Milan-Bari 1-1 (0-1)

Nézzük a pozitív oldalát ennek a könnypergető meccsnek. Nem csökkent a hátrány a városi riválissal szemben. Azon kívül pedig szégyen, hogy nem voltunk képesek simán átmenni a Seria A utolsó helyezettjén. Hogy mi ennek az oka? Vélhetően sok van, amit láthat a mester, Allegri is Veletek együtt. Azonban mi magyar szurkolók más megfogalmazásban és más stílusban tálaljunk ezt a csalódást itt ezen a helyen. Mert legyünk realisták, az volt! Ami bosszúságot, vagy vérmérséklettől függően dühöt gerjesztett mindannyiunkban e találkozó alatt és után.
Megettünk egy ilyen szabadrúgás „variációt”, a jól védekező középső párosunk tehetetlenségükben ívelgetésekkel igyekszik támadásba dobni a társakat már több meccsen át, rendszerint negatív eredménnyel, a szélső védőink szárnyjátéka harmatos (hol van már egy Cafu szintű elfutás és beadás?), Abate sok esetben az üres hely ellenére visszafelé játszik (bár ezen a meccsen azért néhány esetben eljutott az alapvonal közelébe), Van Bommel és az ifjonc Merkel első félidei produkciója egybeolvadt a többiek gyenge alakításával, elől pedig Ibra fejben és akaratban is elfáradt (kevés az egyéni dinamikus alakítás, indokolatlan reklamáció és az ütés, ami aztán emberhiányt adott a csapatának), Robinho erőtlen test-test kontaktusban mutatott képessége a harmatos kapura lövéseivel, a dél-amerikai társa Pató pedig egy talány. A csereként beállt játékosok közül a félidőnyi játékot kapott holland futásai leginkább emlékeztettek arra, hogy akarni is kell a pályán, Cassano gólja legalább egalizálta a játékot és azért említsük meg, hogy finom volt az a kényszerítős passza Ibra számára, aki ziccerbe hozta ugyan magát, de elgurított a hosszú mellett.
Egy scudettoért harcoló csapatnak ez kevés. Lehet itt hivatkozni fáradságra, idegi feszültségre, sajnos jelenleg nem vagyunk igazán bombaerősek. Miért van az, hogy évek óta nincs orvosság egy betömörülő csapat ellen a San Siro-ban? Példaként felhozva ismét a spanyol élcsapatokat, ott egy Messi, Xavi, Villa, CR7 meccseket tud eldönteni a többiek támogatása által, miközben sokkal gyorsabban játszanak, mint az olasz ligában, és mégis képesek fordítani vert helyzetből is hazai környezetben.
Személy szerint én így látom a mai állapotokat a csapat háza táján, ezért is hozok fel több kritikát, mint dicséretet. Sajnos kevés a pozitívum, ami van az éppen nem állandósult, a felszínre jön és hamar távozik is.
Sikert akarok természetesen megélni a bajnokság végén a táborral együtt, de még addig sokat kell izgulnunk!