A Milan szombaton kora este az újonc Lecce otthonába látogat az olasz bajnokság 18. fordulójában. A piros-feketék a Juventusszal azonos pontszámmal a második helyen állnak 37 ponttal, míg a Lecce a 11. helyet foglalja el 19 ponttal. Az összecsapás 18:00-kor kezdődik és a Sport 2 közvetíti. Forza Milan!
Abból kiindulva ami a Roma és a Torino ellen történt kisebb csoda lenne, ha megnyernénk a mai meccset.. A Lecce nem egy fogalmatlan, kiscsapat.. Hazai pályán meg különösen veszélyesek és tuti, hogy nem feltartott kézzel fognak pályára lépni..
Mi megakadtunk kicsit, nem működnek a dolgok.. Hogy ez most Piloi vagy a játékosok hibája, nem én fogom eldönteni.. Ettől függetlenül és sokakkal ellentétben én nem kezdem el temetni a csapatot.. Van most egy rossz periódusunk, de ki fogunk belőle jönni..
Döntetlenre tippelek, de egyáltalán nem lepődnék meg, ha vereség lenne a vége.. Hogy Leccéből elvigyünk 3 pontot kb. 5% esélyt látok, ami nem sok, de legalább kevés..
@hegyaljani Tehát szerinted 95%, hogy pontot veszítünk... Ennyire azért nem rossz a csapat, a Roma ellen például a meccs nagy részében dominálni tudtunk, csak éppen Pioli többször bizonyította már, hogy a cserélésekkel hadilábon áll. Sokszor azt érzem nála, hogy azért cserél, hogy cseréljen, konkrét célja nincs. A Torino elleni meccset nem láttam, de hazai pályán annyi ideig emberelőnyben játszani, majd kikapni nem egy szép dolog. Ebben a teljesen jelentéktelen sorozatban lehet, hogy el sem kellene indulnunk. 🙂
Szóval én azért jóval több esélyt adnék magunknak. Ami viszont nagyobb gond, az az, amit írtál, hogy megakadtunk. Én úgy látom, hogy tavaly óta gyakorlatilag nem fejlődött a csapat. Lehet mondani, hogy befuccsolt a CDK-transzfer, hogy a támadók ugyanazok (Origi egy csődtömeg, Rebic vagy sérült vagy sérült), a jobb oldalunkon meg csak mutatóban van játékos, de játékban semmiféle előrelépést nem látok. Ráadásul a védelem is jóval stabilabb volt tavaly. Elvileg egyre összeszokottabb a társaság, ez mégsem akar látszódni? Pioli kisebb, meccseken előforduló hibái mellett inkább az a bajom, hogy míg a legtöbb csapat egy bajnoki cím után olyan lendületet kap, hogy utána az akár 1-2 évig is kitart, addig a bajnoki győzelem a Milannál mintha egy zárójelbe tett epizódként lett volna elkönyvelve. Mintha nem az lenne a csapatban, hogy a bajnoki cím a bizonyíték, hogy bármire képesek lehetünk, hanem az, hogy nagy mázlival, a többiek pontszórásával lett meg a scudetto, és egyébként a dobogóért való harc a realitás...
Én azt várnám a csapattól, hogy valamiben mindig egy kicsit előrébb tudjon lépni. A játékosok-edzők által folyamatosan hangoztatott dolog, hogy fejlődni kell. No, ez az, amit nem látok. Helyzetkihasználásban, pontrúgások kivédekezésében, kontrák felépítésében, letámadásban sem látom, hogy előrébb léptünk volna. És akkor csodálkozunk, ha nehezen megy a legjobb játékosokkal való hosszabbítás?
Mindenki újabb gyenge mérkőzést vár szerintem, de most én leszek a pozitív hang a fórumon.
Több gólos, magabiztos győzelem lesz kapott gól nélkül. 🙂 Indoklásnak csak annyit tudnék, hogy ilyenkor szokott jönni a semmiből egy extra teljesítmény és most el is hiszem amit mondok 😀
Na. Valaki szól majd a Milan játékosainak hogy lement a félidő, és valami amatőr társulat rohangál birka módjára össze vissza a pályán a mezükben?
Ez egy kabaré. Értékelhetetlen amit művelünk. Piolinak vajon lesz pofája csere nélkül belekezdeni a második félidőbe?
Egészen döbbenetes ez a félidő. Nem is osztály, hanem 2 osztály különbség van a két csapat között. Mondjuk minden évben eljátszották már ezt a srácok. 1 hónap kuka, utána meg rohantak előre. Azt hiszem mindegyik csapaton meglátszódna, ha a világsztár kapusuk a kp motorja (Kessie) és egy ikon (Ibra) kiesne a csapatból. Ugye ezen kívül is van 3-4 sérült is. De azért ez nem lehet mentség arra, hogy nincs 2 pontos passz, hogy minden évben jön néhány kiscsapat és bucira veri a csapatot (spezia pl) . Pioli egyszerűen nem készül a meccsekre. Neki van egy sémája és ennyi. Letámadják a komplett csapatot és ki van herélve a társaság. Igazából Orsato egy szemöldök felhúzást sem ér, de az biztos, hogy mindent megtesz azért, hogy a "nagycsapat" ne érezze azt, hogy itt esélye lehet...
Mégis számtalanszor visszajött már ez a csapat az ilyen mély gödrökből. Igaz akkor rendszerint volt egy Ibra, vagy Tonali. Most egyik sincs. Theo szokott még vezér lenni, de sajnos ő és Girou teljesen ki van mentálisan. Én nem hiszem, hogy ez a meccs meg lesz fordítva, mégis valahol reménykedek ebben, hiszen mást nem tehetek.
1 pont a zsebben... Látva a félidőig mutatott botrányt, ez is majdnem csodaszámban megy. Rendszeresen látjuk azt hogy félidőket ajándékozunk oda, főleg idegenben. Ma sem volt ez másképp, néha botrányos játékkal.
Szerdán meg kéne verni az intert, nem tudom hogy, de hátha az elindít bennünk valamit felfelé mostmár. Semmi jel nem utal arra hogy ez menni fog.
Továbbra sem gondolom, hogy nagy dráma lenne. A bajnoki cím ezer éve elment már, ezredszerre tudom ismételni magam, hogy a Napolit a világon senki meg nem fogja idén, talán a Juve elleni meccs megértette sokakkal, hogy miért. Valamiért sokan továbbra is lebecsülik őket, ez számomra érthetetlen.
Ha innen nézzük, igen, buktunk 2 pontot ma egy amúgy nyerhető meccsen, verhető ellenféllel szemben. Na és? A BL-indulás semmi veszélyben egyelőre, 2. helyen állunk továbbra is, ennyi még belefért. Sokkal több most már nem, de amikor majd KELL, akkor bárkit le tudunk győzni, a megfelelő mentalitással.
Fel a fejjel!
@anselmo hát, azért nem mondanám, hogy nincs veszélyben a bl hely. A lazio, atalanta, róma trió ha nyernek a fordulóban akkor 4 pontra lesznek csak. Én nem hiszem, hogy rövid időn belül felkelünk a padlóról. Ha szerdán a szuperkupában is feltörlik velünk a padlót akkor nagy gondban leszünk szerintem, és nem látom azt hogy ott nyerni tudnunk.
Én sem érzem,hogy veszélyben lenne a BL hely.
A rómaiak meg a többi csapat van annyira impotens ,hogy rajtunk is túl tesz.
Ez a négyes napoli,inter,juve,milan lesz a végén is,
Hiába mondja Pioli ,hogy látja a tűzet én nem látom.
A tavalyi bajnoki címre éhes csapat elfogyott.Nincs motiváció ha nem a BL lesz nekik az.
De ha ha az sem akkor gatya.
Mondjuk ilyen téren az edző a felelős.
A keret viszont karcsú és nagyon kéne még pár játékos.
Azt gondolom, hogy kétségbeesni nem kell, de félni jó lesz. Ahogy a Roma elleni mérkőzést, egy kicsit ezt is Pioli nyakába varrnám. A mérkőzés nálam Pobega kezdőbe jelölésével ment el. Olyan lyuk tátongott a középpályán, hogy sírva vertem volna a fejem a falba szívem szerint. Ez a gyerek, bár szerez gólokat, de taktikailag teljesen zokni. Fogalma sincs, hogy mikor hova kéne helyezkedni, képtelen leütközni az ellenfelet, ha arra lenne szükség. Tipikusan az a játékos, aki "mindig úton van", de soha nem ér oda időben. Csóri Diaz rohangált vissza besegíteni folyamatosan a helyére. A Lecce emiatt brutálisan dominálta a középpályát az elején, simán vezethették a támadásaikat és azzal, hogy Bennacert kivették a játékból kinyírták a labdakihozatalokat is. Óriási mákunk, hogy nem bírták végig szuflával.
A másik dolog, ami már meccsek óta elgondolkodtat, hogy mennyire igaza volt annak (Maldini? Massara? Mindegy is.), aki nyáron a Botman, R. Sanches duót célozta meg erősítésként? Mindenki (én is) azt gondolta, hogy teljesen felesleges igazolások, mert Kalulu-Tomori, valamint a Bennacer-Tonali páros teljesen rendben vannak. Nincs stabilitás se a középpályán, se a védelemben, enélkül pedig nem lehet Scudetto-t nyerni. Utólag persze könnyen okos az ember, de lehet előrébb tartana a csapat, ha az eredeti tervek valósulnak meg és nem CDK-ra szórják el a pénzt. (Aki persze amúgy beválhat még)
Nagyon bosszantó, hogy a bajnoki címnek lendületet kellett volna adnia, de a csapat gyakorlatilag egy helyben toporog. Lehet elemezni, hogy a rosszul elsült igazolások, a tulajdonosváltás körüli hercehurcák, esetleg amiatt van ez, hogy Pioli-ban csak ennyi volt, de azt hiszem egy kicsit minden közrejátszik.
Az első Lecce gólnál kapcsoltam épp be a meccset, majd kb 10 percig csak félszemmel tudtam követni, de azt hittem, hogy valami összefoglalót mutatnak. Sorra jöttek a Lecce helyzetei, és még a kommentátor is ugyanazzal a hangsúllyal közvetített végig. Ha az első 20 perc 5:1 nem ide, nem szólhattunk volna egy kukkot sem. A meccsel kapcsolatban sok mindent leírtatok, ami mind ül.
Nekem az látszik a csapaton, jól van lakva a csapat a tavalyi bajnoki címmel. És mivel nem érkezett erősítés, így nagyon motiválva sincs senki, hogy tegyen rá még egy lapáttal, mert kb bérelt helyek vannak. Nem nagyon van olyan poszt, ahol ugyanolyan szintű alternatíva áll a Mister rendelkezésére.
Nem gondolnám én sem olyan biztos ezt a top4-et, hogy csak legyintsünk a 3 üldözőre. Valóban impotens a két római alakulat meg az Atalanta, de magunkon sem látom, hogy mostantól sorra fogjuk behúzni a meccseket. Legalábbis az elmúlt meccsek nem arra engednek következtetni.
@anselmo Teljesen igazad van, nincs semmi baj, amennyiben elfogadjuk,hogy egy bajnokcsapat célja az a következő szezonban,hogy valahogy elcsípje a BL indulást. Csak valahogy a szurkolók többsége úgy van összerakva, hogy azt szeretné látni,ha kedvenc csapata fejlődik (és nem visszefelé). Ehhez képest ott tartunk,hogy az idei csapat gyengébb mint a tavalyi. Nem lett pótolva Kessié, tudtuk,hogy Ibra a szezon vagy részét ki fogja hagyni, ehhez képest nyáron olyan játékosokat igazoltunk, akik alig játszanak (Vranckx, Thiaw, Origi,ő ugye a szezon nagy részében sérült,de nála ez sem meglepetés), meg jött nem kevés pénzért CDK, szerintem a belgák azóta röhögnek rajtunk,hogy ennyi pénzért sikerült őt ránk sózni. Szóval a bajnokcsapat nemhogy fejlődött volna, hanem inkább kicsit sikerült leépíteni. De persze,ha a 4. hely a cél, akkor tényleg nincs semmi gond...
@berka_ Igen, én azt gondolom, hogy a cél az első négy hely valamelyikének megszerzése. Nem az első helyé, hanem az első négy valamelyike (amely lehet akár a legelső is adott esetben). Az előbbi optimista, elégedett oldalam mellett, kicsit hadd villantsam meg egy kicsit az oly kedvelt másikat is most ;).
Mert mi a helyzet. Ahogy én látom az, hogy van ez a RedBird, amely még olyan ambíciókkal sem bír a Milan nagy hatalmi státuszát illetően, mint az az Elliott, amelyet sokszor a pokolba kívántam. Mert garasoskodónak, éppen csak a minimumra játszónak éreztem. Na, Cardinale és társai (akik számomra a névtelen senkik tömegének megfoghatatlan masszája) még olyanok sincsenek. Van egy teljesen arctalan és szenvtelen tulajdonos, akik pénzt nem adnak, és januárban már Maldini előre lenyilatkozta, hogy gyakorlatilag semmit sem fognak csinálni. Vagy mert nem akarnak, vagy mert nem is tudnának, ezt nem tudom. Szeretek egyenesen fogalmazni, most sem okozok csalódást.
A Milannak, amiként ismertük mondjuk 1989 és 2012 között örökre befellegzett, de legalábbis beláthatatlanul és ismeretlenül hosszú időre. Nyertünk egy bajnoki címet, végre a BL-csoportból is tovább jutottunk, 9 év óta először. A következő szint az lenne (lett volna), hogy ismét a legnagyobbak közé emelkedjünk, de ezt igazából senki sem akarja igazán. Senki, akinek erre közvetlen ráhatása lenne (Maldini és Massara nem ilyen figura). Bőven elég egy önfenntartó másodvonalas sztárcsapat, amelynek erős a brandje, jó márka, sok bevételt generál, stb. Persze eredményeket egy bizonyos szintig mindenki szeretne, nem kétlem, a RedBird is. De ennyi elég is. Stabil BL-induló csapat, amely a 16 vagy a 8 közé jó lehet, egy-egy kifutott évben ennél picit akár jobbra is. Slussz. Több nem kell. Ez látszott a semmilyen-gyászos nyári mercatón, a mostani téli mercatón, a játékosok motiváltságán. Mondtak, amit mondtak: de én azt gondolom, a scudetto megnyerése után a tulajdonosok (akik diktálják a tempót!) úgy gondolták, ezzel akkor meg is érkeztünk. Köszönjük a tapsot, vállveregetést, megyünk vissza kapálni a kertbe. És ez is történik most. Ha innen nézed, akkor ugye, hogy nincs baj?
Ha van baj, az nem a pályán van. Nem ott van igazából és legelőször. Hanem egy olyan helyen, irodában, ahol sokkal kevesebb a fű, vagy azt csak maximum cigaretta formájában sodorgatják. Ahol eldöntötték, hogy a Milan ennyi akar lenni, és nem sokkal több. A miértekről regényt lehetne írni. Minden klub annyira éppen annyira nagy, mint a tulajdonosának szenvedélye és akarata. Gerry Cardinale és az ő csendestársak tucatjaival megrakott pénzügyi alapja ehhez nem a legjobb alap.
Én háromféle utat látok: vagy megelégszünk azzal, hogy ez az új Milan, vagy megyünk tovább egy házzal, esetleg örökös sóvárgó reménykedéssel nosztalgiázunk, hogy hátha egyszer megint...
Nekem az utóbbi kettő nem pálya.