrúgások elleni betlik, ragaszkodás a nem bevált emberekhez/dolgokhoz, stb, stb) Szóval mennie kell, még akkor is, ha az lesz az ára, hogy esetleg nem jut be a milan az új edzővel a legjobb 4 közé. Kell egy jobb edző és stáb.
Nem nagyon lehet már újat mondani. Az az igazság, hogy az ember elkezdené sorolni szíve szerint, hogy mik a bajok, miért nem jó edző Pioli, miért nem fogják elküldeni mégsem, de valahogy könnyűnek találtatnak a szavak már. A gond az, hogy évi 3-4 jól sikerült meccs arra éppen elég, hogy Pioli állását megmentse, és hogy köztük produkáljon egy-egy 4-5 meccses nyeretlen szériát, vagy jobb esetben nézhetetlen játékkal kiszenvedett győzelmet, de másra aligha.
Őszinte leszek: engem ez a mai Milan már nem szórakoztat. Évente 3-4 alkalommal megteszi talán, de a többi meccsünk az kb. megszokásból, klub hűségből végig szenvedett időpocsékolás. A huszas éveimben a győzelem puszta ténye még többnyire feldobott, de így 40 felé közeledve önmagában már nem igazán érdekel. Ha ez egy nézhetetlen, ócska, nívótlan meccsképpel társul, akkor alig-alig kárpótol már az is, ha a 3 pont megvan. Maximum a legnagyobb rangadókon. És az a gond, hogy Piolival a meccseink 80-90%-a ilyen. Akár nyerünk, akár nem. De legyek megengedő, 5 meccsünkből 4 ez a kategória. Elegem van ebből b..meg.
Legalább 25 éve teljes odaadással szurkolok ennek a klubnak, sokszor még a családomat is alárendelve neki. De ezt a hozzáállásomat ma már - ellentétben a múlttal - egyre kevésbé látom és érzem igazoltnak. Néha meredtem nézem ezt a sok félnótás hülyegyereket a pályán, akik már régóta nem is igazi férfiak, mint anno, és azon tűnődöm, hogy mi lósz..art nézek még ezen az egészen. Évente 3-4 alkalom már kevés ahhoz, hogy el tudjam hitetni magammal, hogy ezért megéri.
Ezeknek a játékosoknak már igazából se felelősségtudatuk, se alázatuk, se igazi tehetségük nincsen. Betanított, "megcsinált" játékosok, akik sablonosan, szürkén, mechanikusan csinálják, amit csinálnak, de nincs bennük se ihlet, se művészet, se szerénység, se akarat. Ha ÉN játszhatnék, játszhattam volna ebben a klubban, soha a büdös életben ilyet meg nem engednék magamnak. Soha! És hétről-hétre kénytelen vagyok őket nézni.
Elnézést a keserű hangvételért. De végtelen csalódott vagyok, mert a klub nincs jó kezekben, nincs identitása, és nem szórakoztató. Ez már nem az én Milanom.
A meccsről nem írok, leírtatok mindent.
Daniele Longo: a Milan megerősítette Piolit.
Azt hiszem én itt elengedtem a szezont.
"Mutt" azt írja, "alapvető és súlyos mentális, taktikai, erőnléti, szervezettségbeli gondok vannak".
(Erről a Brian élete híres párbeszéde jutott eszembe, amikor a rómaiakról beszélnek az "ellenállók": "Eltekintve a csatornától, gyógyászattól, oktatástól, bortól, közrendtől, öntözéstől, utaktól, vízvezetékhálózattól, mit tettek a rómaiak értünk?" Csak itt meg kellene fordítani a dolgot...)
Szerintem az, amit a meccseink nagy többségén látunk a Milantól, annak az eredménye, hogy Pioli egy képzetlen, ennélfogva felkészületlen edző. A játékosok valószínűleg a legalapvetőbb dolgokkal vannak csak tisztában. Kinek hol a körülbelüli helye a pályán; amikor X vagy Y előre megy, akkor ki zárjon vissza; ki végezze el a szabadrúgásokat, szögleteket, ilyesmi. Egyébként a játékosok ösztöneire bízza, hogy mit csináljanak. Theo megindulásai azért meglepetésszerűek, mert azt Theo is akkor találja ki, de nem azért, mert a játékostársai mozgásából tudja, hogy most utat nyitnak neki... Annak idején mi fociztunk így. Mindenki támadott, védekezésnél meg összevissza voltunk.
"Csak akkor váltsuk le Piolit, ha az utód jobb lesz, mint ő" - mondják sokan. De most komolyan. Akik látták, illetve látják hétről hétre a teljesen kilátástalan játékot (az eredményeket hagyjuk), a szervezetlenséget, azok szerint ezt a szintet nem tudná megütni szinte bárki, aki mondjuk 1-2 évet már edzősködött? Az az érzésem, hogy mi itt az oldalon többet foglalkozunk a Milan taktikai, stílusbeli kérdéseivel, mint Pioli.
Amit "Mutt" írt, hogy Pioli azt mondta, nem nagyon gyakorolnak, én nem hallottam, őszintén szólva meglepőnek tartanám. Ugyanakkor ha azt nézem, amit a csapat bemutat meccsről meccsre, felmerül bennem a kérdés, hogy mi van akkor, ha mégis.
A mai meccsen volt néhány szép kényszerítő, leginkább Theo oldalán. Az első gólt is egy ilyen előzte meg. Korábban voltak olyan meccseink, amikor egyetlen kényszerítővel sem próbálkoztunk. Pedig ez egy olyan alapvető játékelem, ami nélkül támadójáték szinte nem létezik. Illetve létezett, csak a hőskorban.
A 2 félidei produkciónkat és a Mistert már csak a bíró tudta alul múlni. Ennyit tudok mondani a mai meccsről. A vállogatott szünet után a Fiorentina Atalanta 2s akik keményebb ellenfelek, de a többit hozni kellene + a Newcastlet verni kéne ha tovább akarunk jutni legalább az el be. Ha Piolit nem is menesztik, remélem legalább Ibra visszatérése dob valamit a csapaton. Másban már tényleg nem tudunk hinni.