Fiorentina-Milan 2-2 (0-1)

Nem szándékoztam írni a meccsről, de elolvasva az egyik hozzászólást, meggondoltam magam. Igen, Jani, a Tiéd volt az… 🙂

Azt gondolom, egy AC Milan, amely pozitív előjelekkel, jó formában indult neki a meccsnek, melynek határozott, elérhető céljai vannak, és amely 2 gólos előnyt képes összehozni, nem engedheti meg magának, hogy emberelőnyben 2 gólt kapjon, még akkor sem, ha az a hazai pályáján jól szereplő Fiorentina, még akkor sem, ha az egyik gól egy kamu büntetőből jött.

A bírói tevékenység egyszerűen értékelhetetlen. A játékvezetés minősége hatalmas változásokon ment keresztül az utóbbi években. Puhl vagy Collina, esetleg Merk szakmája klasszisa volt. Azóta azonban egyre több a gyenge bírói teljesítmény, ami mára szinte tendenciává vált, ráadásul azt sem lehet mondani, hogy ebben vagy abban a bajnokságban gyenge a játékvezetés… Tagliavento nem a Milant támogatta, de nem is a Fiorentinát (meg nem adott 11-esek – Abate, kezezés -, a Fiorentinának befújt első büntető), egyszerűen rosszul vezette a mérkőzést, futott a hülye ítéletei után. A piros lapot akkor is indokolatlannak tartom, ha láttuk, hogy a védő valóban a könyökét használta. Ilyen esetben sárga lapot lehet ugyan adni, de azonnali pirosat semmiképpen sem. Több olyan eset volt, amikor bőven járt volna a sárga lap, de nem kapott az illető… Hogy Aquilani hogyan kaphatta az első sárga lapját a 7.(!!!) szabálytalansága után, az is rejtély. (Crouch volt ennyire „érinthetetlen” a 2 évvel ezelőtti BL-meccsünkön…) Azt gondolom, Tagliavento tudta vagy sejtette, hogy rossz döntést hozott a kiállításnál, és a későbbiekben próbálta ezt kozmetikázni, engedte az eleve agresszívan játszó, később pedig egyre durvuló firenzeieket tovább keménykedni. Ennél pedig rosszabb dolog nincs. Ez a meccs így sem volt rossz, de sokkal jobb is lehetett volna, ha egy normális bíró vezeti, aki kézben tartja a játékot. Ennyit erről.

A bíró munkáját azonban el kell választanunk a Milan játékosainak, illetve Allegrinek a ténykedésétől.

Az AC Milan vezetőedzőjét Massimiliano Allegrinek hívják. Ő határozza meg a taktikát, ő dönt a játékosok szerepeltetéséről, ő irányítja a csapatot, felel annak felkészítéséért minden tekintetben. A játék képe alapján nekem nem az jutott eszembe, hogy a játékosok nem tudják végrehajtani Allegri utasításait, hanem az, hogy amit látok, az volt az utasítás…
Szóba került, és már a meccs közben is vita tárgyát képezte, hogy a 2 gólos előny leadása Allegri vagy a csapat hibája volt-e. Nyilván egyik szegmenst sem lehet felmenteni, de itt azért tegyünk egy kiegészítést. Ha egy védő elcsúszik, és a támadó gólt szerez, azért nem okolható az edző. Ha egy kapus elkezd cselezgetni, és a támadó elveszi tőle a labdát, majd gólt rúg, az edzőt emiatt nem lehet elővenni. Ha egy játékos ziccerben nem találja el a kaput, és emiatt nem nyer a csapata, akkor szintén nincs sok értelme az edzőt hibáztatni. Itt azonban más volt a helyzet. Mi is történt? Gólt szerzett a Milan, majd jött egy kiállítás, ezt követően pedig a második félidő harmadánál már 2:0-ra vezettünk. Az ellenfél – elvileg – fáradtabb kellett hogy legyen (tekintve, hogy akkorra már 20 perce 10 emberrel játszott), nekünk pedig semmi más dolgunk nem lett volna, mint ülni az eredményen, eldugni a labdát, tördelni a játékot, ahogyan azt már többször csináltuk, azaz nem elengedni a Fiorentina nyakát. De legfőképpen fel kellett volna tolni a védekezésünket annyira, hogy a Fiorentina ne tudjon könnyen támadásokat építeni. Ebből alig valósult meg valami. A letámadás az egész meccsen alig volt látható, pedig 2:0 után ezt az elemet nyugodtan elő lehetett volna venni. Ehelyett engedtük, hogy a lilák jöjjenek. Ha pedig egy csapatnak engedik, hogy támadjon, akkor előbb vagy utóbb ezzel élni tud, még akkor is helyzeteket tud kialakítani, ha emberhátrányban van. A Fiorentina pedig gyors, jól cselező játékosokkal van tele, olyanokkal, akik könnyen át tudnak jutni egy-két emberen. Pontosan ez az, amiben Allegri felelőssége véleményem szerint megkérdőjelezhetetlen. Miért kellett átadnunk a területet a Fiorentinának – valószínűleg kontrára játszva -, amikor az egész meccsen nem jöttek össze az ellentámadásaink? Olyan a világon nincsen, hogy egy ember- és 1-2 gólos előnyben lévő csapat engedi az ellenfelet támadni, és „főállásban” kontrajátékra rendezkedik be!
HegyalJani írta, hogy nem lehet tudni, Allegri mit mondott a játékosoknak a szünetben, milyen utasításokkal küldte őket pályára. Miután a 2. gólunkat a 62. percben rúgtuk, vélelmezem, hogy azt kérte tőlük, hogy legyen meg a biztonságot jelentő második találat is. Amikor ez megvolt, onnantól kezdve visszaálltunk, de már az 1. gól után is látványosan visszavettünk…
Az addig „rendben lenne” (úgy értem, benne van a pakliban), hogy kapunk egy nevetséges büntetőt, de utána? 2:1 volt, még mindig mi vezettünk, még mindig emberelőnyben voltunk, a Fiorentina pedig fáradtabb kellett hogy legyen… Mégsem változott semmi a játékunkban. Összesen 1 sikeres cselt sikerült végrehajtanunk, míg a hazaiaknak 8-at! A Milan 78%-kal passzolt, úgy, hogy több mint egy félidőt emberelőnyben játszott. Ez nem Allegri hibája, de hogy 59:41-re nyerte a Fiorentina emberhátrányban a labdabirtoklást, azért már okolható. Ha már nem akart támadni a csapat, akkor vezényelte volna őket vissza. De hogyan alakult ki a második (szerintem jogos) büntetőt eredményező helyzet? Egy hosszan előrevágott labdából, amelynél De Sciglio gyakorlatilag egyedül volt a támadóval. 2:1-nél hogy lehet ennyire kinyílni? A csapatnak az egyensúlya nem volt meg, ezért pedig nem a játékosok felelnek, hanem az edző. (Én speciel Muntarit sem hoztam volna le. Igaz, hogy volt 3 faultja meg egy lapja, de hangsúlyozom, emberelőnyben voltunk, nem kellett volna annyit vállalnia, hátrébb is lehetett volna vonni, hogy ne találkozzon annyit labdás játékossal stb. Nocerinóval biztosan nem erősödött a középpályánk.)
Egy edző felelőssége nem úgy vizsgálandó, hogy egy konkrét szituációt nézünk meg (felrúgta-e a védő a támadót, elkaszálta-e a kapus a csatár lábát, a kapusba lőtte-e a csatár a labdát stb.), hanem a szituáció létrejöttét vizsgáljuk. Amikor a Barcelona elleni első mérkőzésen dicsértük Allegrit, megemlítettük ugyan a jó napot kifogó védőinket, de Allegri a védekezés megszervezéséért kapta a tapsot. Hogy nem engedtük Messit a 16-oson belülre, hogy jól zártuk a területet stb. Ezért emeltünk kalapot Allegri előtt. Most ugyanígy kell viszont felelősségre vonnunk. Nem azért, mert Nocerino vagy De Sciglio összehozott 1-1 büntetőt, ez benne van. Az a kérdés, hogy a Fiorentina hogyan kerülhetett ilyen közel a kapunkhoz! Hogyan szlalomozhatott a védőink között többször Ljajic? Már elnézést, de ha ez egyenlő létszámnál Messi meg Iniesta ellen sikerült, hogy a fenébe’ nem sikerült a jóval szerényebb firenzeiek ellen emberelőnyben?! A védekezésen kívül értékelhetetlen volt a támadójátékunk is. Boateng 0 egységgel zárt lövések (és persze kapura tartó lövések) tekintetében, kulcspassza nem volt, jó cselt nem mutatott be, pedig 83 perc eléggé hosszú idő. Ahelyett, hogy a fodrászát látogatná, talán el kellene kezdenie mutatni valamit. Szarra sem jó ez az ember hónapok óta, de ugyanúgy alapember, mint korábban sokak Allegrinél…
Őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy a csapat önhatalmúlag úgy dönt, hogy visszaáll, hogy lemond a támadójátékról. Én valamiért hiszek abban, hogy egyrészt az edző döntései jelennek meg a pályán (ha megjelennek), másrészt, feltételezem, hogy ha nem akartunk volna támadni, akkor leszed egy csatárt Allegri vagy legalább formációt vált. De ez sem történt meg. Alig működött a 4-3-3, de ugyanúgy erőltette a felállást, mint anno a 4-3-1-2-t.
Még egy edzői butaságra felhívnám a figyelmet. Boateng kezdett csatárként, holott a padon ült 4 támadó is. Ez még nem feltétlenül lett volna nagy baj, csak éppen összesen 5 olyan játékost vitt el Firenzébe Allegri, aki középpályás, ebből 4-en kezdtek, tehát a középpályán egyetlen variációs lehetősége volt az edzőnknek, amit meg is lépett (Muntari-Nocerino). Ha én tudom, hogy csere esetén csak 1 középpályásom lenne Boateng játszatása esetén, akkor nem a ghánait rakom be támadni, hanem egy csatárt.
Természetesen bizonyítékaim nincsenek arra nézve, hogy Allegri mindent elkövetett, hogy a Milan még 2:0 után is rúgjon 2-3 gólt, de a csapat gondolt egy merészet, és szart arra, amire az edző utasította őket… De sajnos nem először fordulna elő, és 3 év alatt már megismerhettük Allegrit annyira, hogy tudjuk, nem áll tőle távol ráülni az akár 1 gólos előnyre is.
Ha Allegri utasítására álltunk vissza, akkor ezért kell vállalnia a felelősséget (miután nem jött be a taktika). Ha pedig nem az ő utasítására álltunk vissza, csak a csapat önállósította magát, akkor pedig ezért. A második esetén ugyanis felmerül a kérdés, milyen edző az olyan, aki nem képes hatni a játékosaira, hogy azok azt csinálják, amit ő mond?… Ki a főnök?
Szó sincs arról, hogy a csapat bizonyos játékosait felmenteném, és csak Allegriről szedném le a keresztvizet! Ma túl sokan játszottak eleve gyengén. De valahogy csak eljutott a csapat egy óra játék után 2:0-s vezetésig, azzal együtt, hogy Balotellit levették a pályáról, a többiek közül pedig egyedül Montolivo játszott jól, Flamini meg mondjuk tűrhetően (bár a gól dob rajta). De Sciglio nem először bizonyítja (olasz válogatott a brazilok ellen, ma a 11-es), hogy nem jó a bal oldalon, de megint ott tartunk, hogy Allegri nem rakja ki a kezdőből. Egyes játékosoknak sajnos belefér 5-6 gyenge meccs is, másoknak elég 1-2 hiba, és máris kegyvesztettekké válnak.

Nagy gond azért nincs, most is tartom, hogy a Fiorentina lesz a legnagyobb ellenfelünk a dobogóért, ebből a szempontból nem rossz ez a 6 pontos előny. A gond ott van, hogy a következő 2 forduló során minden esélyük megvan, hogy még közelebb érjenek, a sorsolásuk pedig nem nehéz. Hatalmas esélyt szalasztottunk el. Remélem, nem fázunk rá. Még mindig jó helyzetben vagyunk, de lerázhattunk volna legalább két vetélytársat a héten (a Fiorentinát és a Roma-Lazio duóból valamelyik vagy akár mindkét csapatot).