Silvio Berlusconi, a Milan jelenlegi tulajdonosa interjút adott a Mediasetnek a klub eladásával kapcsolatban. A 80 éves üzletember beszélt a kínai befektetőcsoportról, a klub eladásáról, a szurkolók gesztusáról az Inter elleni meccsen, valamint hozzátette, számos ajánlatot utasítottak vissza Gianluigi Donnarummáért, Mattia De Sciglióért és Alessio Romagnoliért.

“Ismerem a kínai bürokráciát és tudom, nagyon hosszú időt vesz igénybe az, hogy minden engedélyt megkapjunk a kormánytól egy ilyen mértékű üzlet megkötéséhez. Beszéltem a Finnivest vezetőivel, mondtam nekik, hogy ha valamilyen engedély hiányában továbbra se sikerülne lezárni az üzletet december 13-án, akkor adunk még nekik időt, egy vagy másfél hónapot. Találkoztam a kínai befektetők fő vezetőjével, aki igazán mély benyomást keltett bennem. Egy nagyon komoly, intelligens és jól informált embert ismertem meg személyében, aki mindig is Milan szurkoló volt. Mintegy 243 millió rajongónk van Kínában. A banktól kapott információk alapján nagyon komoly emberek állnak a konzorcium mögött. A kínaiak megkértek arra, hogy maradjak elnök teljes jogkörrel. Ezt alaposan át kell gondolni, nem lehet egyszerűen csak választani. Azt mondtam nekik, hogy talán maradok tiszteletbeli elnök. Ha szeretnének a tapasztalataimra támaszkodni, akkor további jogokat kell adniuk nekem, azaz lehetőséget arra, hogy igent vagy nemet mondjak erre vagy arra a játékosra, beszélhessek az edzővel, épp úgy, mint ahogyan azt az elmúlt 30 évben tettem.”

“A fiatalok? Érkezett számos ajánlat Donnarummáért, De Sciglióért és Romagnoliért. Egyértelműen nemet mondtunk, mivel a Milan a jövőbeli sikereit ezekre a fiatal játékosokra szeretné építeni.”

“Az Inter elleni koreográfia? Több volt, mint egy hatalmas drapéria. A Curva Sud tagjai azok a szurkolók, akik minden egyes mérkőzésen ott voltak és szurkoltak, bármennyire is nehéz helyzetben volt a csapat. Igazából nem vártam, nem informáltak róla, számomra is hatalmas meglepetés volt. Később jöttem rá csak, hogy több mint 3 hónapot vett igénybe a kép elkészítése. Sokkal szebb voltam rajta, mint amilyen igazából vagyok.”

“Rengeteg olajpénz szivárgott a labdarúgásba és a világ focija teljesen megváltozott, ma már egy középkorú játékosért is 94 millió eurót kell fizetni. Az ilyen nagy pénzügyi változások vezettek hatalmas fájdalmamhoz, vagyis ahhoz, hogy feladjam a Milan vezetését. Már nem vagyok képes ekkora összegeket költeni és visszavezetni a Milant arra a szintre, ahová tartozik, a nemzetközi foci Olümposzának csúcsára.”

“Próbáltam más gazdag olaszokat keresni, hogy csatlakozzanak hozzám, de ez végül nem sikerült. Próbáltam részvényeket értékesíteni, mint ahogyan tette azt a Real Madrid és a Barcelona. Csak ezek után fordultam a külföldi befektetőkhöz. Majd megérkeztek a kínaiak, akikkel december 13-án zárjuk le az üzletet, bár további késések is elképzelhetőek, amennyiben a kínai kormány nem adja meg időben a szükséges engedélyeket. Remélem a Milan átkerül ezeknek az úriembereknek a kezébe, akik újra pénzt fektetnek a csapatba és ezzel lehetőség nyílik arra, hogy újra a világ első számú alakulata legyen. A Milan meséje sohasem ér véget. Nagyon fájdalmas volt meghoznom ezt a döntést, hiszen én vagyok a legnagyobb rossoneri szurkoló. A Milan az én személyes történelmem is egyben. Amikor apám hazajött a munkából, a lecke kikérdezése előtt mindig a Milanról beszélgettünk. Minden vasárnap kivitt a stadionba és együtt néztük a mérkőzéseket, még akkor is kint voltunk, amikor a csapat egyáltalán nem volt jó. Amikor kikaptak, mindig sírva fakadtam és ekkor apám azt mondta: ‘Figyeld meg, visszafognak térni.’ Akkoriban amikor a Milan nagyon közel állt ahhoz, hogy kiessen a Serie B-be, úgy éreztem kötelességem tenni valamit és ekkor vásároltam meg a klubot. Most megfosztom magam tőle és ez egy hatalmas áldozat.”

“Lapadula? Nagyon akartam őt, figyelemmel követtem a Serie B-ben. Örülök az Empoli ellen szerzett két góljának. Lapadula minden labdáért harcol és jó ütemben lő kapura. Úgy gondolom, hogy megérdemeltük a győzelmet az Empoli ellen. Suso? Donadonira emlékeztet a játéka.”

“Ott akarok lenni Dohában, a szuperkupa döntőjének helyszínén és látni, ahogy a magasba emeljük a 29. trófeát.”

[adrotate banner=”28″]

3 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. eljutottam addig, hogy már semmit sem hiszek el, ami a klub eladásával kapcsolatos.. Sem azt, hogy megveszik, sem azt, hogy nem. 😀 Fél év alatt sem tudnak rendezni pár papírt Kínában, az azért eléggé gyanús. Másfél hónapot ad még a kínaiaknak december 13-a után.. Tehát akkor a téli mercatonak is lőttek, mert megint az lesz, hogy bár a kínaiak nem adnak pénzt, de nem is engednek vásárolni semmi nagyobb kaliberű játékost, utána meg lefújják az üzletet.. Ez az én meglátásom, de ha nem ez lesz, akkor maximum pozitívan csalódom… 🙂

  2. Szerintem az öreg kezd úgy gondolkozni, hogy idén még leeshet valami és ha összejön a bajnokság, akkor azt a sikert még magának akarja! 🙂
    Pedig ha tényleg úgy látná, hogy van esély (valljuk be, nem reális cél momentán), akkor pont fordítva, azzal tenne a legtöbbet, ha engedné az átvételt követően a téli mercatot és 1-2 erősítéssel lehetne javítani az esélyeken…