Mr. Bee 500 milliója elhozza a mézzel folyó Kánaánt?

Minden rosszban van valami jó: ismét tárt karokkal vár bennünket munkahelyünk, ismét kinyitották hívogató kapuikat az iskolák, ismét váratlanul érte a tél a közlekedőket, ismét feleannyiba kerül a karácsony előtt megvett bármi, mint amennyiért ránk sózták, ismét közeledik a félév, az adóbevallás és a csekkfizetési határidő, megőrülésünk és nyugdíjazásunk egymással versengő időpontja – ellenben újfent egy hónapig rághatjuk körmeinket bis zum tövig amiatt, hogy vajon kedvenc csapatunk mely labdarúgókkal erősít a tavaszi idényre. Téli transzfersorozatunk második körét is az angliai eseményekkel kezdtük, és az olasszal folytatjuk. Ezúttal a nemzetisport.hu cikkét közöljük.

Mégpedig azzal az AC MILANNAL, amelyik menetrendszerűen próbálja meg visszaszerezni régi dicsőségét – nem is olyan régen történt, de mintha már egy emberöltővel ezelőtt nyert volna Bajnokok Ligáját a klub, a holland tulipános éra pedig mintha előző életünk ködén derengene át.

Az még egyáltalán nem dereng, hogy kik lesznek az idén januári várva vártak, de az biztos, hogy a klub tett már lépéseket a Manchester United erőközéppályása, Marouane Fellaini megszerzéséért, ám érte borzalmasan sokat kér klubja. Rutinos olvasóink tudják, hogy az olaszok kölcsönbe vinnék őt, minden bizonnyal vételi opcióval.

Még decemberben szóba került a portói Giannelli Imbula neve, ám érte is többet kellene fizetni húszmilliónál, ennyiért vették őt a nyáron a portugálok a Marseille-től – ellenben máris nyíltan árulják, többek között annak a Milannak, amely elől elszipkázták. A hazai és „gazdaságos” jelölt a 20 éves Alberto Grassi, akivel az ősszel hosszabbított 2020-ig az Atalanta, mivel a Lazio és a Fiorentina is érdeklődik iránta.

Ha megerősítettük a középpályát, kell egy vérbeli karmester is – gondolkodik (rossz nyelvek szerint: álmodozik) a Milan vezetősége, és a két jelölt nem kispályás. És nem is találunk hirtelen érveket arra, hogy ha vándorbotot ragadna kezébe, Isco miért Milánóban folytatná az érte szintén érdeklődő Juventust és a Manchester Cityt visszautasítva. A párizsi Javier Pastoréért nem kellene 50 millió euró fölött fizetni, és az argentin középpályás, bár a nyáron ő is hosszabbított, inkább szeretne távozni Iscónál a több játéklehetőség kedvéért. Korábban jól érezte magát Olaszországban és a Serie A-ban, de a változatosság kedvéért a Juve rá is kivetette hálóját.

Reálisabb felvetés a Schalke Max Meyere, aki nemrégiben még az egyik legkapósabb tehetség volt, de elhalt körötte az érdeklődés, illetve a Sevilla rutinos szervezője, Éver Banega, akinek ráadásul a nyáron lejár a szerződése.

Kézenfekvő kiszemelt a Sampdoriát erősítő Roberto Soriano, az egykori Bayern-nevelés egyre többet játszik a válogatottban, de érte 15 milliót kér elnöke.

Csak az a biztos, kisfiam, amit megeszel – szólt gyerekkorunkban az anyai óvás (még az élelmiszerhamisítási divat előtt). Fokozottan igaz ez a transzferpiacra, az olaszra különösen, a Tuttomercatoweb például képes lehozni napi 20-30 átigazolási hírt. Egyetlen csapatról.

Bár az itáliai kölcsön- és egyéb furfangos ügyleteket elnézve még talán az sem biztos, amit nyilvánosságra hoztak, ám az tény, hogy aláírt a Milanhoz a Schalkétől érdemei maximális el nem ismerése mellett elbocsátott Kevin-Prince Boateng, aki ha úgy játszik, mint amikor távozott a Milantól a németekhez, akkor mindenképpen erősítésnek számít.

Noha védekező középpályásokkal tömve a keret, felmerült még Milan Badelj (Fiorentina) és Étienne Capoue (Watford), míg a védelmet a sajtóban felvetett hírek szerint a londoni Branislav Ivanoviccsal erősítené meg Sinisa Mihajlovic, akinek régebbi kiszemeltje a brazil Jemerson (Atlético Mineiro, érte olasz források szerin már ajánlottak is 10.5 milliót), a legfrissebb és legmeglepőbb pedig a nyáron a 32. életévébe lépő lyoni Henri Bedimo.

Felmerült még a párszoros argentin válogatott bal oldali mindenes, Leonel Vangioni átigazolása, és Andrea Ranocchiát is összeboronálták már párszor a városi riválissal, a Juventustól pedig Martín Cáceres a kiszemelt – vele meglepő módon az Inter is kokettál.

S miből lesz meg a fedezete az átigazolásoknak, ha a jó öreg Silvio már nem enged hozzáférést pénzeszsákjához? A Chelsea például képes lenne – spanyol források szerint – 40 millió eurót adni Carlos Baccáért, akiért állítólag az Atlético Madrid is érdeklődik. Többször is szóba került, hogy Mario Balotelli visszatér a Liverpoolhoz (Jürgen Klopp nem volt elragadtatva az ötlettől), és Stephan El Shaarawy és Alessio Cerci ideje is kitelt a klubnál.

Jose Mauri, Nigel de Jong, Cristián Zapata és Antonio Nocerino eladásával, elengedésével is felszabadulhat némi bérkeret, Andrea Polit már korábban kiszemelte magának a Napoli, Keisuke Hondát a Valencia, az Everton és a West Ham, Philippe Mexést pedig a Fiorentina; a nyáron érkező Luiz Adrianót meg az FK Krasznodar és a CSZKA Moszkva is hívogatja.

Nagy változások várhatóak a keretben, és a klub tulajdonosi hátterében is, ugyanis Kínába utazott Berlusconi zászlóshajójának, a Fininvestnek a delegációja, hogy végre, sokadik alkalommal is véglegesítse a thaiföldi Bee Taechaubollal a klub részvényeinek 48 százalékának eladását – az üzletember 500 millió eurót fizetne, bevonva az üzletbe az Alibabát és a Huaweit is.

Ennyiből már lehet építkezni, visszatérhet a tulipános, sevcsenkós, inzaghis sikerkorszak – talán ezért is tárgyalt az olasz sajtó szerint Berlusconi a jó öreg Marcello Lippivel? Ha ismét kihátrál Bee az üzlet mögül, akkor továbbra is a középszer lesz az úr a Milanban, Mihajlovicot pedig minden bizonnyal nem Lippi, még csak nem is Fabio Capello, hanem az egyik ifiedző, Cristian Brocchi váltja majd.