Játékpercekre lebontva Stefano Pioli biztosította eddig a legkevesebb játéklehetőséget az új igazolásoknak az összes olasz élvonalbeli csapat trénere közül.
Néhány hónap elteltével nagyon sok kritika illette a klub vezetőségét a 2022-es nyári átigazolási kampány miatt, miszerint nem sikerült megfelelő erősítéseket végrehajtani és az igazolások közül számos hibás döntés született. Ugyanakkor nem elhanyagolható szempont, hogy egyetlen tavaly nyári igazolás sem számít alapembernek a Milan kezdőcsapatában és sokan csak alig kaptak lehetőséget a bizonyításra.
Egy kimutatás szerint minden sorozatot figyelembe véve (Serie A, Bajnokok Ligája, Olasz kupa, Olasz szuperkupa) a Milan új igazolásai eddig összesen 2671 játékpercet töltöttek a pályán a 2022/23-as idényben, ami a legalacsonyabb számnak felel meg az összes olasz csapat közül.
A legtöbb játéklehetőséget Charles De Ketelaere kapta, aki eddig 1050 percet játszott. A leginkább mellőzött nyári szerzemények Yacine Adli és Malick Thiaw, akik egyaránt mindössze 4-4 tétmeccsen léptek pályára a Milanban.
ÚJ IGAZOLÁSOK JÁTÉKPERCEI:
- DE KETELAERE – 1050 játékperc (24 tétmeccs, 0 gól, 1 gólpassz)
- DEST – 632 játékperc (14 tétmeccs)
- ORIGI – 599 játékperc (18 tétmeccs, 2 gól, 1 gólpassz)
- VRANCKX – 153 játékperc (8 tétmeccs, 0 gól, 1 gólpassz)
- THIAW – 123 játékperc (4 tétmeccs)
- ADLI – 114 játékperc (4 tétmeccs)
12 hozzászólás
Azt hiszem ez is példátlan.
Most akkor vagy nem megvenni vagy játszatni kellett volna. Ez is abstolút pénzszórás…hàny falu élne egy évig az ilyen s hadonló felesleges pénzàramlás miatt az orszàgban?!
A tizedéért bàrki ugyanúgy leülne/vagy leültethetnének az ifiből a padra…
Ez az egyik hiányossága Piolinak, de alapvetően ez egy emberi hozzáállás, hogy ha valaki kevésbé szimpatikus, azt nem rakja be az edző. Mint ember, neki is megvannak a kedvenc játékosai és azok, akiket kevésbé kedvel. Vezetői nyomásra be kell tenni olyan játékosokat, akik sok pénzért kerültek a csapathoz, de ha egy edző teheti, akkor a kedvelt játékosait rakja be. Más edzők jobban tudják rotálni a csapatot és nem félnek attól sem, hogy alapembereket ültetnek le a padra, ha nincs jó napjuk és vagy szeretnének másnak is lehetőséget adni.
Tény, hogy sok pénzt kidobnak így az ablakon, mert ha nem valaki nem játszhat, akkor kölcsönbe kell adni, hogy máshol tudjon játszani.
Szerintem a hiba abban van hogy nem az edzőtől kérdezik meg hogy kit képzelne el magának a csapatba, hanem azt hoznak ide aki elérhető olcsó pénzért….
Ez tök jogos, csak képzeld el ezt a valóságban az anyagi kereteink között. 😀
– Figyu, Paolo, nekem Saka játéka nagyon tetszik! Lyukas is a poszt, komoly erősítés lenne.
– Stefano, rendben, megoldjuk! Két évig nem veszünk senki mást, és akkor ha közben fél évre lesérül, meg fogjuk tudni szerezni csökkentett áron.
És itt kb meghalt a dolog. Ha két átigazolási ablakban 50 misit költhetünk el, akkor ott sajna azt tudjuk megvenni, aki óccsó, és azért valaki lát is benne valamit.
Alapvetően nem hiba ez, hogy egy edző kér játékost, de ez kompromisszumokat jelent, mert nem biztos, hogy akit kiszemel az edző az illene a csapatba, megfelelő állapotban van és hogy mennyibe kerül. Sok edzőt nem kérdeznek meg arról, hogy kit látnál szívesen, neki az a feladata, hogy beépítse a játékost a csapatba.
Hasonló képességű és mentalitású játékosokból könnyebb csapatot építeni.
Origi és De Ketelaere lettek volna erősítések ezek közül, de Origi állandóan sérült, míg CDK nem tudott beilleszkedni, ami idővel vagy változik vagy nem. A többi az csak töltelék, hogy meglegyen a létszám, ha véletlen mindenki lesérül. Adli-t megnéztem volna pár meccsen, de ő meg valószínűleg fizikailag egy nulla ezért nem adnak neki lehetőséget. Azért sem lehet rotálni sokszor, mert számos helyzetet elpazarolnak elől és a mérkőzések többsége a 90. percben is nyitott marad. Ez a probléma mostanában nem áll fent, mert az ellenfelek eldöntik a meccset, mivel tudják, hogy minden kapuralövés 99%-ban gól a Milan ellen.
Bár mindig elmondják, hogy nem kell túl sok játékos, valahogy mégis úgy alakul, hogy a Milané az egyik legbővebb keret. Aminek persze semmi haszna nincs, mert így is állandóan bajban vagyunk, mivel rengeteg a sérült, és bizonyos posztra nincs megfelelő játékos. Ez utóbbi meg azért érdekes, mert a kiszemeltek, illetve a leigazolt játékosok többsége – LEGALÁBBIS PAPÍRON – több poszton is képes játszani. A probléma viszont az, hogy ezek a multifunkcionális játékosok olyan szintet ütnek meg, mint anno Bonera vagy mint most Saelemaekers, esetleg Dest, azaz éppen lehet játszatni őket több poszton, de nem érdemes.
Minden csapatnál vannak kezdő és csere szintű játékosok, legfeljebb abban van különbség, hogy a keret hány százalékát adják előbbiek és utóbbiak. A legjobb csapatoknál a kispadot igen nehéz kialakítani. Nyilván megtehetnék, hogy minden posztra két világklasszis legyen, de sokszor „csak” nagyon jó játékosokat igazolnak – a padra. Ezek a játékosok viszont inkább potenciális kezdők, akik előtt ott a lehetőség, hogy a kezdőbe kerüljenek, azaz ne reklamáljanak olyan nagyon, hogy nem játszanak annyit. Logikusan következik ebből az is, hogy a legjobb csapatoknál a kezdők és a „cserék” között általában nincsenek akkora képességbeli különbségek, illetve a klubok igyekeznek ezeket a különbségeket csökkenteni. Ha mégis az van, mint akár a Manchester Citynél, hogy pl. De Bruyne játékintelligenciáját senkivel sem lehet pótolni, akkor inkább a rendszerbe nyúl bele az edző…
A Milan esetében rengeteg a probléma a kerettel kapcsolatban, a játékosok minőségét tekintve mindenképpen. Végig lehet menni a posztokon. Maignan – Tatarusanu. Most éppen nem teljesítenek túl jól, de például Tomori vagy Kalulu helyett Gabbia egyértelmű visszalépés. Theo Hernandez és FBT. Akár Tonalit, akár Bennacert nézzük, valamelyikük cseréjét megérzi a csapat. Leao helyett bárki áll be, azzal lényegében elveszíti a csapat a veszélyességét. És akkor ott van Giroud, aki helyett azért már illene egy komoly, veszélyes, gyors csatárt szereznie a Milannak, de jelenleg ő számít a legjobbnak…
A keret játékosai közötti különbség szembeötlő, ez azonban csökkenthető lenne abban az esetben, ha a keretet megfelelően forgatná Pioli. A sérülések állandóak és kikerülhetetlenek, de nálunk mintha az lenne a koncepció, hogy amikor megsérül valaki, akkor jön a padról a helyettes, aki viszont – mivel alig van játékban – még ahhoz képest is gyengén teljesít, mint ahogyan egyébként tudna. Az arányok is nevetségesek. CDK majdnem tízszer annyi lehetőséget kapott eddig, mint Adli. Gabbia nyolcszor annyit, mint Thiaw. Pobega majdnem ötször annyit, mint Vranckx. Nyilván nem arról van szó, hogy Maignant meg Tatarusanut közel azonos mértékben kellett volna játszatni, de vannak más kulcsposztok, ahol egy-egy csere több lehetőséget is kaphatott volna. Még talán a védelem közepén látható, hogy Kjaer vagy Gabbia játszogat a kezdők helyett, bár ezek is sokszor a kényszer következtében történnek. És akkor a legproblémásabb poszt a védelem előtti két védekező középpályás.
Mindenki, aki a 4-2-3-1-es játékrendszert alkalmazza, az tudja, hogy ez a legmelósabb poszt, ez csinálja ki leginkább a játékost. Rohangálnia kell a pálya hosszában és széltében előre és vissza, védekezni és támadni. Persze a szélsők is kapnak védő feladatot, de leginkább ezek a játékosok használódnak el. Ezen a poszton lényegében 6 játékosunk van. Két egyértelmű kezdő és három csere. És akkor még van egy Adli, akit Pioli ugyan támadó középpályásként képzel el, de Brahim és CDK is előtte van. Mit csinál ilyenkor egy jó (vagy egy nem sík hülye) edző? Ha már annyira nem akarja az általa elképzelt poszton játszatni, akkor megpróbálja máshol az illetőt, nem pedig elnézegeti, ahogyan megrohad a kispadon. És hát jegyezzük meg, Adlit is úgy harangozták be annak idején, hogy több poszton is tudna játszani… Tudna. Kivéve Piolinál. Ancelotti annak idején nem nagyon tudott mit kezdeni Pirlóval (elnézést a vad Adli-Pirlo párhuzamért), inkább a támadók mögött képzelte volna el, de idővel – mondjuk ehhez kellett maga Pirlo és az ötlete is – megtalálta a helyét. És mi történt? Egy síkban megfért egymás mellett a „sz*r” és a Nutella, azaz Gattuso és Pirlo. Vagyis, Ancelotti meg merte lépni, hogy Pirlót védekező-támadó középpályásként szerepeltesse. Ha Pioli észrevette volna, a Real Madrid lényegében a Modric, Kroos középpályás duóval uralta a klubfutballt. Egyikükre sem mondaná az ember, hogy védekező középpályás. Persze ott volt még Casemiro is, de a lényeg, hogy védekezni legalább alap szinten tudó, inkább támadó középpályásokat kíván meg nagyjából az elmúlt egy, lassan másfél évtized futballja.
Nem igazán értek egyet Szylvy írásával. Persze lehetnek kedvencei Piolinak is, de egy profi edző elég szomorú, ha a kedvenceit rakja be a csapatba, és nem azt, aki a legjobb vagy a csapat szempontjából a leghasznosabb, pláne akkor, ha jönnek a bajok. Piolinál különben egyáltalán nem érzem azt, hogy kedvenceket játszatna. Azt sem gondolom, hogy azért játszatna egyeseket, mert „fentről” leszóltak neki… Mert ebben az esetben tavaly Maldini stabil kezdő lett volna a már akkor is lyukas csatár mögötti poszton; CDK sem került volna ki a csapatból korábban, amikor gyenge volt (mintha egyébként nem lett volna szinte mindig teljes homály a belga…); de a 8,5 millióért szerződtetett Adli is jóval több lehetőséget kapott volna, mint pl. Pobega vagy Krunic.
Szóval nem hiszem, hogy Pioli ilyen szempontok szerint válogatna a játékosok között. Ancelottinál vagy akár Allegrinél korábban lehetett látni vagy érzékelni olyanokat, akik már nem feltétlenül kellett volna hogy (annyit) játsszanak, de Ancelotti bízott bennük. Ez a bizalom pedig azon alapult, hogy az illető egyébként egy klasszis játékos volt. Ez pedig inkább volt bocsánatos bűn, pedig emlékezhetünk, hogy mennyien kiköveteltük a csapatból idővel Seedorfot vagy Pirlót is…
Most nem kedvencek vannak, hanem bizonyos funkciókra – Pioli szerint – alkalmas(abb) játékosok, akik viszont – és ezt nem veszi észre Pioli – az egészhez nem tesznek hozzá sokat. Szylvy mintha el tudná fogadni ezt az „emberi hozzáállást” Pioli részéről, hogy azt játszatja, aki „szimpatikus”; ezzel mintegy felmenti az edzőt, azt sugallva, hogy más edzőknél is ez szokott történni.
Mint írtam, nem hiszem, hogy erről lenne szó. Úgy gondolom, Pioli esetében a legnagyobb probléma, ami sok edzőnél problémát jelent, hogy krízis helyzetben is – sőt, olyankor még inkább – próbál alapozni a bizalmi embereire, akik abban a rendszerben, ami számára a sikereket jelentette, alapemberek voltak. Pioli bizonyos tekintetben belenyúlt a jóba, rengeteg dolog a kezére játszott. Volt egy vezére a pályán és az öltözőben, volt egy Covid-időszak, amelyből visszatérve megtáltosodott a csapat, a bajnoki idényben kevés sérültje volt, sokan nyújtottak jó teljesítményt, voltak gyengélkedő riválisok stb. Kialakult egy rendszere, amelyben – logikusan – bízott, de mintha úgy képzelte volna el, hogy ez örökké tart. És ő sem készült a legrosszabbra, amikor szinte semmi sem működik, amikor nem egy dolgot kellene megjavítani, hanem a teljes gépezetet.
Olyankor derül ki, hogy ki mennyire jó edző, hogy a válsághelyzetet mennyire tudja kezelni. Én úgy látom, hogy Pioli nem képes erre, a problémákra nincs válasza. Jött folyamatosan a marhaságaival, hogy milyen fontos a mentalitás meg a kvalitás. Nagyszerű. Az edzőnek meg játékstílust kellene kialakítania a csapatnál, mert az korábban egyébként volt. A Milan olyan futballt mutatott be, amelyek alapján a csapat játéka felismerhetővé (ha nem is egyedivé) vált. Lehet, hogy támadásban sokszor egysíkú volt a Milan, de VALAMILYEN volt. Ez pedig most nem látható. Ez nem mentalitás meg kvalitás kérdése.
Korábban, egy másik cikkhez írtam, hogy a Milan nem a 4-2-3-1-es játékrendszerrel nyerte meg a scudettót. Az, hogy ezek a felsorolt új játékosok alig játszanak, kapcsolódik a játékrendszer kérdésköréhez (Pioli szerint ha Bennacer meg Tonali rendben van, akkor nem Pobega meg Vranckx játszik), de jóval összetettebb probléma. A játékban lévő játékosok segítségével lehet jobb eséllyel változtatni a játékon. Azzal, hogy kiszedem X-et és beteszem Y-t, azzal önmagában nem biztos, hogy megoldok bármit. Egy csapat fejlődése abból is áll, hogy az ilyen helyzetekre megfelelő és relatíve gyors választ tudjon adni. Amennyiben egy edző ki tud alakítani egy játékstílust, és azt fejleszteni tudja úgy, hogy a folyamatosan érkező játékosokat beépítve alakít rajta, akkor ezek a helyzetek nem eredményeznek ilyen visszaeséseket. Pioli egyáltalán nem tett hozzá semmit a rendszeréhez, a csapat stílusához, sőt lényegében elvett belőle. Pedig úgy gondolom, hogy igenis érkeztek olyan játékosok, akikkel valamilyen téren előrébb lehetett volna lépni. No nem CDK-val, aki jelenleg egy eurócentet sem ér…
Vannak dolgok, amikkel nem lehet versenyezni. A Milan kétséges, hogy bármikor is kiadna annyi pénzt egy játékosért, mint amennyit Enzo Fernandezért fizetett a Chelsea, és nem fog 20 milliós fizetéseket ajánlani játékosoknak. De az egyenesen felháborító és a felelőtlenség teteje, hogy az edző nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy tökéletesen megismerje a játékosait. Amíg jönnek az eredmények, addig ezek nyilván megvédik az edzőt. De a fenti adatsor alapján nem lehet őt felmenteni. Ez alapján a vezetőség megkérdezhetné Piolit, hogy miért nem játszatja az újakat. Pioli „érve” az lehetne, hogy mert nem annyira jók. De ezt egyetlen újabb kérdéssel le lehetne söpörni, mégpedig, hogy mire alapozza ezt, ha a meccseken alig kaptak lehetőséget?…
Pioli, úgy gondolom, elkönyvelte, hogy ennél feljebb már nincs neki. 56-57 évesen nyert egy scudettót. A Milannál maradt a legtovább edzőként, és 23 éves edzői pályafutása alatt a Bologna kivételével sehol nem töltött 2 évnél hosszabb időt. A nagy számok törvénye alapján szinte minden edző egyszer alakíthat egy nagyot, de nem véletlenül vannak Ancelottik meg Piolik.
Nagyon szerencsétlen a helyzet, hogy mikor kellene meneszteni, most éppen jön egy derby, majd rövidesen a Tottenham és további nehéz mérkőzések… Úgy gondolom, a vezetőség a Tottenham elleni első meccs függvényében dönthet arról, hogy kirúgja-e Piolit. Ha az első meccsen eldől a továbbjutás (legalább 2 gólos vereség már valószínűleg azt jelentené), akkor nem a következő évi BL-indulás érdekében szerintem el fogják küldeni.
Persze lehet, hogy Piolinak megjelent álmában Sacchi, és megmondta neki, hogy mit kellene máshogyan csinálni, de ebben nem igazán bízom.
Klopp se tudja megoldani a problémákat, ezek alapján ő se nagy edző. Vannak hiányosságai Pioli-nak, de kicsit sokat várnak tőle az emberek és bármi probléma adódik az egyből az ő hibájának van kikiálltva. Adli-t mindenki követeli, pedig egy nudli a srác(még Diaznál is gyengébb) és nem bizonyított korábban erősebb bajnokságokban sem, ezért nem látom ezt a nagy potenciált benne, amit százszor olvastam. Őt is csak azért igazolták, mert azt remélték, hogy télen elengedi a csapata, amikor sérülésekkel bajlódtak azon a poszton. Az meg nem lehet véletlen, hogy Pobega saját nevelésű olaszként pocsék játékkal is előbb kap lehetőséget, mint pár másik fiatal. A szerződések is úgy vannak megírva már, hogy meg van adva mennyit kell játszania egy játékosnak, ezért nem mondanám, hogy nem szól bele a vezetőség a keretbe legalább minimális szinten.
Pioli-nál vannak jobb és bátrabb edzők, de azok elzavarják Maldini-t melegebb éghajlatra, mint Gattuso tette, mikor nem szólhatott bele az átigazolásokba. Rendszert azok a csapatok tudnak könnyedén váltani, ahol van pár tapasztaltabb játékos és ad egy gerincet a csapatnak, mint mikor érkezett Kjear és Ibra, de most nincs ilyen vezér.
Kessie-vel kialakított a Milan számára egy tökéletes rendszert Pioli és a távozásával se omlott teljesen össze az egész csapat, ami már alapból egy nehéz feladat volt. Egészen más lenne a helyzet, ha Modric és Kroos meg a többi nagy névvel dolgozhatna Pioli, de akkor oda már egyből másik típusú edző is kéne, aki tud sztárokkal dolgozni.
“A szerződések is úgy vannak megírva már, hogy meg van adva mennyit kell játszania egy játékosnak…”
Nem elképzelhetetlen, hogy voltak és vannak ilyen szerződések. Beckenbaueré vagy Peléé ilyen lehetett a New York Cosmosnál, illetve ilyen lehet Cristiano Ronaldo vagy talán Mbappé jelenlegi kontraktusa. Hozzátenném, az első három szerződés inkább reklám jellegű megállapodás (volt), így a klub egy olyan dologra vállalt volna kötelezettséget, ami ezekkel a szerződésekkel eleve a célja volt. Ha tehát nem játszatta volna a New York a két legendát, vagy az Al Nassr Ronaldót, akkor nem lettek volna normálisak… Mbappé esetében meg a világ egyik objektíve legjobbjáról van szó, akinek ilyen pontot beletenni a szerződésébe azért lenne felesleges, mert ki az a hülye, aki őt bármely jelenlegi csapatból kihagyná?!…
A játékosok 99,9%-a esetében ilyen kitétel – ehhez nem kell atomfizikusnak lenni – kivitelezhetetlen pl. a szerződés hossza vagy a mindig változó keret következtében.
Orulok, hogy vegre valaki leirta, hogy a mai fociban mar minden kozeppalyasnak kell tudnia mindent. Itt az emberek meg mindig karmester miatt obegatnak, mikozben nem lehet ugy megelni, hogy egy kozeppalyas nem tud ket ertelmes passzt, kenyszeritot megcsinalni. Arrol nem is beszeljunk, hogy ures teruletre bepasszolni a labdat a legalapabb dolog. Na persze nem a passz sikeressegere gondolok, hanem arra, hogy valaki egyaltalan meglatja a lehetoseget es meg is probalja.
Ó, az a 632 fájdalmas perc… hosszabbnak éreztem.
Uh, Lansky ez egy kicsit hosszú lett, megpróbálok azért reagálni rá. 🙂
Én ezt tapasztalatból írom, mert én is focizok (nem olyan magas szinten) és ismerem annyira az embereket, hogy teljesítmény és személyiség alapján megy a kiválasztás, fociban is, csak annyi a különbség vagy hozzáadott dolog van, hogy a képességek és teljesítmény is számít. Példának most a Laziot hoznám és Sarri edzőt, neki is vannak kedvelt játékosai és ott van neki pl Hyshaj, aki mindenhova követte ahová ment. Az edzők is emberek és ők is az alapján válogatnak, hogy ki mennyire szimpatikus és mennyit tesz bele az edzéseken. A másik faktor meg a vezetőség kérése, amiből szoktak lenni problémák, főleg ha más a kedvence a főnöknek mint az edzőnek.
Alapvetően is az igazolások is posztra történnek, de a csapat jellegén akkor tud érdemben az edző változtatni, ha a kémia megvan és az edző tud is kezdeni a játékosok rotálásával. Az írásod javával egyet tudok érteni, viszont nem szándékoztam az írásommal felmenteni az edzőt, úgy gondolom az, hogy nem tud változásokat hozni a csapatba annak is köszönhető, mert ragaszkodik egy elképzeléshez és nincs alternatív taktikai megoldás és a játékosok lelki állapota miatt még nehezebb is változtatni. A legtöbb edző megszokja, hogy van egy jó formáció és azt használja, akik meg jobbak, azok több változást és több rotálást alkalmaznak.
Az élet minden területén ez van, hogy egy szintig érzelmi alapon jönnek a döntések, másik részében meg az igények felmérése és a feladat megoldása. A feladat itt most a csapat előbbre vitele, viszont a problémát nem tudja az edző eltüntetni, mert ehhez a játékosokkal kellene kezdeni valamit, hogy azt hozzák, ami várható tőlük. Érzelmi hullámvölgyben ez határozottan nehézkes feladat.
Játékos részről, van amikor rosszabb napja van az embernek és nem jön be semmi sem, amit eltervezett, de azért próbálkozik. Amikor egy rendszer nem ideális egy adott játékosnak, az a játékos szenved abban a rendszerben, mert nagyon specializálódott. Vannak olyan játékosok, mint például Borini, aki bár nem a legügyesebb játékos, de sokat dolgozik és sok helyen bevethető volt. A mostani játékosok közül a teljes keretet nézve 8-10 játékos messze van a kezdő szinttől, de ha jó napjuk lenne, akkor menne nekik. Most az figyelhető meg a csapatnál, hogy mentálisan leterheltek és az önbizalmuk is a nulla felé közelít.
Részben ennek tudom be azt, hogy miért vannak technikai hiányosságaik és mért nem megy a kreatív előre passzolás és mért hátul járatják a labdát és adják vissza a kapusnak. Ugyanakkor vannak olyan megoldások, amik taníthatók, de nem alkalmazzák. A beadások, szögletek, bedobás és büntetők például gyakorolhatók, mégis ebből van a legkevesebb szerzett gól, mert a helyezkedést nem gyakorolják hozzá és vagy addig vár a játékos, amig oda lépnek neki. Alapvetően ha a technikai hiányosságokból lekerülne valamennyi, meg a kommunikáció is erősödne a játékosok között, akkor nagyobb önbizalmuk lenne és sikeresebben mennének neki a dolognak.
Az igaz, hogy a védekező középpálya leterhelt és lényegében Tonali-Bennacer kettős viszi, viszont nekik is vannak hiányosságaik, meg náluk is van forma hanyatlás, részben mert túlterheltek másrészt a teljes rendszer furán működik. Minden csapat résznek be kell segíteni valahol a másikba, hogy a csapatjátékkal ki lehessen védekezni az ellenfél támadásait és a támadásokat építeni.
Mellékesen jegyzem meg hogy a mostani derbin én arra számítok, hogy zártabb játék lesz. Valószínűleg kevesebb gólt kapunk vagy megpróbálnak döntetlenre játszani, meglepetés lenne, ha szervezett letámadást tudna a csapat csinálni.