Leao: „Ez karrierem legjobb pillanata”

Kicsit sarkosan fogalmazott „Saras”, és az nyilván túlzás, hogy Maldini alkalmatlan a posztra, de az sem teljesen stimmel, amit „Rossoneri92” ír.

Maldininek menedzselnie kell a csapatot, játékosokat nézni, venni, eladni. Annak idején rengetegen istenítették Gallianit, hogy micsoda játékosokat hozott akár ingyen is, az általa szerződtetett klasszisokat felesleges felsorolni. Ugyanakkor a legtöbben elfelejtették, hogy sokszor képtelenek voltunk megszabadulni játékosoktól – vagy csak jóval áron alul, máskor meg a szerződésük lejártakor -, és brutális fizetéseket adtunk olyanoknak, akik azt nem szolgálták meg, és persze nem akartak távozni. Ördögi körbe kerültünk, a keret nem tudott frissülni, pénz nem volt igazolni (mert nem tudtunk eladni sem), így jöttek az 1-1 éves hosszabítgatások addig, amíg a játékosért már a kutya sem jelentkezett… Galliani tehát jelentős részben volt okolható azért, hogy a Milan eléggé ramaty állapotba került pénzügyileg. Nyilván sokat lehetett köszönni az öregnek, de azért azt se felejtsük el, hogy 2011-et követően mi (nem) történt.

Maldini kapcsán azért nem stimmel, amit „Rossoneri92” ír, mivel ő maga is rögzíti: Maldini időben elkezdett tárgyalni az illetővel. A dolgok leegyszerűsítése Maldinit úgy beállítani, mint aki nem tehet semmit és semmiről, mert meg van kötve a keze, nincs (nem volt) annyi pénzünk, hogy ezzel vagy azzal versenyezzünk. Egy ilyen tárgyalássorozat egy taktikai harc. A kulcs elem, hogy több játékossal a tárgyalások jóval a szerződésük lejártát megelőzően megkezdődtek. Két verzió van. A tárgyalások során Maldinit több esetben átvágták, mint szrt a palánkon, és nem vette észre, hogy a játékos csak szórakozik vele, esze ágában sincs hosszabbítani, csak próbálja eljátszani kifelé az elkötelezett valakit. A másik verzió, hogy tényleg hosszabbítani akart az illető, de Maldini elszúrta – vagy fogalmazzunk finomabban: Maldini inkább okolható -, így nem jött létre a megegyezés. Calhanoglu esetében ugyebár nem volt olyan hatalmas az eltérés a Milan által ajánlott összeg és a játékos igénye között, de az emelés és a hosszabbítás helyett ingyen elengedtük a törököt. Megoszlanak a vélemények, hogy jó vagy rossz ötlet volt-e, a tény, hogy az Inter ingyen jutott egy nagy teherbírású középpályáshoz. Kessie és Donnarumma esetében más probléma volt, de velük is megkezdődtek a tárgyalások jóval a szerződésük lejártát megelőzően. Tárgyaltak, húzták az időt, majd az lett, amit a legtöbb szurkoló jósolt. Kessie esetében mindenki mondta, hogy csak szórakozik velünk. Ez is történt. Donnarumma esetében is ez volt.

Azt írja „Rossoneri92”, hogy nem vagyunk elég jók, hogy egy klasszis maradjon, ezt pénzzel lehetne kompenzálni, ami meg nincs… Kérdezi, hogy hogy várná el tőle (Saras), hogy háromszor akkora összegekkel versenyezzen. Nos, itt a probléma, ami miatt teljesen nem lehet felmenteni Maldinit. Neki tisztában kell(ene) lennie a helyzettel. A tárgyalások során ki kell hogy derüljön számára (vagy ki kell derítenie), hogy az illető mit akar, mennyire lehet megbízni benne. Maldinit akkor lehetne teljes egészében felmenteni, ha mondjuk egy vaklicitnél mi 20 milliót kínálunk, mert annyit tudunk, a PSG meg 70 milliót, akkor ott nincs verseny. Ha egy lejárt szerződésű játékost nézünk ki, akit szeretne a City is, mi 5 milliós bért ajánlunk, az „angolok” meg 15-öt, akkor ott sincs igazi verseny. De a mi esetünkben nem erről van szó, mert az adott játékos a miénk, és amíg a miénk, mi tudunk lavírozni, pláne, ha a szerződéséből másfél-két év van hátra. Ez az, ami nem nagyon megy Maldiniéknek, mint a mellékelt ábra mutatja (kivételek persze vannak). Ha a játékos elmondja az igényét, ami esetleg horribilis összegről szól, mi meg kapásból azt mondjuk, hogy annak a 60-70 százalékát tudjuk kínálni, akkor ott esetleg van mozgástér, ha a játékos őszinte. De amit Kessie csinált, ott Maldininek le kellett volna hogy essen, hogy ez egy hazudozó mocsok, akiben nem lehet megbízni. Több olyan eset volt, amikor a Kessie által kért összeget megadta volna a Milan, mire újabb, persze magasabb összeget kért volna…

Maldini feladata az eladás is. Ha nem tud dűlőre jutni a játékosokkal a hosszabbításról, mondván, meg akarnánk tartani, de annyit nem tudunk ajánlani, akkor nem teheti szét a kezét, hogy „a City/PSG/Chelsea/Real Madrid stb. ajánlataival nem tudunk versenyezni”. Ezért kell megkezdeni normális időben a tárgyalást, hogy amennyiben nincs hajlandóság a hosszabbításra, akkor értékesíteni lehessen a játékost. A szurkolók megértenék, ha kiállna Maldini, és azt mondaná, hogy pl. Leao teljesen elzárkózott a hosszabbítástól, mindenképpen menni akart, vagy hogy a jelenlegi béréhez képest legalább 5-szörös összeget kért, plusz azt, hogy a Milan fizesse a kártérítés rá eső részét. Az semmiképpen sem mutat jól, ha valaki lassan több száz millió eurónyi pénzt „hagy elmenni”. Nyilván a játékosok felelőssége megkerülhetetlen, a lojalitás mint olyan már nem is létezik, az ügynökök kavarnak, a játékosok csak a pénzt látják, de Maldini feladata nem csak annyi, hogy idehozzon játékosokat, hanem az is, hogy kialakítson egy csapatot, azt forgassa, megpróbálja szinten tartani… Az mennyire jó üzlet, hogy idehozunk valakit 20 millióért, az értéke megötszöröződik, majd elmegy ingyen, és a pótlására szerződtetni kell valakit, akiért persze nem tudunk sokat fizetni?!? Lehetne pénzt csinálni, ha mondjuk úgy döntünk, hogy egy 60-70 milliós ajánlatra rábólintunk. Volt már rá példa, hogy 1 évvel a szerződése lejárta előtt hatalmas pénzt adtak játékosért. Kíváncsi leszek, Leao esetében mi történik. „Saras” arra célzott, hogy egyre csak gyűlnek azok a játékosok, akiknek lejárt a szerződésük, és ingyen távoztak. (Az egy elég hülye érv szokott lenni, hogy ezek a focisták nem Maldiniék alatt érkeztek…) Most is kinéz egy ilyen távozás. Ez az, amit meg lehet előzni. Korábban már szerintem erről írtam, hogy nem feltétlenül kell itt 4-5 éves hosszabbításokkal operálni. Lehet 1-2 éves hosszabbítás is, mindenki jól járna, a játékos nem kötné ide magát örökre, a klub garantálná, hogy 1 vagy 2 év múlva bárkivel tárgyalhat a játékos, amennyiben olyan ajánlat érkezne, azonnal mehet az illető, nem feltétlenül kell kikötni kivásárlási árat, mint a spanyolok teszik, csak lenne egy megállapodás, hogy ha bejön mondjuk egy 70 milliós ajánlat, akkor a klub nem gördít akadályt a távozás elé stb. stb.

Sok olyan klub van, amely nem tud versenyezni a nagyokkal. Ajax, Benfica, Monaco, Porto, rengeteg van. Érdekes módon valahogy meg tudják oldani, hogy hatalmas összeget kérjenek el egy-egy játékosukért, pedig annak a játékosnak is vannak ambíciói, ő is megtehetné, hogy kitölti a szerződését, de valahogy megoldják.

Maldininek meg kell szabnia egy határidőt, hogy a játékos meddig kell hogy rábólintson az ajánlatra. Amennyiben nem nyilatkozik, akkor a Milannak lépnie kell. Megjegyzem, hogy a tárgyalások valahogy igen lassan mennek. Nem lehet a vb-re fogni, hogy most éppen szünetelnek, mert már jóval korábban voltak tárgyalások. A gond az lehet, hogy nagyon messze vannak egymástól az elképzelések. Ez pedig azért kellemetlen, mert szépen el lehet húzni a tárgyalásokkal az időt. Leaóék még többször jeleznek ilyen-olyan igényeket, ezeket persze megvitatja Massara meg a vezetőség, megint ajánlat, megint tárgyalás, és szépen ott leszünk, hogy nincs előrehaladás. Holott annyit kellene csak csinálni, hogy elkészíteni egy végső ajánlatot, adni nekik 1 hónapot, és amennyiben nem lényeges és nem jelentős változtatást szeretnének, akkor azt egyetlen tárgyalás során lehetne rendezni. Ha nem, akkor átadólistára rakni az illetőt.

Ha Leao ugyanúgy távozik, mint Kessie, Donnarumma, Calhanoglu vagy Romagnoli, akkor legalább 200 milliót bukik a Milan… Ebben az esetben mondhat bárki bármit, ezt nem tehetné ki az ablakba Maldini.