Rapszodikus szezont tudhat maga mögött a Milan

Történelmi mélypont, rapszodikus teljesítmény, fordulat, Zlatan-reménysugár és happy end. Ezekkel a szavakkal jellemezhető a Milan 2019/2020-as idénye, amely különböző okoknál fogva roppant emlékezetes marad.

2019 nyarát írtunk, amikor a Milan nagy reményekkel, új edzővel és fél tucat új igazolással vágott neki a Serie A idényének. A vezetőedzői poszton Giampaolo váltotta azt a Gattusót, akinek az irányításával a csapat az ötödik helyen zárt. Közben a klub vezetősége egyezséget kötött az UEFA-val és a későbbi súlyos büntetés elkerülése érdekében visszalépett az Európa Liga-szerepléstől a Pénzügyi Fair Play megszegése miatt. A nyáron érkezett a realos Theo Hernández, továbbá Rafael Leao, Leo Duarte és az Empolitól csomagban Bennacer és Krunic. Ezen kívül életbe lépett a klub kötelező vásárlási joga Kessié esetében, míg a mercato utolsó napján Rebic öltözött piros-feketébe. Távozókból sem volt hiány: Zapata, Montolivo, Bertolacci, Mauri és Abate szerződése már a nyár elején lejárt, Bakayoko a kölcsön lejártával visszament a Chelsea-hez, míg Locatellit (Sassuolo) és Gomezt (Palmeiras) végleg értékesítette a klub. Ezen kívül Cutrone a Wolves játékosa lett és Laxalt Torinóban, André Silva pedig Frankfurtban próbált szerencsét egy kölcsönüzlet keretein belül.

Giampaolo irányításával már az előszezonban is akadozott a Milan gépezete. A csapat 6 felkészülési meccséből mindössze 1-et nyert meg, azt is a koszovói Feronikeli ellen. Az előjelek sem voltak kedvezőek a bajnoki rajt előtt, ugyanis a Milan 0-0-s döntetlent játszott az alsóbb osztályú Cesenával.

Augusztus végén a Rossoneri egy udinei vereséggel rajtolt a bajnokságban. A teljesen felforgatott 4-3-1-2-ben játszó Milan – amelyben Borini belső középpályás, Calhanoglu védekező-középpályás és Castillejo középcsatár volt – gól és kaput eltaláló lövés nélkül hozta le a meccset. Ezután két szerény egygólos siker jött a Brescia és a Hellas ellen, majd három vereség (Inter, Torino, Fiorentina), ami összességében megpecsételte Giampaolo sorsát. Október elején a Genoa elleni 2-1-es győzelem sem segített, másnap a klub menesztette az olasz szakembert.

Az új edző Pioli lett, akinek a debütálását a 92. percben Calderoni rontotta el a San Siróban, miután 2-2-re mentette az állást a Milan-Lecce bajnokin. Kezdetben az edzőváltás sem hozta meg a kellő eredményt, ugyanis csak bukdácsolt a csapat. Ráadásul 14 fordulót követően a csapat már közelebb állt a kieséshez, mint a nemzetközi porondot érő helyekhez. Decemberben négy veretlenül megvívott meccs után várhatta a Milan az Atalanta elleni összecsapást, amelynek csúnya vége lett: a bergamóiak 5-0-ra kiütötték a szétesett Milant.

Néhány nappal a bergamói megsemmisítő vereséget követően egy halvány reménysugár jelent meg Milánóban. Ő nem volt más, mint Zlatan Ibrahimovic. A 38 éves csatár elfogadta a klub ajánlatát és hét és fél év után visszatért a San Siróba. Ekkor csillant fel a remény a Rossoneri rajongók számára, hogy a svéd klasszis segítségével sikerül talpra állítani és összekapni a csapatot a szezon hátralévő részére. Zlatan stílusosan közölte a döntését a Milan vezetőségével karácsony estéjén.

„Gratulálok! Megszereztétek Ibrahimovicot. Boldog karácsonyt, hamarosan találkozunk!”

Ibra érkezése megreformálta a csapatot: Pioli formációt váltott, előbb a 4-4-2, majd a 4-2-3-1 mellett tette le a voksát, további kikerült a kezdőből Suso és Piatek, míg Rebic egyre többször kapott lehetőséget és nagyszerű teljesítménnyel rukkolt elő. A Milan januárban Zlatannal a fedélzeten legyőzte a Cagliarit, az Udinesét és a Bresciát, míg a kupában továbbment a Spal és a Torino ellen. Ami a téli mercatót illeti: érkezett erősítésként Ibra mellett Kjaer, Begovic és Saelemaekers, míg Laxalt visszajött kölcsönből vészmegoldásként. Ezzel együtt távozott Caldara, Borini, Reina, Suso, Piatek és Rodríguez.

Február elején következett a Derby della Madonnina, amelyen egy 4-2-es vereségbe szaladt bele Pioli együttese. A Milan egy félidő alatt kétgólos előnyre tett szert Ibra és Rebic révén, ám a második játékrészben négy góllal válaszolt a városi rivális. A következő hónapban a világjárvány miatt hosszabb időre leállt a bajnokság, a Milan a Genoa ellen játszotta utolsó meccsét a szünet előtt, a vége egy 2-1-es vereség lett.

A szünet alatt felerősödtek a hírek Ralf Rangnick esetleges nyári érkezéséről, akivel – mint később kiderült – előrehaladott tárgyalásokat folytatott a Milan vezetősége. A klub természetesen tagadta a híreszteléseket. Rangnick egyszerre edző és sportigazgatói pozíciót töltött volna be a következő szezontól a Milanban, azonban Pioli és a csapat jelentősen keresztülhúzta a számításokat a karantén után mutatott formával.

Májusban megkezdődhettek az edzések és a kényszerszünet után június közepén folytatódtak a bajnokságok küzdelmei is. A Milan nem akármilyen teljesítménnyel tért vissza és gyakorlatilag rá sem lehetett ismerni a csapatra. Arra a csapatra, amely pont egy Genoa elleni vereséggel ment szünetre.

Az újrakezdést követően rögtön a Juventusszal játszott a Milan és 0-0-s döntetlen született az Olasz kupában, azonban az 1-1-es első meccs miatt idegenben szerzett góllal a Zebrák jutottak a döntőbe. Ezután jött a Rossoneri menetelése és a parádés szériába csak egy Spal elleni 2-2-es döntetlen rondított bele. A Milan legyőzte a Leccét, a Romát, a Laziót, a Juventust, a Parmát, a Bolognát, a Sassuolót, a Sampdoriát és a Cagliarit is, míg a Napolival és az Atalantával egyaránt ikszelt.

Ilyen fantasztikus sorozat nem mostanában volt a Milan háza táján. Több mint 28 éve, vagyis az 1991/92-es szezon óta nem fordult elő olyan, hogy a piros-feketék legalább 12 meccses veretlenségi sorozattal zárják az adott szezont. Ezen kívül a Milan volt az a csapat, amely a legtöbb bajnoki gólt (35) szerezte az újrakezdés óta Európában, míg pontszámban csak a Real Madrid (31) szerzett többet a milánóiak 30 pontjánál az említett időszakban.

A jó széria ellenére a Milan a 6. helyen zárta a bajnokságot 66 ponttal, a mérleg 38 forduló alatt 19 győzelem, 9 döntetlen és 10 vereség volt. Idén a csapat két ponttal kevesebbet szerzett és 1 hellyel hátrébb végzett, mint az előző idényben Gattusóval. Az alapvető célkitűzés teljesítve lett az Európa Liga-indulás kiharcolásával, azonban 12 pont volt a hátrány a negyedik BL-kvalifikációt érő helyhez képest.

Serie A tabella:

Teljes tabella itt elérhető

A Milan hazai és idegenbeli mérlege:

A MILAN RÉSZLETES MECCSNAPTÁRA ITT

Házi góllövőlista:

Ante Rebic lett a Milan házi gólkirálya a 2019/20-as szezonban, miután 11 alkalommal vette be az ellenfél kapuját a Serie A-ban. A második legeredményesebb játékos Zlatan Ibrahimovic lett, aki 10 bajnoki gólig jutott mindössze fél év alatt.

A rúgott gólok megoszlása:

A csapat a góljainak legnagyobb részét a 45. perc és a 60. perc között szerezte. Érdekesség, hogy a Milan a második félidőben átlagosan több mint kétszer annyi gólt lőtt, mint az első játékrészben.

A legtöbb meccsen pályára lépők:

A Milan játékosok közül Donnarumma töltötte a legtöbb játékpercet a pályán a bajnokságban ebben a szezonban, utána következik Romagnoli és Kessié.

Elvégzett tizenegyesek:

Összesen kilenc tizenegyest ítéltek a Rossoneri javára az idei bajnoki idényben, ebből mindössze egyetlen büntető maradt ki, méghozzá Ibrahimovic révén a Cagliari ellen az utolsó fordulóban.

Mi a véleményed a 2019/20-as szezonról? Írd le a gondolataidat, a meglátásaidat a lenti komment-szekcióba!