Ennyi ideig nem játszhat Ibrahimovic

Az lenne szánalmas, ha Ibrahimovic lényegében értékelhetetlen teljesítményét úgy kezelnénk, hogy „nem baj, mert ő az Ibrahimovic”… Mert ezzel lényegében felmentenénk őt mindennemű kritikával szemben azon az alapon, hogy bizony eljárt felette az idő.

A korát és a körülményeket figyelembe véve… Nos, Ibrahimovic lassan 25 éve játszik a legmagasabb szinten; ha valakinek, hát neki tudnia kellene, hogy annak idején mire volt képes, és hogy mostanra ez eltűnt. Igen, a kor az egy kellemetlen dolog. Az öregedés annak, akitől annak idején rettegtek a védők, és aki látja, hogy most szinte megmosolyognák az ellenfelek, ha egyébként nem tisztelnék a MÚLTJA miatt, nem lehet túl jó. De ez kicsit olyan, mint a közszereplés. Ha valaki közszereplő, el kell tűrnie olyan durvább kritikákat, amelyeket, ha nem lenne közszereplő, nem volna köteles… Az Ibrahimovic nyilatkozatairól szóló cikkeket annak idején agyonkommentelték itt az oldalon, most meg alig vannak hozzászólások, mert egyrészt ugyanazokat a hülyeségeket mondja évek óta, másrészt pedig az az „álnagyképűség”, ami korábban tényleg vicces volt, mára már nem az. 14-15 éve azt mondhattuk, hogy Ibra nagyképű ugyan, de van mire nagyképűnek lennie. Mostanra ez megmaradt, azzal a különbséggel, hogy 10-15 percnyi játékidőnél már imádkozik mindenki, hogy meg ne sérüljön… Mindezek mellett még butaságokat is csinál (válogatott). A korral nem lehet dacolni.

A körülmények alatt nem tudom, mit értesz… Bizonyos tekintetben azt a körülményt, hogy megsérült a válogatott szünet alatt, magának okozta, de legalábbis közrejátszott benne. Lehet, hogy megsérült volna Milanellóban is, de ezt nem tudhatjuk. A tény az, hogy ott sérült meg, ahol nem is kellett volna lennie… De a hülye svéd szövetségi kapitány behívta, Ibrahimovic meg még hülyébb volt, mert el is fogadta az invitálást… Ezeket a körülményeket kellett volna figyelembe vennünk, és esetleg sajnálnunk a felelőtlen Ibrahimovicot? Én a Milant sajnálom, mert most garantáltan eggyel kevesebb csatárral számolhatunk az idény hajrájában. A csatárproblémákat nem részletezném…

Csak hálásak lehetünk neki… Ennyi erővel állítsuk be Gianni Riverát is, mert neki meg még inkább hálásak lehetünk. Egy profi futballklub kerete nem úgy épül fel, hogy a klub kinek lehet hálás, hanem úgy, hogy a klub helyzetéhez képest ki tud neki nyújtani valamit. Ibrahimovic gyakorlatilag semmit sem nyújt a Milanban több mint egy éve. Ő bólintott rá a szerződéshosszabbításra, amit persze a Milan tett elé, de ha Ibra azt mondja, hogy befejezi, akkor Maldiniék nem hiszem, hogy elkezdik fojtogatni, hogy ugyan írjon már alá még egy évre…

Nyilván most néhányan azt fogják gondolni, hogy micsoda tiszteletlenség, ahogyan beszélek Ibrahimovicról. Korábban is leírtam, nyugodtan vissza lehet keresni, hogy mit tartok a svédről. De ha valaki nem akar kutakodni… Egyetértve Fabio Capellóval, Ibrahimovicot jobb, sokoldalúbb, zseniálisabb játékosnak tartom, mint bizonyos Marco van Bastent… Az a tisztelet, amit a pályafutása során kiérdemelt, megvan, amikor a pályafutása egészét értékeljük. Jelenleg azonban a pályafutása végén vagyunk, és jelenleg ezt kell (még) tekinteni. Ezt kellene értékelni, ha lenne mit… De sajnos nincs. Ahogyan Federer kapcsán sem nagyon lehetett mit értékelni az utolsó éveiben, és volt még pár korszakos egyéniség, aki úgy fejezte be a pályafutását, hogy a legnagyobb rajongói is azt mondták: de jó, hogy végre befejezte… Most éppen Nadalt tartja mindenki elmeháborodottnak, hogy még mindig nem akarja befejezni, és 40 évesen majd menni sem tud, hogy még induljon pár meccsen.

[Amikor azt mondod, hogy Ibra a 21. század egyik legjobb befejezőcsatára, akkor én továbbmegyek, és azt mondom, hogy a futballtörténet egyik legzseniálisabb, legkülönlegesebb játékosa. Erő, technika, gyorsaság, teljesítménybeli állandóság, gólérzékenység, játékintelligencia… Nem tudok olyan játékosról, aki ezeket egyszerre ilyen szinten testesítette meg. Még talán Cristiano Ronaldo lenne hozzá hasonlítható, de a portugál esetében a játékintelligencia igen nehezen értelmezhető… A brazil Ronaldónak pedig összességében igen kevés értékelhető idénye volt. Van Bastent és a brazil Ronaldot – de inkább utóbbit – leginkább a „mi lett volna, ha…” alapján emlegetik minden idők legnagyobbjai között. Ibrahimovic esetében viszont nincs feltételezés. Ő legalább másfél évtizeden át pusztított. Így személy szerint nem csak van Bastennél, hanem a brazil Ronaldónál is jobbnak tartom Ibrát. Csak hát a futballban Svédország sosem volt, sosem lesz Brazília…]

Senki sem támaszt túlzott elvárásokat Ibrával szemben… Az túlzott elvárás lenne, hogy egy idényben 10 meccsen lépjen pályára összesen 300-400 percet? Nem tudom, mit kellene, lehetne várni tőle? Vagy az ő dolga az, hogy az öltözőben motiválja a csapatot? Vagy buzdítsa őket a padról? Nem pattog, hogy miért nem játszik (többet), ez dicséretes. De közben ő maga nyilatkozza le, hogy játszani akar, nem akar visszavonulni, mert ugye az adrenalin…

Ezen az oldalon nincs olyan, aki ne tisztelné Ibrát. Persze van egy-két barom itt-ott, aki negatívan nyilvánul meg vele kapcsolatban, de kritika és kritika között is van különbség. Itt a legtöbben szerintem tisztelve kritizálják a svédet, ketté tudják választani az egészet és a részt. A legtöbb nagy pályafutás (játékos, edző, sportvezető) értékelését részekből építjük fel, ebből rajzolódik ki az egész. Ehhez pedig hozzátartoznak a lejtmenetek is. Ibra esetében egy fantasztikus pályafutás maga az egész. De ehhez az egészhez hozzátartozik a kevésbé dicsőséges második milanos korszakának utolsó egy-másfél éve is. Az lenne tiszteletlenség vele szemben, ha majd ennek tulajdonítanánk nagy jelentőséget.