Ibra a legjobban fizetett játékos akar lenni

Sajnos nem igazán emlékszem, de mintha Te lettél volna az, aki enyhén szólva nem osztottad azt a szurkolói véleményt, amikor arról beszélgettünk a chatszobában, hogy a csapat ugrásszerű nyári fejlődésének Ibrahimovic a legfontosabb letéteményese, és hogy minden jóban Ibrát látjuk. (Ha nem, akkor tévedtem.)

Nem gondoltam volna, hogy a szerintem racionális érvek mellett még tovább kell boncolgatni a kérdéskört, ami nagyjából arról szól, hogy meg kell-e fizetni Ibrahimovicot.

A fent írtakat továbbra is tartom. Kiegészíteném azzal, hogy Ibra erre a fél szezonra bónuszokkal kb. 4 milliót kaphatott, úgyhogy az az összeg, amit teljes szezonra kér – ha a tavaszi fizetését nézzük – reális és arányos.

A tavasz egyfajta próba volt a részéről és a klub részéről is, hogy valóban tud-e segíteni Ibrahimovic. Remélhetőleg azt az állításomat nem vonod kétségbe, hogy tudott segíteni a Milannak. Na most, az is teljesen egyértelművé vált, hogy a Milannak nemcsak a pályán kívül, hanem a pályán is segít. Vagyis nem mentori tevékenységet lát el… Amikor tehát megérkezett, a tavaszt egy tesztidőszaknak fogták fel a felek, mondjuk úgy, hogy ez volt Ibra próbaideje. A fizetési igénnyel lehet ugyan vitatkozni, de lassan egy évtizede nem mondhatta el azt egyetlen Milan-szurkoló sem, amit nyáron tapasztalt (sajnos csak bő egy hónapig), hogy összeállt a Milan. Azt is megjegyezném, hogy februári hírek szerint Boban és Maldini a következő szezonra is hosszabbítani akart Ibrával (hol volt akkor még a június…), tehát az a fizetés, amit akkor kínáltak (ami különben kísértetiesen hasonlít a Zlatan által most kért összeggel), még a nyári „feltámadás” nem ismeretében történt…

Lehet, hogy – a „basten” név miatt legalábbis van egy ilyen sejtésem – esetleg nem tetszhetett az a korábbi kijelentésem, hogy Ibrahimovicot összességében jobb játékosnak, nagyobb klasszisnak tartom, mint Marco van Bastent (ezt egyébként Fabio Capello is így gondolta…), ettől még úgy gondolom, ezt a kérdéskört racionálisan kellene megközelíteni.

Természetesen lehet a fizetéseket egyenként és összességükben is elemezgetni, és én is úgy gondolom, nem szerencsés, ha az egyes játékosok fizetése között hatalmas különbségek vannak. Azonban vannak bizonyos törvényszerűségek, íratlan szabályok. A csapatrészek játékosai között van bizonyos hierarchia. Tipikusan egy kapus sosem lehet a csapata legjobban fizetett játékosa, Donnarummán kívül korábban talán csak Buffon mondhatta el ezt magáról (ő 2012-től az egész Serie A legjobban kereső játékosa volt), általában a legtöbbet nyilván a támadók kapják, majd a középpályások és a védők. Ez valahogy az évtizedek során így alakult. Az Általad felsorolt játékosok is fontosak természetesen, de inkább azt mondanám, hogy fontos játékosokká váltak. Ne feledjük, hogy Calhanoglut meg Kessiét a többség simán kivágta volna a szar játéka miatt, ehhez képest most alapemberek. Kicsit populista a megközelítésed, hogy Ibra annyit keres(ne), mint Hakan, Kessie, Bennacer meg Hernandez. Ennek a 4 játékosnak – bár a franciát kivehetjük a négyesből – Ibra előtt is volt lehetősége jól játszani. Láttuk, mit műveltek néha. Bennacer úgy gűyjtötte a lapokat, mint egy eszelős, Kessie agy nélkül játszott néha, Hakan ellen meg tüntettek, annyira semmi volt. Most elindult felfelé a csapat elsősorban Ibra hatására, és sérelmezed, hogy Ibra annyit keresne, mint ők… Itt azért játéktudásban is van némi különbség a nevezettek között. Annak idején senkinek semmilyen problémája nem volt abból, hogy Messi vagy 5-ször többet keresett, mint Xavi vagy Iniesta. Ezt a csapatot nem Calhanoglu miatt nézik az emberek, hanem Ibrahimovic miatt. Mint ahogyan azt a Barcelonát sem Iniesta miatt bámulták, hanem Messi miatt.

Arról, hogy amennyiben én ülnék Gazidis helyében, gyorsan csődbe menne a klub, nem tudok nyilatkozni. Egyelőre azt látni, hogy bár nem én ülök ott, hanem Gazidis, azért szépen stabilan hozza a Milan a több tízmilliós veszteségeket… Mint említettem, ez tisztán üzleti kérdés. Az Elliott befektet, ezért nyereséget vár. Ahogyan azt már rengetegszer leírtam, Berlusconiék a 2012-től kitalált spórolási ötletükkel semmilyen megtakarítást nem tudtak realizálni. Nem vették észre, hogy merrefelé halad a futball, nem vették észre a hatalmas összegeket, amelyeket a BL generál. Többek között Ibra és Thiago Silva fizetésével és eladási árával matekoztak, miközben a süllyesztőbe küldték a Milant. Amennyiben akkoriban csak egy kicsit is erősítenek a Milanon, a kalkulálható BL-pénzekből pár éven belül stabil gazdasági hátterű klub vált volna.

Az Elliottnak most ezt kell elkerülnie. Befektetéseket kell eszközölnie, mert a jelenlegi rendszer úgy lett kialakítva, hogy a BL mindent jelent, a BL-en kívüliség semmit. Ehhez meg kell találni a megfelelő embereket, aki meg kell ehhez és itt van, azokat megtartani. Fel lehet tenni a kérdést, hogy az utóbbi években reálisan mikor állt a negyedik helyhez közelebb a Milan, mint ami a mostanában mutatott játék alapján vizionálható. Ez most egy olyan időszak, amit nem kellene veszni hagyni.

Nyilván van egy határ, de úgy gondolom, Ibrahimovic „követelése” nem aránytalan. A juvés időszakát leszámítva mindenhol hozta magát, amit elkért, jelentős összeg volt, de az esetek elsöprő többségében nem rajta múlt, ha valami nem jött össze egy klubnál.

Ha a Te verziódat nézzük, és mondjuk beintünk Ibrának, akkor mi történik? Okosan spórolunk néhány millió eurót, amit viszont egy ilyen kaliberű csatárra kellene költenünk, akinek szintén jár fizetés, és ha a mostani árakból indulunk ki, akkor mindennel együtt kb. 5-ször annyit kellene költeni egy új „NAGY NÉV”-re, mint amennyit most egy évig Ibrahimovicra. Ibra tudta, hogy egy sehol nem lévő Milanhoz jön, a célja az volt, hogy visszavezesse a klubot a BL-be. Az utóbbi években a nemzetközileg is jegyzett támadók közül Carlos Baccát tudtuk megszerezni – 5 évvel ezelőtt, 33 millióért, 29 évesen…

Ha tehát nem tartjuk meg Ibrát, akkor másnak kell jönnie. Ebben az esetben vázolhatnád, hogy miként képzeled a 4. hely elérését, illetve kit hoznál Ibra helyére és miből… Ajánlanám figyelmedbe, hogy a Milan az elmúlt két évet mintegy 250 millió eurós veszteséggel zárta.