Így megy tönkre az olasz foci…

Lansky! Nem a hozzászólásodra akarok reflektálni, csak felhasználom a (hír)nevedet és az írásodat arra, hogy az én szerény véleményemet is elolvassák! 😀

Hol is kezdjem?

Egy a lényeg, hogy pénz legyen! Ha elég pénz van, akkor mindent el lehet érni!

Elég összetett a probléma ahhoz, hogy csak címszavakban és pár bekezdésben osszam meg, amit gondolok az elmúlt 10-20 évről.
Az utóbbi tíz évben a Milan kb. 14.000.- – 15.000.- bérletest veszített el, de még így is 40.000.- – 45.000.-es átlaggal számolhatunk meccsenként, ami a többi olasz csapathoz képest jónak mondható. Amikor két nagy csapat találkozik, akkor nyilván jóval nagyobb a nézőszám. Pl. egy derbi szinte biztos, hogy telt házat hoz, leszámítva az esetleges szektor lezárásokat biztonsági intézkedések miatt. De ezekből van a kevesebb és az lenne a fontos, hogy a kis csapatok ellen is több néző menjen ki a meccsekre ne csak a fanatikus, elvakult szurkolók, akik rendületlenül várják a jó eredményeket, főleg ha hozzá vannak szokva, de azok, akiknek nem a foci és a csapata az élet, annak egy idő után elfogy a türelme.
Azt pedig leszögezhetjük, hogy minél jobb eredményt ér el egy csapat, annál több szurkolója van és annál többen járnak majd meccsekre, annál több mindent tud eladni egyre drágábban, több pénzzel gazdálkodhat és egyre jobb játékosokat igazolhat. Ez hatványozottan igaz a nemzetközi kupasikerekre. A cikkben is írja az úr, hogy 2000-ig az olasz csapatok uralták a nemzetközi porondot. A Milan és a Juventus felváltva vagy egymással játszotta a döntőket, elődöntőket, az UEFA-ban 1990 és 2000 között lejátszott 10 döntőt játszó 20 csapatból 13 olasz volt. Ebben az időszakban az olasz bajnokság volt a mérvadó mindenki szemében, de ez már a múlt. Inkább a 2000-2010 közötti évtizedet kellene jobban szemügyre venni mert abban vannak a válaszok. Az évtized közepéig nem is tűnt fel szinte senkinek, hogy a bajnokság egyre mélyebbre csúszik a kaksziban! Aztán jött a jól ismert Calciopoli és a Juventus búcsúzott a Serie A-tól, a Milant pedig ellehetetlenítette a szövetség meg a fél ligát megbüntették és megnyitották a kaput az Inter néhány éves egyeduralmának. Két évre kiölték az izgalmakat a bajnokságból. Ugye itt jönnek a problémák meg a felháborodások, hogy ki akar olyan mérkőzésen szurkolni meg izgulni ahol már rég eldőlt, hogy ki nyer, plusz a ponthátránnyal induló csapatok szurkolói már el is könyvelték, hogy ilyen mínuszt úgy sem tudnak ledolgozni, tehát minek izgulni, ergo minek menjek meccsre, ha nem vagyok fanatikus?!

De ez csak egy része. Van egy olyan tényező amiről a cikk nem szól, pedig véleményem szerint elég sokat nyom a latba és ez nem más, mint a kételyek övezte ultra mozgalmak. Az egyik legrégebb óta működő szurkolói csoport, a Fossa dei Leoni 2005-ben feloszlott, miután lepaktáltak a Juvés Vikingekkel. A szurkolói csoport igencsak kulturáltan viselkedett, de a megszűnésük után az extagok erre nem voltak képesek és Paolo Maldini búcsúmeccsét is sikerült nekik elrontani. Azt azért mindenképpen szeretném tisztázni, hogy minden tiszteletem a szurkolói csoportoké, főleg a fanatikus ultráké, de azt be kell látnia mindenkinek, hogy az ultra szellemiséget nehéz összeegyeztetni a labdarúgás úgymond „szórakoztató iparrá” és jövedelmező üzletté válását, hiszen rengetegszer előfordult az összes olasz klubnál, hogy az különböző szurkolói csoportok hatalmas tüntetéseket szerveztek a jegyárak emelése ellen és azzal is fenyegetőztek, hogy ha ez bekövetkezik, akkor nem fogják látogatni a mérkőzéseket. Angliában pl. csont nélkül sikerült kiszorítani a szegényebb réteget a magas jegyárakkal, de ez nekik semmi problémát nem jelentett, mert még így is minden székre jut 3 ember. Na ez Itáliában pl. nem sikerülhetne, mert a szegényes déli klubok szurkolók nélkül maradnának és valljuk be, az ultráknak egész jól sikerült bojkottálni a jegyárak emelését.
Itt jön még az erőszak. Emlékezzünk csak a 90-es VB-re. Ezt nem is részletezném. Ami sokkalta élénkebben él az emlékezetünkben, az a 2007-es szomorú történet, amikor az autópálya pihenőjénél egy rendőr „véletlenül” lelőtt egy Lazio szurkolót. Hogy utána mi volt, azt ismerjük, de azt is érdemes megjegyezni, hogy a szövetség elkövetett egy „okos” húzást, hogy veszélyesnek minősített meccsekre nem engedtek be vendég szurkolókat, tehát tovább csökkent a nézőszám és az érdeklődés is, mert a hazai szurkolók fostak kimenni a meccsekre, mert a vendégszurkolók attól még elkísérték csapatukat a mérkőzésre annak ellenére, hogy nem engedték be őket. Ebből lett még nagyobb tiltakozás, meg meccsre nem járás.
Az pedig nem elhanyagolható tény, hogy a 90-es években a jegybevételek adták a klubok jövedelmének 40 %-át, mostanra ez 15-20 %-ra esett vissza. Ez persze köszönhető a TV-s jogokból egyre nagyobb bevételek származtak, amik egy darabig ellensúlyozták a jegybevételek csökkenését. Pontosan ez az időszak volt a leggazdagabb az Olasz futball számára és ekkor volt a csúcsok csúcsa a Serie A. A baj azonban az volt, hogy a médiacégek rájöttek, hogy nem érnek annyit a közvetítési jogok, mint amennyit fizettek érte és a következő évben már korántsem voltak hajlandóak ekkora összegeket perkálni, aminek az lett a következménye, hogy a jól kereső játékosok szerződéséből hiába volt még hátra két-három év, a megállapodott bért a klub már nem tudta fizetni, pedig a játékos joggal várta a fizetését és ennek következtében eladósodtak a csapatok. Pl a Fiorentina ekkor került szopóágra, vagyis csődbe. Na ekkor szereztük meg a jó öreg Nestát, akit boldogan adott el nekünk a Lazio.
Na már most felmerül a kérdés, hogy ennek mi köze van a mérkőzések látogatottságához. Úgy, hogy a szurkoló akkoriban azt láthatta az egészből, hogy a szeretett csapata eladja a legjobb játékosait, felemeli a jegyárakat, részvényt bocsát ki, amit a szurkolóknak ajánlanak megvételre, hogy ne menjen majdnem csődbe a csapat 2005-ben. Miután eladták az összest, akkor szépen lelép a vezetőség, a csapat szar, nincsenek sztárok, a szurkoló meg ott áll részvényekkel a kezében, amikkel kitörölheti a seggét és természetesen átverve érzi magát.
Aztán voltak akkoriban még milliárd €-s csalások Olaszországban, ami szintén nem tett jót az ország és eze3n belül minden megítélésének külföldi szemmel.
Ezek után rájöttek az Olasz klubok, hogy nem jövedelmező, ha a klub bevételeinek 60-70 %-át a játékosok fizetése elviszi és szépen elkezdtek eltűnni a nagyon nagy nevek. A megmaradt költségeket akkor is fizetni kellett, de kevesebb volt a néző, nem jöttek az eredmények, a nemzetközi porondon csak a Milan tudott párszor villantani és ezt nyugodtan megköszönhetjük Berlu és Galliani papának, mert egészen a Fininvest büntiig egész jól álltunk anyagilag, de erre még egy kicsit később kitérek, hogy mekkora géniusz a két öreg. Ami még nagyon fájt a kluboknak az a stadionok bérleti díja, fenntartása. Talán a San Siroval annyiban jártunk jól és persze az Inter is, hogy ketten béreltük. Ami szerintem úgy fair, hogy felesbe mennek a költségek, de az is igaz, hogy minden hétvégen van meccs a stadionban nem csak két hetente, mert amíg a Milan otthon, az Inter idegenben játszik, következő héten fordítva, tehát valószínűleg csak a bérleti díjat felezik, de a fenntartás költsége lehet jóval magasabb, mint máshol és szerintem azért csúszkálnak a játékosaink állandóan, mert nagyobb a gyep igénybevétele és többet kell javítgatni, locsolgatni. De az is lehet, hogy ehhez semmi köze.
Visszatérve a problémákhoz. A klubok szépen eladósodtak, a tv-s jogok egyre kevesebbet értek (ez persze megtévesztő, mert évről évre beszámolnak arról, hogy x összeggel több volt, mint tavaly, de az a + még az inflációt sem fedezi). A stadionkérdés azért fontos, mert az Angol klubok pl. úgy adósodtak el, hogy a saját tulajdonú ingatlanjuk, stadionjuk volt a fedezet, amire sokkal jobb hitelkonstrukciókat sikerült kiharcolni, és ami nem mindegy, hogy a stadion összes bevétele a saját kasszájukba folyt, amiből kifizették a törlesztőket, esetleg kupagyőzelem után járó pénzekből előtörlesztettek, de nem kellett a hiteltörlesztő mellett még bérleti díjat fizetni! Ráadásul fullos, fedett, modern stadionokat építettek, persze a jegyárak is magasabbak, ha egyáltalán lehet kapni, de azért a magasabb összegért szerintem nem kell felsorolnom, hogy milyen neveket lehet kapni/látni a mérkőzéseken. Az Angol klubok is el vannak adósodva szintén nem kis összegekkel, de legalább számukra van fény az alagút végén.
Talán ennek volt köszönhető az, hogy eladtuk Shevát, majd Kakát és lehet, hogy csak idő kérdése (sajnos) Pato eladása. Remélem nem lesz így és végre megoldják valahogy a sorozatos sérüléseit. Sajnos ha az Olasz klubok kapnak egy megfelelő ajánlatot a legjobbjaikért, akkor nem sokan haboznak, hogy eladják-e vagy nem. Szépen eltűnik az összes sztár és nem lesz jó minőségű élelmiszer a hűtőben, ha pedig az a bizonyos hűtő kiürül, akkor ki fogja nyitogatni?
Visszatérve Berlusconi és Galliani papa zsenialitására! Az öregek nagyon jól meglátták a sztárkrízis helyzetet és erre igyekeztek reagálni azzal, hogy megpróbálnak olcsón vagy részletre nagyobb neveket vásárolni mint pl: Beckham, Ronaldinho, Robinho, Ibrahimovic, Cassano… Nagyon jól csinálják, mert az be kell látnunk, hogy a fanatikus szurkolók kivételével, akik durván 30 %-át teszik ki a szurkolóknak(lehet, hogy sokat is mondtam) és ők a legrosszabb csapatok ellen is kimennek, tehát nem őket kell meghódítani, hanem azokat (a többieket), akik a nagy nevek miatt mennek ki meccsekre. Azt pedig mindenki tudja, hogy ők vannak nagyobb százalékban. Az oldalon a chaten és a hozzászólásokban is az emberek nagy részét az átigazolások, a nagy nevek érkezése tartja lázban!
Egyébként egy fullos stadiont 70-80 ezer hellyel fel lehetne húzni 150-170 millió €-ból, ha a Juve 120 millió €-ból épített 45 ezres stadiont.
Még valami! Sokan ágáltatok a sok gólos győzelmek ellen, hogy az milyen megalázó a másik csapat számára, ami szerintem egy nagy marhaság. Én gólokat akarok látni és a focit gólra játsszák és az kell az embereknek, hogy üvöltsenek, ordítsanak, tapsoljanak a gólok után, de nálunk az a tendencia, hogy rúgunk egy gólt és leül a játék, aztán meg ha kapunk egyet, akkor lehet futni az eredmény után. A látványos foci nem csak a szép játékból áll, elengedhetetlen része a szép gól a szép támadás végén, vagy a szép távoli lövés, vagy a semmiből született gól! Plusz az elszámolásban a gólkülönbség és az egymás elleni eredmény is számít!