Muntari: A világ legerősebb csapatába érkeztem

Sulley Muntari, a Milan újdonsült középpályása interjút a La Gazzetta dello Sportnak.  A ghánai sportember nehéz időszakon van túl, de a Milannál otthonra talált. A fordítást Hardy barátunknak köszönjük.

Nincs bűntudatom. Mindenkivel kiváló kapcsolatot ápolok, kivéve néhány embert, de nem akarom őket megnevezni. Emberek, akik híján vannak a bátorságnak és őszinteségnek. Azonban az Inter szurkolók fantasztikusak, jelenleg is nagyon jóban vagyok velük. És most már előre akarok tekinteni, a világ legerősebb csapatának tagja vagyok. Ez Isten akarata volt és a legjobb pillanatban érkezett.

És megérkezett a Juve is, amely ellen ön interistaként a leghíresebb gólját szerezte eddigi karrierje során.

Ez így van. De az már a múlt, és én nem foglalkozom a múlttal. Ha nem én lövöm a gólt, akkor majd lövi valaki más.

Ön optimista.

Mi vezetjük a tabellát, a Milan nem fél senkitől.

Nem érez nyomást, feszültséget? Ez a Milan-Juventus meccs nem mindennapi lesz…

Nem, egyáltalán nem.

Ekkor, mint egy vígjátékban, belép Cassano aki vicces és kritikus megjegyzést tesz Sulley öltözködésére.   Ma reggel nem volt otthon villany…– válaszolja a ghánai játékos. Aztán folytatja: Ugye most már látja, hogy mit szeretek a Milanban? Itt tökéletes harmónia van. Emberek, akik viccelődnek, és akik nyugodt körülmények között dolgoznak. Az edző? Mintha egy barát lenne, mindenki beszélget vele: Cassano, aki folyamatosan viccelődik vele, Flamini és mindenki. Olyan, mintha egy lenne közülünk, de ha eljön a kemény munka ideje, akkor mindenki odateszi magát.

Allegrit Udinében ismerte meg. Milyen volt akkor?

Olyan, mint most, de persze most már sokkal érettebb lett.

És Mourinho milyen volt?

Mourinho egy kiváló ember, amikor elment az Intertől, minden megváltozott. Mindig a saját elképzelései után ment, azt csinált, amit akart.

Allegri azt mondta, hogy az ön eddigi pályafutása nem azt hozta, amit várni lehetett tőle.

Nem tudom miért történt így. Eddig még nem jött el az én pillanatom, de most csak erre, a mostani lehetőségre gondolok: Nagyon szerettem volna a Milanba jönni már most télen, nem bírtam kivárni, hogy lejárjon a szerződésem az Internél.

Rögtön egy gól, és egy sárga lap az első meccsén. Durva játékosnak érzi magát?

Nem vagyok durva, mindig a labdáért harcolok.

Seedorf és Pirlo is az Intertől érkeztek és nagy dolgokat vittek itt végbe. Ez elszántságot vagy terhet ad önnek?

Óriási játékosokról van szó, nem hasonlíthatom magam hozzájuk. Seedorf sok tanáccsal látott el, amikor ott voltam, az ő szavai mindig sokat segítettek nekem. Nem éreztem ott jól magam, de történt, ami történt. Most boldog vagyok itt, de azért nem szabad elszállnom magamtól.

Mi volt önre a legnagyobb hatással, amikor megérkezett a Milanhoz?

A serlegek. Galliani megmutatta nekem az összes serleget, amelyek hihetetlenül ösztönzően hatnak az emberre. Az ember megelégedhet azzal, ami van, de én nem vagyok ilyen. Nekem céljaim vannak.

Tehát kupák és harmónia…

Igen, pontosan! Galliani és Braida olyan mintha testvérek lennének, nagyon jól kijönnek egymással. Itt viccelődő, dolgozó és beszélgető embereket látok. A párbeszédek hihetetlenül fontosak ahhoz, hogy kihozzák a legjobbat a játékosokból. Itt senki nem érezteti, hogy ő a főnök, de aztán úgyis rájössz, hogy ki dirigál.

Tehát akkor Milanellóban minden remekül működik. De nem csalódott amiatt, hogy nem nevezték a BL-re?

Nem. Itt kiváló játékosok vannak és csak néhány napja vagyok a keret tagja. Talán majd a következő évben eljön az én pillanatom.

Apropó, BL! A briteknek nem megy túl jól. Ön játszott a Premier Leagueben: mi történik most ott?

Az eredmények jönnek és mennek, de az olasz foci mindig az élmezőnyben volt. Taktikai szempontból teljesen más. Nekem Angliában Redknapp és Bruce voltak az edzőim, ők nem adtak nekünk olyan utasításokat, mint itt, ahol viszont kőkeményen megkövetelik a fegyelmet.

De az afrikai játékosok inkább szeretik az egyénieskedést…

A mai fociban csapategység és folyamatos koncentráció nélkül nem juthatsz sehova.

Angliában sokat beszélnek a rasszizmusról. Önt inzultálták már a pályán?

Tudja hány alkalommal kellett már úgy tennem, mintha nem hallottam volna semmit? Számomra a bőrszín nem számít, a vér színe mindenkinél ugyanolyan. Azonban a rasszizmus nem egy olyan dolog, amelyet én megállíthatok, ezért csinálok úgy, mintha nem hallanék semmit. De talán egyszer eljön az a nap, amikor megváltoznak a dolgok.