A chelsea sajnos tökéletesen bemutatta, hogyan kell kioltani a játékunkat. Profin lezárták, leszűkítették a területeket a pálya teljes szélességében, mindig közel voltak a milan játékosokhoz. Arra kényszerültünk, hogy egyéni képességekre hagyatkozzunk, vagyis hogy egyéni megmozdulásokkal érvényesüljünk. Ott meg kijött most a két csapat játékosai közötti különbség, ami jellemzően milan oldalról sok esetben szinte értékelhetetlen volt.
Sebaj, a san siroban lehet javítani.
@kissheva Én gyakorlatilag egy az egyben ugyanezt láttam és tudnám mondani. A felfogásunk volt eleve defetista, zűrzavaros, érthetetlen dolgokat műveltünk elöl és hátul is. És ez nem (csak) kvalitás kérdése. De én is azt mondom, ezt engedjük el, tekintsünk előre, a legtöbbekkel egyetértve én is azt gondolom, hogy a jövő héten valami egészen mást fogunk kapni a csapattól, de osztálykülönbséget biztosan nem.
Amit viszont meg kell hagyni: hogy ez a Dest legyen a keret 2-3. legjobban fizetett játékosa, az bődületes szakmai hibára vall. Ilyen játékost 500k/év fizuért is szerezhettünk volna, vagy egy random ifista is hozná a szintjét. Aztán. Én anyatigrisként védelmeztem itt Tonalit és CDK-t is az elmúlt hetekben, de most már kezd ez sok lenni nekem is. Nagyon kedvelem őket, tehetségesek, de lassan fel kéne nőni egy olyan szintre, amely Európában is elfogadható (a belgának még a Serie A szintjéhez is). A pontrúgások kérdését Dio már érzékletesen leírta, nincs mit hozzáfűzni. Nonszensz, hogy most már csak annyi a támadójátékunk jó ideje, hogy "Leao majd megoldja". Leao majd elfut, majd cselez, és akkor majd lesz valami. Kb. ugyanennyi a repertoár egy Bologna, egy Cremonese vagy egy Chelsea ellen is, azt kész.
Szerintem vízválasztó időszakhoz értünk a csapat fejlődésében. Most van egy olyan pont, hogy vagy sikerül kitalálni a csapat (elsősorban) támadóidentitását és játékát, vagy gond lesz. A jobbszél halott, a 10-es posztán sem Diaz, sem De Ketelaere nem nyújt elégségest, így a centerhez szinte labdák sem jutnak el a legtöbbször. Tonali és Bennacer kapura lényegében alig jelent veszélyt. Ha ennyire látványosan Leao függésben maradunk, akkor ebben a szezonban már nem fogjuk tudni eladni azt, amit tavaly még igen.
Szornyu azt latni, hogy kepesek vagyunk jol/nagyon jol jatszani olyan csapatok ellen, mint a Napoli, Atalanta, Inter es utana kepesek vagyunk annyira semmit produkalni, mint tegnap a Cselzi ellen. Azert emlitem ezeket, mert ugyan az Inter nem feltetlenul remekelt a BLben az utobbi evekben, de ok legalabb nem fossak ossze magukat es van valami tervuk az ilyen meccsekre. Valahogy az az erzese az embernek, hogy amint angol csapat ellen kell jatszanunk, mar az oltozoben feladjuk a meccset.
Tudom, nem ugyanaz a minoseg, amikor ennyi serultunk van, de legyunk oszintek, valoszinuleg full csapattal sem nagyon tudtuk volna, hogy mi, merre van. Kicsit olyan mintha a szakmai stab fel lenne keszulve a Serie A-ra, de a BL-re mar keves.
Jatekosok kozul szerintem kar kiemelni barkit is, mert csapatkent mondtunk hatalmas csodot. Mindenesetre elgondolkodtato, hogy az egesz europai foci afele halad, hogy kp-tol felfele mindenki csinal mindent, mi meg meg mindig poszt specifikus jatekosokra izgulunk ra. Hogy csak egyet emlitsek, a sikeres csapatok kevesbe ugy gondolkodnak, hogy kell egy klasszikus csatar vagy iranyito.
Én onnan kezdeném hogy most gratulálok a srácoknak a hétvégi győzelemhez, azt gondolom ha itt több oldalnyi hozzászólás lesz, ott meg 2-3 ember beszélgetett csak mert hogy az kötelező volt vagy mittudomén miért, akkor itt illene erről is megemlékezni, hiszen megint az az általános trend, hogy ha nyerünk az tök alap, ha kikapunk (egy jóval jobb helyzetben lévő csapattól) akkor ezer meg egy hozzászólás jön.
Első észrevételem. Angol csapattal játszottunk. Igen, a Napoli így is bucira verte a Pool-t, de azért nagy párhuzamot nem szabad levonni ebből, nagyon nem ugyanazok a körülmények voltak azon a mérkőzésen mint itt. Lassan sajnos el kell fogadni hogy egy angol kiesésért küzdő csapatnak jobb lehetőségei vannak mint mondjuk egy olasz élcsapatnak, egy Chelsea-ről meg ne is beszéljünk, aki Dest szintű Crucifixekért 50 millió körül fizet ki mert olyan kedve van vagy ahol olyan Zijech epizódszereplő, akit mi kölcsönbe se engedhetünk meg magunknak. Nem is csoda hogy a BL angol vs. néhány szokásos nagy csapat versenye lett, de idén ez is szerintem kicsit más lesz.
Van most a Bayern (akik azért nem túl meggyőzőek), egy Real (kb. a görög válogatott EB győzelmével felérő csillagok együttállása, az összes létező négylevelű lóhere begyűjtése és a legdurvább Voodoo mágia kellett a BL győzelmükhöz, mert amúgy reálisan kb. a 8 között ki kellett volna pottyanniuk a mutatott játék alapján) egy ezer sebből vérző Barca és egy mindenki felett álló PSG-ből áll Európa elit mezőnye az angol csapatok mellett. Ha nem lesz valami eget rengető csoda, idén meglesz az első arab BL győzelem (ha már így fog alakulni, akkor legyen inkább Man City mint a PSG), mert most Ők ketten szerintem kiemelkednek, utána lévő polcon viszont ez a Chelsea ott lehet minden gond nélkül, de ha megnyernék akkor sem dobnék egy hátast a meglepetéstől.
Én ezt a mérkőzést így is nézném és nem a hiányzókkal magyaráznám. Oké, Maignan és Theo nagyon hiányzott, de Calabriát az olasz bajnokságban a kiscsapatok is "kinézték" már maguknak és rá játszanak, Alexis és Messias hiányát vicces lenne itt megemlíteni, hiszen évek óta mindenki szidja őket. A probléma inkább ott van hogy akiket hoztunk azok inkább csak ígéretek mintsem tényleges erősítések, lásd Kessie helyére jött a csupamássalhangó akit be sem neveztünk, Adli szintén ez a kategória, de még egy rendes cserekapust sem tudunk igazolni és a modern focihoz teljesen alkalmatlan románt tartjuk a keretben. Egy olasz bajnok, egy BL csoportkörös csapat...
Én CDK "hívő" vagyok, örülök hogy itt van, de lássuk be akárcsak Leao vagy Tonali vagy Kalulu (stb., lehetne sorolni) Ő is csak egy projekt és nem erősítés (reméljük még). Origit meg hagyjuk, vagy sérült vagy ha játszik olyan lassú és körülményes hogy az már fáj, még ha technikailag csinál is néha szép dolgokat.
Egyszerűen ez a Milan nem egy BL kieséses szakaszos csapat, hanem egy folyamatosan épülő projekt, aminek vannak jobb és rosszabb mérkőzései és sajnos az edző is ehhez tökéletes, mert ennyit tud. Egy formáció, egy elképzelés, egy taktika (Leao, oldd meg vagy ha nem Te, akkor reméljük valaki: Theo, Giroud villanjatok egyet). Nagyon aranyos, elhiszem hogy szeretik, olasz csapat élére ahol sok a fiatal tökéletes, de ennyi.
Őszintén, milyen csodát várnak itt az emberek? A bajnoki cím is erőn felüli teljesítmény volt, nyáron most úgy látszik hogy nem is erősödtünk, az edzőnk nagyon rendes, de limitált képességű, mire számítunk?
Ez a csapat egy olasz 1-4 helyre felépített, olcsó öregek, kölcsönjátékosok és nagy potenciállal rendelkező fiatalok elegye, akiknek a cél nem is lehet más mint a BL kiharcolása, 6 mérkőzés a csoportkörben és szerencsés sorsolással (ennél amúgy nem is lehetett volna nagyon jobb) egy továbbjutás onnan. Nekünk nem a Chelsea a szintünk, nem is velük kell összehasonlítani magunkat. Persze lehet mákunk mint az Internek a Barca ellen, de attól még nem az a realitás. Nekünk most hétvégén jön a fontos mérkőzés és a Chelsea UTÁNI két mérkőzés a BL-ben. Engem az sem zavarna, ha a 2. Chelsea elleni meccset "elengednénk".
Nem érzem hogy itt nagyon bármit is elemezni kéne, maximum azt hogy miért nem lehet ilyenkor akár egy Jungdal-lal, Vranxcxcxcx-el, Tiaw-al, Adli-val kiállni (igen, nevezni kellett volna őket, B.Toure-tól, Messias-tól, Tartármártástól stb. már tudjuk mire számíthatunk, de hátha valamelyikükben több van: én pld. a belgától valahogy nagyon sokat várnék) vagy miért nem lehet kreatívan kitalálni valami egyéb felállást-taktikát. Mikor ha nem most, ennyi sérülttel egy tuti zakónak kinéző meccsen lehetne próbálkozni? Én ennyit látok csak ebbe mint problémát és örülök a hétvégi 3 pontnak, mert az volt az igazán fontos. Ez nem.
Én azt nem értem, miért kell mindenegyes alkalommal elcsodálkozni ezen...nyilván nagyobb visszhangja (amit ugye hozzászólás számban mér mindenki) van, amikor a Chelsea bucira ver minket, mint amikor kínkeservesen megverünk az utolsó percekben egy Empolit. Ezzel egyébként el is mondtam mindent, micsoda különbség van jelenleg az olasz bajnokság és a BL között. Előbbiben most már úgy ahogy, elevickélünk, a BL egy más szint még mindig a számunkra. Hány BL szintű játékosunk van? Maignan, Theo, Leao, akik fixen odatartoznak. Aztán lehet még vitatkozni Tomoriról, Bennacerről, Tonaliról, Giroudról (ő már nem, szvsz.), de mindenképp kérdőjelesek. Ha teljes a kezdő, lehet más a végeredmény, de én is úgy érzem, nem ezen múlt most. ÉS tegyük hozzá, ez vergődő Chelsea volt...nem City, Real, Bayern, PSG kategória.
Ezt kell fogadni, ettől még fájhat a vereség. Végsősoron egyetértek @hodyzoli-val, nekünk nem itt kell(ett) versenyképesnek lennünk egyelőre.
@rakuzan Mégegyszer leírom, itt nem a vereséggel van a gond, hanem a vereség milyenségével. Más csapatokat feldob, hogy egy jobb csapat ellen játszhatnak, és meg tudják magukat mutatni a nagy meccseken. Ezzel szemben mi pedig feltartott kézzel mentünk bele ebbe a meccsbe. A játékosok sem hitték el, hogy lehet bármi keresnivalójuk.
@hodyzoli Ez az összefoglalás elképesztően nyers, őszinte, szókimondó. Imádom!!! Az egy baj vele, hogy már nemigen lehet fokozni, túl jól sikerült :D. De én nagyon értékelem, mert ritka mostanában az ilyen objektív, reális és mégis mély klubszeretetről árulkodó komment.
Igen, az Empoli elleni 3 pont fontosabb volt. Ez a meccs meg veszíthető volt, minden számítás szerint. Nekünk a két Chelsea elleni meccsből 1 pont kellene ahhoz, hogy a továbbjutást illetően biztosan a saját kezünkben legyen a sorsunk az utolsó két körben, s az még meglehet. Nem a vereség ténye a bántó, nem is gólkülönbség. Hanem a kép amit láttam. Nyertünk egy bajnoki címet, újra vagyunk valahol. Legalább is ezt szeretné hinni az ember. De tegnap azt éreztem, hogy az előbbi kijelentés minden igazsága mellett ez a Milan egy védtelen, gyenge, törékeny kis csikócsapat, amelyet a szakma nagyjai kényük-kedvük szerint tiporhatnak sárba, ha éppen úgy tetszik nekik. Szerettem volna magammal is elhitetni, hogy ez már nincs így. Hogy ma már ismét bárki dolgát nagyon durván megnehezíthetjük, hogy ellenünk kib.szottul rossz játszani, hogy egy kicsit ismét félnek tőlünk...
...de sajnos nem. Egyik sem.
Az e felett érzett csalódásom sokkal nagyobb, mint azt az eredmény a körülmények vagy tét tekintetében indokolná. Ez a helyzet. Miközben gyakorlatilag minden soroddal egyetértek, mégis utálom, hogy ezeket mondod. Pedig ez csak az igazság. A Milan egy kis "mókusörs-projekt", és semmilyen feltétel nem adott többé, hogy a nagyfiúkkal konkuráljunk. Lehet ez még másképp a távoli jövőben, de most így van, és a következő 5 évben is biztosan így marad. Talán a fiúk is azt szerették volna hinni, amit én, és ezért nem választottunk egy józanabb és pragmatikusabb játékfelfogást, mint tette azt az Inter a Barcelona ellen. De nagyon kívánom, hogy jussunk tovább ebből a csoportból, annyira örülnék, és annyira megérdemelné a csapat!
Szerintem fordítsunk egy kicsit a dolgokon, a Chelsea B kerettel 4 játékossal a kezdőből a San siro-ban, egy jó formában lévő TELJES kerettel fölálló Milan ellen valószínűleg ugyanúgy megkapta volna a zakót.
Nem akarom menteni azokat a játékosokat, akik gyengén játszottak, de azokat igen, akik sérültek voltak és nem volt lehetőségük bizonyítani.
Óriási szerencséje volt a Chelsea-nek, hogy hazai pályán egy ilyen Milan ellen játszották a csoport egyik tétmeccsét és sajnos a visszavágóra se fog fölépülni a sérültek nagy része.
B Toure-t borzasztóan gyengének láttam, egyszerűen nem bírta az iramot, rengeteg eladott labda és védekezési hiba. Dest szintén harmatos volt, Krunicot pedig nem szabad többet a szélen pályára küldeni, inkább mennyen Diaz vagy Adli.
@kissheva Ez így van, nem is szálltam vitába vele...sajnos nem csak a minőség hiányzott, hanem az akarat, elszántság is.
@rakuzan igen, és a dolognak ez az az része, amit nagyon nehezen tudok megérteni és megemészteni. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy a bajnokság megnyerése után a BL marad az végső motiváció, amelyre a hangsúly helyeződik, és ami egyéként is minden játékos álma. Ezzel szemben a Salzburg ellen is meglehetősen enervált és fásult volt a csapat játéka, a mostani pedig egyenesen vállalhatatlan volt. Annak nagyon örültem, hogy Bennacer, Pioli és még néhányan önkritikusan ezt elismerték, mert ez jó jel, de az meg nem az, hogy ez előfordulhatott egyáltalán.
Persze lehet úgy kalkulálni, hogy nekünk a Chelsea elleni két meccs édesmindegy, nekünk a Dinamo és Salzburg ellen kell majd élet-halál harcot folytatva mindenképpen nyerni, de ilyenkor szokott az jönni, hogy ez valahogy nem sikerül, aztán azon az 1-2 ponton múlik majd a kiesés/továbbjutás, amiről itt szinte készakarva, de legalábbis feltett kézzel lemondunk. És ez nem a sérülteken múlik. Egy megfelelő mentalitással a Dinamo Zagreb is meg tudta verni ezt a Chelsea-t, azért ezt ne felejtsük el. Akkor nekem ne mondja senki, hogy nekünk nem menne, ha nagyon akarnánk. Ha hozunk 4 pontot a következő két meccsből, akkor ezt elfelejthetjük, de szombaton és kedden valami egészen mást szeretnék látni a csapattól.
Jómagam is azt érzem, hogy itt fejben voltak/vannak problémák, a hozzáállással, mentalitással, stb. Mindezt az előttem hozzászólok is remekül megerősítették, itt a topicban. Ha egy Zágráb, Salzburg pontokat tud rabolni (BL-meccsen, nem sörmeccsen) a Chelseatől, vagy egy Leeds eltudja 3 góllal kalapálni az angolokat bajnokin, akkor nehogy már egy tehetséges, minőségi játékosokból álló (szervezett) Milan ne lenne képes megszorongatni a kékeket... Nem a végeredmény fáj, hanem a látottak. Olyanok voltunk, mint a régebbi (még a Dárdai előtti) magyar válogatott, hogy szinte esélyük sincs a győzelemre. (na jó, talán az első félidő még nem is volt olyan borzalmas Londonban)
Megmerem kockáztatni, ha ezen múlt volna számunkra a továbbjutás avagy ez egy kiesési szakaszban lejátszott odavágó lett volna, más Milant látunk, mind hozzáállásban mind játékban, sérültek ide vagy oda.
Érdekes, a Nápoly ellen is kikaptunk, viszont ott a hozzáállás, mentalitás játék igazán remek volt. Na, úgy ki lehet kapni bárkitől! Egyébként ha egy pozitívumot ki kellene emelni a londoni "rémálom" után, akkor azt mondanám, hogy szerintem letudtuk a szezon legrosszabb mérkőzését. Ennél csak jobb jöhet a folytatásban! :-))