A Milan kedd este a Napoli otthonába látogat a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének visszavágóján. Az első mérkőzést a Milan hazai pályán 1-0-ra megnyerte a Napoli ellen a negyeddöntőben, így Pioli együttese egygólos előnyről várhatja a keddi visszavágót. A győzelmet érő találatot Ismael Bennacer szerezte az első játékrész hajrájában. Az összecsapást 21:00-kor rendezik a Diego Armando Maradona stadionban és a Sport 1 közvetíti. Forza Milan!
Remélem tovább jutunk, de amiben még nagyon bízom, hogy minden Milan jàtékos és szurkoló testi-lelki bántalmazàs, sérülés nélkül hatatér.
Nagyon eltudok képzelni egy pàlyàn kívüli atrocitàst, de akár még egy pàlyàn belülit (berohanós) is…Isten ne adja
@rossoneri1978 a berohanással, és a pályán bántalmazással kb el is döntenék a meccset. A mi javunkra. Az ilyeneket komolyan bünteti az UEFA. Ezt biztosan nem merik megcsinálni.
A nápolyi lomis banda tegnap egész éjjel a Milannak otthont adó szálloda alatt zajongott, dobokkal, trombitákkal, stb. A baj csak annyi, hogy az a szálloda tökéletesen hangszigetelt. A csapat békésen szundikált éjjel. 🤣 🤣 🤣 🤣 🤣 🤣
Forrás: Milannews.it
Parázs és kemény mérkőzésre számítok, szerintem ha az első 20 percet kibírjuk, (a gyors gól elkerülése nagyon fontos érzésem szerint) akkor meglehet! Ezenkívül a kontráink életveszélyesek lehetnek és persze hátul nagyon észnél kell lenni. És igen, ahogy telni fog az idő a mi javunkra remélhetőleg, annál nagyobb tér lesz a Milan játékosok előtt a kontráknál...Élni kell velük!
Gagacs: Csinálják csak, bízom benne, hogy este a karma intézkedni fog!
Le a kalappal mindenki előtt.Ez nem volt semmi.
Örülök ,hogy ,megint összekapták magukat a srácok.
Nálam Mike a meccs embere.
Nagyon boldog vagyok.És ez a két évünk hihetetlen eddig.
Egy bajnoki cím most meg BL legjobb 4 🙂
Jó lenne azért hétvégén is nyerni.
Forza
A nápoly szinte végig támadott, a Milan meg ésszel kontrollálta a meccset.
Nagyszerűen hozták le a fiúk a napoli ellni 3 meccset, megmutatták ki a jobb!
szervezett védelemmel, okosan focizva nyertek.
Leao óriásit játszott, 3an nem tudták fogni, Bennacer, Tonali mint egy diesel motor, Maignanra meg nincsenek szavak.
Az egyedüli szomorúságom, hogy Tóni nem játszhat az odavágón az orkok ellen Mordorban...
De egyébként le a kalappal a srácok előtt, a pályán válaszoltak a lomisoknak.
Szegény Karcórát Calabria nagyon beárazta... Ez van, majd máskor...
Szerk:
Nem Tóni kapta a sárgát, hanem Theo.
"UEFA said it was Theo Hernandez who was booked and not Sandro Tonali. Tonali will be available for the first leg."
Szervezett csapatjáték, remek védekezés és könyörtelen helyzetkihasználás, ez jellemezte a Milant, a két meccs alapján sztem megérdemelt ez a továbbjutás!
Napoli? Le a kalappal a bajnoki teljesítményük előtt, de azaz érzésem kicsit lesajnálták a Milant, a fagyi pedig szépen visszanyalt. 😉 (legalább is egyes Napoli fanok mindenképpen, sőt, akik pedig probaltak a játékosokat zaklatni a hotelnél, szépen rácsesztek)
BL-elődöntő? Óriási, pláne 16 év után. Ha itt véget érne, akkor is tapsot érdemelnének a srácok, Milanhoz méltó teljesítményeket láthattunk összességében eddig a BL-ben. (oké a Chelsea ellen Londonban borzasztó volt) Piolinak is jár természetesen a pacsi, mert a Sassoulo elleni 5:2-nél azt hittem nem tud mit kezdeni a helyzettel, és szétesünk totálisan. Egyedül a bajnoki teljesítménybe tudnék belekötni…
Tovabba a Benficanak örülnek a legjobban, az nekem nyomban a 2005-ös PSV elleni párharcot juttatja eszembe. Az Inter elleni meg a 2003-ast. Nem örülnék a kuzinoknak, de a BL inkább belénk van kódolva, mint az Internél! Ezért jobban eltudom képzelni hogy Giroud Isztambulban Cresposan, vagy Pipposan bepöcköli, mint mondjuk Lukaku befejeli. 😃
Irány Isztambul!!! 🙏
Biztos voltam benne, hogy továbbmegyünk, még ha nem is simán. Ez a csapat ebben a legjobb, a legfontosabb mérkőzésekre képes fejben összeszedni magát és kemény melóval ellensúlyozni az egyéni hiányosságokat. Tökéletes mérkőzés volt a szemszögünkből, abszolút megérdemelt a továbbjutás.
Kíváncsian várhatjuk, kit kapunk (valószínűleg az Inter lesz az). Úgy gondolom, a merdák ellen is jó esélyekkel fogunk pályára lépni, tényleg egy karnyújtásnyira került a BL-döntő.
Elképesztő belegondolni, hogy a tavalyi kiugró(?) bajnoki cím után most Európa négy legjobb csapata között vagyunk...ki gondolta volna ezt pár éve. :')
Szidhatjuk olykor a vezetőséget, az edzőt, a játékosokat, de a tények makacs dolgok: jelenleg BL-t érő helyen vagyunk a bajnokságban és BL elődöntőt fogunk játszani.
Azért ha valaki azt írja mondjuk olyan augusztus végén, hogy ez a csapat áprilisban a BL négy között lesz, akkor azért megkérdeztem volna hogy mire iszik. Erre itt van.
A tegnapi tényleg egy olyan meccs volt, ahol ha a meccs emberét kéne választani, alsóhangon 7 ember közül kéne dönteni, ami azért igen komoly szám. A Kjaer Tomori duó valami félelmeteset ment belül, Maignanra már rég elfogytak a szavak, Calabria Maldinira szellemült csak éppen a jobb oldalon, Krunicba Gattuso bújt bele, Leao embertelen, hát olyat játszottunk tegnap, hogy az valami döbbenet.
Nagyot ment a Napoli is, elismerés nekik. Szerintem két igen korrekt meccset hozott le mindkét csapat a párharc során, senki nem mondhatja azt hogy a gyenge olaszok nem nőttek fel a BL negyeddöntő szintjére.
Azt beszéltük még ősszel, hogy a realitás a csoportból való továbbjutás. Ha van némi szerencsénk és nem kapuk erőset, akkor a legjobb 8. Ehhez képest a legjobb 4 már biztos. Bőven túlteljesítettünk, de mostmár minek állnánk meg? Csak valahogy kvalifikáljuk magunkat jövőre is ide, aztán újabb csodás szezont tudhatnánk le idén is. Nem így nézett ez ki januárban.
Ha valaki, akkor én rendesen szídtam Kruninhot korábban, de amit Jolly Jokerként leművel az utóbbi pár meccsen az előtt nem tudok elmenni szó nélkül. Úgy érzem kicsit méltatlanul keveset van említve, pedig állítom hogy legalább akkora szerepe volt az ő játékának hátul mint Leaonak elől.
Alighanem mind gazdasági, mint presztízs szempontból rengeteget érhet a Milannak a 4 közé jutás. Előbbi 20-25 millió közöti összeget a hírek szerint, utóbbi megbecsülhetetlen, vagy nem számszerűsíthető, de a tény az, hogy 16 év után a Milan ismét megjelent a legfelső polcon, ami csak létezik. Ez szinte hihetetlen, és bár valóban sok minden együttállása kellett hozzá, de a tény, az tény. Ahogy Calabria nyilatkozta, biztosan vannak felkészültebb csapatok Európában a Milannál, de az alázat, az ősök szelleme, a klub DNS-e, vagy legyen akármi is ez, megint az elitklubba juttatta ezt a csapatot is. A Milan valahogy erre teremtetett, a Napoli meg nem. Ennyi volt a különbség.
Maga a meccs hozta, amit hoznia kellett. Én most nem is erről az oldaláról fognám meg az összefoglalást. 16 év után kerültünk ide, és minden játékoson kivétel nélkül tetten érhető volt, hogy élete lehetőségeként fogta fel ez a párharcot. 2007-tel, vagy a korábbi évekkel ellentétben a Milant most mindenki elintézte egy kézlegyintéssel. Ez ezután a meccs után sem lesz másképp. De a mi örömünket ez cseppet sem csorbítja. Hihetetlen hosszú volt az út, nemhogy 2007-hez nézve, de még a szenátorok 2012-es visszavonulása, és az utolsó "tényezőként" számon tartott Milan szétesését követően is. Így az előző és a mostani szezont összegezve (és feltételezve, hogy a 4. helyet valahogy azért összekaparjuk), most jelenthető ki, hogy a restauráció megtörtént - 11 évvel azután, hogy a klub atomjaira esett 2012 nyarán. Persze már nem "úgy", egészen más alapokon nyugszik a mai Milan, mint a Berlusconi-féle, de a kettévágott fa vadhajtásai csak kinőttek, csak megerősödtek, és attól még ugyanaz a fa marad, hogy egy mellékágon hajtott ki újra. Kicsit ez volt az érzésem tegnap.
Minden esetre nagyon hálás vagyok az életnek és a csapatnak, hogy még egyszer megadta nekem ezt az érzést - hát még ha még egyszer játszanánk egy isztanbuli döntőt is... - de vasárnap egy sokkal hétköznapibb, de legalább ilyen fontos küldetés vár a csapatra. Remélem annak is mindenki át fogja érezni a súlyát, Piolival az élen.
Nagyon kemény! A Milan a legjobb négyben és reális esély a döntőre, ahol bármi benne van a pakliban. (egy nagy vereség is és egy kibrusztolt kupagyőzelem is)
A tegnapi meccsel kapcsolatban nagyon sok gondolat kavarog bennem. Igazából felemás érzések ezek.
Először is jó volt látni, hogy most a játékosok nem akarták legyilkolni egymást és talán a Milan nem annyira látványosan húzta az időt, hogy az teljesen bicskanyitogató legyen. Nem volt felesleges fentrengés meg szájkarate sem, sőt sokszor lepacsiztak egymással a játékosok, ami nagyon szimpatikus volt mind az előző meccs tükrében, de főleg a meccs utáni és a mostani meccs előtti szurkolói viselkedés miatt.
A tegnapi meccs egy olyan hullámvasútra emlékeztetett engem, amelyen az ember nem tudja, hogy jönni fog e egy jó nagy zuhanás, vagy kanyar, de mivel rajta ül azon, a vérében érzi, szinte várja, hogy jöjjön már az. Az a dramaturgia, amit ezerszer láttunk már oda-vissza is megtörténni.
A meccset végig kontrollálta a Milan, de a kihagyott 11-es, majd Zsiru ziccere és a két nápolyi sérülés után én azt vártam, hogy ez valami olyan forgatókönyv lesz, ahol a Napolinak nyernie kell, mert szerencsétlenek hullanak, mint a legyek, míg a másik oldalon kb semmilyen helyzet nem elég. Hát hányszor láttuk ezek után, hogy jön az un. futball törvénye, mégpedig, hogy a helyzeteket nem lehet büntetlenül kihagyni és az ellenfél büntet. Aztán Leao elindult. Az állatja. 🙂
A második félidőben a Napoli jószerivel nem járt a saját térfelén, de a vendégek állták a sarat. Annyira fegyelmezetten védekeztek Kvarán ketten, sokszor hárman, hogy öröm volt nézni. Az az oldal ki lett herélve teljesen. Mégis volt néhány alkalom, hogy ennek ellenére valahogy csak elment mellettük a kis grúz, de akkor már annyira ki volt szorítva, hogy nem talált kaput. Szerencsétlen meg amikor eltalálta végre, akkor Mike kitolta a büntetőjét. Ez kulcsmomentum volt.
A végén zorró mégis lecsapott valahogy, de a Milan szempontjából a lehető legjobbkor fejelte a gólt, pont akkor, amikor már nem számított. De még így is volt bennem egy kis félsz, mert sok meccs utolsó pillanatai bennem vannak, ahol bizony jött a lucky punch. (Ramos fejese 94. percben, Real City elleni fordítása, MU a Bayern ellen, Milan bajnokik stb) Itt meg csak az ünneplés jött már csak.
Az nem meglepő, ha Leao, Zsiru, Mike, vagy Theo/Tona kimagaslót nyújt, de szerencsétlen Krunic legtöbbször kimarad a felsorolásból. A csapatnak bizony ő adja meg a kp-s stabilitást. A Tona-Krunic duó jobban muzsikál, mint a Tona-Bena. Meg kell említenem még Calabriát is, aki nagyszerű munkát végzett. Végezetül Piolinak is jár a pacsi, mert jó volt a koncepció erre a meccsre. A feladat semmivel sem lesz egyszerűbb az Inter ellen.
Azért halkan megjegyzem Origi teljesen haszontalan pályán töltött idejét, de rajta kívül nem tudok rosszat írni senkiről.
Az igazi nagy csapatokra jellemző gyilkos ösztönnel nyertük meg ezt a párharcot, egy igazi olaszos "old-school" meccselés volt az, amit Pioli kitalált, és a csapat tökéletesen megvalósított. A Napoli vesztét minden évben vagy kiemelkedő időszakában két tényező okozza. Egyrészt a szezon elején olyan tempóban hentelnek, mintha nem lenne holnap, ezáltal februárra/márciusra teljesen kifogy a tank, és összeomlanak - elsősorban fizikailag. Másrészt képtelenek olasz csapatként olasz csapat módjára játszani. Hiányzik belőlük az észak-olaszokra jellemző cinizmus és pragmatikusság (ami persze nem csoda, lévén ők déliek).
Ne essen félreértés, a Milan távolról sem focizta le a Napolit ezen a két meccsen, sőt, tárgyszerűen az látszott, hogy a Napoli volt a jobb képességű csapat. De azzal a szertelen és naiv hozzáállással nem lehet győztesnek lenni, ami őket jellemzi. A Milan egy győztes típusú csapat, mert ismeri a korlátait, hajlandó alkalmazkodni az ellenfeléhez, jól méri fel a képességeit és kellően alázatos. Krunic ennek az összefoglalásnak mintha egyfajta megtestesülése lenne. De ezek egyike sem igazán jellemző a Nápolyra. Minden tiszteletet megérdemelnek a játékosaik, de így nem lehet BL-t nyerni. S ha már Krunic, megjegyzem, hatalmas köszönettel tartozunk "Kvaradonának", aki az igazi ellenpólusa a bosnyáknak. Mert, ha csak egy fokkal kevésbé öncélú, önző, és egoista, vagy nem becsüli túl a képességeit, akkor meggyőződésem, hogy tegnap kiestünk volna. Amit Leao végtelen önzetlenséggel megtett Giroud irányába, azt a grúz kb. 4-5 alkalommal nem tette meg Osimhen felé teljesen nyilvánvaló helyzetben.
Spallettit pedig nagyon sajnálom. Egy sokat kesergő savanyújóska, aki mindig a bírókban látja a probléma forrását, és aki alapvetően egy jó ember, egy tisztességes toszkán ember, de aki ennyire képtelen az önvizsgálatra, önkritikára, az mindig vesztes marad. Kezet foghatnak Gasperinivel, aki szendvicset dobál, sportigazgatókat köpköd le, miközben kiváló szakember, aki képtelen volt élni a lehetőségeivel.