A Bosman-ügy hatásai a Milan átigazolásaira

A Bosman-döntés óta eltelt mintegy negyed évszázadban a Milanban 279 játékos lépett pályára tétmeccsen, a Berlusconi-korszakban összesen 313-an (köztük az a 25 játékos is, aki már 1986 tavaszán, Berlusconi hatalomátvételekor is a Milan keretében volt). A Berlusconi-éra utolsó tulajdonképpeni transzfere (Ocampos) óta 53 játékos játszott legalább 1 tétmeccsen a Milanban.

A cikk első részében részletesen ismertettük, hogy tulajdonképpen mi is az a Bosman-szabály és hogyan alakult ki a labdarúgás világában. Ezúttal konkrétan a Milanra fókuszálunk, hogy a döntésnek milyen szerepe volt az elmúlt évtizedekben.

1996 óta 123 olyan játékosa volt a Milannak, aki vagy ingyen érkezett vagy ingyen távozott (esetleg visszavonult); közülük 43 volt az „ingyenes érkező”, viszont 111 az „ingyen távozó” (ez utóbbiak közül 17 vonult vissza). A 123 játékosból 30 ingyen érkezett és ingyen is távozott. Donadoni kuriózum abból a szempontból, hogy kétszer is ingyen távozott, ezek között pedig az amerikai kalandból is ingyen tért vissza.

Ami az adott év ingyenes érkezőit-távozóit illeti, a kép igencsak vegyes, amin persze nem lepődhetünk meg. Néhány érdekesség.

− 1998 és 2000 között egyáltalán nem érkezett olyan játékos a Milanhoz, akiért ne fizetett volna a klub (a saját nevelésű játékosokat nem vettem figyelembe); 2007-ben, 2013-ban, 2017-ben és 2020-ban volt még ilyen éve a klubnak;

− 1996 óta minden évben volt legalább 1 játékos, aki úgy távozott, hogy érte a klub nem kapott transzferdíjat (vagy visszavonult);

− az utóbbi egy évtizedben az ingyen távozó/visszavonuló játékosok száma jelentősen megnőtt: minden évben legalább 4 játékos hagyta el így a Milant, összesen pedig 10 év alatt 71. Vagyis az elmúlt 25 év ingyen távozóinak majdnem kétharmada az elmúlt évtizedben hagyta el a klubot;

− különösen a Berlusconi-éra utolsó 5 éve mutatja a rendszer válságát: az 1996 óta ingyen távozó játékosok 30%-a erre a fél évtizedre (2012-2016) esik;

− 2012 és 2015 a két kiemelkedő év az ingyen távozókat tekintve: mindkét évben 9-9 játékos hagyta el így a Milant, kétéves időszakot tekintve pedig 2015 és 2016 a rekorder: ebben a két évben összesen 16-an távoztak (vagy vonultak vissza) úgy, hogy abból nem volt bevétele a Milannak.

A Milan több alkalommal is (pl. Borini vagy Traore esetében) élt azzal a „trükkel”, hogy bár az adott játékos még élő szerződéssel rendelkezett, inkább felbontották a kontraktusukat, és ingyen engedték el az illetőt, mert az az összeg, amelyet a vevő fizetett volna a játékosért, kevesebb lett volna, mint az, amit a játékosnak fizetésként kellett volna átutalni.

A konkrét számok évekre (tehát nem transzferidőszakokra) bontva:

Játékosok:

Szerző: Lansky