A Milan szombaton a 12. helyen tanyázó Torino otthonába látogat az olasz bajnokság 26. fordulójában. A csalódást keltő Bajnokok Ligája-kiesés után minden figyelem a bajnokságra összpontosul a negyedik helyért folyó küzdelemben. Az összecsapást szombaton este rendezik a torinói Stadio Olimpicóban. A kezdőrúgás 18:00-kor lesz és a Match4 magyar sportcsatorna élőben közvetíti. Forza Milan!
Szegény fórum. Ez is úgy pörög, mint Leao amikor védekezni kell.
A csapatról egy gondolat akkor: nekem nem azzal van a bajom, hogy óvodás gólokat kapunk. Nyilván az lenne a legjobb, ha ezeket meg lehet előzni, de ez egy ilyen védelem. Az a bajom ezzel az egésszel, hogy hiába lett edző cserélve, csatár cserélve, érkeztek télen újabb nevek, az összbenyomásom ugyanaz. Mégpedig, ahogy hátrányba kerülünk, tudom, hogy ez innen vergődés és bukta. Egész szezon alatt ezt érzem. SC érkezése után rögtön összejöttek a fordítások valami csodával, de mostanra eltűnt ez is.
Nincs meg az az érzés, hogy jó, gólt kaptunk, álljunk fel, daráljuk be őket. Ami egy nagy csapatot jellemezné. Vergődés van, tetű lassú tili-toli, középre a kapusba lőtt labdák, ha nagy nehezen legalább lövésig jutunk, embertelen mennyiségű elrontott utolsó passz. Erről amúgy megnéznék egy statot ha létezik, hogy hány százaléka működik az utolsó passzainknak, vagy egyáltalán a beadások mennyire pontosak. Lehet a 10%-ot sem érjük el, az az ember érzése. Ilyen gyenge beadásokat bármelyik fórumos tag tudna hozni, és évek óta ez megy. A szögleteknél szintén ez a helyzet, bár némileg talán az javult az elmúlt évek botrányaihoz képest, ahol a saját szögleteinkből kaptunk gólt.
@deeo Én erre a szezonra már biztosan kicsekkoltam, a Feyenoord elleni odavágó óta nem nézem a Milant. Nem is bántam meg. Nem várok fordulatot, nincs miért, vagy mire alapozva. Szeretem ezt a fórumot, benneteket, de már nincs mondanivalóm. Ami volt, elmondtam az elmúlt 1-2 évben, nagyot nem tévedtem sajnos. Ha lesz valós változás a klub körül, biztosan visszatérek egyszer, meg visszatér a lelkesedésem is. De erre most nem igazán vagyok kíváncsi, és már beszélni sincs kedvem róla. Időfecsérlésnek érzem a meccseinket, felesleges bosszúság és csalódottság minden héten, van elég bajom a magánéletemben is, nem kell ezzel is tetézni :).
Vigyázzatok magatokra, és kitartás ahhoz, ami még jön ;).
@anselmo meg tudom érteni. Én nézem, ha tudom, és gyorsan ki is számoltam, az elmúlt évek mondjuk évi 40 meccséből amit meg tudtam nézni, nem érte el a 10-et amire azt tudtam mondani, hogy ez de jó volt és büszke vagyok. Az mondjuk masszív 😆
Teljes mértékben megértem azt, akinek nem hiányzik ez az idegbaj 3 naponta vagy hetente. Nincs élvezeti értéke a meccseinek, egy embertelen vergődés az egész, és ami a legnagyobb baj, hogy évek óta az. Vártuk a nagy nyári változást, még rosszabb lett. Én 24 éve vagyok Milan szurkoló, nyilván ez már nem fog megváltozni, de ha ki kell mondani, ha valami szar, akkor kimondom. Ez évek óta az és nem látom, hogy mitől lenne jobb.
Amikor megrúgtuk az egyenlítő gólt, az első gondolatom az volt a középkezdés után, hogy fixen kapunk rá egyet. És láss csodát, kaptunk. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy mekkora Nostradamus vagyok, hanem mennyire kiszámítható ez a csapat, ahogyan reagál bizonyos helyzetekre. Hátrányban a Toro mást nem akart csak bekkelni. Ahogy kiegyenlítettünk, kicsit kinyíltak és máris teljes káosz lett nálunk. Nagyon kevés az az edző, aki ezeket a játékosok nálunk rendbe tudná kapni. Talán egy Conte-féle karakter. De az ilyen bekapott gólokat egy edző mit tud kezdeni? Mind koncentrációs hiba.
Én vagyok olyan mazochista, hogy még mindig várom a meccseinket, de már csak hivatalból. A többi mérkőzés nem érdekel, lehet az bármelyik bajnokság vagy bl. Viszont nagyon jól tudom, hogy hogy bruttó 2 óra szenvedés jön, de az ember valahogy mindig naívan reménykedik, hogy na majd most...
2019-ben voltam utoljára a San Siroban - a San Siro-s élményeim amúgy is negatívak, 3 vereség -, azóta pedig tavaly előtt voltam Rómában egy Roma-Milan meccsen. Azóta tervezem, hogy ki kéne látogatni legalább egy évben egyszer egy Milan meccsre, de elnézve a meccseinket, mindig elmegy tőle a kedvem, hogy egy ilyen szenvedésért pénzt fizessek.
Úgy hogy kösz Dead Bird (bubu971 után szaabdon), hogy létrehoztátok ezt a lelketlen fost.
Irigylem Janit és Anselmo mestert, hogy vannak annyira erősek, hogy elengedjék a csapatot erre a szezonra. Nem mintha nem érdemelné meg ez a brigád. 99' óta követem a csapatot, de nem tudom volt-e ennyire szerethetetlen gárda ebben a kicsit több mint negyed évszázadban. Nincs bennük semmi, amiért lelkesedni lehetne. Se tudás, se akarat. A "Dead Bird Project" hűen tükrözi azt a nagy semmit, ami most van.
Valaki írta a chat-en, hogy a dolgot ott kéne kezdeni, hogy kineveznek egy normális vezetést. (Ehhez képest Paratici-vel riogatnak minket). Ezzel mélységesen egyetértek. A teljes brigádot kivágnám a francba. Furlani elvileg nagy részt vállalt abban, hogy Gazidis alatt a klub pénzügyei rendbe lettek rakva. El kéne gondolkodni, hogy lehet túl magas az a polc, amire felkatapultált és vissza kéne ülnie az excel kimutatások világába. Színtelen, szagtalan, mindenféle tekintélyt nélkülöző hülyegyerek a csávó. Moncada detto ugyanez. Elvileg ő egy world-class scout volt a Monaco-nál, ehhez képest nem látom azokat a csiszolatlan gyémántokat sorakozni a klubnál. A Futuro egy vicc, tele olyan játékosokkal, akik még az olasz harmadosztály szintjén is könnyűnek találtatnak. (Nem, nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy csak Bonera miatt szarok.) A Primavera szintén nem egy világverő alakulat. A felnőtt csapat átigazolási "stratégiájáról" már ne is beszéljünk. Teljesen ad-hoc, zavarosban halászás. Egy arctalan, indentitás nélküli, lelketlen masszát sikerült itt felépíteni olyan szemlélettel, mint amikor egy kisgyerek a Fifa-ban pakolja össze magának a csapatát. Tudom, sokaknál már bekapcsolt az "idő mindent megszépít" faktor Maldini kapcsán, de az "általa" kiszemelt játékosok kapcsán sem látom azt a rengeteg világklasszist, akikről lemaradtunk volna. Vajon nem Moncada volt itt is, aki Maldini elé pakolta a listát, hogy "na, ezek közül érdemes szemezni"?! Nálam semmi sem igazolja azt a hype-ot, ami sokáig körülvette a franciát. A riválisok semmivel sem maradtak el csapatépítésben, sőt... Nálam ő is bukta kategória. Vagy minimum rossz székben és pozícióban ül jelenleg.
És akkor megjöttünk Zlatanhoz. Ő volt az utolsó világklasszis a csapatban véleményem szerint. A győzni akarás és mentalitás az ő esetében megkérdőjelezhetetlen. De ez elég ahhoz, hogy stratégiát alkosson, kitaláljon egy víziót és elirányítson egy elit klubot? Az idő bizonyítja, hogy nem. Lehet, hogy ő egy oroszlán volt pályán, de a szavannák rettegett királya helyet ma már csak egy fogatlan, vén házi macska. Egy kellék a cirkuszban, amit ki lehet tenni az emberek elé. És még így is lesz, aki majd megborzong, de a többség látja, hogy ez nem az ami egykor volt...
Nem szeretnék elmenni SC mellett sem. Szkeptikus voltam vele kapcsolatban már tavaly nyáron is, amikor felvetődött a neve. Sosem értettem, hogy itt a fórumon miért lelkesedtek érte annyian. A Porto-nál csinált szép dolgokat, de ezt szerintem illik azért a helyén kezelni. Nem top bajnokság top csapatánál brillírozott. A szuperkupa idején aztán meghozta a lelkesedést és a csapat taktikai szinten is mutatott előremutató jeleket. De azóta a csapat igencsak leszálló ágba került. Vagy hát mit szépítsük, ez jó lesz zuhanórepülésnek is. Megkérdőjelezhető cserék, hiányzó stílus és ugyanaz a kapkodás jellemzi, mint Fonseca-t. A Toro ellen is a hajamat téptem, amikor annyi volt az elképzelés támadásban, hogy kb négyen felálltak vonalba az ellenfél tizenhatosán és várták a sült galambot. Se egy begyakorolt séma, elmozgás, kombináció. Semmi. A védelem megszervezése szintén nem sikerül. Ő is beleesik abba a hibába, hogy folyamatosan variálja a belső védőpárost. Így soha nem lesz összeszokottság. Szintén nincs megszervezve a középpályás védekezés. Jobb esetben már ott meg kéne szűrni az ellenfél támadásait, de nálunk még vörös szőnyeget is terítünk az ellenfélnek kis túlzással. És akkor ott van még egy fontos tényező, amiről nem beszélünk eleget. A csapat mentális állapota. Ezzel SC egész egyszerűen nem tud mit kezdeni. Gasperini, vagy Conte alatt az utolsó falábú is elhiszi magáról, hogy egy k*baszott világklasszis és úgy mennek a pályán, mintha nem lenne holnap. Nálunk egész egyszerűen képtelenek a játékosok fejét ilyen téren helyre rakni. Pioli alatt legalább annyit sikerült elérni az elején, hogy kb mindenki tűzbe ment az öregért, aztán ez a dolog teljesen elfáradt. Fonseca eleve egy teljesen komolytalan bohóc, balfácán volt, akiről zsigerileg sütött, hogy egy vesztes. Conceicao meg egyelőre úgy tűnik, hogy csak egy tesco-s Conte. Olyan, mintha... de közelebbről megnézve meg nagyon nem. Persze lehet védeni, hogy nem sok ideje volt, nem tudott a csapattal alapozni, de ez igaz volt a másik portugálra is.
Nálam nem biztos, hogy maradna a szezon végén. Függetlenül attól, hogy meglesz-e a BL (nem).
A játékosok kapcsán vegyesek az érzéseim. Itt leginkább a fejekkel és fizikummal van gond, nem feltétlenül a képességekkel. Persze ez nem igaz mindenkire. Süt róluk a félelem, a tanácstalanság és sokszor a nemtörődömség. Bár nem látunk be az öltözőbe, de elképzelhetőnek tartom a végtelenül toxikus légkört, belső feszültségeket. Nincsenek igazi győztesek, bajnokok, akik irányt tudnak mutatni. Talán ennek tudom be, hogy idehozták Walker-t. Ő akár lehetne is egy ilyen vezérbika a sok kislány között.
Nem értek egyet azokkal, akik egy hiba után rögtön eladnának bárkit. Nem lehet minden átigazolási szezonban a fél keretet kicserélni. Soha nem lesz kohézió, összeszokottság és egy magja a csapatnak. Nem fog kialakulni egy közösség, egy mag, amire lehet építkezni. A legjobb példa erre az Inter. Hiába kaptak iszonyatos ajánlatokat Lautaroért, Barelláért, Bastoniért, stb. Még a pénzügyi nehézségeik mellett is tudták, hogy ha minden szezonban kiárusítják a fél csapatot, akkor azt az eredmények sínylik meg. A bajnoki idényünk után ott lett volna a lehetőség, hogy elkezdődjön egy okos csapatépítés, de a pénzügyi szempontok mindent felülírnak. A jelenlegi játékosok közül kiről lehet elmondani, hogy szívügye a klub? Hogy megdöglene a pályán a mezért? Ennek a garnitúrának a Milan nem több, mint az éppen aktuális munkáltató, vagy lépés a karrierjében. Eklatáns példa volt erre Bennacer, akiről aztán nem lehetett azt mondani sosem, hogy piszkos lenne neki a munka. És mégis az első szóra olajra lépett úgy, hogy hátra sem nézett. Így mégis mit várhatunk?
Egy ideális világban a Kardinális már tárgyalna az új vezetőséggel, hogy legyen idő egy új koncepciót felállítani a következő hónapokban és a mercato már úgy menne le, hogy az új (klasszis szintű) edző elképzelései alapján fel vannak térképezve az új célpontok és a tárgyalások érdemi része az alapozás idejére már rég lement. Persze tudom, bilibe lóg a kezem és ezt még lehetne hosszan fejtegeni, de teljesen reménytelen.
És hogy ne legyek teljesen OFF és a meccshez is írjak valamit: Olyan rosszak voltunk, hogy már én kértem az asszonyt, hogy kapcsolja ki, mert nem bírom a szenvedést és ehhez képest a Szulejmán is felüdülés lenne.
@r66 Ehhez még csak annyit, hogy én nem erősnek, hanem ellenkezőleg, inkább gyengének érzem magam (de köszönöm nagyon a kedves szavakat). Képtelen vagyok elviselni már ezt a miliőt, ami a klub körül van, a kilátástalanságoit, hogy minden harmadik nap után másfél napig szar a kedvem a Milan miatt. Egyszerűen túlságosan megérint, felzaklat aztáltal, hogy nagyon bevonódom az egészbe. Ezt így nem akarom már tovább csinálni, máshogy meg nem vagyok rá képes. Megmondom őszintén, hogy nem én vagyok itt az erős, hanem azok, akik ennek dacára képesek hétről-hétre újra meg újra leülni és reménykedni. Én is ezt csináltam nagyon hosszú időn keresztül, de egész egyszerűen elfáradtam. Belefáradtam. Többet vesz el belőlem, mint amennyit ad nekem, és azt hiszem NEKEM itt van az a pont, amikor ki kell szállni ebből.