Maradjon vagy távozzon Gigio Donnarumma?

Kösz a hozzászólást! A héten valamikor majd reagálni fogok, ha lesz időm. 🙂

Azt a két évvel ezelőtti ügyet is úgy tekintettem – sokakkal ellentétben -, hogy Donnarumma és Raiola bizony közösen kavartak. Ezt nem fejteném ki, mert most nem annyira lényeges, a fontos az, hogy én nem igazán tudok benne bízni.

Hogy a PSG tárgyalásokat kezdett a Milannal, az rendben van. Nyilván megkeresték a Milant, a klub rábólintott, hogy lehet tárgyalni. Ismert, hogy Leonardo és Raiola jóban van. Hogy nyilatkozott-e az ügynök vagy sem, nem érdekes. Az viszont érdekes, hogy egy olyan dörzsölt, egyre tapasztaltabb, ráadásul bennfentes információkkal rendelkező valaki, mint Leonardo gyakorlatilag az első lépésével éppen Donnarummát akarja megszerezni. Nyilván annál próbálkozik, akinél lehet. Leonardo figyelembe vehette, hogy a Milan anyagilag hogyan áll, valamint tudta, tudhatta, tudnia kellett, hogy Donnarumma maradni akar-e. Engem ez a történet nagyon emlékeztet a Kaká-transzferre, amivel kapcsolatban folyamatosan azt hangoztatták, hogy a brazil mennyire maradni akart, ehhez képes majdnem egy évtizeddel később ő maga ismerte be, hogy bizony ő maga a Realhoz akart igazolni, gyakorlatilag teljesen más megvilágításba helyezve a 2009 nyár elején történt – most már nyugodtan mondhatjuk – komédiát.
A kérdésedre, hogy miből szűröm le, hogy Donnarumma menni akar, azt tudom válaszolni, hogy a mozaikdarabkákat rakom össze. Simán elképzelhetőnek tartom ugyanis, hogy Donnarummától soha az életben nem fogjuk azt hallani, hogy ő távozni akar. Ha én lennék az ügynöke, azt tanácsolnám neki, hogy a Milan szurkolói felé mindig kommunikálja csak azt, hogy mennyire maradni akar, jól érzi magát stb. Ebben az egész transzferesdiban az ügynökök már régen elfogadták, hogy ők a rohadékok, akik a szegény játékosokat – ÁLLÍTÓLAG AZ Ő VÉLEMÉNYÜK NÉLKÜL… – adják-veszik. Ezeket a szerződéseket viszont akárhogyan is, de a játékosoknak is alá kell írniuk… Nem hiszek abban, hogy vannak a csúnya, gonosz ügynök bácsik meg a szegény szerencsétlen játékosok, akik semmiről sem dönthetnek. Itt is ezt gondolom.

A Donnarumma-fizetés. Természetesen a fizetések kapcsán elsődleges a teljesítmény. Én is úgy gondolom, hogy ha valaki teljesít, akkor fizessék meg. Ha ilyen vagy olyan okok miatt pénzt hoz a csapatnak, fizessék meg. Azt is elfogadom, hogy a fizetéseket egyre inkább az adott játékosban rejlő lehetőségekhez mérten állapítják meg. Foglalkozni kell-e Donnarumma fizetésével? Én azt gondolom, hogy egyértelműen. A fizetéseket igenis figyelembe kell venni, de nem feltétlenül úgy, hogy Alisson vagy Courtois mennyit keres.
A Milannak annak idején az volt az egyik problémája, hogy a bevétele aránytalanul nagy részét fordította a fizetésekre. Ez az, amit drasztikusan kellett csökkenteni. Ugyan a tőkeerős klubok is nagy pénzeket fordítanak fizetésekre, de meg tudják oldani, hogy ez ne bénítsa meg őket. A Milannal a 2010-es évek elején éppen ez volt a baj. (Hogy a Milan-vezetőség rosszul látta a BL-ben rejlő lehetőségeket (hogy milyen hatalmas bevételeket generál maga a részvétel is, az más kérdés. A spórolással 2012-ben semmire sem jutott a Milan, az emlékezetes Ibra-Silva transzferrel „nyert” összeg és megtakarítás üzleti bukás volt.) A Milan a jelenlegi helyzetében sincs túl jó pénzügyi állapotban. Vagy legalábbis ez gyanítható. Donnarumma fizetését – az idény elején talán csak Higuain előzte meg – az alapján is vizsgálni kell, hogy a keret más játékosaihoz képest annyival többet elkérhet-e. És akkor bizony meg kell nézni a fizetéseket. Bár egy egyre többet sérült játékosról van szó, de jogos, hogy háromszor annyit keres, mint a Milanért azért sokat tett Bonaventura vagy Kessie? Vagy kétszer annyit, mint a gólokat és gólpasszokat szerző Suso? Vagy majdnem kétszer annyit, mint a lassan világklasszissá váló Romagnoli? Szerintem nem. Én úgy gondolom, ha valaki odaadó, és a csapatáért, a klubjáért annyira meg akar tenni mindent, akkor nem lesz partner abban, hogy ilyen fizetések repkedjenek. Ha esetleg az lenne erre a reakció, hogy hülye lett volna visszautasítani egy ajánlatot, ami erről szólt, akkor erre meg azt mondanám, hogy volt annak idején tárgyalás a maradásáról, és vélhetően nem 5,5 millióról indult a Milan ajánlata, hanem jóval alacsonyabbról. A lényeg: valahogyan a maradni akaró Donnarumma – akinek a szerződéshosszabbítása szóba sem kerül – fizetése felkúszott 6 millióra.

Ami még a klub szempontjából is fontos. Lehet példálózni más klubokkal, hogy ott mondjuk a kapus(ok) mennyit keres(nek). Kizártnak tartom, hogy tudnál olyan példát mondani, aki – a klub keretéhez képest ráadásul – brutális pénzt keres, miközben a csapata harcol a BL-ért, de leginkább lemarad róla. A „zso008” által említett Alisson-fizetés alacsony. Ha Liverpool-drukker lennék, és ez a bér a háromszorosára vagy négyszeresére emelkedne, akkor sem feltétlenül érdekelne, mert a klub elképesztő pénzügyi helyzetben van, mint általában a PL-klubok. Sima tehetséggyanús játékosokért lazán kivágnak olyan összegeket, amelyeknek a fele is Milan-rekord lenne. A jelenlegi Milanban ez a fizetés rengeteg, mert egyszerűen nem hoz annyit a konyhára, mint amennyit kellene. Ezzel a fizetéssel Donnarummának kb. 25 gólt kellene kapnia, ami nyilván abszurd.

A Liverpool egy remekül felépített csapat, amely tavaly óta mondhatni, hogy egy Alissonnal javult, és a BL-döntőből BL-trófea lett. Hogy egyébként az egész csapat nagyot fejlődött, azért az sem elhanyagolható tényező, de persze egyértelmű, hogy Alisson fontos szerepet játszott a sikerben (főleg a csoportmeccseken). Ugyanakkor a Liverpool helyzetét nem szerencsés a Milanéhoz hasonlítani, mely utóbbinak egy rakás hiányposztja, hiányossága van. Hogy úgy mondjam, megint közel a nulláról kell építkezni. Klopp évek óta építi a csapatot, megfelelő koncepcióval, pénzügyi kerettel, rendszerrel, szakmai tudással. A Milannak mije van? Az elmúlt években kb. évente új, de közepes tehetséggel megáldott edzője, gyenge vezetése, pénzhiánya. Talán most lesz egy edző, aki be meri vállalni a 2 támadós játékot. Miután a Milan hülyére nyerte magát azzal, hogy 2 támadóval szerepelt, most feltalálták a spanyo viaszt… Ilyen értelemben tehát nem szerencsés a klubokat összevetni. A Liverpoolnak nem lenne sok, ha 12 milliót adna Alissonnak, mert a BL-ben van, rengeteg pénzt kap az FA-től, egyre eladhatóbb a futballja. A Milan számára viszont szerintem nagyon sok az egy játékosnak juttatott 6 millió (bruttó 12).

Az időzített bomba kifejezést nyilván értetted, hogy elsősorban mire, illetve kire használtam. Raiolára, aki nyilván az agytröszt, aki nem annyira képvisel, mint inkább irányít valakit. Nála olyan nincs, hogy megállapodás. Ha Donnarumma 10 gólt kapna, akkor kopogtatna az újratárgyalásért. Én ebben úgy gondolom, Donnarumma is partner (lenne), de ezt már kifejtettem az előbb, így nem ismétlem magam. Amiket leírtál vele kapcsolatban, azok nyilván rendben vannak, én magam is elismerem a képességeit. A fenti hozzászólás egyik bekezdésében emlékeim szerint írtam is erről.

Hogy téged nem érdekel Raiola, az egy dolog, de nem kellene naivnak lenned, hogy ha ő nem beszél, akkor nem is történik semmi. A két évvel ezelőtti esetet szerintem nem jól vagy megint csak naivan látod. Abban a történetben semmi sem bizonyosodott be. Volt egy elkeseredettnek tűnő Donnarumma és egy szemétládának titulált Raiola. Az ügynök elérte a célját, ügyfelének kialkudott egy brutális fizetést. Természetesen Raiola volt, aki az ügyben kavart, az érettségivel sem bíró Donnarummának nyilván gőze sem lehetett, hogy mire megy ki a játék. Ugyanakkor azt nyilván tudhatta, hogy több pénzt kaphat az új kontraktussal. Azt is tudhatta, hogy az ügynöke kikkel dolgozott eddig, és hogy milyen híre van. A szerződésen az ő aláírása (is) szerepelt. Az értelmi szerző az ügyben Raiola volt, de azt nagyon nehéz lenne cáfolni, hogy ehhez nem asszisztált Donnarumma is. Ahogy fent is írtam: itt a szerepek „hagyományosan” le vannak osztva. Még a vándormadár Ibrahimović is azt mondta a távozását követően, hogy maradni szeretett volna. A legtöbb játékos, aki az adott csapatánál valamit letett az asztalra és nevet szerzett, nyíltan nem mondja ki, hogy menni akart. Ahhoz az kell, hogy a klub részéről valami nagyon durva dolog történjen. Tehát a szerepek ki vannak osztva. És az elmúlt két évben mi is történt? Ha a Te verziódat fogadjuk el, hogy Raiola volt a hunyó (azaz Donnarummának semmi köze nem volt az egészhez), akkor elég érdekes, hogy mi is történt az elmúlt két évben… Donnarumma maradt az ügynökénél… Annál a Raiolánál, aki majdnem elvitte egy másik csapathoz (állítólag ugye az akarata ellenére), aki miatt a szurkolók kifütyülték, pénzzel dobálták meg (mert félreértették őt…). Azóta eltelt két év, és nincs szó szerződéshosszabbításról azzal a klubbal, amelyet elvileg annyira szeret, és amelyből nem akar eligazolni… De ha te még ezek után is azt gondolod, hogy Donnarumma egyenlő a friss hóval, hát legyen.

Nem eladni kell, hanem hosszabbítani vele… Nos, ahogy írtam, egyelőre semmi jele annak, hogy hosszabbítani akarna a Milannal. Ki fog derülni, hogy mit akar.

Abban igazad van, hogy az elmúlt 10 évben nem jöttünk ki jól abból, ha eladtuk a legjobbjainkat. Ugyanakkor ezek a >>legjobb játékosok<< mezőnyjátékosok voltak. Nem ismerek olyan klubcsapatot, amely megrendült volna attól, hogy a klasszis kapusa eligazolt vagy visszavonult volna. Persze közhely, hogy egy csapatépítés kezdetén kell egy jó kapus. Én úgy gondolom, egy jó és megbízható kapusra ugyan szükség lehet, de nem kötelező egy világklasszis hálóőr. Nem gondolom, hogy a Milan felemelkedése azon múlik majd, hogy Donnarummát itt tudjuk-e tartani. Ha van egy extraklasszis kapus, előtte egy közepes védelem, az jóval kevésbé hatékony, mint egy jó védelem mögötti közepes kapus. Annak idején én nagyon favorizáltam Perin érkezését, de a Milan inkább Abbiatival hosszabbítgatott, amit akkor is rossz ötletnek tartottam. Őt Donnarumma helyett megfelelő igazolásnak gondolnám, de persze akkor, ha a védelmet Donnarumma árából fel lehetne turbózni.