2022. december 04., vasárnap

Donnarumma a Milanról és a jövőbeli céljairól

-

Gianluigi Donnarumma a RedBullnak adott exkluzív interjújában mesélt a gyerekkoráról, a Milannál töltött időszakáról, a 2015-ös debütálásáról és kifejtette, hogy mik a céljai a pályafutásának további részében.

Az olasz válogatott kapus nyolc év után búcsút int a Milannak, mivel június 30-án lejár a szerződése a klubbal. Donnarumma ingyen távozik és a Paris Saint-Germain színeiben folytatja, ahol már sikeresen teljesítette az orvosi vizsgálatokat és már csak a szerződés aláírása illetve a hivatalos bejelentés hiányzik.

A GYEREKKORÁRÓL
“Pompeiiben éltem és a szobám falán poszterek voltak Buffonról és Didáról, akik mindig is a példaképeim voltak. A szobám tele volt focis tárgyakkal. 5 éves voltam, amikor a nagybátyám elkezdett levinni a pályára és azonnal tudatosult bennem, hogy kapus szeretnék lenni. Soha nem féltem a labdától, vakmerő voltam. Nem volt könnyű salakpályán vetődni. Mindig is a futball jelentett számomra mindent. Amikor elmaradtak az edzések, mindig sírtam. Nagyon sokat köszönhetek a nagybátyámnak és az édesapámnak, hogy most itt tartok.”

A GYEREKKORI ÁLMÁRÓL
“Világbajnokságot és Európa-bajnokságot nyerni Olaszország színeiben. Ez minden gyerek álma. Ernesto Ferrero edző mindig hitt bennem és biztos volt abban, hogy sikerül eljutnom a Serie A-ba. 13 éves voltam, amikor elhagytam a szülővárosomat. Izgalmas kihívás volt, de nagyon nehéz is egyben. Izgultam, mert egyedül mentem egy új városba. Nehéz volt az első néhány nap, amikor felébredtem hiányzott az otthonom és reggel sírtam.”

A MILANRÓL
“Hihetetlen környezet fogadott, amikor csatlakoztam a Milanhoz. Az utánpótlás szektor fantasztikus és nem voltak nagyon szigorú szabályok. A nehéz pillanatokban mindig segítettük egymást. Az elején a korosztályos csapatokban játszottam, majd jött a Beretti és a Primavera együttes. A harmadik évben az első csapattal edzettem és októberben debütáltam a Serie A-ban. Harmadik számú kapus voltam. A debütálásom előtti hetet soha nem fogom elfelejteni. Furcsa dolgot éreztem az utolsó edzésen és azt mondták, hogy Mihajlovic beszélni akar velem. Tudtam, hogy amikor az edző az öltözőbe hív, akkor valami történik. Megkérdezte tőlem, hogy félek-e a Serie A-ban játszani, de tudta, hogy nemet mondok, mert egyáltalán nem volt bennem félelem. Azt akarta, hogy én álljak a kapuba és nagyon hálás voltam a bizalomért. Az utolsó edzés érzelmes volt, aztán rögtön felhívtam a szüleimet, hogy elmondjam nekik. Azt mondtam, hogy szálljanak fel a vonatra és jöjjenek Milánóba. Nem kellett kétszer mondani nekik.”

AZ ELSŐ MÉRKŐZÉSÉRŐL
“Berardi betalált és az volt az első kapott gólom. Egy gólt mindig nehéz megemészteni és sokat agyaltam rajta. Másnap kissé elkeseredett voltam, de Mihajlovic megmutatta az egyik gólját, amit Toldónak lőtt. Azt mondta, hogy még a legjobbak is hibázhatnak, sok-sok tapasztalat után is. Megerősítette a belém vetett bizalmát és ezek nagyon fontos szavak voltak.”

A TITKÁRÓL
“Mindig abban hittem, hogy a kemény munka kifizetődik. Könnyebb alázattal, szenvedéllyel és áldozatot hozva dolgozni. Hat éve játszom a Serie A-ban és nagyobb tiszteletet kapok, a csapattársaim hallgatnak rám. Egy kapusnak irányítania kell az egész védelmet, valamint bizalmat és biztonságot kell sugallani a védők felé.”

A MÉRKŐZÉSEK VISSZANÉZÉSÉRŐL
“Időnként megteszem, főleg ha nem tudok aludni. Szeretem megnézni újra azokat a mérkőzéseket, amik jól sikerültek, a többit kevésbé. Mindig előre tekintek, a pozitív és a negatív dolgok után is.”

A 22 éves kapus elmondta, hogy szeretne minél több trófeát nyerni, amiből arra lehet következtetni, hogy ez lehetett az egyik szempont, amiért elhagyta a Milant. Donnarumma hozzátette, hogy 40 éves koráig védeni akar.

A JÖVŐBELI CÉLJAIRÓL
“Remélem, hogy a lehető legtovább játszhatok, egészen 40 éves koromig. Ez a szenvedélyem. Mindig az volt a célom, hogy a legjobbak között a legjobb legyek. Szeretnék minél több trófeát nyerni, különösen az olasz válogatottal. Hihetetlen álom lenne az Aranylabda megnyerése. Mindent beleadok, hogy sikerüljön, aztán meglátjuk. Minden nap tudsz valami újat tanulni.”

EZEKET OLVASTAD MÁR?

KOMMENT SZEKCIÓ

16 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

    • Sokan esetleg félreértik, nem azért jellemtelen, mert elmegy a Milanból, hanem azért ahogy! Nincsen semmi gond a személyes ambíciókkal sem, de mindenki számára elég egyértelmű, hogy elsősorban ez a pénzről szól és csak utána minden másról. Az hogy egy szót sem tud kiböfögni a szurkolóknak, elég beszédes szintén.

  1. Szeretne minnél több trófeát nyerni, ez lehet az oka, hogy elmegy. Ezzel mindenki így van szerintem. Ez egy nagyon felszines riport. Majd 10 év múlva elmeséli, hogy miért ment el ilyen gerinctelen stílusban. Ezzel a riportal sem lopta be magát a szurkolókal szívébe. FORZA MILAN!!!!

  2. Ez még rosszabb mint gondoltam. Legalább hazudott volna, hogy így szerette, meg ilyen jó volt a MILAN-ban. De semmi. Egyszer említi, hogy gyerekkorában került ide és ennyi. Semmi érzelgőség, semmi hála, vagy szeretet a klub iránt. Szerencs, hogy elment. Talán így mindenkinek jobb.

  3. Nincs azzal gond, ha nem a Milanbol akar valaki nyugdijba menni. Ha megmondta volna konkretan, hogy egy olyan csapatban akar jatszani, amelyiknek realis eselye lehet 1-2-3 even belul BL-t nyerni, vagy ha olyan csapatban akar jatszani, amelyik gond nelkul kifizet neki netto 10-12+ millio eurot, akkor a szurkolok csalodottan ugyan, de tudomasul veszik, es senki se kopkodne.
    De igy, hogy folyamatosan hulyitette a szurkolokat, a vezetoket, a klubot amelyiknek a karrierjet koszonheti megerdemli a legkulonfelebb jelzoket. Remelem fog majd ellenunk jatszani, es akkor lehet sirni, hogy a gonosz szurkolok belegazoltak a kis lelkivilagaba…
    En csak annyit kivanok neki, hogy ne tudja Navast kiszoritani a kezdobol, es legalabb egy szezont padozzon.

  4. Látványosan kerüli, hogy a távozásáról és a körülményekről beszéljen. Eltelt már jó pár hét azóta, hogy tudjuk, mi lesz vele, és a vele készült jó pár interjúban egy szót sem hallhattunk arról tőle, hogy tulajdonképpen miért is megy el. Sőt, úgy igazán egy érintettől sem hallottuk még pontosan, hogy akkor a klub intett be neki, vagy Donna akart menni mindenképp. Érdekes, kíváncsi vagyok, mikor szólal meg erről először, és mit mond majd. Gondolom az EB után.

  5. Mikor még friss volt hír, nekem is fájt, csalódott voltam, de ugyanakkor nagyon szeretem mint játékost nagy sikereket kívánok neki. Érjen el mindent amiről álmodik. Ő legfőbb oka amiért az olaszoknak szurkolok. Az utolsó percig kűzdött a BL hely kiharcolásáért. Pedig már tudta hogy elmegy, a szurkolók hülyítését én sem értem. Még fiatal, még a gerinc is kifejlődhet, ebben nagyot léphet előre ha pl lecseréli az ügynökét. De a Milanba már nem biztos hogy visszaengedném.

  6. Apukám ha a futball jelentene számodra mindent akkor lett volna képed kiállni a csapat és a vezetőség elé, és azt mondani bárhogyan is alakuljon én itt maradok veletek mert a futball az a Milanom!

    Te egy féreg lettél sokak szemében már 17 évesen is de most még nagyobb!

  7. Miért jellemtelen az, aki tovább akar lépni? Sokat köszönhet neki a MIlan és ő is a MIlannak. Ez win-win volt. Most ő sokat akar keresni és sok trófeát akar nyerni. Profi. Én is ezért dolgozom. Nem a munkahelyemhez akarok hű lenni, hanem a családomhoz.
    Én elfogadom a döntését, nem ítélkezem. Nem ő a veszteség ennek a Milannak, hanem Gazidis jelenléte.

  8. Miért jellemtelen az, aki tovább akar lépni? Sokat köszönhet neki a MIlan és ő is a MIlannak. Ez win-win volt. Most ő sokat akar keresni és sok trófeát akar nyerni. Profi. Én is ezért dolgozom. Nem a munkahelyemhez akarok hű lenni, hanem a családomhoz.
    Én elfogadom a döntését, nem ítélkezem. Nem ő a veszteség ennek a Milannak, hanem Gazidis jelenléte.

LEGFRISSEBB HÍREINK

SZAVAZÁS