Silvio Berlusconi lánya, Barbara elmondta, nem áll szándékukban eladni a Milant, viszont szívesen kötnek szponzori és befektetői szerződéseket.
Silvio Berlusconi 1986-óta, több mint 27 éve ül a Milan tulajdonosi székében, azóta rengeteg sikert könyvelhetett el a rossonerikkel. Az utóbbi években felmerült, hogy az olasz politikus értékesítené a Milant, és arab vagy orosz kézbe kerülne szeretett csapatunk. Ez azonban nem történt meg. Berlusconi többször is hangsúlyozta, befektetőkkel szívesen tárgyalnak, a klub viszont nem eladó.
Barbara Berlusconi, az olasz kormányfő lánya megerősítette, nem fogják eladni a csapatot.
„A Berlusconi család sohasem fog megválni a Milantól. A Milan egy darabja a szívünknek. A befektetőket és a szponzorokat szívesen fogadjuk, de ez teljesen más dolog, mintha a csapat tulajdonjogát adnánk el. Utóbbi nem fog bekövetkezni” – mondta Barbara a La Gazzetta dello Sportnak.
A Milan a tavaly nyári átigazolási időszakban rengeteg változáson ment át, távoztak a régi meghatározó játékosok, valamint a csapat két legjobbja is távozott, talán utóbbi volt az amitől a szurkolók mélységesen csalódottak voltak. Thiago Silva és Zlatan Ibrahimovic távozását követően nem érkezett klasszis játékos. A januári átigazolási időszakban viszont sikerült szerződtetni az olasz válogatott Mario Balotellit, aki 8 mérkőzésen 7 gólt szerzett a bajnokságban. Emellett télen érkezett a világbajnok Zaccardo is.
„Azt hiszem, hogy a szurkolók örülnek az új játékosoknak. Szemmel látható, hogy milyen átalakuláson mentünk át a nyáron. Célunk, hogy biztos pénzügyi háttérrel legyünk sikeresek és figyelembe vesszük a pénzügyi fair playt. Elsődleges cél, hogy továbbra is a legmagasabb szintet képviseljük a világ labdarúgásában. Nemzetközi szinten a Milan a legsikeresebb klub és rengeteg trófeát nyertünk Európában. Tartani szeretnénk a Bajnokok Ligája szintjét, ez nem egészen azt jelenti, hogy kerüljünk be és nyerjük meg a döntőt, hanem hogy minden évben kvalifikáljuk magunkat a csoportkörbe, illetve a kiesési szakaszba. Ha ez nem valósul meg, természetesen elégedetlenek vagyunk” – fejezte be nyilatkozatát.
Mint ismert, Barbara hónapokkal ezelőtt csatlakozott a Milan igazgatóságához és azóta a hazai mérkőzéseket általában élőben tekinti meg.
A Milan jelenleg a bajnoki tabella 3. helyén áll, amely kvalifikációt jelent a következő idénybeli Bajnokok Ligája-selejtezőjébe. A negyedik helyezett Fiorentina 6 ponttal van lemaradva, míg a második Napoli 4 ponttal előzi meg a piros-feketéket.
9 hozzászólás
Tartani szeretnénk a Bajnokok Ligája szintjét, ez nem egészen azt jelenti, hogy kerüljünk be és nyerjük meg a döntőt, hanem hogy minden évben kvalifikáljuk magunkat a csoportkörbe, illetve a kiesési szakaszba.
ROSSZ KISLÁNY!
Hát ha megtartják én nem látok”fényes jövőt” a csapatunknak.
Teljesen igazad van! Végül is nem velük lettünk a legsikeresebb klub az utóbbi 27 évben!?
A voltra a zsidó sem ad semmit én csak a jelenbe tudok gondolkodni.Csak ne felejtsük el,hogy mi magyarok milyen nagyok voltunk és mik vagyunk most.
Az a helyzet, hogy nem mi döntjük el, hogy mi legyen a klubbal, hanem Barbaráék. Szóval úgy kell elfogadnunk minden döntésüket a vezetőségnek ahogyan döntenek.
velemenyem szerint is erosites lenne barmelyik a dede-sakho-ogbonna triobol.viszont en ogbonnara szavaznek.nekunk most van szuksegunk egy kozepso vedore es nem fel-1 ev mulva.persze ogbonannak is ido kellene mig beilleszkedne, de szerintem olaszkent egy olasz csapatba sokkal egyszerubb jatek lenne.a tehetseg mindenikben megvan es az edzokon mulik majd, hogy mennyire tudjuk ezt majd hasznositani, kiaknazni…
hogy ancelotti nem jatszatja sakhot azon nem lepodok meg es szerintem ez nem azt jelenti, hogy sakho gyenge kepessegu jatekos, esetleg nem kepes meg az elso csapatban jatszani, mert ismerjuk az oreg carlot.nala mindig elonyben reszesultek azok a jatekosok, akiknek mar van neve es rutinja.reszben miatta jutott oda a milan, hogy a sok evig elhanyagolt jatekosnevelest most egyszerre kell bepotolni…
elnezest.ezt egy masik cikkhez szantam…pff
Ez a baj lassan a múltból akarnak megélni csak!Ez hosszútávon savanyú lesz ,és senkit nem érdekel,ha csak mindig az egyenes kiesésbe akarunk eljutni.Ilyen célokkal nem lehet top csapatot építeni.
Balotelli leigazolása nem igazán arra utal, hogy a múltból akarnának megélni… Gyakran felvetődik, hogy talán „be kellene engedni” a klubba egy-két pénzes támogatót, akinek a segítségével több pénz jutna bizonyos dolgokra (igazolás, stadionépítési projekt, utánpótlási rendszer fejlesztése stb.). Hogy Berlusconiék eleve kizárnák a befektetőkkel való kapcsolatteremtést, az biztosan nem állja meg a helyét. Fontos azonban, hogy egy esetleges tárgyaláson ne úgy vegyen részt a Berlusconi vezette Milan, mint egy szegény rokon, aki tartja a markát, mert akkor a részesedést megvásárló helyzeti előnybe kerülhet, ezt pedig a család nyilván nem akarja. Ha azonban helyzetbe hozza magát a Milan, és képes azt prezentálni, hogy ő akár befektető nélkül is megáll a lábán (tkp. ez történik most), akkor jobb eséllyel, kedvezőbb helyzetből tud tárgyalásokba bocsátkozni. Ha pl. 2 évvel ezelőtt jött volna egy szponzor, akkor Berlusconiék jóval kedvezőtlenebb áron értékesíthették volna a tulajdonuk meghatározott százalékát, ugyanis 2 éve nem volt annyira vonzó a Milan, tehát a tulajdonosnak kellett volna engednie az igényeiből. Rendezetlen pénzügyek, elöregedett keret, adósság: ez volt akkor… Most ez változóban van. A játékosok kevesebbet keresnek, a keret jóval fiatalabb, Galliani szerint a pénzügyeket is rendbe tette a klub. Nyáron simán előállhat egy olyan helyzet, hogy a befektetők szeretnének a Milan logó alatt népszerűséget kölcsönözni maguknak, és meg akarják lovagolni az újra felemelkedőben lévő klub „tényezővé válását”.
Az elmúlt időszakban nem jöttek új befektetők a klubhoz, nem „igazolt” a Milan pénzes befektetőket. Ehhez képest igen jól állunk, tehát jelenleg nem érzem létfontosságúnak, hogy külső „tőkeinjekciót” kapjon a klub. Persze ez változhat. Ha befektető jön, azt tudom elképzelni, hogy őt egy esetleges stadionépítési projektbe vonja be a Milan. Ez mindenképpen okos döntés lenne.
Az AC Milan jelenleg az egész Serie A-t szimbolizálja. Egy hajdan volt óriásról van szó, amely jelenleg szerényebb lehetőségekkel rendelkezik, amelyet érzékenyen érint(ett) a válság, de persze nem kizárólag erről volt szó. A klub korábbi rossz politikája vezetett oda, hogy egyszerre kellett meglépni a focitörténelem egyik legnagyobb átalakítását. Soha ennyi nagy név nem hagyott el klubot egy nyár alatt, mint a Milant 2012-ben. A Serie A-val kapcsolatban pedig megemlítendő, hogy a liga már messze nem bír akkora vonzerővel, mint mondjuk 15-20 évvel ezelőtt, és a Milan sem az a Milan, amely másfél évtizede volt. Másfél-két évtizede a Serie A volt a legerősebb bajnokság, tömve világsztárokkal. A klubok uralták Európát. Akkor a PL még sehol sem volt, a spanyol és a német bajnokság pedig bőven az olasz mögött kullogott. Anglia sokkal könnyebben „beengedte” – futballja (KLUBFUTBALLJA!) fellendítése érdekében a külföldieket. Az olaszok azonban mindig is büszkék voltak arra, hogy a klubok olasz kézben vannak. A Milan az olasz klubfoci zászlóshajója, amely a leginkább eladható Európában a múltbeli nemzetközi sikerei miatt. Ez pedig teremt egyfajta „küldetéstudatot” is, nem véletlen, hogy Berlusconi – pláne sokszoros olasz miniszterelnökként – igyekszik minél tovább egy kézben tartani büszkeségét, a Milant, és a sikerekben mással nem osztozni. Ha valaki majdnem 3 évtizede irányít valamit, rengeteg sikerben volt része, ráadásul többször sikerült felépítenie a csapatot, persze, hogy újra bizonyítani akarja, hogy megint képes lehet rá. Miután egyáltalán nem vagyunk rossz helyzetben, és látszik, hogy egész szépen alakul a következő évek Milanja, kalapot kell emelnünk Berlusconiék előtt. Én speciel nem gondoltam volna, hogy viszonylag gyorsan eredményeket érünk el ez ügyben. A Juventus átalakulási folyamata például majdnem fél évtizedig tartott, ez a Milannak (Berlusconival az élen) alig 1-2 év alatt sikerült. Sőt! 2010-ben gyakorlatilag egy nyár alatt visszatért a Milan a legjobbak közé, és csak a 2011-es Fininvest-büntetés miatt nem sikerült már akkor (1 év alatt) befejezni az építkezést. Ha nincs az a 2011 nyarán kiszabott büntetés, valószínűleg nem Nocerino lett volna az egyetlen használható igazolásunk… Emiatt azonban át kellett alakítani a klub politikáját is, le kellett faragni a költségeket, el kellett küldeni az öregeket, akik sokat kerestek, és fiatalokat kellett szerződtetni. Vissza kellett lépni egyet, hogy lendületet vegyünk. Ez pedig sikerült. Az újabb átalakítást (legalábbis nagyjából) úgy végeztük el (most 2012 nyarára utalok), hogy 31,5 millió euro pluszban zártunk. Világklasszisok távoztak, helyettük egy sem érkezett, kivéve Balotellit, de ő is most télen. Ha Balotellit is beleszámoljuk, még mindig 11,5 millió euro maradt a kasszában… A Juventus gyakorlatilag hasonló módon cselekedett 2 évvel ezelőtt, csak éppen a torinóiak akkor 90 milliót adtak ki játékosokért, miközben eladásokból 17,6 millió euro jött be, tehát több mint 72 millióba került a „ráncfelvarrás”.
A Milan tehát jóval költséghatékonyabban tart majdnem ugyanott, mint a Juventus. Nem eltekintve a Juventus érdemeitől, látni kell, hogy a liga is kezd elmozdulni a holtpontról, és ebben mintha a Milan által megkezdett utat próbálnák követni a klubok. Az adósságállomány az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest 40 millió euróval csökkent, és ugyan még mindig rengeteg, de a 388 millió mégsem 430… A klubok próbálnak fiatalabb és olcsóbb játékosokat szerződtetni, és a tartalékbajnokság ötlete is mutatja, hogy próbálnak lefaragni a kiadásokból. A Juventus már rendelkezik saját stadionnal, míg a Roma tavaly, legutóbb pedig a Sampdoria jelezte, hogy szeretne saját stadiont építeni. Így szépen lassan – fél-egy évtizeden belül – a Serie A ismét ott lehet a legerősebb 2 bajnokság között.
Azt gondolom, a Milan, amennyiben végig tudja vinni a tervét, pár éven belül visszatérhet a legszűkebb elitbe anélkül, hogy jelentős adósságokba verné magát. Jó irányba halad a klub, ezt kell folytatni. Bár nyilván sokan szeretnék, ha kilóra bárkit megvehetne a klub, és lennének Perinek, Ogbonnák, Dedék, Benatiák, Sakhók, Hernanesek és Strootmanok, Banegák meg hasonlók, de szerintem ne csináljunk egy sokadik Chelsea-t, Cityt vagy PSG-t a Milanból. Az, amit a PSG csinál, ugyan tetszetős lehet sokaknak, de ez nem csapatépítés, vagy ha az is, annak egyszerűbb, de főleg primitívebb formája, amihez nem kell sok ész. Sokkal érdekesebb szerintem azt látni, ahogyan majdnem a nulláról kiteljesedik valami.