Én csak azt nem értem - ha így van tényleg - hogy mi az, hogy nem tudtak rápörögni a meccsre?! Mikor akarnának akkor rápörögni, ha nem egy európai kupaküzdelem végsőközeli fázisában? Én bezzeg kurvára rá voltam pörögve, pedig nem is én játszottam. Gyakorlatilag EZEKÉRT a meccsekért játsszák az egész szezont előtte, meg úgy egyáltalán a pályafutásukat, nekem trivialitás, hogy naná, hogy hangulatba jönnek és legalább "ott vannak". Én is azt láttam, hogy ez nem sikerült, de könyörgöm, akkor ezek a játékosok/edző teljesen alkalmatlanok a Milanhoz.
Nincs veszve, persze. 1 gól hátrány, az csak 1 gól hátrány, 90 perc alatt ledolgozható, de valamiért mégsem érzem azt, hogy ez meg is fog történni. Vajon miért? Nem azért, mert nincs taktika, vagy mert pesszimista vagyok, vagy mert Pioli az edző, hanem mert azt látom, hogy nem akarják eléggé.
Ha nem akarják, akkor nem is lesz meg. Ennyi.
Olyan edzőre van szükség, aki lelkesedést és atmoszférát tud teremteni. De Rossi, Simeone, Gasperini, Xabi Alonso vagy Simone Inzaghi sem edzőzseni, de közös bennük, hogy hihetetlen lelkesedést, atmoszférát tudnak teremteni, belehajszolják a játékosaikat a győzelembe - és különösen a legfontosabb meccseken. Pioli meg az ellenkezője: egy híg langyos lágyvíz, akiből éppen az hiányzik a legjobban, ami ezen a szinten a legjobban kell. Mert lehet valaki géniusz (Ancelotti, Guardiola, Klopp), vagy lehet valaki egy őrült csávó (Simeone, Inzaghi, Conte, Gasperini), de ha egyik sem, akkor sikeres biztosan nem lesz. "Normal One", mondják Piolira. Hát ez csak egy eufemizmus arra, hogy semmilyen, középszerű, szürke. Se íze, se bűze. Ez Pioli. De mire jó ez nekünk? Márpedig olyan edzőt nem annyira nehéz találni, akiben legalább van valami tűz, őrültség, és talán taktikailag is fejlődőképes.
@anselmo Tényleg tök jókat írsz és egy csomó mindennel együtt is értek.
Valóban jó lenne látni azt a tüzet, ami pl Inzaghiban vagy Simeoneban megvan. Ugyanakkor az általad felsoroltak közül egyedül Simeone az, aki nemcsak jobb edző, hanem sikeresebb is a csapatával. Igaz ez legtöbbször a másodvonalas kupáknál mutatkozott meg... Őszintén hiába a tűz, nekem herótom van ugyanúgy pl a Gasperini, vagy Simeone féle favágástól, mint 80%-ban a Pioli féle labdatoszogatástól. Ők tudnának minden meccsen is focizni, de mégis pl az atleticoról nem ez jut az emberek eszébe, hanem a mészárlás. Köszi nem.
Hidd el én is ugyanannyira szeretném, ha találnának akár Motta személyében egy olyan manust, aki túlszárnyalná nemcsak Piolit, hanem Ancelottit is. De erre nagyon kicsi az esély. Önmagában is kicsi a merítés és sajnos az angol bajnokság (+ néhány gigaklub) kártékony hatásáról még nem is beszéltünk. Mert most jelenleg ott tartunk, hogy a BM, PSG, Real, Barca + angol bajnokság csapatain kívül más nem tud labdába rúgni. Amint jön egy ajánlat angliából, oda fognak menni a középszerek, hogy szem előtt maradjanak, hátha oda tudnak kerülni a húsosfazék közelébe később. Ha nem sikerül az sem baj, mert iszonyatos fizukkal dobálóznak ott a kis csapatok is. Tehát a középszerűség borítékolva van a többiek számára. Xabit el kellene hozni, de hogy tudnál szembemenni azzal, ha a BM hív, vagy Angliából a top6 közül valaki? A BM ugyanolyan patináns és a jelenben potensebb, mint a Milan. Angliában meg ott a pénz és az, hogy szem előtt vagy. Talán Kloppal lehetne valamit kezdeni, de nekem ő kicsit rendszeridegen lenne.
Sokszor a rápörgés ugye túlpörgést jelent, hogy márpedig most megmutatom. Tegnap azért nem ez látszott, de az tisztán kirajzolódott, hogy a Roma ért oda először a lepattanókhoz, a szabad labdákhoz, ők helyezkedtek pont oda, ahová a labda pattant stb. Ennek sok oka lehet, az is, hogy pl jobban reagálnak az ilyen kiélezett párharcokban. Ez a része tanulható, elsajátítható, fejleszthető. Tegnap Leaot teljesen megbénította az, hogy a 19es mindig a seggében volt és Sharawy is rendszeresen visszazárt. Igen úgy viselkedett, mint akitől elvették a játékát... Neki mindenképpen fejlődnie kell ebben is. Bena is tekergett, forgott, kapart, mint az állat, látszott, hogy nagyon akar, de nem jött össze semmi.
Én annyira nem voltam rápörögve erre a meccsre sem. Vagy öreg lettem, vagy a nagy agónia 2007 után kiölte belőlem azt az érzést, amit pl 2007-ben is éreztem a bl meccsek alatt, vagy egy inter/juve elleni derbi előtt. Szó szerint remegett a gyomrom, mint egy h. kisgyerek olyan voltam. Talán a bajnoki évben volt az, amikor valami visszajött ebből az érzésből. Sajnos ez a csapat színtelen-szagtalan, ahogy a világunkban egyre több minden is olyan.
Én nem hibáztatok ma már senkit, aki 4-5 év után el akar menni, van ilyen, máshol is, meg amúgy is. De amíg itt van, addig tegyen meg mindent a klubért és a saját jövőéért. Kakának is minden álma volt a Real Madrid, megkapta, de senki nem vádolhatja azzal, hogy a Milannak adósa is maradt volna bármivel. De ezek a srácok, gyerekek már nem olyanok. A gond az, hogy kiveszett a sport és küzdőszellem ebből a generációból (meg már a kicsit korábbiból is). Talán a 80-as évek első felében, középén születettekre (az én korosztályomra) áll meg az az állítás utoljára, hogy a futballra még sportként (is) tekintettek, és a győzni akarás, a sportpresztízs erősebb szempont volt az életükben, mint minden más. Az utánuk születettek már csak fejőstehénként látják ezt a sportot, a mohó szexuális és anyagi vágyaik kielégítésére szolgáló eszközként, meg valamiféle bazári hírnév forrásaként. Én azt látom, hogy győzni, boldoggá tenni másokat (szurkolók), átlépni a saját korlátaikat, szeretni amit csinálnak, már csak sokadlagos cél, valamikor még annyi sem. Nincs valós tartalom amögött, miért lettek futballisták, csak a haszonszerzés valamely formája.
Én azért izgulok és pörgök még ma is, mert nekem a futball nem erről szól.
És egyre kevésbé találom a helyem a mai modern labdarúgásban, mert hiányzik az az eszmeiség, hogy ezek a srácok ENGEM is képviselnek ott lett a pályán, és helyettem is győzni akarnak. Hát akarnak a nagy francokat... és ez a baj. Nem a PL, nem a PSG, meg Barcelona, hanem ez. Hogy akaratgyenge, nagyképű tahók képviselnek engem, pontosabban már nem is képviselnek. Magukat képviselik, és messze nem olyan motivációkkal, mint éreztem azt mondjuk 2002-ben. Rommá vert a Dortmund az UEFA-kupa elődöntőben, de mindenkit halálosan bántott, és a visszavágón úgy be is kezdtünk, hogy a németek a taknyukat se tudták hová rakni. A 4 gól sok volt, de megpróbálták. Ezek az aranyifjak nem fogják össztörni magukat a visszavágón sem, látom előre. Se Leão, se Theo, se Thiaw, se Reijnders, se mások. Nem tették most sem, sőt Pioli fejmosást tartott, mert állítólag még a taktikai utasításait sem tartották meg.
Azt megértem, hogy a világ változik. Elfogadtam a magam szintjén. De nem tudom, meddig tudok/akarok szurkolni valakiknek, akik már rég nem engem, és velem együtt a milanos "testvéreimet" képviselik minden erejükkel a pályán. Ha ezt is megengedik, akkor vége. Próbált volna Leão egy ilyet előadni a Realban, Cityben, Barcában, mint a Roma ellen... egy ilyen meccs után megy a tarcsiba. Ott legalább nem merik megcsinálni, hogy durcásan sétálgatnak egy komoly nemzetközi meccsen. Itt igen. El kéne rajta gondolkodni, hogy miért.