A Milan péntek reggel egy hivatalos közleményben osztotta meg, hogy elhunyt Franco Baresi, a klub történetének egyik legnagyobb legendája.
Gyászol a Milan, Olaszország és az egész futballvilág. Rendkívül szomorú nap a mai a Milan és a Rossoneri-szívű emberek számára, ugyanis 66 éves korában elhunyt Baresi, a klub korábbi legendás védője és tiszteletbeli alelnöke.
“Az AC Milan teljes történelme gyászol Franco Baresi halála miatt. Példamutatása és hitelessége örökké a klub DNS-ének része marad, akárcsak az ikonikus 6-os mezszáma. Az AC Milan őszinte részvétét fejezi ki Franco családjának ebben a rendkívül nehéz időszakban. A klub minden Rossoneri szurkolóval osztozik a gyász fájdalmában.” – olvasható a klub bejegyzése a közösségi oldalán.
Baresi egész életét a Milannak szentelte, mely az egyetlen klubja volt a teljes játékospályafutása alatt. Minden idők egyik legkiválóbb védője között tartják számon a futballban és fantasztikus karriert tudhatott maga mögött, hiszen 20 szezon alatt 719 mérkőzésen öltötte magára a Milan mezét, ezzel a klub történetében ő a második legtöbb meccsen pályára lépő játékos Paolo Maldini után. 1982-től egészen a visszavonulásáig ő viselte a csapatkapitányi karszalagot. A klubnál töltött két évtized alatt összesen 20 trófeát nyert, nevezetesen 6 Scudettót, 2 Serie B-t, 4 Olasz szuperkupát, 3 BEK/BL-serleget, 3 Európai szuperkupát és 2 Interkontinentális kupát. A Milan 1997 nyarán Baresi tiszteletére visszavonultatta a 6-os mezszámot. A visszavonulása után a klub nagyköveteként tevékenykedett, míg 2020-ban felkérték a klub tiszteletbeli alelnöki tisztségének betöltésére. Baresi mély, egyedülálló és kitörölhetetlen nyomot hagyott a Milan történelmében. Emléke örökké élni fog.
BARESI, A LEGENDÁS CAPITANO, A KLUBHŰSÉG MINTAKÉPE
Baresi 1960. május 8-án született Travagliato városában, Olaszországban. Nagyon fiatalon, 12 évesen csatlakozott a Milan utánpótlásához és 1978 áprilisában – 17 évesen, 11 hónaposan és 15 naposan – debütált a Serie A-ban egy Verona elleni 2-1-re megnyert mérkőzésen Nils Liedholm kezei alatt. A következő idénytől kezdve alapember volt a védelemben és bajnoki címet nyert a csapattal, amelyben Fabio Capello és Gianni Rivera is szerepelt. Baresi az 1980-as évek elején kitartott a Rossoneri mellett, amely két szezont is a másodosztályban töltött. A ’80-as évek végén oszlopos tagja volt a Milan felemelkedésének és a csapat az 1987/88-as szezonban újra Scudettót nyert, méghozzá mindössze 14 kapott góllal. Ráadásul sikerült bezsebelni az Olasz szuperkupát is. A következő két idényben Európában is a csúcsra ért Arrigo Sacchi együttese: 1989-ben a Steaua Bukarest, míg 1990-ben a Benfica ellen megnyerte a BEK-serleget. Baresi a második helyen végzett az 1989-es Aranylabda szavazáson Marco Van Basten mögött és egy évre rá megválasztották az Év játékosának is a Serie A-ban.
Hosszú éveken keresztül alkotta Mauro Tassottival, Alessandro Costacurtával és Paolo Maldinivel együtt a Milan félelmetes hátvédsorát. Az olasz válogatott játékos 1991 és 1996 között négy Scudettót nyert a Rossoneri színeiben. Az 1991/92-es szezonban a Milan veretlenül lett bajnok, amiben Baresinek is nagy szerepe volt. Fabio Capello irányításával a csapat zsinórban három alkalommal is bejutott a BEK/BL-döntőbe és 1993/94-ben megnyerte a Barcelonát legyőzve.
Baresi az 1995/96-os idényben elhódította a pályafutása hatodik Scudettóját, majd egy évvel később, 1997-ben 37 évesen bejelentette visszavonulását. A játékos-pályafutásának befejezése után a Milan utánpótlásában kapott munkát, majd 2002 és 2004 között a Milan Primavera edzője volt. Ezt követően nagykövetként dolgozott a klubnál, míg 2020 óta a klub tiszteletbeli alelnöke volt.
Ami a nemzeti csapatot illeti: Baresi 22 évesen – 1982-ben – tagja volt a világbajnok olasz válogatottnak, azonban a tornán nem lépett pályára egy mérkőzésen sem. A debütálása néhány hónappal később, 1982 decemberében volt Románia ellen. Az 1986-os vb-re nem vitte ki Enzo Bearzot kapitány, két évvel később azonban alapember volt az Európa-bajnokság elődöntőig jutó Azzurriban. Az 1990-es világbajnokságon minden mérkőzésen pályára lépett és bronzérmet nyert a nemzeti csapattal. Négy évre rá csapatkapitányként vb-ezüstérmes lett, miután Olaszország kikapott a döntőben Brazíliától. Baresi az évek során összesen 81 mérkőzésen játszott a válogatottban.
MEGNYERT TRÓFEÁK:
Scudetto: 6 – (1978/79, 1987/88, 1991/92, 1992/93, 1993/94, 1995/96)
Serie B: 2 – (1980/81, 1982/83)
Olasz szuperkupa: 4 – (1988, 1992, 1993, 1994)
BEK/BL-serleg: 3 – (1988/89, 1989/90, 1993/94)
Európai szuperkupa: 3 – (1989, 1990, 1994)
Interkontinentális kupa: 2 – (1989, 1990)
Nyugodjon békében!



26 hozzászólás
Életkoromból kifolyólag nem láthattam élőben játszani, csak videókon. Magam is védő voltam és mindig az elegáns, okos, technikás játékosok nyűgöztek le. Maldini, Nesta, Costacurta. Saját jogon is világklasszisok. Egy dolog azonban közös bennük. Számuka (is) az etalon Baresi volt. Nem ő volt a legmagasabb, legerősebb, vagy leggyorsabb a pályán, de a támadóknak elhozta a földi poklot arra a 90 percre. Az eredményei önmagukért beszélnek, méltán a klub egyik legnagyobb ikonja. Isten nyugosztalja!
Nyugodj békében Legenda!
Nyugodj békében.
😔a milanizmus esszenciája
Rajtad nőttem fel és lett örök szerelmem a Milan. Számomra is te vagy az örök kapitány!
Nyugodj békében!
Isten Veled Mester! Te voltál a 6-os, minden idők hatosa! 😢❤️🖤
Nyugodjon békében !
Önmagáért beszél hogy mekkora volt ö ha a 6-os mezszámot a tiszteletére visszavonta a klub!
Nyugodj békében Capitano!
Miatta szerettem a Milanba valamikor a 80-as évek közepén!
Isten ölelő karjai vigyázzanak rád kapitány!
🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤
Isten veled KAPITÁNY! 💔🖤
Nyugodjon békében! Igazi példakép volt!
Nyugodj békében Capitano!!! 👑👋👏
Nyugodjon Békében! Nélküle Maldini sem lehetett volna ekkora ikon, a legnagyobb mellett tanulhatott.
Tassotti-Maldini-Costacurta-Baresi
Talán elfogultságom ellenére is mondhatom, hogy minden idők védelme volt ez és ebben volt Ő a kapitány. Nyugodjon békében!
Hálás vagyok a sorsnak, hogy az ő játékán cseperedhettem fel és szerettem meg a focit!
Számomra ő A PÉLDAKÉP.
‘94 nyarán, azon a bizonyos napon, együtt sírtam vele, és hát most is eléggé ramatyul érzem magam…
Nyugodjon békében!
Valamiért nekem is mindig a ’94-es vb döntő jut először eszembe, amikor meghallom a nevét, vagy róla olvasok 🙁
Pedig az a csapat, az a védelem megérdemelt volna egy válogatott trófeát!
Nyugodjon békében!
Isten veled Capitano! Rengeteg nagy meccse közül nekem elsőre a 94′ es VB döntő jut eszembe, amikor 34 évesen leradírozta a pályáról a csúcsformában lévő Romáriót. Berlusconi biztos megkérdezi tőle, hogy mit keres itt még 66 évesen 🙁
Nyugodjon békében 🖤
Isten veled kapitány!
Baresit egy olyan XX. század legnagyobb Milan-játékosának választották meg, amelyben a Milan extraklasszisok tömegét adta a futballnak, már az ‘50-es évektől.
Baresi a Milan legnagyobb klasszisai közül is kiemelkedik, mivel a klub legtöbb zsenije relatíve rövid ideig nyújtott kiemelkedő teljesítményt a csapatban. Már az is ritkaság volt, ha valaki 7-10 évet nagyon magas szinten teljesített. Főként a védők voltak erre képesek, ha ugyan, de Baresi volt az első, aki majdnem két évtizeden át jelentősebb formahanyatlás nélkül hozta magát. Továbbá, bizonyos tekintetben talán még Maldinin is túltett. Franco ugyanis mindent megtapasztalt a Milannál. Az abszolút mélypontot, a reménytelenséget, majd a sokszoros megdicsőülést is. Maldini sokkal szerencsésebb volt, hiszen gyakorlatilag beleszületett a jóba, Baresi viszont megtestesíti az igazi milanistát: aki harcol, nem adja fel akkor sem, ha padlóra kerül.
A legtöbb szurkoló talán ezért tekinti őt a legnagyobb Milan-kapitánynak, sőt Milan-játékosnak.
Baresi tagja volt annak a csapatnak, amely megszerezte az első csillagot, és remélte, hogy még megéri, ahogy felkerül a mezre a második. Sajnos nem így történt.
Ahogyan Berlusconi tekinthető a Milan története legfontosabb személyiségének, úgy gondolom, ha egy valakin kellene modellezni, hogy milyen felfogású legyen egy igazi Milan-játékos, az Franco Baresi lenne.
Amikor 1959. február 3-án Buddy Holly, Ritchie Valens és Richardson repülőgépe lezuhant, és mindannyian életüket vesztették, egy későbbi slágerben valaki azt énekelte, hogy ez volt “a nap, amikor meghalt a zene”.
Most, Franco Baresi halálával úgy gondolom, egy kicsit meghalt a futball.
Nyugodj békében, Franco! Köszönünk mindent!
Mikor lesz még egyszer olyan, hogy a Milan csapata adja az arany labda szavazás az első két helyezettet? Majdnem biztos hogy soha.
Fájdalmasan fiatalon kellett távoznia és ilyenkor csak reméli az ember, hogy a körülményekhez képest keveset szenvedett.
Nehéz felfogni, hogy egy ilyen nagy jelentősége bíró személy, anyagi és minden létező diplomáciai, emberi támogatásokkal övezet ember sem menthető meg attól a földön lévő legundorítóbb betegségtől ..,hihetetlen.
Óriási játékos volt és emberileg is elképesztő magas szintet képviselt, sztár alul abszolút mentesen-még akkor is, ha nem a napjaink generációjába és média világába született .
Nyugodj békében kapitány!
Nyugodjék békében a kapitányok kapitánya! A 6-os sajnos 66 évesen kellett, hogy távozzon… ❤️🖤
Nyugodjon békében!
Az èn olvasatomban úgy történhetett hogy Berlusconi oda ment Szent Péterhez. Akartok látni minőségi futballt itt a mennyországban? Igen, mondjad Berlusconi. Le kell igazolni Baresit majd ő megmutatja nektek mi az a vèdekezès amiről a múltkor beszéltem!
Miatta játszottam mindig 6-os számú mezben. Számomra a Milan legnagyobbja volt.