Döntetlent játszott Bolognában a tartalékos Milan

Szinte eretnekségnek tűnhet, de lassan ott tartunk, hogy ahhoz, hogy legyen esélyünk a BL-indulásra, az kellene, hogy kedden kiessünk a Napoli ellenében.

Egész egyszerűen nem volt benne a pakliban ez a BL-menetelés, és azzal, hogy – szerintem – arra sem számítottak, hogy nem lesz sima a bajnokság (1-4. helyek egyike), most láthatóan nem tudnak mit kezdeni.

Valaki felvetette, hogy ez Pioli döntése volt-e vagy pedig fentről szóltak neki. Itt persze nem annyira pihentetésről volt szó, hanem inkább arról, hogy nehogy megsérüljön valaki. Jelentősége persze nincsen, a lényeg, hogy az alapcsapatból többen nem voltak. Korábbi cikkekben ezt a – szerintem teljességgel védhetetlen – döntést már körüljártam.

Hogy kinek a döntése lehetett… Az az igazság, hogy mindkettőt el tudom képzelni, azt is, hogy Pioli találta ezt ki, és azt is, hogy a vezetőség (és itt most a Maldini-Massara páros feletti vezetőkre gondolok inkább) – kicsit megrészegülve a szerencsés sorsolástól és a tkp. reális elődöntőbe jutási esélyektől – ötlete volt. Maldini meg Massara arckifejezése a lelátón ülve inkább azt mutatta, hogy aggódnak, de nem úgy, mint amikor szeptemberben vesztésre állunk egy sima bajnokin, hanem úgy, hogy mit kockáztattunk… Szóval ez egy mélyebb aggódás volt, persze lehet, hogy csak belemagyarázom.

Én úgy gondolom, hogy Maldiniék vagy rábízták Piolira a döntést (magyarán nem dumáltak bele semmibe), vagy arra azért nem volt ráhatásuk, mert legfelülről szóltak le, hogy mi legyen. Ha senki sem szólt bele a dologba, egyedül Pioli döntött így, akkor nincs miről beszélni. Ha Pioli kitalálta, Maldiniék elé vitte, ők egyetértettek ezzel, majd még feljebb vitték, és ott is mindenki egyetértett ezzel, akkor a felelősség mindenkié. Ha Maldiniék találták ki, és bírták rá erre Piolit, plusz meggyőzték az amerikaiakat, hogy ez milyen jó ötlet, akkor Maldiniék a fő hülyék. Ha meg az amcsik találták ki az egészet, akkor az a legjobb…

A fenti verziók alapján kettőre látok esélyt. Hogy ez vagy Pioli szuverén döntése volt, vagy pedig legfelülről jött a presszió („ajánlás” formájában), hogy a Napoli elleni meccs miatt ne kockáztassunk. Tipikus amerikai gondolkodásra vallana egyébként – amennyiben Cardinaléék döntöttek -, hogy a nagyobb hajcihővel járó BL-elődöntőre fókuszáljunk. Maldiniről meg Massaráról valahogy nem tudom elképzelni, hogy ne vázolta volna fel azt, hogy mire mekkora esély van, kiket kellene megverni a BL-ben a trófeáért, mit bukhatunk, ha nincs győzelem a Bologna ellen stb. stb. Piolit tehát abban az esetben tudnám felmenteni, ha kiderülne valahogy, hogy az amerikaiak (vagy Maldiniék) adták ki az ukázt, hogy mi legyen a Bologna ellen. Mivel korábban is voltak furcsa „rotációs” döntései Piolinak, inkább hajlok arra, hogy ezt ő találta ki. Hogy ez meglepetésként érte-e Maldiniékat, próbáltak-e esetleg hatni Piolira, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet, jó kérdés. Már csak azért is gondolom azt, hogy itt Maldiniék részéről logikátlan lenne (lett volna) egy ilyen döntés, mivel ők azok, akik a legtöbbet veszíthetnek azzal, ha a Milan nem jut be a BL-be, szerintem ebben az esetben ők nem maradhatnak. Piolinak viszont van egy 2025-ig szóló szerződése, ha kirúgják, viszonylag jó ajánlólevele van az idei BL-meneteléssel meg a tavalyi bajnoki címmel, plusz garantáltan kap pár millió eurót is…

Ezt a meccset elemezni nem tudom, kell-e. Ha a legerősebb csapattal állunk fel, nyilván akkor sem lett volna garancia arra, hogy meglesz a 3 pont. A „pihentetésnek” akkor lett volna értelme, ha azok közül, akik majd kedden a kezdőbe kerülnek, senki sem lépett volna ma pályára. Ez sem teljesült (és nem csak Maignan miatt). Persze 30 perc nem 90. Így most játszottak is (kockáztatás volt, mert valaki megsérülhet 30 perc alatt is), a 3 pont sem lett meg, és a csúcs az lenne, ha még ki is esne a csapat… Na, az a két szék között a pad alá esés tipikus esete lenne.

A bírói ténykedés elégtelensége minden meccs után előkerül. Két tizenegyes maradt el. Rebicet megtaposták, a kezezés meg kezezés volt. A kapott gólon meg sem lepődtem. Rendre belealszunk a meccsek elejébe, úgy látszik, ez a teljes keret egyik hiányossága. Ez a meccs igazolta, hogy akik nem játszanak, azok miért nem játszanak, de ezzel nem lehet felmenteni Piolit azért, mert nem forgatja normálisan a keretet. Nyilvánvalóan vannak, akik teljesen alkalmatlanok még arra is, hogy a Milan padján üljenek. Vannak, akik kiegészítő emberek, de úgy gondolom, vannak olyanok is, akik akár a kezdőbe is pályázhatnának, ha több lehetőséget kapnának. Ennek ki kellene derülnie. De így, hogy vannak, akik hónapokig pályára sem lépnek, semmiféle információhoz nem juthat velük kapcsolatban az edző, mert most pályára küldi pl. Vranckxot több hónap után, és nyilván nem fog úgy játszani, mint Redondo fénykorában. Én úgy gondolom, nem annyira felemás ez a keret, hogy el lehessen különíteni A meg B csapatra. Jóval több olyan játékos van a „csak cserék” között, aki több lehetőséget kellene hogy kapjon, de nem kapja meg. Eközben vannak olyanok, akik amit kapnak, azt sem nagyon becsülik meg. Pobega gólja szép volt, újabban bal lábbal szerzünk kapufás gólokat. Hogy a letámadás miért nem volt jelen a csapatban a kapott gól után, rejtély. Pont egy kevésbé összeszokott játékosokból álló csapatnak, amely nehezebben tud támadást építeni, kellene alkalmaznia a nyomást annak érdekében, hogy ne kelljen nulláról felépíteni a támadásokat, hanem az ellenfél védekező harmadában történő labdaszerzés esetén akár egyetlen jó passzból helyzet alakuljon ki. Nem tudom, ezt a játékelemet miért csak hellyel-közzel alkalmazzuk. Azért is furcsa ez, mert a bajnokságban a Milan ellenfelei technikailag nincsenek egy City szintjén, azaz hibára kényszeríthetők. De mi rendre végigmozizzuk, ahogy nagy kényelmesen mindenki áthozza a félpályán a labdát. Ha néha letámadunk, annak semmiféle összhangja nincs. Kb. úgy működik, mint a filmbeli akciójelenetek, amikor egy embernek húsz ellenféllel szemben kell harcolnia. Sosem egyszerre támadják meg, hanem a többi tizenkilenc megvárja, amig az elsővel végez a főhős, és egyesével sorrendben támadnak. A Milannál is ez van. X-et megtámadja az egyik Milan-játékos, akinek van mondjuk két passzopciója. X röhögve odapasszolja Y-nak. Ezen semmiféle nyomás nincs, mert jóval később kapcsol a következő milanos, így mire odaér, máris mehet az újabb passz egy megint nyomás alatt nem lévőnek. Ez az, ami korábban ment vagy legalábbis jobban ment, most meg a játékolvasási-együttgondolkodási képesség mintha nem is létezne. Visszatértünk oda, hogy a három vagy négy védőt egy vagy két támadó próbálja megzavarni. Ami persze nem sikerül, így a támadók feladják a cicázást. Arra számítottam, hogy ez a frissebb, kevésbé leterhelt játékosokból álló csapat majd úgy letámadja a Bolognát – pláne a kapott gól után -, hogy levegőt venni sem lesz idejük. Hát ez sem nagyon volt felfedezhető.

Egyre inkább afelé haladunk, hogy a csapatnak legalább 7 pontot kellene összeszednie csak a három hátralévő rangadón (Lazio, Roma, Juve), ha a BL-be akar jutni. Ráadásul nem akárhogyan, hanem lehetőleg a két római csapat legyőzésével kellene megszerezni megszerezni azt a 7 pontot…