Palermo-Milan 2-1

Ez egy eléggé kellemetlen vereség és kiesés volt, de a Palermo megérdemelten jutott a döntőbe. Szerintem jó eséllyel indultunk neki a visszavágónak, de nem jött össze. Tegnap 1:3-at jósoltam, kissé mellément. Azért tartottam attól, hogy a fejekben még mindig a bajnoki cím megszerzése lesz az első, nem pedig a tényleg jelentéktelen kupa. Ugyanakkor minden trófea trófea fontos, és Berlusconi meg Galliani sem rugdosta volna meg a csapatot, ha sikerült volna ezt is megnyerni. És szerintem tovább is akartunk jutni. Az első percekben nagyon nyomtunk, jól járattuk a labdát, de utána feljött a Palermo, és veszélyesen játszott. Allegri kezdőjével nem értettem egyet. A védelem még „elment” (Zambrotta nyilván nem ok nélkül hiányzott), és az elején nem nagyon voltak nagy helyzetei a Palermónak (talán Pastore lövése a kivétel), de a középpálya egy csőd volt. Voltak persze jó megmozdulások, de kétezredik alkalommal is leírom, hogy technika ÉS sebesség nélkül ezt a játékot nem lehet magas fokon művelni. A középpálya és a támadók között szinte semmiféle összhang nem volt, előre ki lehetett számítani, hogy a középpálya egyes embereitől milyen megoldás fog következni. A hátvédek alig-alig mentek fel a támadásokkal, ha meg felmentek, akkor azokban nem volt sok köszönet. Csapatszinten a Milan egyértelmű fogyatékossága, hogy a megszerzett labdákkal nem tud mit kezdeni. Ez nem feltétlenül játékosfüggő, mert volt, hogy Pato kapott egy labdát valahol 40 méterre a kaputól, és mire átvette, már 4-en zártak vissza (azért dicsérjük meg a Palermót, amely rendkívül fegyelmezetten játszott, jól oldották meg a védekezést). Igazság szerint nem tudom, Allegri mit akart játszatni a csapattal. Pirlo és Seedorf feladata lett volna, hogy feleljen azért, hogy eljusson a labda a támadókhoz? Még Flaminire meg Van Bommelre lehetett mondani, hogy a védekezést (szűrést) nagyjából megoldották, de azért valljuk be, azt is lehet magasabb fokon művelni, mint azt tették tegnap ők ketten… Tegnap, ha jól számoltam, nem volt kontrajátékunk. És ez nem azt jelenti, hogy létszámfölényes helyzetet alakítunk ki 4:3, 3:2 elleni szituációkat, hanem a lendületet. A tegnapi középpályánk erre tökéletesen alkalmatlan volt. További gond, hogy a rögzített helyzeteknél, a kapu elé beívelt labdákból néha csak a mennybéli ment meg bennünket. Tegnap még ő sem.
Szomorkodni nem kell, elvégre bajnokok vagyunk, ez az év utolsó tétmeccse volt a csapatnak, és tökéletesen láttatta, hogy kikre lehet, és nem lehet számítani. És akkor a teljesítmények.
Abbiati bravúr nélkül zárt, Migliaccio fejese az ötösről… Borzasztóan osztottuk el az embereket. 3 potenciális palermóira voltunk 5-en, Van Bommel légüres térben, Silva maradt ott Migliaccióval. Abbiati talán kijöhetett volna, mert az ötösön belül ő az úr. És ezt megtette már párszor, az esetek 95%-ában sikerrel.
Abate eléggé gyengén teljesített. A védekezése rendben volt, de teljesen felesleges felmennie a támadásokkal, ha ott használhatatlan. Beadni nem tud, ha meg befelé vág, legalább megkísérelhetne egy lövést mondjuk havonta egyszer, mert ennek így nincs sok értelme. A második góljuknál érdemes volt megfigyelni, hogy ugyanazt játszotta el, mint a Spurs ellen a San Siroban: nem futott vissza. Hátul maradt a kontránál Silva, Nesta (akire 5 méteren 10-et vert Ilicic) és Van Bommel, azaz egy kivételével nem éppen a villámléptű játékosaink. Amikor Pastore elindítja a passzt a szlovénnek, Abate még a félpályát sem lépi át. Ez megengedhetetlen ezen a szinten.
Nesta nem élete főművét alkotta meg. Sajnos neki bőven elég lesz a heti vagy kétheti egy meccs. Helyezkedni tudásból nem lehet megélni még egy Palermo ellen sem. Nem szabad szidni, mert egész évben remekül helytállt, ez most nem az ő meccse volt. Sajnos most még olyan szintűek a középső védőink, hogy Nestának akkor sincsen alternatívája, ha 3 nappal korábban még meccset játszott, és így nem lehetett teljesen fitt.
Thiago Silva: Jó tudni, hogy ő is ember, mert már azt hittük, ennyi meccsen hiba nélkül teljesíteni képtelenség. A gólt róla kaptuk, benne van. Semmi gond, nyilván ő a legdühösebb magára. A Ripacsok c. film dala jut eszembe róla: „Egyedül nem megy…”
Antonini: azt gondolom, egyáltalán nem volt rossz meccse (illetve félideje), de persze nem is lehet kiemelni. Volt egy lövése, ami majd jövőre bemegy, mert akkor Taiwo fogja rátűzni. Remélem, nem súlyos a sérülése.
Bonera váltotta Antoninit, aki néhányszor jól avatkozott közbe, de látszódott, hogy nem ez az igazi posztja. Azért a második palermói gól előtt (kontra) csak a Jóisten tudja, hogy ő is hol kolbászolt…
Van Bommel: a kiállításáig nem volt rossz, a piros viszont… Nyilván meg lehetett adni. Egyértelmű ziccer volt, meg kellett kockáztatnia, hogy kiszórják, viszont a 11-esből nem lesz gól. Lehet, hogy én is ezt tettem volna a helyében. Kicsit ez a szituáció is hasonlított a Spurs elleni meccsre. Ott Yepesnek nem sikerült felrúgnia Lennont, most Van Bommelnek sikerült ellöknie Ilicicet. Nem ő kellett volna, hogy legyen az utolsó ember, ez viszont tény. Nem jött be a döntése.
Pirlo: az elején azt gondoltam, hogy remekül fog játszani. Az első 10-15 percben jó labdái voltak (egy Robinhonak, amiből következett a szokásos mellé-fölé-bele…), majd teljesen visszaállt alapjáratra. Az elején a bal oldalon játszott, majd behúzódott középre. Nem igazán vált be. Ez a meccs teljes mértékben szimbolizálta Pirlo Milannál töltött éveit. Az elején zseniálisan teljesített, félelmetesen jó labdákat osztogatott, majd ahogy telt-múlt az idő, úgy lett egyre értékelhetetlenebb a teljesítménye. Nem ez alapján a meccs alapján fognak neki új szerződést kínálni, maradjunk ennyiben…
Seedorf: Pirloval egyszerre tilos pályára küldeni, mert ebből ez lesz. Ezt a meccset hagyjuk, inkább emlékezzünk Clarence elmúlt 2 hónapjára, amikor jól játszott. Az utóbbi meccseken nyújtott teljesítménye miatt ezúttal nem írnám le egy szóval, hogyan játszott tegnap… 
Flamini: volt egy kapufája meg egy nagyobb helyzete, amit belelőtt Siriguba. Ezen kívül olyan, mint a szén-dioxid: színtelen, szagtalan. A mai napig nem tudom megállapítani, hogy mit is akar vele játszatni most már a harmadik edzőnk… Néha azt érzem, hogy az az elv munkál jelen esetben Allegriben, hogy „jó, ha van ott még egy ember”. Na, ezt a feladatot látja el Flamini. Egy kicsit passzol, egy kicsit védekezik, fut, bead, de az a gond, hogy olyan, mint Juhász Árpád, a polihisztor: mindenhez ért, de tkp. semmihez sem.
Robinho és Pato: ha jól számoltam, mindkettőnek volt egy lövése… Egyszerűen értékelhetetlen volt a tegnapi produkciójuk. Pato kb. a 80. perc(?) környékén lőtt először kapura… Robinho meg szerintem minden puskaporát ellőtte az első 10 percben. A tegnapi meccs nem a brazil csatárok dicsőségéről szólt. Pato legalább kemény gyerek, féltem, hogy súlyosabb lesz a sérülése, amikor az az állat fejberúgta.
Ibra rúgott egy gólt, a másik szituációban a kapufák nem voltak vele. Ha ő kezd, tán máshogyan alakul. Ez van. Mindenesetre jobban játszott fél óra alatt, mint a két brazil csatár együtt az egész meccsen…
Cassano adott egy remek gólpasszt, rá ugyanaz vonatkozik, mint Ibrára. Ha kezdettől a pályán van… Ibrával nagyon érzik egymást, amolyan zsák a foltját effektus… 

Bár kiestünk, nem tudom elítélni a srácokat. Akkor is büszke vagyok a csapatra. Sok örömet szereztek nekem ebben az évben, de a meccs tökéletesen megmutatta, hogy van hová fejlődnünk. Nem sikerült a duplázás, de bőven elég lesz évente egy kupa. Forza Milan!

Petro! Ezt ma reggel kb. 6 környékén írtam, szövegszerkesztővel. És most látom, hogy egy 🙁 meg egy 🙂 jelet nem értelmezett a rendszer. 🙂