Robinho távozóban?

A középpályánk az alábbiakból áll: Ambrosini, Traoré, Flamini, Montolivo, Muntari, Nocerino, Boateng, De Jong (még esetleg Constant, de ő most már egyértelműen védő).
De Jong esetében már hónapokkal ezelőtt (tehát már a téli transzferidőszakban is) tudtuk, hogy az egész idényre kiesett, Boateng pedig már inkább csatár, mint középpályás, és ez sem tavasszal lett ismert.
Marad tehát 6 középpályásunk. Közülük azonban nem mindenkit használható.
– Montolivo 2012 decembere óta minden meccset végigjátszott, reméljük, a következő másfél hónapban kibírja sérülés nélkül.
– Muntari február közepe óta került vissza a csapatba, azóta a Lazio elleni meccs kivételével folyamatosan a pályán van.
– Ambrosini 36 évesen a második legjobb középpályásunk. Ez rá nézve hatalmas elismerés, a többiek viszont szégyellhetik magukat emiatt.
– Flamini ún. „szituációs játékos”, aki ugyan lelkes, és sokat fut, de ennél nem sokkal tud többet.
– Nocerino élete legjobb szezonja után élete legbotrányosabb idényét produkálja, ha beáll, alig van haszna belőle a csapatnak.
– Traoréról mindent elmond, hogy ebben a szezonban 119 percet sikerült pályán töltenie.
Papíron 8 középpályásunk van, gyakorlatilag azonban csak 6. A 6-ból pedig Nocerino és Traoré olyan, mintha nem is lenne. Marad tehát 4 középpályásunk, valószínűleg őket fogja cserélgetni Allegri: Ambrosini, Montolivo, Muntari és Flamini. Botrány.

Eközben – és itt jön a képbe Robinho – a csatársorban van 6, sőt, miután Boateng is csatárt játszik, 7 emberünk! A 7 játékosból El Shaarawy kirobbanthatatlan, Balotelli szintén. Ha Boateng játszik, akkor 4(!) csatár ül a padon, Niang és Pazzini újabban inkább csereként jön számításba, Krkic meg a brazil meg még akként sem.

Robinhót nem véletlenül akartuk volna elküldeni télen. Lehetett látni, hogy Allegri nem őt képzeli el a csatársorban. Mi azonban megtartottuk. Kár volt. Erre a tavaszi idényre 2 milliós fizetést kap, úgy, hogy gyakorlatilag semmit sem csinál.
Van tehát a támadóknál és a középpályán 4 játékos, akinek semmi haszna: Krkic, Robinho, Nocerino és Traoré. Talán érdemesebb lett volna megtartani Emanuelsont, esetleg elengedni Krkicet és Robinhót, mint tartogatni őket a semmiért, esetleg Robinho árából beruházni egy középpályásba. Lehetett sejteni, hogy ez lesz? Szerintem lehetett. Niang már a téli mercato előtt kitúrta Robinhót (majd Niangot Boateng), Krkicnek nem februárban kezdődött a kálváriája, Boateng pedig szintén nem tavasszal került be először a csatársorba… És azt sem mondhatjuk, hogy reális esélyünk volt arra, hogy még áprilisban is két fronton harcoljunk (ismert volt a Barcelona mint ellenfél a BL-ben, a kupában meg már előbb elbuktunk).
Tudomásom szerint nincs egyetlen olyan csapat sem Európában, amelyben annyi csatár lenne, mint a Milanban. A Real Madridban (bajnokság, BL, kupa) 2 „igazi” csatár mellett van egy Ronaldo meg egy Di Maria. A Barcában (bajnokság, BL) 6 csatár van, de ebbe már Sanchezt meg Iniestát is beleszámoltam, ők meg nem azok… A még mindhárom (illetve most már csak 2) fronton harcban álló Bayern Münchenben Mandzukic, Pizarro és Gomez, akit igazi csatárnak neveznék, Robben vagy Müller inkább támadó középpályás. Mi egy fronton harcolunk, és bár sejthettük, hogy ebből csak a bajnokság marad március végére, 6-7 támadóval bohóckodunk.
Szerintem ez igencsak elgondolkodtató…

Robinhóért – miközben végigülte a Serie A összes pályájának kispadját – milyen ajánlatot fogunk kapni? Azt gondolom, sikerült annyira leépítenünk, hogy most már egy 5-6 milliós összegre is rá kell bólintanunk, mert a brazil tényleg csak viszi a pénzt.
Ezt a dolgot nagyon rosszul csinálta a Milan. És még örülhetünk, hogy van olyan klub, amelyet Robinho érdekel…