A Milan szombat este a 17. helyen álló Monza ellen lép pályára a Serie A 11. fordulójában. A piros-feketék hétközben 2-0-ra kikaptak a Napoli ellen, míg a monzai alakulat az Atalanta ellen veszített. Az összecsapás szombaton 20:45-kor kezdődik és a Match4 élőben közvetíti. Forza Milan!
Tökéletesen megmutatja az itt olvasható hozzászólások száma, hogy hol is tartunk most..
Én is csak azért írtam, hogy legalább egy hozzászólás legyen..
Rosszul vagyok..blááá 🤮🤢
Ahogyan várható volt, hihetetlen küzdelem árán legyőztünk egy újabb kiesőjelöltet, ahol Fonseca nagyszerű játékot és egy varázslatos Moratát látott. Nem baj, hogy még a saját játékosai sem. Az jutott eszembe, hogy erősen romásodunk (félreértések elkerülése végett AS Romásodunk), többnyire sikerül valahogy megnyerni az alsóházi csapatok elleni meccseket, a felsőháziak ellen meg egy-két kivételével döntetlen vagy vereség lesz a vége. A Roma loopolva ezt a műsort nézeti a szurkolóival kb. 20 éve.
A vége mindig ugyanaz a stabil 4-7. hely, amely a Milanra is várni fog, és félek, hogy nem csak ebben a szezonban.
Semmi élvezeti értéke nem maradt a Milan meccseinek. A győzelmek hasztalanok, értéktelenek, mert két ilyen között jönnek a vereségek, döntetlenek, a játék minősége botrányos és nézhetetlen, se színe, se bűze, egy totál szürke és jellegtelen középcsapatos edzővel és mentalitással. Na meg többnyire játékosokkal is...
De gratulálok a csapatnak, idén sem fognak kiesni úgy tűnik, sőt, akár az európai kupaszereplés is elérhető.
Hogy lehet olyat nyilatkozni, hogy szerinte jol jatszottunk. Ha nincs szerencsenk megint az elejen kapunk vagy 2 golt es beparkoljak a buszt.
Ezzel csak eluldozi majd a jatekosokat
Volt egy jelenet tegnap ami tökéletesen leírja az elmúlt olyan 3 évét a Milannak. Egyedül rohant el talán Maldini a jobb szélen, semmi segítsége nem volt, kiszorítottuk a jobb szélre. Felállt a négy védő a helyén, majd megjelent előttük teljesen üresen a második Monzai hullámból 3 játékos. Ha ott van egy jó visszapassz, teljesen tiszta lövőhelyzet van 16 méterre a kapunktól, gyakorlatilag bármelyiküknél. Az égadta világon senki nem vette fel őket, sem a védők, sem a középpályások, úgy hogy legalább 6-7 Milan játékos volt Maldinivel együtt 4 Monza játékosra.
Novemberre azt várta volna az ember, hogy egy Milan szintű csapat legalább ezt meg tudja oldani egy új edzővel a Pioli féle homály éra után, ahol ez szintén nem ment. Fordulóról fordulóra bizonyosodik be az, hogy megint nem sikerült olyasvalakit idehozni, aki legalább ezeket az alapokat le tudná tenni.
@anselmo Ezen az állásponton, véleményen vagyok én is. Számomra teljesen érdektelenné vált ez a szezon nagyjából a 2. fordulótól. Hivatalból megnézem a meccseinket - más bajnokságot amúgy sem igazán nézek - ,még szurkolok is, de nem hat meg igazából a dolog. És ez, amit írsz is, hogy teljesen értéktelen egy-egy győzelem, hiszen tudja az ember, hogy ebből úgy sem lesz egy széria, és a következő héten vagy két hét múlva legkésőbb jön egy x vagy vereség.
Egy identitását vesztett, színtelen-szagtalan klub vagyunk jelenleg.
A legelkeserítőbb a klubot körbevevő miliő egyébként, nem is maguk az eredmények. Lassan minden téren olyan helyzetbe kormányozzák a Milant, ami egy teljesen érdektelen és kilátástalan jövőt vetít előre. Én elsősorban ezért vesztettem el az érdeklődésemet, mert igazából nem látom azt sem, hogy akár 5-10 éves távlatban nézve, hogyan lesz itt bármi, amiért lelkesedni lehet. Rossz a klub pozicionálása, a menedzsment hozzáértése és főleg elkötelezettsége a Milan iránt, a játékospolitika, a morális tényezők, az utánpótlás menedzselése, a szakmai stáb kiválasztása. Ezek persze részben-egészében egymással összefüggő témák, ok-okozati viszonyban állnak.
Még azt is elviselném, hogy ebben a szezonban szopórolleren leszünk, ha tudnám, hogy egyébként viszont "úton van a segítség", hogy van terv, erő és elkötelezettség a kilábalásra, de nyomát sem látom ennek. Még írmagját sem b....a meg. Totális nihil, tanácstalanság, érdektelenség sugárzik a vezetőségből, totális sötétség Fonsecából, és ez a sötetség rávetül a pályára a játékosok képében. Előbbiek szerintem azt se tudják, mi a baj, csak a töküket, meg fejüket vakarásszák, hogy miért nem jön el már az amerikai sikersztori, amikor hát a számítógép, meg a főkönyvek azt mondták... utóbbi meg egy alkalmatlan flótás, aki úgy próbál foggal-körömmel ragaszkodni az állásához, mint Pista bátya Fehérgyarmat egyetlen munkahelyén. Még a saját játékosai véleményét sem tiszteli, akik a pályán (talán jobban) érzik, amit éreznek. Mert úgy félti a szaros kis állását.
Ezek összessége adja azt, hogy én már nem hiszek ebben a klubban. Most legalábbis nem pillanatnyilag. Ez most olyan, mintha a Cragnotti éra után Lotito azt ígérte volna a Lazio szurkolóknak, hogy visszajuttatja a klubot a csúcsra. Mindenki tudta volna, hogy nevetséges. A különbség az, hogy ő - az amerikaiakkal ellentétben - soha nem is ígért ilyet a szurkolóknak. Ezzel szemben ők olyan szinten beágyazták a Milant a középszerűség közepébe, hogy trélerrel kell majd onnan kirángatnia annak, aki egyszer, valamikor a távoli jövőben majd kísérletet tesz erre. De fogalmam sincs, hogy az mikor lesz...