Serie A 27. forduló:

Udinese-Milan 1-0 (0-0)

Játékvezető: Russo

Gólszerző: Di Natale (67.)

Sárga lap: Bruno Fernandes (11.); illetve Muntari (11.), De Sciglio (18.), Mexes (51.)

Piros lap:

Udinese: Scuffet; Heurtaux, Domizzi, Bubnjic; Widmer, Pinzi (Badu 85.), Allan, Pereyra (Basta 89.), Gabriel Silva; Bruno Fernandes, Di Natale (Muriel 77.)

Milan: Abbiati; De Sciglio, Zapata, Mexes, Emanuelson; Montolivo, Muntari (Taarabt 70.); Honda, Birsa (Essien 57.), Robinho (Balotelli 63.); Pazzini

A győzelmet érő gól

16 hozzászólás a bejegyzéshez

      • Az első félidőbe Pazzininek volt két fejese ami, hogy mondjam ha pl Cavani fejeli tuti gól, de lehet hogy kisebb nevet is mondhatok.(Pedig Pazzini nem az a cselgép aki megcsinálja magának a helyzeteket, szóval ezeket kéne értékesítenie.) Meg ha jól emlékszem Robinhonak is volt helyzete. De annyira azért nem volt sok helyzet.

    • Bocsesz :)…de te milyen helyzeteket láttál ?
      Vagy megint rossz csatornát néztem ? 😀
      Amúgy kabaré az egész…Az,hogy pár játékos képességeivel gondok vannak az egy dolog..de mellé jön még,hogy kb 7 ember alibizik..
      Senki nem vállal semmit,alibi passzok általában hátra…Egy csel sincs (még próbálkozás sem )..És az a 3-4 ember aki tenne valamit irtózat kevés…
      Honda hatalmas fogás volt..Semmit nem fizettünk érte és semmit nem is csinál 😀

  1. DS legalább előre jól játszott, de ma Urby sem az elmúlt meccseket hozta legalább előre, mig Robinho, Birsa, Honda egyszerűen semmi volt. Sajnos Taarabt sem tett semmit hoza miután beállt, ahogy Essien beállitását alapban nem értettem Birsa helyére.
    Az meg egyáltalán nem a csapat előrelépését szolgálja, ha minden meccsen 4-5 poszton változik a kezdő. Eddig nem cserélt ennyit Seedorf, remélem ezután sem fog…
    Ez a meccs nálam egy jó lépés volt vissza az eddigiekhez képest.

    • A “pénztelenségen ” kívül egyetértek..
      Maradjunk annyiban,hogy nem költenek játékosokra…De lenne itt pénz!
      Én már nem is merek olyanokat itt írni,hogy : Kilátástalan,értékelhetetlen,egy nagy nulla….stb…stb…mert megkapom,hogy pesszimista vagyok… 🙂
      Pedig csak simán realista! Sajnos ez van..

  2. A Milan már ősszel olyan helyzetbe került, hogy sejteni lehetett: a tavaszi időszakban nem nagyon lehet majd “taktikázni” a csapattal, nem lehet majd arra használni a még mindig – vagy már megint – bő keretet, amire egyébként kellene, hogy jól lehessen forgatni a csapatot. Amikor a játék sem volt jó, és az eredmények sem jöttek, sokan kérdezték, hogy miért nem játszanak a fiatalok, ha már ez az idény úgyis megy a kukába. Amikor jelentősen le voltunk maradva, és még az EL-helyek egyike is fényévnyire volt, ez jogos kérdés volt. Most – az Udinese elleni meccs előtt – annyiban volt más a helyzet, hogy ugyan még most is jelentős a lemaradásunk az Inter (vagy esetleg a Parma) mögött, de reális esély van arra, hogy a hátrányt csökkentsük, és odaérjünk az 5-6. helyre. Ehhez azonban az kellene, hogy minden meccsen a maximumot nyújtsa a csapat. Ha rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, a 10-11. hely azt mutatja, hogy a csapat igencsak rápihenhetett az idény tavaszi szakaszára. Most tehát ne jöjjünk azzal, hogy mennyit kivesz a játékosokból a kettős terhelés meg hogy mennyi meccs van a játékosok lábában! Egy idényben 38 meccset kell teljesíteni, a BL-ben annyit, amennyit. A kupára meg ne fogjunk semmit. A játékosok elsöprő többsége kevesebb, mint 30 meccset játszott; talán de Jongra mondanám azt egyedül, hogy ráfér a pihentetés. A többieknek, azt gondolom, bírniuk kellene a tempót. A kulcsemberek közül a legtöbben legalább 8-10 meccset kihagytak (hogy miért, az mindegy, a lényeg, hogy nem játszottak) az idényben. Azt akarom kihozni az egészből, hogy ha a Milan úgy teljesített eddig, ahogyan, és olyan helyet foglal el a táblázaton, amilyet, akkor most ne kezdjünk el játékosokat pihentetni csak azért, mert a BL-t fontosabbnak érezzük. Ha a bajnokságban előttünk álló csapatoknak (is) köszönhetően még mindig ott lehetünk Európában a következő idényben, akkor kutya kötelességünk ezért küzdeni. Hangsúlyoznám: a kétfrontos harcnál nyilván jobb lenne csak az egyikre koncentrálni, de a Milan annyi szomorúságot okozott a szurkolóinak ebben az idényben, hogy a drukkerek elvárják: a lehető legerősebb csapattal álljon ki a Milan most már minden egyes meccsre. Itt nem arról van szó, hogy majd úgyis továbbjutunk az Atletico ellen vagy hogy úgyis meglesz a nemzetközi szereplés. A következő két hónapban mindenkinek meg kell döglenie a pályán. Akár továbbjut a Milan a negyeddöntőbe, akár nem, nekünk az Udinese elleni meccs lett volna a fontosabb, mert Seedorf – gondolom én – években gondolkodik a Milan kispadján, nem pedig hónapokban. Ha 2-3 ponttal maradunk le Európáról, de most továbbjutunk az Atletico ellen, akkor többet veszítünk, mint amennyit nyerünk. Csalódtam Seedorfban a csapat összeállítása miatt. Ezt így nem lehet csinálni. Arról nem is beszélve, hogy a Milan csak úgy tud előrelépni, ha minél összeszokottabb a csapat. Semmi sem garantálja, hogy meglesz az összhang Madridban, és frissebbek lesznek a kulcsembereink, hogy Udinében ők többet pihenhettek.
    Az egyes játékosok udinei teljesítményét részletesen nem is értékelném, alig lehet kiemelni valakit. Sokadik alkalommal csodálkozunk rá arra, hogy Mexés ezzel a sebességgel legfeljebb a magyar bajnokságban boldogulna. Kérdés, hogyan maradhatott le méterekkel Di Natale mögött a gólt megelőzően. De Sciglio meglepően gyengén teljesített, teljesen kedvetlenül játszott, mintha megrekedt volna a fejlődésben. Bár többen nekimentek Hondának, én nem láttam annyira rossznak, viszont nyilvánvaló, hogy ő a szélen használhatatlan. Középen adott több jó passzt, amiből lehetett volna helyzeteket kialakítani. Az máris előrelépés, hogy Seedorf észrevette, hogy középen kell őt játszatni. Nyáron teljesen egyértelmű, hogy át kell alakítani a védelmet, mert ezzel semmire sem megyünk. Bár tudtuk, hogy az ellenfél szinte egyetlen veszélyes fegyvere Di Natale, ő szerezte a győztes gólt, mert a 4 milliót kereső Mexés nem volt képes visszafutni vele. JamesHetfield78 a fórumon írta, hogy “kis pénz, kis foci”. Nem értek egyet ezzel. A Milan netto 50 millió eurót ad a játékosoknak fizetésként. Tényleg nincs pénze a Milannak? Mexésre 3 év alatt majdnem brutto 25 milliót költött a csapat. Kb. annyit, amennyit a Juventusnál a szerződése lejártáig keresni fog Ogbonna, vagy amennyiben a Romának van Benatia… Zaccardo egészen jól játszott az utóbbi meccseken, erre most jegeli őt Seedorf. Ebben a vereségben a holland sajnos alaposan benne van.

    • Én sem értem Mexes szerepeltetését. Ha nincs más miért nem játszik Essien esetleg De Jong védőként? Nem hiszem hogy minimum Mexes szintjét -ami nulla- ne tudnák hozni. Vagy akár az éhes fiatal védők egyike, Pacifico mondjuk. Tisztán látszik hogy mivel kéne próbálkozni. Igazolások terén is. Matri-Tevez ügy stb, és mégis csúszunk tovább a fosban.

  3. Abszolut Allegri-korszaki mentalitassal jatszottak, de a kezdo keret is a volt edzot idezte…
    Amikor Mexest meglattam, nagyon rossz erzesem tamadt, olyan deja-vu, hogy mar megint vesziteni fogunk. Szornyen nagy nulla az az ember (vagy inkabb minusz). Biztos, hogy az ificsapatbol egyik kozephatved jobban teljesitene, hogy Zaccardorol ne is beszeljunk.