Történelmi mélypont, rapszodikus teljesítmény, fordulat, Zlatan-reménysugár és happy end. Ezekkel a szavakkal jellemezhető a Milan 2019/2020-as idénye, amely különböző okoknál fogva roppant emlékezetes marad.
2019 nyarát írtunk, amikor a Milan nagy reményekkel, új edzővel és fél tucat új igazolással vágott neki a Serie A idényének. A vezetőedzői poszton Giampaolo váltotta azt a Gattusót, akinek az irányításával a csapat az ötödik helyen zárt. Közben a klub vezetősége egyezséget kötött az UEFA-val és a későbbi súlyos büntetés elkerülése érdekében visszalépett az Európa Liga-szerepléstől a Pénzügyi Fair Play megszegése miatt. A nyáron érkezett a realos Theo Hernández, továbbá Rafael Leao, Leo Duarte és az Empolitól csomagban Bennacer és Krunic. Ezen kívül életbe lépett a klub kötelező vásárlási joga Kessié esetében, míg a mercato utolsó napján Rebic öltözött piros-feketébe. Távozókból sem volt hiány: Zapata, Montolivo, Bertolacci, Mauri és Abate szerződése már a nyár elején lejárt, Bakayoko a kölcsön lejártával visszament a Chelsea-hez, míg Locatellit (Sassuolo) és Gomezt (Palmeiras) végleg értékesítette a klub. Ezen kívül Cutrone a Wolves játékosa lett és Laxalt Torinóban, André Silva pedig Frankfurtban próbált szerencsét egy kölcsönüzlet keretein belül.
Giampaolo irányításával már az előszezonban is akadozott a Milan gépezete. A csapat 6 felkészülési meccséből mindössze 1-et nyert meg, azt is a koszovói Feronikeli ellen. Az előjelek sem voltak kedvezőek a bajnoki rajt előtt, ugyanis a Milan 0-0-s döntetlent játszott az alsóbb osztályú Cesenával.
Augusztus végén a Rossoneri egy udinei vereséggel rajtolt a bajnokságban. A teljesen felforgatott 4-3-1-2-ben játszó Milan – amelyben Borini belső középpályás, Calhanoglu védekező-középpályás és Castillejo középcsatár volt – gól és kaput eltaláló lövés nélkül hozta le a meccset. Ezután két szerény egygólos siker jött a Brescia és a Hellas ellen, majd három vereség (Inter, Torino, Fiorentina), ami összességében megpecsételte Giampaolo sorsát. Október elején a Genoa elleni 2-1-es győzelem sem segített, másnap a klub menesztette az olasz szakembert.
Az új edző Pioli lett, akinek a debütálását a 92. percben Calderoni rontotta el a San Siróban, miután 2-2-re mentette az állást a Milan-Lecce bajnokin. Kezdetben az edzőváltás sem hozta meg a kellő eredményt, ugyanis csak bukdácsolt a csapat. Ráadásul 14 fordulót követően a csapat már közelebb állt a kieséshez, mint a nemzetközi porondot érő helyekhez. Decemberben négy veretlenül megvívott meccs után várhatta a Milan az Atalanta elleni összecsapást, amelynek csúnya vége lett: a bergamóiak 5-0-ra kiütötték a szétesett Milant.
Néhány nappal a bergamói megsemmisítő vereséget követően egy halvány reménysugár jelent meg Milánóban. Ő nem volt más, mint Zlatan Ibrahimovic. A 38 éves csatár elfogadta a klub ajánlatát és hét és fél év után visszatért a San Siróba. Ekkor csillant fel a remény a Rossoneri rajongók számára, hogy a svéd klasszis segítségével sikerül talpra állítani és összekapni a csapatot a szezon hátralévő részére. Zlatan stílusosan közölte a döntését a Milan vezetőségével karácsony estéjén.
„Gratulálok! Megszereztétek Ibrahimovicot. Boldog karácsonyt, hamarosan találkozunk!”
Ibra érkezése megreformálta a csapatot: Pioli formációt váltott, előbb a 4-4-2, majd a 4-2-3-1 mellett tette le a voksát, további kikerült a kezdőből Suso és Piatek, míg Rebic egyre többször kapott lehetőséget és nagyszerű teljesítménnyel rukkolt elő. A Milan januárban Zlatannal a fedélzeten legyőzte a Cagliarit, az Udinesét és a Bresciát, míg a kupában továbbment a Spal és a Torino ellen. Ami a téli mercatót illeti: érkezett erősítésként Ibra mellett Kjaer, Begovic és Saelemaekers, míg Laxalt visszajött kölcsönből vészmegoldásként. Ezzel együtt távozott Caldara, Borini, Reina, Suso, Piatek és Rodríguez.
Február elején következett a Derby della Madonnina, amelyen egy 4-2-es vereségbe szaladt bele Pioli együttese. A Milan egy félidő alatt kétgólos előnyre tett szert Ibra és Rebic révén, ám a második játékrészben négy góllal válaszolt a városi rivális. A következő hónapban a világjárvány miatt hosszabb időre leállt a bajnokság, a Milan a Genoa ellen játszotta utolsó meccsét a szünet előtt, a vége egy 2-1-es vereség lett.
A szünet alatt felerősödtek a hírek Ralf Rangnick esetleges nyári érkezéséről, akivel – mint később kiderült – előrehaladott tárgyalásokat folytatott a Milan vezetősége. A klub természetesen tagadta a híreszteléseket. Rangnick egyszerre edző és sportigazgatói pozíciót töltött volna be a következő szezontól a Milanban, azonban Pioli és a csapat jelentősen keresztülhúzta a számításokat a karantén után mutatott formával.
Májusban megkezdődhettek az edzések és a kényszerszünet után június közepén folytatódtak a bajnokságok küzdelmei is. A Milan nem akármilyen teljesítménnyel tért vissza és gyakorlatilag rá sem lehetett ismerni a csapatra. Arra a csapatra, amely pont egy Genoa elleni vereséggel ment szünetre.
Az újrakezdést követően rögtön a Juventusszal játszott a Milan és 0-0-s döntetlen született az Olasz kupában, azonban az 1-1-es első meccs miatt idegenben szerzett góllal a Zebrák jutottak a döntőbe. Ezután jött a Rossoneri menetelése és a parádés szériába csak egy Spal elleni 2-2-es döntetlen rondított bele. A Milan legyőzte a Leccét, a Romát, a Laziót, a Juventust, a Parmát, a Bolognát, a Sassuolót, a Sampdoriát és a Cagliarit is, míg a Napolival és az Atalantával egyaránt ikszelt.
Ilyen fantasztikus sorozat nem mostanában volt a Milan háza táján. Több mint 28 éve, vagyis az 1991/92-es szezon óta nem fordult elő olyan, hogy a piros-feketék legalább 12 meccses veretlenségi sorozattal zárják az adott szezont. Ezen kívül a Milan volt az a csapat, amely a legtöbb bajnoki gólt (35) szerezte az újrakezdés óta Európában, míg pontszámban csak a Real Madrid (31) szerzett többet a milánóiak 30 pontjánál az említett időszakban.
A jó széria ellenére a Milan a 6. helyen zárta a bajnokságot 66 ponttal, a mérleg 38 forduló alatt 19 győzelem, 9 döntetlen és 10 vereség volt. Idén a csapat két ponttal kevesebbet szerzett és 1 hellyel hátrébb végzett, mint az előző idényben Gattusóval. Az alapvető célkitűzés teljesítve lett az Európa Liga-indulás kiharcolásával, azonban 12 pont volt a hátrány a negyedik BL-kvalifikációt érő helyhez képest.
Serie A tabella:
# | CSAPAT | M | P |
1. | Juventus | 38 | 83 |
2. | Inter | 38 | 82 |
3. | Atalanta | 38 | 78 |
4. | Lazio | 38 | 78 |
5. | Roma | 38 | 70 |
6. | Milan | 38 | 66 |
7. | Napoli | 38 | 62 |
A Milan hazai és idegenbeli mérlege:
M | GY | D | V | RG:KG | |
Otthon | 19 | 9 | 6 | 4 | 31:20 |
Idegenben | 19 | 10 | 3 | 6 | 32:26 |
Összesen | 38 | 19 | 9 | 10 | 63:46 |
A MILAN RÉSZLETES MECCSNAPTÁRA ITT
Házi góllövőlista:
Ante Rebic lett a Milan házi gólkirálya a 2019/20-as szezonban, miután 11 alkalommal vette be az ellenfél kapuját a Serie A-ban. A második legeredményesebb játékos Zlatan Ibrahimovic lett, aki 10 bajnoki gólig jutott mindössze fél év alatt.
JÁTÉKOS | MECCS | GÓL |
REBIC | 26 | 11 |
IBRAHIMOVIC | 18 | 10 |
CALHANOGLU | 35 | 9 |
HERNÁNDEZ | 33 | 6 |
RAFAEL LEAO | 31 | 6 |
KESSIÉ | 35 | 4 |
PIATEK | 18 | 4 |
BONAVENTURA | 29 | 3 |
CASTILLEJO | 22 | 2 |
ROMAGNOLI | 35 | 1 |
BENNACER | 31 | 1 |
CALABRIA | 25 | 1 |
SUSO | 16 | 1 |
SAELEMAEKERS | 13 | 1 |
A rúgott gólok megoszlása:
A csapat a góljainak legnagyobb részét a 45. perc és a 60. perc között szerezte. Érdekesség, hogy a Milan a második félidőben átlagosan több mint kétszer annyi gólt lőtt, mint az első játékrészben.
Időszak | % | GÓL |
0-15. perc | 7,9% | 5 |
16-30. perc | 19% | 12 |
31-45. perc | 4,8% | 3 |
46-60. perc | 31,8% | 20 |
61-75. perc | 15,9% | 10 |
76-90. perc | 20,6% | 13 |
A legtöbb meccsen pályára lépők:
A Milan játékosok közül Donnarumma töltötte a legtöbb játékpercet a pályán a bajnokságban ebben a szezonban, utána következik Romagnoli és Kessié.
JÁTÉKOS | M | JÁTÉKPERC |
G. DONNARUMMA | 36 | 3202′ |
ROMAGNOLI | 35 | 3092′ |
KESSIÉ | 35 | 2908′ |
HERNÁNDEZ | 33 | 2818′ |
CALHANOGLU | 35 | 2716′ |
BENNACER | 31 | 2488′ |
CONTI | 23 | 1717′ |
CALABRIA | 25 | 1619′ |
MUSACCHIO | 18 | 1466′ |
REBIC | 26 | 1393′ |
Elvégzett tizenegyesek:
Összesen kilenc tizenegyest ítéltek a Rossoneri javára az idei bajnoki idényben, ebből mindössze egyetlen büntető maradt ki, méghozzá Ibrahimovic révén a Cagliari ellen az utolsó fordulóban.
JÁTÉKOS | MECCS | |
IBRAHIMOVIC | Milan-Cagliari | |
KESSIÉ | Napoli-Milan | |
IBRAHIMOVIC | Milan-Juventus | |
IBRAHIMOVIC | Lazio-Milan | |
CALHANOGLU | Milan-Roma | |
PIATEK | Bologna-Milan | |
KESSIÉ | Genoa-Milan | |
PIATEK | Torino-Milan | |
PIATEK | Verona-Milan |
Mi a véleményed a 2019/20-as szezonról? Írd le a gondolataidat, a meglátásaidat a lenti komment-szekcióba!
1 hozzászólás
Ha végig gondoljuk, hogy honnan indultunk szezon elején, és aztán meddig jutottunk, szerintem elégedettek lehetünk.
Szezon elején, Giampaolo ámokfutása idején nem véletlen került ki ez a bizonyos szöveg a profilképem helyére.. Fájdalmas volt minden percet végignézni..
Aztán jött a kényszerszünet, és amit utána letett az asztalra a csapat évek óta nem volt példa.. Gólzáporos meccsek, élvezetes játék, néhány játékosra alig lehetett ráismerni, olyan nagyot javult a teljesítménye..
Még szezon elején úgy űltem le a TV elé, hogy már megint ezt a szar szenvedést kell néznem, a bajnokság utolsó harmadában már vártam, hogy kezdődjön a meccs és sajnáltam ha vége volt a 99 percnek..
Szóval találó a cím, tényleg rapszódikus szezon van a csapat mögött, de legalább volt benne jó is, amire szívesen emlékszik vissza az ember..