Ezt nehéz megmondani szerintem. A Milan ma rendszerszintű problémáktól is szenved, amiknek csak egy része Pioli és a csapat teljesen esetleges játéka. Teljesen felesleges ez az "Ibra teaser-kampány" is, hogy minden nap majdnem bejelentik a visszatérését egy ki tudja milyen minőségben. Camarda is túl sok figyelmet kap, egy 15 éves srác a fő beszédtéma, meg egy egykori legenda, aki vagy visszatér, vagy nem. Az egész elvonja a figyelmet (vagy inkább jótékonyan eltakarja) a valódi problémákról.
@anselmo Azért azzal vigyázzunk, hogy a Roma nem veszélyes, az utóbbi időben elég szépen gyűjtögetik a pontokat. És nem azért veszélyesek a top4-be kerülésre, mert jók, hanem mi vagyunk pancserok. Egyszerűen nem vélek felfedezni a meccseken olyan szituációkat, amire lehetne alapozni, hogy ha éppen akkor nem is eredményes, de a következő meccsen majd bejön. Ahogy említetted is rendszerszintű gondok vannak. A pályán legalábbis látványosan nincs. Ez egyértelműen Pioli sara. A sinter miből rúgta a gólt a juve ellen? Jól ki lehetett venni annál a labdakihozatalnál, hogy a játékosok egy automatizmus alapján helyezkedtek, hogy voltak megjátszhatók. Szinte vakon is oda lehetett volna tenni nekik a zsugát. Ez nálunk nincs meg.
Hogy a vezetőségben nincs rendszer ezt nem tudom. Számomra, mint kívülálló az jön le, hogy nincs egy olyan sportigazgató, aki ért is a futballhoz, ezáltal Pioli azzal tömi tele a fejét amivel akarja. Max azt látja, hogy jön-e az eredmény vagy sem. Ezt a Mister meg valami szakszöveggel majd kimagyarázza valahogy.
Meg se lepődök rajta, évek óta vágja a fát maga alatt az Olasz foci..
Ez az egyik fele a történetnek. Sötét, komor, látszólag destruktív és reménytelenséget sugall. De sosem ilyen fehér vagy fekete minden. Ez a rendelet rengeteget segített az olasz klubokon egy kritikus pillanatban (Covid-19 után), de rendkívül igazságtalan és fenyegető is volt az olasz társadalomra és a futballra magára. Azt maximum a zömében külföldi érdekeltségű befektetői körök gondolhatták komolyan, hogy ez az ideiglenesnek szánt kedvezmény majd örökké fog tartani, és egy ország a saját polgárait és munkavállálóit negatívan fogja diszkriminálni az idők végezetéig.
Sajnos a rendelettel pofátlanul visszaélt a legtöbb szereplő, köztük maga a Milan is, ezt ki kell mondani. Nem csak kihasználta a lehetségeket, hanem közben egy stratégiát épített fel rá, amely egyre jobban szúrta bizonyos körök szemét. Ennek eredménye lett egy soha a történelemben nem látott mértékig olasztalanított Milan is, és nem csak mi, de sok más klub is erre a vonalra lépett. Az olasz válogatottat már csak honosított játékosokkal lehet feltölteni (Gnonto, Emerson, Jorginho, Tolói, Retegui, stb), alig van merítés, az olasz utánpótlás soha nem látott mélységben van. Ezt idehaza sem szívesen látjuk tétlenül, nem tudom, mit várt itt mindenki. És még az sem igaz, hogy az utánpótlásban ezt kárpótolta volna mindenki. Nálunk is özönlenek be a Primaverába a külföldi fiatalok, egyre nagyobb és nagyobb arányban az elmúlt években az olasz tehetségekkel szemben. És ha nincs ez a példátlan sérüléshullám meg Pioli balfaszkodása, akkor a büdös életbe nem került volna a keretbe sem Bartesaghi, sem Camarda, vagy Zeroli. Nem mintha eddig hárman együtt olyan marha sok percet kaptak volna. Ezt adókedvezményt pedig amúgy is szupergazdag sztárok kapják, akik így 8 Ferrari helyett 12-t vehettek a garázsukba. Vérzik a szívem...
A gond nem azzal van, hogy a Növekedési rendeletet eltörölték, hanem azzal, hogy más eszközöket kell akkor találni a versenyképesség növelésére, amelyek sokkal fenntarthatóbbak és nem diszkriminációra építenek. El kell kezdeni komolyan foglalkozni az utánpótlással, ahogyan Franciaországban, Spanyolországban vagy Németországban ma is teszik, és nem sztárokat kell vásárolni külföldről, hanem azokat helyben kinevelni, ahogy az évtizedekig szokás is volt Olaszországban. A PL-el szemben így sem versenyképes senki más, nem ezen múlik. Mivel nagyon kevés a krőzus TOP-klub, és korlátozott a helyek száma a keretekben, kezdőkben, ezért jobb híján így is, úgy is lecsorog a maradék a többi ligába. Sokkal több jó játékos van, mint ahány kezdő (esetleg kispados) hely a PL-élklubokban, meg a néhány többi gazdagnál (PSG, Real, Barcelona, Bayern). A Crystal Palace-t vagy Brentfordot meg most sem választja senki a Milan vagy a Roma helyett, csak azért mert ők többet tudnak adni. Az erősödő olasz vagy német klubfutball eddig is inkább ezen jelenség miatt erősödött, nem a Növekedési rendelet miatt.
Abban egyetértek, hogy, eszközök fognak kelleni az olasz futball erősítésére, hogy ezen baromi sokat kell dolgoznia az illetékeseknek, és jelenleg elavult eszközökkel küldik csatába a klubokat. De azért a siratókórust, meg a ravatalozót sem kell mindjárt felállítani... de azt adom, hogy akinek az olaszok sorsa totál mindegy, a Milan identitása sem érdekli, és amúgy magasról tesz az olasz futball kultúrára, annak valóban tragikus ez a hír, legalábbis rövidtávon. Sőt, rövidtávon azt hiszem mindenkinek az.
@anselmo "Azt maximum a zömében külföldi érdekeltségű befektetői körök gondolhatták komolyan, hogy ez az ideiglenesnek szánt kedvezmény majd örökké fog tartani, és egy ország a saját polgárait és munkavállálóit negatívan fogja diszkriminálni az idők végezetéig."
Milyen erdekes, hogy Magyarorszagon ez igy megy evek ota 🙂 Szerintem is ritka gusztustalan amugy...
Az a baj, hogy az olaszoknál még rosszabb az egész adórendszer, mint itthon. Ezt egy kint élő magyar szurkolótárs mesélte. Az meg hogy kell más eszköz amivel versenyképesebbek lehetnének az olasz klubok... Hány éve is próbál a Milan, Inter, Róma saját stadiont építeni? 🤔 Költői... A politikusok (főként a helyi, de az országosok is) szánt szándékkal gáncsolják a klubokat a fejlődésben. A San Sirot műemlékvédelem alá vonták... 🤣 🤣 🤣 Ezt még mindig nem bírom nevetés nélkül. Aztán ha mégis sikerül a két csapatnak saját stadiont építeni, ez a romhalmaz meg emészti fel majd a milliókat... De egy szónak is száz a vége ( 🤣 ), megérdemlik a sorsukat az olaszok. Remélem még sok sok éven keresztül nem fognak kijutni VB-re. Egyszerűen nincs is akarat náluk a változásra, ennek a rendeletnek a megszüntetése is csak annyi, hogy most a másik oldal lobbija fizetett többet a politikusoknak.
Olaszország ilyen.
Sosem volt más, akkor sem, amikor a legprosperálóbb volt a Calcio. Sőt, talán még ilyenebb volt akkoriban. A stadionok kérdése is azért izgalmas, mert összetett társadalmi kérdés is a sorsuk, nemcsak sportszakmai. A klubok nyilván a modern kor igényeinek megfelelő stadiont akarnak üzemeltetni, amellyel nem járnának számukra kedvezőtlen kompromisszumok. A régieket felújítani ilyen módon nem lehet, be vannak ékvelve a helyükre, tájépíteszetileg is sok érdeket sértene, és az átalakítás többe fájna amúgy is, mint újat építeni. A klubokbak 1990-től kényelmes volt nem befektetni, hanem az állam/önkormányzatok által a VB-re kiglancolt (akkor szupermodern) stadionban virítani némi bérleti díjért. Csak eltelt 30 év, a stadionok lerohadtak, befektetni pedig senki nem fog abba, ami nem is az övé. Most ott tartunk, hogy a klubok lelakták a kecót, de felújítani nem akaródzik, megvenni az önkormányzattól még annyira sem (naná, hisz az dupla bukó, mert baromi drága lenne csak az adás-vétel is, és kapnának érte egy lerohadt semmit, amit még fel is kéne újítani, de "úgy" felújítani meg úgyse lehetne... szóval nosza hagyjuk itt a francba, és építsünk egy újat az agglomerációban... ez se elegáns, de üzletileg érthető. Az Önkormányzatok meg szintén dupla bukóval néznek szembe, mert üzemeltethetik az ócska, elhanyagolt, elhagyatott stadiont, vagy bontathatják le trilliárdokért, miközben már bérleti díjat sem kapnak érte többé. Érthető, ha ez is elég komoly gond.
Egyik fél sem akar kompromisszumot kötni, sem pénzt veszíteni, de levágni sem lehet a kanyart, hanem "cut your losses and go forward" elvét követve kéne új életet kezdeni. Ezt 1990 környékén szúrták el, és ennek mára érett be a férges gyümölcse.
De a stadionkérdés mellett sok más szempontból lehetne segíteni, fejleszteni a dolgokon. Elsősorban az utánpótlás képzés rendszerszintű fejlesztésével és pénzelésével, de nem kell 20 csapat sem, át lehetne alakítani a Coppa Italia lebonyolítását. A Bundesliga elég jó példa, mert kevés pénzből, és harácsolás nélkül is elképesztően versenyképesek a klubjaik. A piac pedig önszabályozó, nem kell tartani attól, hogy ettől majd mindent mindig az angol klubok nyernek meg. Eddig sem volt így, ezután sem lesz.
Kezdünk eljutni arra a pontra, amikor a fennálló status quót úgyis az önsúlya fogja majd összenyomni, és valami globális újítás fogja kissé jobban kiegyenlíteni a viszonyokat. Akár fizetési sapka, akár Szuperliga, vagy valamilyen a mostaninál erősebb "home-grown" szabályozás életbe léptetése. De így már sokáig nem mennek majd a dolgok, mert a PL gazdasági fölénye aránytalanul túlzó és megbomlott általa az egyensúlyi állapot. Vagyis vihar közeleg :).
Legtobb kapott tizenegyes, es gol belole:
1. Inter: 7/7
2. Frosinone: 6/6
3. Napoli: 6/4
4. Sassuolo: 5/5
4. Milan: 5/5
6. Roma: 4/3
7. Juventus: 4/2
8. Lazio: 3/3
8. Lecce: 3/3
10. Fiorentina: 3/2
10. Udinese: 3/2
10. Bologna: 3/2
13. Cagliari: 3/1
13. Verona: 3/1
15. Monza: 2/1
16. Empoli: 1/1
16. Genoa: 1/1
16. Salernitana: 1/1
16. Torino 1/1
20. Atalanta: 0
Sofa statok szerinti top 4 kapus:
1. Di Gregorio: 7,52
2. Terracciano: 7,28
3. Maignan: 7,26
4. Falcone: 7,18
Sofa statok szerinti top 4 vedo:
1. Bastoni: 7,41
2. Dimarco: 7,38
3. Danilo: 7,31
4. Di Lorenzo: 7,29
Sofa statok szerinti top 4 KP:
1. Calhanoglu: 7,61
2. Rabiot: 7,38
3. Mkhitaryan: 7,32
4. Bonaventura: 7,30
Sofa statok szerinti top 4 tamado:
1. Martinez: 7,65
2. Dybala: 7,50
3. Berardi: 7,49
4. Gudmundsson: 7,48
TMW atlagok szerint top 5 kapus Olasz bajnoksagban:
1. Di Gregorio: 6,42
2. Falcone: 6,39
3. Consigli: 6,38
4. Terracciano: 6,35
5. Maignan: 6,28
TMW atlagok szerinti top 5 legjobb vedo:
1. Buongiorno: 6,47
2. Dimarco: 6,44
3. Dumfries: 6,29
4. DeVrij: 6,27
5. Calafiori: 6,23
TMW atlagok szerinti top 5 KP:
1. Mkhitaryan: 6,47
2. Calhanoglu: 6,45
2. Barella: 6,45
4. Bonaventura: 6,38
5. Rabiot: 6,32
TMW atlagok szerinti top 5 tamado:
1. Martinez: 6,88
2. Gudmundsson: 6,68
3. Thuram: 6,66
4. Berardi: 6,50
5. Dybala: 6,46
Forrás:inter fórum 😀
Aki szereti az ilyen jellegű statisztikákat, az biztos tud csemegézni..
Én továbbra is úgy gondolom, hogy statisztikával nem lehet meccset nyerni.. Egy statisztika szàmít, hogy egy párharcban melyik csapat szerzett több gólt.. A többi csak egy szám.. Lehet bűn rossz statisztikával meccset nyerni 1:0-ra, és parádés statisztikával kikapni 1:0-ra.. És a végén megint csak az számít, hogy melyik csapat szerzett több gólt..
A játékosok értékelése is érdekes.. Milan és Juventus játékos mutatóban is alig akad.. A Milan 3. a Juventus 2. a bajnokságban.. Nyilván tudjuk, hogy egyik csapat sem a látványos játékáról híres..
Tetszik nem tetszik az Inter teljesen megérdemelten vezeti a bajnokságot.. (a Verona elleni meccstől függetlenül is) Egyénenként is jól teljesesítenek és csapatként is..
Így féltávhoz érve a bajnokságban már le lehet szűrni a konklúziót, illetve lehet érdemben értékelni a csapat teljesítményét.
Azt gondolom, hogy augusztusban sokan aláírtuk volna a jelenlegi helyzetet, de legalábbis elégedetlenek nem lettünk volna, ha valaki azt mondja, hogy január közepén állunk az Olasz kupában, a Bl-ből ugyan kiestünk az EL-be, a bajnokságban pedig 3-ok vagyunk úgy, hogy a 4-5-el szemben van egy szép előnyünk.
Viszont ahogy sok mindent, ezt is kontextusban illik kezelni. Vagy mondhatnám azt is, hogy állhatnánk sokkal jobban is, ha...
- Ha nincs a sok sérült, ami úgy gondolom, hogy az edzői stáb, és az orvosi stáb együttes hibája
- Ha a Bl meccseken élesebbek, koncentráltabbak vagyunk, simán meglehetett volna a továbbjutás.
- Ha nem esik vissza 3 forduló után látványosan a csapat játéka, és egyénenként kivétel nélkül mindenki, akkor a bajnokságban is ott liheghetnénk a sinter-juve páros nyakán a Scudetto-ért harcolva.
A pozitív, hogy valóban az látszik, hogy jó a csapatszellem, és kritikus helyzetekben jól tudnak teljesíteni a srácok, de legalábbis harcolnak egymásért. Az biztos, hogy ebben a csapatban ennél sokkal több is van, mint amit idén mutatunk. Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik,hogy sikerült kiegyenesedni, és hozzuk a meccseket, de pl a mai Atalanta elleni kupa megint lehet fordulópont.
Pioli szerintem így fixen marad nyárig, ami nem is baj, mert valahogy csak összekapta a csapatot.
Az, hogy nyártól váltani kell, ezt a kérdést nyitva hagyom, de valószínűleg sokan egy véleményen lesznek. A másik kérdés, hogy a vezetésnek mik lesznek a céljai.
Ha megint megválunk egy nagy értékű húzóembertől (Theo vagy Leao), akkor nem kérdés, hogy mik a kilátások. Nem egy győztes csapat, hanem egy stabil top4 csapat, aki hozza a BL pénzeket. Remélem, hogy az ellenkezője fog megvalósulni (erre látok kisebb esélyt), és a már meglévő maghoz tudunk majd igazolni olyan játékosokat, akikkel jövőre harcba szállhatunk a bajnokságért is akár.
Egy kicsit én is összegeznék akkor, bár nagyon sok mindent szóról szóra leírhatnék, amit kissheva előttem, nagyon korrekt helyzetkép volt. Muszáj licitálnom, ezért (szokás szerint) kicsit provokatívabb leszek :).
Ami a pillanatnyi helyzetet illeti, azért nagyjából annyit tudtunk elérni, hogy sikerrel abszolváltuk a 16. Sassuolót, és a 19. Empolit, miközben a 20. Salernitánát nem is sikerült, és a 18. Cagliari cserepadját kiütöttük a kupából. A Monza elleni győzelem még viszonylag értékes, de ha azt nézzük, hogy ebben a szezonban mondjuk a jelenlegi TOP6 élcsapatot nézve is csak a Bolognától vettek el pontot, akkor azért annyira az sem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nekem is az Atalanta elleni mai meccs és a Roma elleni bajnoki lesz a fordulópont, mert ha ez a két meccs rosszul sikerül itt 3 napon belül, akkor előtte lévő dolgok nekem a zárójel kategóriát jelentik. Ha tovább megyünk ma, és a Roma ellen is jön legalább egy iksz, akkor ki tudom jelenteni, hogy Pioli összeszedte a társaságot. A sereghajtókat Inzaghi, Gattuso vagy Brocchi edzősködése idején is megvertük többnyire, s mivel nem vagyunk kiesőjelölt csapat, azért arra mindig lehet számítani, hogy "n" darab meccset meg is fogunk nyerni, de jó lenne most már, ha újra nyernénk olyat is, ami nem csak kötelező vagy "szépségtapasz", hanem erőt is mutatunk vele.
Szerintem minden afelé mutat, hogy a bajnokságban viszonylag stabil és unalmas szezonunk legyen, amit egy légüres térben fogunk végig lebegni a 3. helyen - se előre, se hátra. A kupát ma este meglátjuk, az EL-ben pedig nem jósolok hosszú életet a Milannak. Pedig azt gondolom, ha a ebben a két sorozatban messze megyünk (minimum elődöntő az EL-ben, és döntő a kupában), akkor egy 3. hellyel együtt én már sikeresnek mondanám ezt a szezont - a Milan "újkori" lehetőségeihez képest.
És akkor itt kanyarodok rá a lényegre. A Milan 2012 nyarán megszűnt a klasszikus értelemben vett nagy csapat lenni. Ez egy ilyen évtizedes, már-már történelmi távlatból most már elég jól kivehető. Volt egy Milan előtte, meg van egy azóta, de a kettőnek a formaiságokon kívül semmi köze egymáshoz. Külső és belső tényezők miatt és nem is látom, hogy ez lesz-e még másképp a belátható jövőben, de szerintem nem. A jelenlegi rendszerben és tulajdonosi körrel meg főleg nem. Annak, hogy ez másképp legyen, jelenleg az alapfeltételei sem adottak, a közben lezajlott globális változások miatt sem, de a tulajdonosi kör üzletpolitikája sem efelé mutat. A Milan a pályára csúcsán lévő klasszisait már Berlusconi-éra utolsó aranykorszakában is eladogatta, ha úgy látta jónak (Shevchenko, Kaká), tehát ez önmagában nem perdöntő, csak míg előbbiek esetében azt a fordulópontot érezték meg, mikor kerülnek éppen leszállóágba a korosodó csillagok, Ibrahimovic, Thiago Silva vagy Tonali eladásának kizárólag a szűkölködés volt az oka. Én biztosra veszem, hogy valakit megint fel kell áldozni a nyáron (és Maignan sem fog maradni sokáig), ez pedig vagy Hernández vagy Leao lesz, esetleg Tomori.
De ezt nem a nyertes klub/nem nyertes klub dilemmájának érzem, hanem ez lett a mai Milan realitása, sőt 2012 óta ez pontosabban, csak előtte sokáig eladni sem volt kit, mert olyan szar játékosaink voltak. Egyfelől a Milant ma már senki nem a végállomásnak tekinti a karrierjében, hanem a végállomás előtti utolsó állomásnak, és ehhez egy kiváló ugródeszkának. Másrészt igazán tőkeerős tulajdonos nélkül (hiszen Cardinale most is csak befektetők után kajtat, meg a hiteleit szeretné törleszteni) a klub az alkalmi játékoseladásokból fogja tudni finanszírozni a működését, főleg akkor, amikor a BL sem úgy sikerül, ahogyan kellene... de még egy parádés BL-elődöntős szezon után is el kellett adnia az egyik sztárjátékosát, hogy a nyári erősítéseket egyáltalán finanszírozni tudja. Ez nem feltétlenül tragédia, csak egy másik világrend, amely nem arra épül, amelyet közülünk a legtöbben megszoktak 1986 és 2012 között. A Milan a második vonalba került, és jelenleg nincs reálisan elérhető eszköze, hogy újra az elsővonalba kerüljön. Emiatt lassan be kell látni, hogy nem is viselkedhet úgy, mintha lenne. Ha innen nézzük, akkor azt kell mondjam, a mostani félszezon is inkább siker eddig, mint kudarc.
Szándékosan nem akartam túl negatív lenni (pedig tudtam volna), és próbáltam pozitívumot is keresni, nehogy aztán megkapjam, hogy hát hozzuk a meccseket, és semmi sem jó :))
Anselmo kollega jobban belement a mélységekbe, aminek minden szavával egyetértek, még ha fáj is olvasni őket, és beismerni, hogy igazak.
Viszont én úgy gondolom, hogy egy kicsit más tulajdonosi, illetve sportigazgatói szemlélettel is lehetne eredményesebb csapatot építeni ugyanebből a büdzséből. Sajnos bármennyire fáj leírni, de jó példa erre a sinter jelenleg, de mondhatnám a zsinórban bajnokságokat nyerő juvét is. A közös pont bennük Marotta. Megfelelően szemlélteti, hogy hogyan lehet kellő körültekintéssel, és megfelelő stratégiával az átigazolási piacon tevékenykedni úgy, hogy minőségi játékosokat tud szerződtetni. Persze náluk nem az a szempont, mint nálunk, hogy potenciállal rendelkező fiatalokat igazoljanak, akik aztán majd növelik értéküket, és vagy jók lesznek hosszabb távon vagy továbbadjuk őket profittal. A sinternél az elsődleges szempont az eredményesség, és ehhez igazolnak megfelelő rutinnal rendelkező spílereket, akik éhesek a sikerre, és nem ijednek meg a saját árnyékuktól.
Nem mondom, hogy nekünk is ezt az utat kéne járnunk, de én túlzásnak tartom, hogy csak és kizárólag fiatal játékosokban gondolkodik a vezetés, ha átigazolásról van szó. Muszáj, hogy legyen rutin a csapatban, és tökösség. Sokszor az az érzetem egy-egy meccsen, és leginkább a derbiken jön ez ki, hogy túl jófiúk alkotják a csapatot. Pedig a győzelemhez szükség van tökösségre, és egy-két patkányra is a csapatban. Nézzük meg a 2011-ben scudettot nyert Milan-t. Gattuso, Ibra, Boateng, van Bommel, Flamini. Egyiknek sem kellett a szomszédba menni egy kis keménységért. Persze azt a csapatot nem szabad összehasonlítani a mostanival, de nem ártana egy-egy rutinos játékos a csapatrészekbe, akiktől a fiatalok is tudnak tanulni.
Egy szó mint száz, szerintem ugyenezekből a lehetőségekből is lehetne jóval eredményesebb csapatot építeni egy kis hozzáállás beli változtatással, kérdés ez a vezetésnek mennyire érdeke. Úgy látszik semennyire, hiszen akkor a szurkolói elvárások is megnőnének. Az meg csak egy fölös teher számukra, bevételben pedig nem lenne nagyobb különbség, sőt... Egy sikeres csapatot nem csak felépíteni kell, hanem fenn is tartani, ez pedig növekedő fizetésekkel is jár többek között. Inkább bevállalják a második vonalas szerepet, legyünk ott valahogy a Bl-ben mindiig, de túl nagy dolgokat aztán ne érjünk el. Lehet egy-egy kifutott eredmény, de csak mutatóba, ne nagyunk szokjunk hozzá.
Ez mennyire igaz. Az egész. Az már valóban a menedzsment által választott (konzervatív) út, hogy nem mondjuk az Inter stratégiáját követi. Számukra ez egy biztonsági játék, mert nem elsősorban az eredményekre lőnek (mint a kuzinok), hanem a gazdasági megtérülés az elsődleges szempont, minden más csak utána következik. És ez az, amire nyilván senki nem kényszeríti a Milant, a vezetői választották ezt az utat a klubnak. Sajnos évről-évre az a benyomásom, hogy az Interben férfiak játszanak, a Milanban kisfiúk. És akárhogy telnek-múlnak az évek, ez nem változik.
Azokon a meccseken, ahol elég csak a technikai fölényt kidomborítani (mint pl. a legutóbbi meccseinken) ott ez a legtöbbször eredményes. De ahol már ehhez képest valami extra is kell, akár lélektani szempontból, vagy fizikálisan, vagy a nyomás elviselésében, esetleg a gondolkodás érettségében, ott már rendre elhasalunk, de minimum vegyesek az eredményeink. Mondjuk úgy, hosszú távon mindig a Ház nyer ezekben a játékokban: vagyis részsikerek után veszítünk a végén. Ettől van az a benyomásunk, hogy könnyűnek találtatunk a döntő pillanatokban. Mert a döntő pillanat attól az, ami, hogy súlya, jelentősége van, és egy "te vagy én" helyzetet generál, amelynek feszültségét elviselni többnyire nem egy gyerekeknek való dolog. Van kivétel, de ez a ritkább.
Nem gondolnám, hogy ezt az egyszerű összefüggést mások nem ismerik fel, vagy látják át a klub élén. Egyszerűen csak nem érdekli őket, mert a meghatározott célokhoz ez is elég. Nem akarjuk megfizetni az élettapasztalatot, a rutint, az érettséget. Mert túl sokba kerül nekik ahhoz képest, mint amit nyernének vele gazdaságilag (talán). Hiszen a végső sikerre így sincs garancia természetesen. Akkor meg minek nagyot álmodni, nem igaz? Egy "talánra", egy eshetőségre csak az ruház be, aki szenvedélyesen elkötelezett és pusztán érzelmi alapon vagy presztízsből, büszkeségből nyerni akar. A mi menedzsmentünk ettől távolabb nem is állhatna. Ezek hűvös, kimért pénzemberek, akik számára a Milan csak egy érdekeltség. Semmi több. Érdekeltség. A nagy sikerek viszont sosem érdekeltségből fakadóan jönnek, hanem hiúságból, vágyakból, és szenvedélyből.
Ezek azok, amik a Milannál jelenleg nincsenek.
Részben a szombati meccshez kapcsolódik, de gondoltam idehozom, hogy milyen érdekes a büntetők helyzete jelenleg. Nagyon kivoltunk - persze joggal - hogy Giroud és Theo Hernandez is kihagyott egy-egy büntetőt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy globális probléma. Soha annyi büntetőt nem hagytak ki a megítéltek arányában, mint az elmúlt 2-3 évben, a Serie A mostani fordulójában hét büntetőből csak kettőt (!) sikerült gólra váltani, az egyik Orsolinié volt (amely szintén centiken és Maignan ügyetlenségén múlott csak). A büntetőből szerzett gólok valószínűségi rátája is folyamatosan csökkenő tendenciát mutat évtizedek óta - kivétel ez alól a 2020-2021-es év (amikor a COVID miatt többnyire zártkapus meccsek voltak). Olaszországban az elmúlt 3 szezon alapján már csak kb. 70% valószínűséggel lesz gól egy büntetőből, vagyis nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy 3-ból 1 kimaradjon.
Ahogyan egyre kevesebb energiát fektetnek a játékosok mentális fejlesztésére és rúgótechnikájának csiszolására, úgy romlik ez az arány folyamatosan. A végrehajtók jelentős része nem bírja elviselni a terhet, és sokuk rúgni sem tud rendesen. A csapatunk legnagyobb sztárja Pioli elmondása szerint még edzésen is alig-alig tud 11-esből betalálni, ezért végképp nem állítja oda éles meccsen. Igen, Leaóról van szó... és itt egy 170 milliós játékosról, támadóról beszélünk, akinek még edzésen is gondot jelent 11 méterről, állított labdából, senkitől sem zavartatva a kapuba találni egy szem kapussal szemben.
De ez tényleg többé-kevésbé globális probléma, ma a mai játékosok nemigen tarthatnak igényt elismerésre az elődök mentális és technikai képzettségéhez képest. Mindent, de mindent alárendelnek a fizikális edzéseknek, futni, ütközni, és semmi másra nem marad fókusz. A mai futball többnyire agyatlan futógépeket nevel, és ez elég sokat ront a játék minőségén sajnos.
De ez tényleg többé-kevésbé globális probléma, ma a mai játékosok nemigen tarthatnak igényt elismerésre az elődök mentális és technikai képzettségéhez képest. Mindent, de mindent alárendelnek a fizikális edzéseknek, futni, ütközni, és semmi másra nem marad fókusz. A mai futball többnyire agyatlan futógépeket nevel, és ez elég sokat ront a játék minőségén sajnos.
Ez teljesen így van. A mai futballban már atlétákát nevelnek. Egy sablonra építenek fel minden játékost, és az egyéniségek ezáltal teljesen kivesztek a a modern labdarúgásból.
Meg kell nézni egy utánpótlás edzést. A fizikumukat építik már fiatal korukban a gyerekeknek, meg mozgás koordináció, plusz labdás koordináció biszem-baszom passzokkal, amelyek mind-mind fontosak, viszont kapura lőni meg alig-alig lőnek.
De tovább megyek, a legtöbb meccsen alig látni, hogy rúgnának egy 50-60 méteres keresztlabdát. És látni, hogy odanéz a játékos, de gondolkodik, mert nem biztos magában, hogy azt oda tudja rúgni. Egyébként én ezért kedvelem Adlit nálunk, mert ő első szándékból bevállalja ezeket a hosszú labdákat, és a legtöbb esetben sikerül is neki.
Két kezemen fel tudnám sorolni azokat a játékosokat a világ futballjában, akiknek kivételes rúgótechnikájuk van, és azt éles helyzetben is alkalmazni tudják. Ezzel szemben "régen" majdhogynem szinte minden első osztályú csapatban találni lehetett egy-egy olyan spílert, aki meccseket tudott eldönteni.