Cardinale: „Nem akarjuk amerikanizálni a Milant”

Gerry Cardinale, a Milan tulajdonosa terjedelmes interjút adott a Harvard Egyetem Business School által közzétett dokumentum részeként, amelyben a klub működését elemezték. Az amerikai üzletember kitért többek között a Milan megvásárlására, a Giorgio Furlanival és Zlatan Ibrahimoviccsal való közös munkára, a rövid és hosszú távú terveire, a Milanra, valamint Sandro Tonali eladásáról is szót ejtett kifejtve az álláspontjukat, hogy miért döntöttek az olasz futballista eladása mellett.

A MILAN MEGVÁSÁRLÁSÁRÓL
„Amikor megvásároltuk a Milant, sok amerikai sportcsapat tulajdonosa felhívott és azt mondták, hogy őrült vagyok, amiért megvettem a klubot, mert Olaszországban nem lehet üzletelni és az európai futballban lehetetlen pénzt keresni. A legtöbb ember, aki sportcsapatokba fektet pénzt, csak azért teszi meg, mert érzelmileg kötődik hozzá. A trófeák megnyerését mindenek fölé helyezik és gyakran abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, hogy a túlköltekezés egy sztárcsapat összeállítása érdekében lineáris összefüggésben van a sikerrel, de ez a legrosszabb dolog, amit befektetőként tenni lehet. Mi a klub bevételének 3,6-szorosáért vásároltuk meg a Milant, míg a Chelsea új tulajdonosai a bevétel hétszeresét fizették az angol klubért. Magammal hoztam a New York Yankees-t kisebbségi részesedéssel, tekintettel a velük fennálló hosszú távú partnerségünkre és arra, hogy az amerikai sport legjobb módszereit Olaszországba hozzuk. Úgy gondolom, hogy a Milanban megvan a potenciál arra, hogy egy 5 milliárd eurós értékű vállalattá váljon.” – olvashatók Cardinale kijelentései.

FURLANI VEZÉRIGAZGATÓVÁ VÁLASZTÁSÁRÓL
„Kinevezhettem volna olyan valakit, aki szerepet töltött be az európai futballban, de Giorgio ugyanúgy gondolkozik, mint mi a RedBirdnél. Ő, akárcsak Stefano Cocirio (a Milan pénzügyi igazgatója) egyedülállóan illik az európai futballhoz. Fiatalok, szabad kezük van, befektetői háttérrel rendelkeznek és olaszok, de az Egyesült Államokban illetve az Egyesült Királyságban tanultak illetve ott képezték magukat. Tudatosult bennem, hogy az európai labdarúgásban a vezérigazgatói szerepkör a legfontosabb eleme a pénzügyi felelősség és a pályán belüli illetve kívüli teljesítmény összehangolásának. Fontos a fegyelmezett pénzügyi gazdálkodás az átigazolási piacon és a pozitív pénzáramlások fenntartása – ez a befektetési felfogásunk lényege és itt jön képbe Giorgio. A hiányossága, hogy nem valódi vezérigazgató, hiszen az Elliottnál azt hiszem, hogy négy embert irányított, míg a Casa Milanban 260 emberünk dolgozik. Ezért volt számomra érdekes, hogy nem úgy közelítettem meg a dolgot, hogy egy tipikus magántőke vezérigazgatót keresek, hanem inkább egy olyan vezérigazgatói irodát hoztam létre, amely az én irányításom alatt működik és egyesíti a különböző szakterületeket. Ott van Giorgio Furlani, Stefano Cocirio, Geoffrey Moncada, Zlatan Ibrahimovic és az én csapatom a RedBirdtől. Mindegyikünk hozzátesz valamit és mindannyian egy integrált csapat részei vagyunk. Nem dobom Giorgiót a farkasok elé.”

A 2022-ES SCUDETTO MEGNYERÉSÉRŐL
„A szurkolók szenvedélye hihetetlen volt, még soha sem láttam ehhez hasonlót. Elküldtem a bajnoki cím ünnepléséről készült képeket a csapatomnak New Yorkba és azt írtam nekik: Jobb, ha felkészültök!”

ZLATAN IBRAHIMOVICRÓL
„A legtöbb ember Ibrahimovic kinevezését egy bemutatónak tekinti és úgy tekint rám, mint egy hírességeket kedvelő tulajdonosra. A valóság ennek pont az ellenkezője: világklasszisokat keresek, akik jobbá tehetnek minket. Zlatan kinevezésével egy olyan jelzést akartam adni, hogy másképpen fogjuk csinálni a dolgokat, mert megvan az igény az innovációra, hogy jobban gazdálkodjunk az erőforrásainkkal. Ezért kineveztem Ibrát a RedBirdhöz operatív partnerként és a Milan tulajdonosi körének vezető tanácsadójaként.”

A MÉDIA NYOMÁSÁRÓL
„Itt már nem is olvasom az újságokat, mert mindent csak kitalálnak. Én úgy tekintek erre, mint egy értékláncra, amelynek különböző összetevői vannak. A szurkolók teszik a dolgukat, de a probléma az, hogy a lánc többi más összetevője megnehezíti, hogy a legjobbat kínáljuk a szurkolóknak. A média gyakran nem segít, ahogy a kormány sem. Nemrég például eltörölték azokat az adókedvezményeket, amelyeket a játékosok bére után kaptunk, ami még inkább megnehezíti a dolgunkat, hogy versenyezzünk más bajnokságokkal. Meg kellene érteniük, hogy a futball az egyik legnagyobb exportcikke Olaszországnak.”

SILVIO BERLUSCONIRÓL
„Amit Silvio Berlusconi tett a Milannal, az arra emlékeztet, amit George Steinbrenner tett a New York Yankees-szel. Mindketten megvették a világ legjobbjait. Az 1980-as és az 1990-es években ezt meg lehetett tenni, de most már nem engedhetjük meg magunknak. A gazdagabb bajnokságok klubjaival versenyzünk és nem engedhetjük meg, hogy annyit fizessünk a játékosokért, mint ők. Minden dollárnyi tőkét okosabban kell elkölteni a riválisainkhoz képest.”

SANDRO TONALI ELADÁSÁRÓL
„Nem azért adtuk el Tonalit a Newcastle Unitednek, mert kénytelenek voltunk megtenni. Azért adtuk el őt, mert kaptunk egy nagyszerű ajánlatot és egy kockázat-nyereség értékelést végeztünk. 70 millió eurót kaptunk érte, plusz 10 millió euró a bónusz, ami a valaha volt legmagasabb eladási ár a Milannál. Az eladásnak köszönhetően hat új játékost tudtunk vásárolni és teljesen megújítottuk a csapatot. Nem kényszerből adtuk el Tonalit, hanem opportunizmusból. Ha fegyelmezettek maradunk, mindig lesznek olyan üzletfelek a piacon, akik rendkívüli hozamot fizenek a játékosokért.”

A STADIONHELYZETRŐL
„Jelentős mértékben felújíthatnánk a jelenlegi stadionunkat vagy építhetnénk egy új létesítményt, amely tükrözi a klubok jelenlegi státuszát, mint szórakoztató vállalatok. Annyi pénzből, amennyibe a felújítás kerülne valószínűleg egy teljesen új stadiont tudnánk építeni, de Olaszországban stadiont építeni nagy kihívás. Legutóbb 2011-ben épült stadion Olaszországban és 40 ezer férőhelyes. Azt szeretném, hogy egy modern stadiont építsünk 70 ezer befogadóképességgel, de nem kapunk túlságosan sok segítséget az önkormányzattól, hogy az általunk preferált helyen megkapjuk az építési engedélyeket. És még mindig próbálok megbirkózni azzal, hogy egy amerikai stílusú stadion megépítéséhez – amely valószínűleg több mint 1 milliárd euróba fog kerülni – nem tudunk amerikai típusú árakat felszámítani. Ez egy igazi kihívás.”

A MILAN PROJEKTJÉRŐL
„Nem akarom amerikanizálni a Milant. Megpróbálok bevezetni néhány amerikai elemet, amelyek konstruktív módon hozzájárulnak ahhoz, hogy a következő szintre emeljük a Milant, emellett nagyobb figyelmet fordítok a Serie A-ra is. Kíváncsi vagyok, hogyan tudunk a bajnokságnak segíteni a nemzetközi médiaszerződések megkötésében. Az Egyesült Államokban más a kapcsolat a klubtulajdonosok és a liga között, de itt Olaszországban több szint van: a Serie A, az Olasz Labdarúgó Szövetség, az UEFA és a FIFA. Itt még tanulási folyamatban vagyok. Otthon mindezt csukott szemmel is meg tudtam volna csinálni.”

A RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVÚ CÉLKITŰZÉSEKRŐL
„Nyilvánvalóan a bajnoki címek megnyerése fontos cél, de ezt egyensúlyba kell hoznunk azzal, hogy okosan győzzünk. Az Inter az előző szezonban megnyerte a bajnokságot, majd a tulajdonosa csődbe ment – tényleg ezt akarjuk? A szurkolók szemszögéből az a dolgom, hogy minden szezonban megnyerjem az olasz bajnokságot, ezt értem. A befektetőim nézőpontjából – akik az eredményességre koncentrálnak – az a feladatom, hogy a Milant úgy pozícionáljam, hogy minden szezonban versenyezzen a Scudettóért és mindig kvalifikálja magát a Bajnokok Ligájába, aztán minden szezonban a lehető legmesszebb jusson a BL-ben. Ez az, ami maximalizálja a bevételt és a márka értékét. Az állandóság megteremtése és a minél alacsonyabb teljesítményingadozás az, ami maximalizálja a márka értékét és végső soron biztosítja a hosszú élettartamát.”