Teljes mértékben holtponton vannak a tárgyalások a Milan háza táján az átigazolási piacon a további igazolásokról, méghozzá két okból kifolyólag.
A klub a nyári átigazolási időszak első két hetében rendkívül aktívnak bizonyult és szerződtette Goncalo Ramost a Paris Saint-Germainből illetve Mario Gilát a Lazióból több mint 100 millió euró összértékben, míg azóta csupán Sankhoun Diawara érkezett.
Bár továbbra is vannak erősítésre váró posztok, azonban jelenleg teljes mértékben megrekedt a Milan átigazolási piaca. A La Gazzetta dello Sport értesülései szerint ennek hátterében egyrészt az áll, hogy Ruben Amorim időt kért, hogy alaposan felmérje a rendelkezésére álló játékosokat, másrészt a további igazolások előtt a klubnak előbb el kell adnia néhány játékost.
A Chelsea és a Manchester United elleni felkészülési mérkőzés után pontosabb képet kaphatunk Amorim elképzeléseiről, hogy kikre tart igényt és kik távozhatnak, valamint mely posztokra kér további erősítéseket. Azt már jelezte a klub felé, hogy szeretne egy ballábas támadó-középpályást. A Milan kiszemeltjei között ott van Matias Soulé, akiért a Roma 35 millió eurót kér, viszont a leigazolása Rafael Leao eladásából finanszírozható. Az elmúlt órákban a klub érdeklődést mutatott Dario Osorio iránt is, aki a Midtjylland játékosa és 15-20 millió euróért mozdítható lehet.
Gila és Diawara személyében már érkezett két középhátvéd, viszont Fikayo Tomori távozása esetén még egy belsővédőt igazolhat a Rossoneri és a célpont Goncalo Inacio a Sporting CP együtteséből.
Komoly gondot jelent, hogy az eladási oldalon sincs mozgás és Lorenzo Colombo májusi távozása óta egyetlen játékostól sem sikerült megválni – sem kölcsönben, sem eladás formájában, miközben a keretet jelen pillanatban 31 játékos alkotja.
7 hozzászólás
Hát várható volt, amíg nincs távozó, addig igazolás sem lesz. Csak hát ugye a ballaszt nagy része a kutyának sem kell v csak kölcsönbe.
Nem az a baj, hogy eladáshoz van kötve az igazolás, hanem az hogy ezt lekommunikálják (és ahogy). Így akinek van esze kivár, hogy minél később minél olcsóbb üzletet tudjon kötni velünk, amikor már „ég a ház” (közeledik az igazolási időszak vége). Nem tudom pld. hogy még mindig így van vagy sem, de mintha régebben a törökök igazolási időszaka a miénk után ért volna végett. Magyarul ha el akarjuk adni oda egy játékosunkat, akkor az nem nekik sűrgős, hanem nekünk. Ők az igazolási időszakunk után is tudnak igazolni, ha esetleg Leao nem jön össze addigra. Akár Leaot, akár mást.
A többi játékossal akit el akarunk adni meg sajna az a helyzet, hogy bárki is veszi meg őket esetleg (már ha komolyabb csapatra gondolunk), ott nem sztár lesz az illető, hanem jó eséllyel kiegészítő ember, tehát szintén nem sűrgős a vásárló csapatnak. Ha meg gyengébb csapatokról beszélünk akik esetleg meg akarnak valakit szerezni tőlünk, akire ott esetleg húzóemberként számítanának, ott meg az a gond hogy a pénz is fontos szempont lesz, így Ők meg azért tudnak kivárni a végsőkig, hátha jobb áron szerzik meg a kiszemeltjüket.
Ahogy eddig is láttuk, eladni olyanokat könnyű mint Tonali, Reijnders, akit valaki meg is akar szerezni. Ha már valakit mi akarunk eladni (vagy az illető van olyan marha hogy bejelenti hogy távozni akar), ott már nem mi diktálunk. Gyanítom egy Rabiot, Pavlovic, Maignan eladással nem lenne ilyen gondunk. Ezt hívják piacnak és kereslet-kínálatnak. Ha valakitől meg akarunk szabadulni, akkor ott már jön a kedvezményes tecsó gazdaságos árcédula, hogy elvigyék. Ez sajnos ilyen játék. Leao „60 alatt nem adjuk” majd szépen-lassan lesz olyan 40+bónuszok és még lehet annak is örülhetünk. Én most azért nagyobb pénzt inkább arra tennék, hogy majd megmondja hogy Ő nagyon maradni akar és bizonyítani, bár én ezt a klub helyében már nem engedném, mert az beláthatatlan méretű arcvesztés lenne (elmondja hogy neki új kihívás kell, majd amikor csak török-arab ajánlatok vannak meggondolja magát, hogy na annál még a Milan is jobb – köszi, de nem köszi, azért ennyire ne menjünk már le kutyába).
Az a baj, hogy a játékos akaratától is függ részben egy transzfer, vannak játékosok akik elfogadják, ha nem tart a klub igényt rájuk és elmennek ajánlat esetén, de konkrétan olyanok is vannak, akik élnek a szerződésben kínált opcióval. Ilyenkor nem tudsz mit kezdeni vele, csak próbálod meggyőzni, hogy neki mi a jobb, vagy megpróbálnak rá nyomást gyakorolni.
A szakmai hozzáértés hiányzik inkább. Musah és Bondo tavaly elfogadták, hogy kölcsönbe mennek, most mégsem sikerült túladnunk rajtuk. A tavalyi év után azt mondom, hogy Tare simán kipucolt volna már vagy 5 embert.
Részben szakmai hozzáértés, de inkább az, hogy nincs olyan ember most a közelben, aki kellően karizmatikus lenne és nem gyakorol nyomást a játékosokra. A játékos akarata mindenképpen számít, ha nagyon nem akar menni, akkor jönnek a büntetések, kihagyják a keretből, vagy leküldik a Futuroba. Ez több fél hozzájárulásán múlik, ha a játékos összességében elégedett, mert felveszi a fizetését annak ellenére is, hogy nem játszik, akkor azt nehéz elküldeni. Akkor ha egy játékos nagyon elégedetlen a helyzetével és van annyi gerince, hogy ő nem élősködni akar, hanem játszani, akkor elmegy ajánlat esetén, vagy a klub elégedett vele és lojális, akkor marad hosszabb távon.
A másik, hogy most az új edző meg akarja ismerni a keretet, ha az a huzavona az új edzővel nem lett volna, akkor már nagyjából egy-másfél hónapja itt lenne az edző, látná a keret azon részét, aki nem volt válogatott és már lenne lista arról, hogy kikre nem tartanak igényt és kik maradhatnak. Most ezt az időt erre használják el és a vége az lesz, hogy nem adunk el senkit sem.
A szél annyi „szemetet” összefujt ide,hogy ezektől egy nyár alatt m.szabadulni a csoda kategória lenne…
A többi csapathoz képest túl kicsi az igazolt és bevált játékosok aránya.