Igazából ez a 4-3-3, 4-2-3-1, 4-1-4-1, 4-5-1 csak játék a számokkal. Az összes formáció alapja a 4-3-3-as játékrendszer. A lényeg az, hogy milyen tartalommal van megtöltve egy adott meccsen, illetve, hogy a játékosoknak milyen szerepet szán a mester. Nevezhetjük 4-3-3-nak, amikor a példa kedveéért Puli és Leao a két szélső támadó, de ha az edző azt kéri, hogy ebben a formációban segítsenek be a védekezésbe, máris szélső középpályásokká avanzsálnak.
Ha Fofana játszik 6-os pozícióban és a másik két kp mellette egy sorral feljebb Reijnders és RLC játszik, akkor ez már egy 4-1-2-2-1. Tehát itt igazából a 3 kp helyzete határozza meg a formációt. Igazából tök fölösleges ezen vitázni, hogy most éppen melyik matematikai képletet használjuk a felállásnál. A lényeg szvsz. az lenne, hogy ne játszassunk olyan szerepkörben egy játékost, amiben ő gyenge. A támadó középpályás vagy irányító poszt úgy is kihalóban van a modern futballban, ez valamiért nálunk divat csak. Túl szűk terület jut nekik ahhoz, hogy valóban mozgassák a csapatot, ráadásul sokszor a kapunak háttal veszik fel a labdát.
Nem hiába teljesít sokkal jobban a kebabos a merdánál, jobban kijönnek az erényei 6-os poszton. De pl Kroos is a bajoroknál tkp-ként kezdte, aztán mélységből irányítva vált belőle klasszis.
@hegyaljani De most miért, nem logikus, hogy úgy nyerhetünk nagyobb eséllyel, ha egyel többen vagyunk a pályán? Aztán Fonseca is belátta (vagy a tanácsadói láttatták be vele), hogy ez nem jó ötlet a különféle szabályok miatt, de az alapötlet nem lett volna rossz 😆😆😆😆
@anselmo veszélyes dolog ez, mert ugye tudjuk, higy Fonseca 5 cseréig sem tudott elszámolni.. Szóval simán lehet ebből 4-4-3 😁 Aztán már csak a sporiban kell bízni, hogy hátha Ő sem erős matekból.. 😁
Valahogy minden edzőnek a Milánnál a 4-3-3 a fétise, Pioli is próbálkozott vele, előtte is páran,de valahogy sose működött, 2-3 meccs után visszaálltunk a nálunk jól működő 4-2-3-1-re. Egyébként, ez tényleg csak tili-toli a számokkal és a posztokkal, nekem szvsz akkor tűnt a legjobbnak, amikor Bennacer volt a KP-k előtt, nyilván nem igazi TK szerepkörben, viszont cserébe jól működöt a középpálya.
Fofana nem tudom mennyire fogja ezt elősegíteni (remélem semennyire), de itt egy kis kitekintés a korábbi védekező középpályásokra, akik hasonló szerepet töltöttek be,mint amit neki szánnak. Fofana piaci értéke most van a csúcson, jelenleg 30M€-ra taksálja a trm. Anno amikor Bakayokot megszereztük kölcsönbe az első szezonjában igencsak fölfelé lógott ki a keretből, Kessie kisdobosnak tűnt mellette a középpályán, Bakayoko akkor 35-40M€-t ér. Utána jött Kessie akinek a harmadik szezonja már jól sikerült és azóta is "Kessie pótlása" lenne a cél, őt akkor 50-55 M€-ra értékelte a trm.
Most, amikor jócskán túl vannak értékelve egyes játékosok és emelkedtek az árak is, Fofana 30M€-ra van értékelve -talán ez a szezon elején változni fog-, szerintem ő egy nagyon jó igazolás volt és be fog válni, de emiatt sem kell arra számítani, hogy egyből olyan teljesítményt fog nyújtani, mint anno a csúcson Kessie vagy az ideigazoló Bakayoko.
Tisztában vagyok vele, hogy ezek a számok nagyon relatívak, a teljesítményt nem mindig tükrözi a piaci ár, de én még most is úgy gondolom, hogy ennyi ráfordítás után a Bennacer,Kessie,Tonali középpályát még fogjuk megközelíteni ezzel a kerettel.
pletyka az internél: Calhanoglu onnan se békésen fog távozni.
Állítólag többet akar keresni és ezért menni akar, így sérültet jelentett, nehogy azon múljon az igazolása.
Lautaro Martínez nyilatkozata: "aki nem akar a klubnál maradni, az menjen Isten hírével".
Erre tronfólt az Giuseppe Marotta is: „Azt gondolom, Calhanogluról beszélt – szolgált egy lehetséges megfejtéssel Inter-elnök. – Csapatkapitányunk szavaiban van igazság, és vannak benne feltevések is.
Amit persze magára Calhanoglu vett és persze meg is sértődött.
Kívülről úgy néz ki, hogy örülnének, ha a török menne és adtak neki egy seggberúgást, hogy meg legyen a lendület. Persze a törököt se kell félteni. Ő is felszállna az első vonatra, ha többet fizetnének neki. Mondjuk elég naivak az Internél, ha azt hiszik, hogy a Galata sok pénzt ad majd érte....
A Bajnokok Ligája döntőjében elszenvedett sérülés után úgy döntöttünk, hogy a csapattal megyek az Egyesült Államokba. Fontos volt számomra, hogy ott lehettem, még anélkül is, hogy pályára léphettem volna. Közel akartam lenni a csapathoz, hogy támogassam őket.”
Sajnos egy amerikai edzés során egy másik sérülést szenvedtem, egy másik területen. A diagnózis egyértelmű volt: izomszakadás. Ezért nem tudtam részt venni ezen a versenyen. Nincs semmi más. Nincs semmilyen háttérinformációm.
Tegnap kikaptunk. És ez fájt. Szomorúan éltem át, nemcsak labdarúgóként, hanem olyan emberként is, aki igazán törődik ezzel a csapattal. A sérülés ellenére a lefújás után azonnal felhívtam néhány csapattársamat, hogy kifejezzem a támogatásomat. Mert amikor törődsz valakivel, akkor azt teszed.
Ami azonban a legjobban megfogott, azok a szavak voltak, amelyek ezután jöttek . Kemény szavak. Szavak, amelyek megosztanak, nem egyesítenek. Egész pályafutásom során soha nem kerestem kifogásokat. Mindig vállaltam a felelősséget. A fájdalommal is játszottam. És a nehéz pillanatokban mindig igyekeztem viszonyítási pont lenni. Nem szavakkal, hanem tényekkel.
Minden véleményt tiszteletben tartok, még a csapattársaké, sőt az elnökéit is. De a tisztelet nem lehet egyirányú . Mindig is mutattam, a pályán és azon kívül is. És hiszem, hogy a futballban, akárcsak az életben, az igazi erő abban rejlik, hogy tudjuk tisztelni egymást, különösen a legkényesebb pillanatokban.
Soha nem árultam el ezt a mezt . Soha nem mondtam, hogy nem vagyok boldog az Internél. A múltban kaptam ajánlatokat, még nagyon fontosakat is. De úgy döntöttem, maradok. Mert tudom, mit jelent nekem ez a mez. És azt hittem, a döntéseim magukért beszélnek.
Megtiszteltetés volt számomra, hogy a válogatott csapatkapitánya lehettem. És ott tanultam meg, hogy az igazi vezető az, aki a csapattársai mellett áll, nem pedig az, aki hibáztathatót keres, amikor könnyebb. Szeretem ezt a sportot. Szeretem ezt a klubot. És szeretem ezeket a színeket, amelyekért minden nap mindent beleadtam.
Hakan vagy igazat mond vagy nem. Az biztos, hogy annak idején a Milan címert csókolgatta, mégis az Interhez ment. De, ha igazat, vagy fél igazságot mond, akkor se mondta azt, hogy nem tárgyal mással és, hogy nem akar eligazolni.