Edzőkérdés? Allegri állítólag ultimátumot kapott!

jose82, kohusz! Most még dolog van, majd délután felrakom, amit írtam. 🙂

Allegri ‒ de meddig?

Hogy az edző személye szinte kivétel nélkül alapvető egy csapatnál, azt senki sem vitathatja. A nagy formátumú edzők képesek arra, hogy alapjaiban változtassák meg egy gárda rendszerét, taktikáját. Különösen hangsúlyos az edző személye az ún. meccselésnél. Lehet egy edző akármennyire jó pl. a mérkőzésre való felkészítésnél, ha képtelen „belenyúlni” a játékba, akkor ez nem sokat ér. A tapasztalat ‒ bár néha sokat számít ‒ sem eleve garantálja a sikert, mert ha ez annyira sokat számítana, akkor Guardiola az első évében nem verte volna meg a sok nagy csatát megélt, Ferguson által irányított Manchester Unitedet a BL döntőjében, avagy Di Matteo sem nyert volna Bajnokok Ligáját néhány meccsnyi BL-tapasztalattal.

Hogy ki a „jobb” edző, nem egyértelműen eldönthető kérdés. „Ki a jobb?” Aki már minden valamirevaló bajnokságban kipróbálta magát, és mindenhol sikereket ért el (Mourinho) vagy az, aki egész életét egy csapatnál (vagy futballkultúrában) töltötte el, de azt a csapatot többször (sőt, szinte folyamatosan) csúcsra juttatta (Ferguson)? Ki a jobb? Aki jól tud bánni a sztárokkal ÉS kiváló eredményeket képes elérni (azaz esélyeshez méltó módon szerepelni ‒ mint pl. Guardiola), vagy aki képes olyan csapatot kreálni, amely sztárok nélkül túllépi saját határait (Conte, Bielsa, Guidolin vagy Hiddink)? Ki a jobb? A folyamatosan építeni tudó (Sir Alex ferguson) vagy az, aki „beugorva” csúcsra tud járatni egy gárdát (Di Matteo)? Ki a jobb? Aki „csak” a klubfutballban alkot(ott) maradandót (Ferguson, Capello, Mourinho), vagy aki „csak” a nemzeti csapattal ért el igazán nagy eredményeket (Scolari, Aragones)? Itt azért jó támpont, hogy van egy Marcello Lippi (az első edző, aki BL-t és világbajnoki címet is nyerni tudott edzőként) és egy Vicente Del Bosque (az első edző, aki BL-t, világbajnokságot és Európa-bajnokságot is nyerni tudott)… „A jó csapat csinálja a jó edzőt” ‒ mondja Kemény Dénes. Megfordítható ez a tétel? A jó edző feltétlenül jó csapatot csinál?

Azt gondolom, jó edző és jó edző között is rengeteg különbség van. Fentebb már említettem néhány osztályozási szempontot. Egy edző lehet jó annak ellenére is, hogy valamely fentebb említett kritériumnak (vagy közülük többnek) egyébként nem felel meg. Pep Guardiola remek edző, de tagadhatatlan, hogy külföldi (értsd: a „barcelonai Alma materen” kívülről érkező) világklasszisokkal nem igazán tudta megértetni magát. Guus Hiddink remek tréner, de korábban sokszor „tűzoltásra” használták, újabban pedig nincsenek nagy eredményei. Capello klubcsapatokkal kiváló eredményeket ért el, de válogatott szinten elmaradt a várakozásoktól. És a sort lehetne folytatni a végtelenségig.

Az ún. „sztáredző” kategóriába sorolandó trénerek (jelenleg Mourinho, Ferguson, Guardiola tartozik ide) trófeákra hivatottak. Őket ‒ persze Ferguson kivételével ‒ nyerni hívják a klubok, mégpedig azok, amelyek nem elégednek meg azzal, hogy kivívják a BL-re jogosító helyek egyikét, netán azt a célt tűzik ki, hogy „minél messzebbre jussunk egy sorozatban”. Az általam minden idők egyik legnagyobb edzőjének tartott Mourinhót akármelyik csapat igazolja is le, az ezzel azt jelzi, hogy minden fronton a győzelemre tör. Ennek legjobb példája a portugál Interhez kerülése. (Biztosak lehetünk abban, hogy Guardiolára is ez a „sors” vár: a 2 BL-cím kötelez…) Mourinho nem elégszik meg a középszerrel, a második hellyel, az ő felfogása szerint a második hely kudarc. Bár lehet azzal vádolni, hogy mindig csak nagy klubokhoz szerződik, az ő munkájának éppen a nyomás, az állandó eredménykényszer a rákfenéje. Ő attól (is) nagy edző, hogy ezt a nyomást nemcsak elviseli, hanem szinte igényli is, mivel jó nagy adag szereplési vágy szorult belé. Nem mellesleg Mourinho egy igazi egyéniség. Neki nem állna „jól” egy középcsapat edzői posztja, mert ő nem értékelné sikerként azt, hogy pl. a Fiorentinát EL-t érő helyig vezesse a bajnokságban.

Vannak ugyanakkor olyan edzők, akiket kimondottan a középcsapatoknak „találtak ki”, és akik karakterüknél fogva tkp. alkalmatlanok (voltak, avagy lennének) arra, hogy sztárgárdákat eddzenek. Azt gondolom, ilyen edzőnek nevezhetjük a Real volt trénerét, Pellegrinit vagy akár ‒ jó eredményei ellenére is ‒ Hector Cúpert. De mi a helyzet Allegrivel?

A Milan csapatánál két éve edzősködő Massimiliano Allegri munkásságát sokan sokféleképpen értékelik. Egyesek azon véleménnyel vannak róla, hogy „Ibrahimoviccsal, Robinhóval, Patóval, Cassanoval, Boatenggel, Thiago Silvával, Nestával igazi ellenfél nélkül könnyű volt 2011-ben bajnokságot nyernie”. Mások szerint jó edző, mert „ezekből a nehéz egyéniségekből csapatot gyúrni nagy feladat volt, az előző idényben pedig annak ellenére sikerült elfogadható évet futnia a csapatának, hogy rengeteg sérülés hátráltatta a gárdát”. Az Allegrit jó edzőnek tekintők általában azt is felhozzák érvként, hogy többször a Serie A legjobb edzőjének választották őt, pedig nem volt ő mindig a Milan trénere…

Allegri megítélését egy sor tényező nehezíti. Bár korábban a Cagliarival remek eredményeket ért el a bajnokságban ‒ persze a csapat szintjéhez képest ‒, és a Milannal behúzott egy bajnoki címet, az ő esetében nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy „illik” a Milan padjára. Ő egyelőre pusztán egy olyan edző, aki kis- vagy középcsapattal elért jó eredményei következtében kaphatta meg egy nagy klub edzői székét. Allegri egyelőre azt bizonyította, hogy tudja vezetni a Milant. A Milannak azonban nyilvánvalóan nem az a hosszabb távú célja, hogy megálljon 1-2 scudettónál: vörös posztóként lebeg Berlusconi szeme előtt a Real Madrid 9 BEK/BL-sikere, illetve, hogy a Milannak már „csak” 2 trófea kell, hogy befogja a spanyolokat… Azt gondolom, a klubfutball legfontosabb trófeájának megnyeréséhez még a nagy edzőknek is kell egy hatalmas adag szerencse, és a velük született képességeken túl is szükség van valami pluszra, ami talán 1-2 nappal a döntő előtt pattan ki a fejükből. Ezt a pluszt egyelőre sajnos Allegriben nem látom. Képességeit tekintve talán nem áll annyira messze Ancelottitól, márpedig Carlonak sikerült 2-szer is BL-t nyernie. Ki tudja?

Allegrit jó edzőnek tartom, de véleményem szerint sosem lesz belőle sztáredző. Ahhoz kellene némi exhibicionizmus, kellenének virtuózabb húzások (amelyek persze be is válnak), nem utolsósorban pedig kiváló eredmények ‒ Európában is. Kellene továbbá az „örök elégedetlenség” az eredmények terén. Ha Mourinho 4 BL-címnél tartana, meg akarná nyerni az ötödiket is, mert neki semmi sem elég. Allegrinél mintha némi megelégedettséget látnék („nyertem egy bajnoki címet, nem lehetek elégedetlen”). Jelenleg Massimo 2 éves milanos ténykedése alapján úgy fest, hogy ő inkább egy, a középcsapatokat már kinőtt, de az elithez tartozó csapatokhoz kívánt szintet (egyelőre?) el nem érő tréner. Conte szerintem többre viheti (vihette volna?), mint Allegri; benne én inkább látom azt az akaratot, hogy a legvégsőkig harcol a csapatáért, játékosaiért mind a pálya mellett, mind ‒ ha kell ‒ a vezetőségnél, kellőképpen akaratos, „bevállalós” (a 10 hónapos eltiltása alapján néha túlságosan is…). Allegri a beletörődőbb fajta, a naivabb, kis túlzással, akinek a hátán fát lehet vágni. Nem hiszem, hogy mindenki jó képet vágott volna ahhoz, ha eladják a csapatának a kulcsembereit. Egy szót sem olvashattunk arról, hogy felmerült volna, hogy önszántából távozik, sőt, beletörődve nyugtázta, hogy klasszisok nélkül várnak el tőle (Galliani) bajnoki címet. Az pedig túlment egy bizonyos határon, amikor szinte hálálkodott az új igazolások miatt, akikért azért enyhén szólva nem robbantottunk bankot…

Valami azt súgja, hogy Allegrinek mindenféle helyzet elviselhető. Ez persze pozitívumként is értékelhető, hiszen teszi a dolgát, próbál széllel szemben is… Viszont nem az tükröződik rajta, hogy minden követ megmozgatna a csapatáért, a játékosaiért, az elveiért, hogy próbálna nyomást gyakorolni a vezetőségre. [Nem hiszem, hogy a mostani igazolások közül többségben lennének azok, akiket Allegri miatt szereztünk meg (ha Traoré volt Allegri álma, akkor ott baj van)]. Ha ez ugyanis így lenne, Galliani nem ment volna neki a Real elleni felkészülési meccs után úgy, ahogyan. Képzeljük el, mi lett volna, ha Mourinhónak támad neki Perez akár a Barcelona elleni 0:5 vagy a mostani felkészülési időszakban a Benfica elleni 2:5 után! Úgy otthagyta volna Mourinho a Realt, mint Szent Péter az esernyőjét.
Allegrivel is el tud érni a Milan jó eredményeket (lásd, a tavalyi bajnoki címet), de szerintem nincs meg Allegriben az a fajta „gyilkos ösztön”, ami pl. Contéban vagy Guardiolában megvan. És ez egyáltalán nem korhoz köthető tulajdonság. Azt gondolom, pl. Ferguson még most is „bevállalósabban” áll hozzá bizonyos kérdésekhez, mint Allegri. Sajnos nem úgy fest, hogy az edzőnk kellőképpen rugalmas lenne. Allegrinek vigyáznia kell, mert Ancelotti is hasonló cipőben járt: kitalált egy rendszert, egy taktikát, amely szép eredményeket hozott. Voltak hozzá megfelelő emberei is. Idővel azonban nem tudott frissíteni a rendszeren. Allegri is kitalált egy rendszert, ami működőképesnek tűnt, de idővel egyre többször okozott gondot. És most, hogy mindenképpen érdemes lenne változtatni, nem akar érdemi lépéseket tenni. Tele volt a padlás védekező (típusú) középpályással, de ő még egyet akart. Persze, De Jong remek vétel volt, de a posztját tekintve annyira volt egy ilyen játékosra szükségünk, mint a Barcelonának Fabregasra… Azt gondolom, ha Allegri maradni akar (nem mintha rajta múlna…) a posztján, akkor valamit másképpen kell csinálnia. Ha úgy áll hozzá a helyzetéhez, hogy „jaj, csak ki ne rúgjanak”, akkor ez gyáva „meccseléseket”, túlzottan óvatos taktikát fog magával hozni. Allegrinek két lehetősége van: vagy érzi magában az erőt, hogy akár a saját elképzeléseivel is szembemenjen, és változtat, vagy pedig megköszöni a lehetőséget, és félreáll. Gyanítom, hogy a következő 1-2 hónapban megszellőztetnek néhány edzőjelöltet a Milannal kapcsolatban, de azt is el tudom képzelni, hogy ultimátumot adnak Allegrinek a vezetők.

Vádolni persze nem lehet Allegrit, mert nem ő ajánlkozott a Milan kispadjára, hanem felajánlották neki a posztot (Michael Corleonéval szólva „azt az ajánlatot nem lehetett visszautasítani”). A vezetőség pontosan tudta, milyen karaktert szerződtetnek, Allegri pedig tisztában kellett hogy legyen azzal, hogy mozgástere nem igazán lesz, azaz kényszerpályán kell majd lavíroznia. Azt gondolom, egyik fél sem csalatkozott a másikban… A bökkenő azonban az, hogy míg Allegrinek ‒ nekem legalábbis úgy tűnik ‒ az a helyzet is tökéletesen megfelel, amiben most van (lényegesen gyengébb kerettel kell dolgoznia), addig a vezetőség tovább akar menni, és addig facsarni őt, amíg csak lehet. 2 évvel ezelőtt a klasszisokkal teletűzdelt Milannal (és így Allegrivel) szemben „elvárható” volt a bajnoki cím (annál is inkább, mivel a többi csapat sem állt a helyzet magaslatán ‒ lehetett sejteni, hogy az Inter Mourinho nélkül nehezen fog tudni motivációt találni), most azonban a klasszisait elveszítő Milannal szemben fogalmazta meg Galliani a scudettót mint célt, s tette ezt annak ellenére, hogy egyértelműen nem a Milan a legerősebb csapat Olaszországban a jelenlegi állapotokat figyelembe véve.

Nem tudom, kibírja-e Allegri azt a feszült időszakot, ami most van a klubnál. Azzal, hogy Galliani kijelentette, hogy „nincs pardon”, azaz bajnoki cím kell, hatalmas nyomást helyezett Allegrire. Azt gondolom, a vezetőség nem Allegrivel képzeli el a jövőt, és csak arra várnak, mikor válhatnak meg tőle. Úgy vélem, ehhez már az is elég lesz, ha a Milan 7-8 pontra kerül a tabella első helyétől. Nem fogadnék nagy összegben arra, hogy május közepén is Allegri lesz a Milan edzője, akár lesz még akkor esélyünk a bajnoki címre, akár nem.

(A fenti részt még szeptember 7-én írtam.)

Ha ez a mai (szeptember 14-i) hír (azaz az ultimátum) igaz, akkor mindenképpen rosszul lett időzítve: nem biztos, hogy jó ötlet volt egy-két nappal a soros bajnokink előtt bedobni ezt az ügyet. (Persze ennek nincs jó vagy nem jó időpontja Allegri szempontjából.) Ez az 5 meccsből 15 pontos terv ‒ tekintve, hogy ilyen sorozat Allegrinek tavaly és tavaly előtt is csak egyszer-egyszer sikerült a bajnokságban ‒ egyértelműen tükrözi a szándékot. Amolyan Nyuszika és a sapka esete ez: ha Allegri 15 pontot szerezne is a következő egy hónapban, akkor is ingatni fogják Berlusconiék a kispadot. Bár fentebb ezt nem írtam, ezen hír fényében nem elképzelhetetlen, hogy akár a következő bajnoki esetleges rossz eredménye (akár egy döntetlen) esetén lemond Allegri.