Milan-Catania 4-0 (2-0)

Hihetetlenül kétarcú ez a Milan. A nevek alapján arra lehetett volna számítani, hogy nem leszünk annyira lendületesek, ehhez képest semmilyen gondot nem vettem észre ennél az igencsak felforgatott Milannál. A védelem nagyszerű volt, talán ha 2-3 közepesen nagy helyzete volt a Cataniának. Abbiatinak nem sok dolga volt, Abate pár eladott labdája kicsit bosszantó volt, de egyébként jól teljesített, Bonera is egészen jól focizott. A helyére beálló Yepes megint remekül helytállt, ő is méltó társa volt a megint dühítően magas szinten játszó Silvának. Zambrotta is dicsérendő a védekezése miatt, ráadásul rúgott egy gólt is.
A középpálya igencsak jól működött, bevallom, kellemesen csalódtam a játékosokban. Ambrosini kifejezetten jól játszott, nem érheti kritika, talán csak annyiban, hogy viszonylag sokat faultolt, és nagyon közel állt a kiállításhoz, mert a sárgája után legalább két olyan megmozdulása volt, amit egyes bírók nem toleráltak volna. Seedorfot is csak dicsérni lehet, bár volt néhány momentum, amikor rosszul döntött. Aquilani ma talán nem volt annyira hatékony, de egyre inkább az az érzésem, hogy megtartjuk őt. Emanuelson viszont talán a leggyengébb emberünk volt. Nem mozgott rosszul, voltak jó – sőt, remek – labdái is, de megint nem az igazi posztján játszott, és ez szembetűnő volt. Ennek ellenére jobban is teljesíthetett volna.
A csatárok közül ezúttal Robinho is ügyes volt, nagy kedvvel játszott. A gólja gyönyörű volt. Fura egy szerzet a brazil: ebben az idényben eddig szinte csak olyan helyzetei voltak, amiket könnyebb lett volna berúgni, ehhez képest a talán legnehezebbet váltotta (VÉGRE!!!) gólra. Ibra is jó volt, bár örültem volna, ha a 16-17 méterről elvégzendő szabadrúgást nem ő végezte volna el – 130-cal bele a védőkbe -, hanem Seedorf. Jól osztogatott, ő is nagy kedvvel játszott. A sárgájáért kár, teljesen felesleges volt.
A 11-esünk egyértelmű volt, Robinho gólja parádés, Seedorfé (adjuk neki a gólt, bár köze sem volt hozzá) szerencsés, Zambrotta meg jókor volt jó helyen. Az első félidőben érzésem szerint jól döntött a bíró, hogy nem adott 11-est Zambrotta egyébként egyértelmű kezezése miatt. Az embernek ugyanis van egy olyan tulajdonsága, hogy amikor fut, és a jobb lába van előrébb, akkor a bal keze hátrafelé lendül. Ezt a bal kezet találta el a cataniai játékos. Biztosan lett volna olyan bíró, aki büntetőt ad, de szerintem helyes ítélet született.

Rendkívül jól teljesített a csapat, valahogy ilyen elszántsággal kellene minden meccshez hozzáállni. Megjegyzendő, hogy ismételten egy olyan játékos volt a – szerintem – leggyengébben teljesítő a csapatban, aki a két csatár mögött játszott, és akinek szerveznie kellett volna. Az utóbbi néhány meccsen Boateng, most Urby nem tudott felnőni a feladathoz. Úgy gondolom, hogy Boateng nem tudta bizonyítani, hogy ő lenne a megfelelő személy arra a posztra. Nem a Lecce elleni triplázásából kell kiindulni, mert ott sem szervezte agyon magát, hanem tüzelt, mint egy ágyú. Akkor bejött, de 10-ből 7-8-szor nem. Sajnos nem lehet elkerülni, hogy érkezzen egy igazi irányító. Hogy ezzel megvárjuk-e a nyarat, vagy már télen sor kerül egy transzferre, nagy kérdés.

A San Siro gyepével viszont valamit csinálni kell, mert elképesztően silány a minősége. Amúgy is sok a sérült a csapatban, így nem lenne jó, ha valaki hazai pályán sérülne meg. Valamit ki kell találni. Dobja össze a gyep kicserélésére szánt összeget a Milan és az Inter, mert ez így nem mehet tovább. Egy idényben 38 bajnoki, legalább 4-4 BL-, továbbá legalább 1-2 kupameccsen használják a pályát. Ez azt jelenti, hogy legalább kétszeres a „terhelése”, mint más csapatok pályájának.