Thiago Silva: A szurkolók mindig a szívemben lesznek

Kérdem én, hogy 45 milliót megér-e egy bajnoki cím, ha nem indulhatunk el egyetlen nemzetközi kupában sem?

Úgy érzem, hogy az ászaink eladásának okát nem sikerült megragadnod, ugyanis a Milan masszív 60-70 milliós éves veszteségeket termelt az elmúlt évtizedben és itt van ez a fránya FFP (Financial Fair Play), ami ezt nem teszi lehetővé, ha egy klub nemzetközi porondon szeretne szerepelni. Silva és Ibrahimovic eladásával, a költségek csökkentésével, a fizetések megnyirbálásával és a fiatalításra helyezett hangsúllyal a vezetőség a club fenntarthatóságát és a nemzetközi kupaszereplést akarta biztosítani a vezetőség.

Senki nem örül Silváék eladásának és mindenki tisztában van vele, hogy mit veszített a klub, azonban ez az eladás történhetett volna úgyis, hogy megtartjuk Silvát, majd a következő évben is ott lesz egy 50 millió körüli veszteség és kizárnak minket a BL-ből, majd azután adjuk el, de nem csak Silvát és Ibrát, hanem még két vagy három meghatározó, piacképes játékost a Milan keretéből, mert egyrészt le kell nullázni a veszteséget, másrészt pótolni kell a BL kizárás miatt be nem folyt bevételeket. Ez esetben akár kétszer akkora éves veszteséget is okozhatott volna és persze Se Bl, se Ibra, se Silva, se Boateng, se De Jong, se Balotelli…
Ez persze csak egy lehetséges forgatókönyv, de akár így is alakulhatott volna a dolog. Kicsit komplexebb a probléma, mintsem hogy leegyszerűsítsük Silva eladását egy „Egy bajnoki cím nem ér meg cca. 45 millió €-4?” ! Gallianiék tisztában voltak a lehetséges következményekkel és ennek fényében hozták meg a döntésüket.

Egyébként szerintem szar döntést hoztak, de a körülményeket figyelembe véve teljesen érthető a döntés! Hogy miért? Ezért:

Egyik megoldás a veszteségek minimalizálására a költségek, kiadások csökkentése amit Berlusconiék is választottak. Ez cseppet sem meglepő, hiszen a Fininvest (a Milan fő részvényese) 560 millió €-s büntetését követően és ha a Fininvestnek nincs pénze, akkor a Milannak sem lesz, tehát vagy költségcsökkentés vagy klubeladás. A másodikat nem akarta a család, agy maradt az első és ezzel együtt a fiatal, olcsóbb játékosok megvétele, kinevelése. Ennek a megoldásnak azaz a költségcsökkentés és a fiatalítás hátrányai:
1. gyengébb keret, aminek hatását láthattuk a szezon első felében.
2. Ezzel kézen fogva járhat az eredménytelenség. Fiatal tehetségekkel nagy nevek/játékosok nélkül nem lehet nyerni semmit, ami persze idővel és a játékosok fejlődésével változhat, de ki tudja mennyi időbe telik.
3. Az eredménytelenség és a nagy nevek hiánya a klub presztízsének csökkenését eredményezheti. Ez azzal járhat, hogy az adott szponzorok kevesebb pénzt fognak felajánlani egy új reklámszerződés megkötésekor vagy inkább adják azt a lóvét a Real Madridnak például. Új befektetők meg eddig sem szaggatták fel a Via Turati kapuit, hogy lapátolják a lóvét a csapatba…

A lényeg az, hogy ez esetben nem kell € milliókat tolni a klubba, pusztán fent kell tartani az egyensúlyt bevételek és kiadások közt, ezáltal a rizikó is alacsony a fenntarthatóságot illetően.

A másik megoldás a bevételek növelése. Ez már egy rizikósabb megoldás, amiből komoly bukta is lehet. Ennek a megoldásnak az alapja az invesztálás. Lehet vásárolni nagy neveket drágán, mivel ezek a játékosok belátható időn belül visszahozzák az árukat, esetleg több ember megy ki a meccsekre miattuk, drágábban lehet velük eladni a jegyet, jobb eredményeket lehet elérni velük, új piacokat nyithatnak meg, akár egy komplett piacot egy olyan országban, ahol eddig nem volt bevétele a csapatnak. Pl. a Madrid Sahin és Altintop leigazolásával nyitott a török piac felé, amivel 35-40 milliót keresett (nem tudom pontosan, hogy mennyi lóvéról szólt a cikk…), Özilen állítólag 40 milliót keresett a klub egy év alatt, C. Ronaldo vételára állítólag másfél év alatt terült meg és már ott van negyedik éve… Olvasni lehetett pár cikket arról, hogy a Barca valójában inkább gazdasági megfontolásból igazolná le Neymart, mintsem a tudása miatt… Sok érdekes példát lehetne felhozni, de talán ennyi is elég mára. Továbbá a nagy nevek jobban vonzzák a zsíros szponzorokat is. A Madrid évi 40 millió €-t kap csak az Adidastól, mi ennél kevesebbet , pontosan nem tudom mennyit, de valami 18-20 millió körüli összeg rémlik. A Fly Emirates nekünk évi 15 milliót ad a mezfelületért, a Madrid ugyanettől a cégtől nyártól 22 milliót kap, a MU nyártól évi 51 millió Fontot !!! kap a mezfelületért a Chevrolet-től, a Barca 25 M Fontot a katariaktól, a Bayern 23,6 millió Fontot a Telekomtól, a Liverpool és a City 20 M Fontot…. és így tovább. A mi mezfelületünk jelenleg annyit ér, mint a Newcastleé és a Tottenhamé. Nem beszélve arról, hogy nagy nevekkel minden szart el lehet adni és az ajándéktárgyak kereslete is megnő. Ez egy nagyon fontos forrás nálunk és más kluboknál is.

Ennél az esetnél probléma akkor lehet, ha a klub huzamosabb ideig eredménytelen vagy sokszor mellényúl drága igazolásoknál. A bérek is nagyon elszállhatnak, hiszen a nagy nevet meg is kell fizetni. Mindent összevetve ebből komoly bukta is lehet, mert nem elég nagy neveket venni, ne márt, ha a klubnak van némi tradíciója, presztízse is.

Sóval kérdem én, egy bajnoki cím valóban megér 45 millió €-t?

Bocs, hogy semmi értelmeset nem írtam a cikk tartalmával kapcsolatban! 😀