Drámai végjáték, döntetlent játszott a Milan a Romával

Ebben a meccsben minden benne volt, ami miatt sokan rühellik az olasz futballt. Mintha visszarepültünk volna az időben évtizedeket, amikor a régi, „csak gólt ne kapjunk, egyet meg úgyis találunk” elv érvényesült. Pedig mintha az olasz foci fejlődött volna ebben az utóbbi években. Nyíltabban játszanak, merészebb játékrendszereket alkalmaznak, de ez most visszalépés volt. 22 kapura lövés, ebből 2 talált kaput, azokból gól is lett. Ez volt a meccs.

A Milant szerintem egy kicsit meglepte a Roma taktikája, elvégre a hazaiaknak sem lett volna annyira jó a döntetlen, persze lehet, hogy úgy számoltak, hogy a könnyebb sorsolás miatt nekik még lesz lehetőségük a pontegyenlőségből előnyt varázsolni, a Milan meg majd úgyis botlik.

Ez a futball, amit a Roma előadott, hazai pályán még így is nevetséges volt. Volt egy-két megmozdulásuk, ami alapján látszódott, hogy tudnának „rendesen” focizni, de fontosabb volt a biztonság. Persze, ha bejutnak a BL-be, ez senkit sem fog érdekelni, Mourinhónak meg kezet csókolnak.

A játékvezetés egy szép fogalom, csak tegnap ezzel nem találkoztunk. Hogy Orsato ténykedését ki értékeli-értékelte úgy, hogy ez alapján neki nemzetközi meccseket adnak, sőt, BL-döntőt, SŐT, még a világ legjobbjának is megválasztják, ez nem az ő tudását vagy képességeit dicséri, hanem valószínűleg a többiek inkompetenciájának tudható be. Orsato ráadásul nem egy-egy meccsen vezet botrányosan, hanem sorozatban vezet el meccseket. Ugyanakkor nem éreztem azt, hogy elvezeti a meccset. Ő egyszerűen egy rossz bíró. Nem képes értékelni szituációkat, mérlegelni, fokozatokat találni a semmi-kis fault-figyelmeztetős falult-sárga lap-piros lap lehetőségek között. Tehát ugyanúgy marha nagy határozottsággal sárgát ad egy nem annyira kemény faultra, mint egy olyanra, ami teljes egészében kimeríti az azonnali piros kategóriáját. Semmiféle logika nem fedezhető fel Orsato ténykedésével kapcsolatban. Nem lehet azt mondani egy-egy meccs előtt, hogy „ezeket és ezeket Orsato le szokta fújni”, „erre sárgát szokott adni” stb. Itt meccsen belül is összevissza fúj. Következetlen, ami nagyobb baj – és az alkalmatlansága ékes bizonyítéka -, mint az, ha valamit folyamatosan rosszul ítél meg. Egy bíró ténykedésének olyannak kell lennie, azaz úgy kell fújnia, hogy a csapatok a meccs alatt hozzászokjanak a stílusának: mit lehet, mit nem, azaz tanuljanak. Na, ettől a seggfejtől nem lehet. Teljes joggal mentek oda hozzá mindkét fél részéről, hogy ha azt akkor befújta, akkor ezt miért nem, illetve fordítva. Semmiben sem segítette a játékosokat, illetve engedte a brutalitást. Ehhez egyébként a Roma jobban alkalmazkodott egy kicsit. Hogy Matic szabálytalanságakor „nem akart belenyúlni a meccsbe”. Nos, a játékos a felelős az ilyen megmozdulásokért, nem a bíró. Annak idején, amikor Webb a 2010-es vb-döntőn nem állította ki de Jongot, az egész világ fel volt háborodva a „tévedésen”. Itt most hasonló, bár talán nem annyira brutális megmozdulás volt, ugyanakkor ilyen esetben azt is mérlegelni kellett volna, hogy mekkora méretbeli különbség volt a két játékos között. Salemaekers esete pedig vitán felül azonnali piros. Nem VAR-ozás után, hanem azonnal. És ilyenkor szoktam elmondani-leírni, hogy ez nem bírói tévedés. Orsato látta az esetet, ugyanis azonnal villant a sárga lap. Ez olyan, mintha egy testi sértésnél a bíró a maradandó sérülések ellenére nem azt mondja, hogy súlyos t. s., hanem azt, hogy könnyű. Ez nem tévedés, hanem a a szituáció nem megfelelő értékelése, a szabályok nem megfelelő értelmezése, alkalmazása. Ebben az esetben alkalmatlanságról beszélünk, ha nem szándékosan ítélt így, csak nem ismeri a szabálykönyvet. Ha meg ismeri, és korábban ilyenért ment a piros, de most nem, akkor az csalás. Hogy a VAR ilyenkor mit tehet (ha van sárga, de „ott fent” úgy ítélik meg, hogy azért piros is járhatna, akkor úgy tudom, szólhattak volna Orsatónak) vagy mit nem, már nem tudom. Úgy gondolom, hogy egyik szituáció esetében sem lett volna meglepő, ha megy a piros lap. Az pedig nyilván győzelmi esélyt jelent. Azokat az „érveket” ilyenkor nagyon szeretem (nos fórumai…), amikor azt mondja valaki, hogy „az, hogy esetleg X-et kiállítják, még nem jelentette volna azt, hogy a Milan meg is nyeri a meccset”. És ebből levezeti, hogy tkp. nem is volt akkora hiba a hiba. Erre nincs mit mondani. Szóval az igazságérzet, a logikus gondolkodás nem mindenkinek sajátja. Megint egy meccs, ami nem tévedésekről szólt, hanem alkalmatlan emberek játékvezetésnek csúfolt valamijéről. Persze nincs gond, megbeszélik, lehet, hogy azt mondják Orsatónak, hogy nem úgy kellett volna, de legközelebb megint vezethet meccset, sőt, lehet, hogy megint a Milannak, ahol ugyanez lesz. És majd megy a BL-be meccset vezetni, holott lenne nála 200 alkalmasabb bíró.

A sok furcsaság ellenére úgy gondolom, a Milannak első körben magában kellene keresnie a hibákat. Orsato úgy vezetett, ahogy. Viszont ez a Milan önerőből 97 perc alatt 1-szer találta el a Roma kapuját, úgy, hogy a labdabirtoklás egyébként rendben volt, tkp. a meccs nagy részében „nyomásszerűség” alatt is volt a Roma. Az, hogy a hazaiaknak tkp. megfelelt a döntetlen, nem mentség.

A két rangadón a 4 pont a minimum, a többi meccsen viszont nyerni kell. Mi lavíroztuk magunkat ebbe a helyzetbe, nekünk is kell megoldanunk.