Ide jöhet minden olyan hozzászólás, ami máshová nem fér.
R. I. P. Original OFFTOPIC. 🙁 🙁
Ez volt a legjobb topic az egész fórumon.. 🙂
Azt lehet tudni, hogy meddig lesz ez a béta verzió?
Albertini "mesél"
- A könyv szerint 1889-ben alapították a Milant. Hogy ez nem az évszám véletlen elírása, azt úgy gondolom, az igazolja, hogy 1988-ban, amikor Albertini a debütálásáról mesél, egy éppen egy évszázaddal korábbi alapítást emleget a Milan kapcsán. Ez alapján tehát inkább az az elképzelhető, hogy Albertini nem tudja, hogy a Milant 1899 decemberében alapították... Ami kifejezetten kínos.
- Nordahllal kapcsolatban Albertini azt írja, a pályán végzett nagy szolgálatáért kapta a „Tűzoltó” becenevet. Szó sincs erről: Svédországban ez volt a csatár polgári foglalkozása.
- Albertini élete első BL-meccseként emlegeti a Marseille elleni döntőt, holott neki az már a hetedik BL-meccse volt abban az idényben.
- Filippo Gallinál az 1994-es Barcelona elleni BL-döntőt 1989-re teszi.
- Szintén Galliról írja, hogy a Milanban 325-ből 218 meccsen játszott. Galli összesen 325 meccsen játszott a Milanban, ebből 217 volt a bajnoki mérkőzés. Rejtély, mit akarhatott írni Albertini vagy mit akart itt a fordító.
- Nem „igazi” hiba, inkább "csak" mulasztás, de úgy gondolom, ha már Cesare Maldini – akit Albertiniék második apjukként tiszteltek – bekerült a könyvbe, akkor esetleg meg lehetett volna említeni, hogy a legendás védő 2016-ban elhunyt…
- Albertini egyszer Filippo Gallit, máskor Paolo Maldinit nevezi meg annak a játékosnak, aki Baresi helyén játszott az 1994-es BL-döntőben. Kis tévesztés, de tévesztés.
- Maldini nem 1998-ban, hanem 1997-ben örökölte meg Baresitől a kapitányi karszalagot.
- A könyvben összevissza szerepel a 3 külföldi játékos alkalmazására vonatkozó szabály, még Thiago Silva(!) kapcsán is. Azt állítja Albertini, hogy 2008-ban eleinte emiatt nem léphetett pályára a brazil bekk. Ez egészen elképesztő tájékozatlanságra, a Bosman-szabály nem ismeretére vall.
- Albertini szerint 1986-ban szerezte meg Ancelottit a Milan, de erre csak 1987-ben került sor.
- Bár erre vonatkozó adatot nem találtam, kizártnak tartom, hogy Ancelotti háromszor lett volna az év játékosa a Serie A-ban, mikor akkoriban Tardellik, Boniekek, Altobellik, Maradonák, Platinik meg van Bastenek futballoztak arrafelé.
- Rijkaard kapcsán azt írja Albertini, ő volt az első holland a Milanban. Azt még elnézném Albertininek, hogy nem tudja, volt a hőskorban egy Knoote nevű holland kapusa a Milannak, azt viszont nem, hogy nem tudja: Rijkaard csak Gullit és van Basten leigazolását követően 1 évvel lett a Milan játékosa…
- A könyv szerint Rijkaard a Steaua elleni BEK-döntőn gólt szerzett. Mint tudjuk, ez nem igaz (a 4 gólt testvériesen elosztva Gullit és van Basten szerezte).
- Hogy Ceausescu 1989 tavaszán lezáratta volna a határokat, és ezért nem lehettek román szurkolók a Camp Nouban a Milan elleni BEK-döntőn, azt semmilyen forrás nem támasztja alá. Ugyanakkor arra vonatkozóan van információ, hogy Berlusconi felvásárolta a meccsjegyeket... Erre pedig azért került sor, mert a románok a nekik juttatott 25 ezer jegyről egész egyszerűen lemondtak, erre a lehetőségre csapott le Berlusconi.
- A könyv szerint az Ajax az 1960-as és 1970-es évek között forradalmasította a totális futballt, bár erre inkább az 1970-es évek elejétől került sor.
- Abbiati kapcsán említést tesz a könyv arról, hogy a kapus 2005 nyarán a Genoához került, de mivel a – Serie B-t egyébként megnyert – klubot bundázás miatt visszasorolták a harmadik ligába, így visszatért a Milanhoz. Arról az érdekesebb - és sokkal lényegesebb - eseményről viszont egy szót nem szól, hogy augusztus közepén Abbiati a Juventushoz került, mivel a nyári Berlusconi-kupán a Juventus-Milan meccsen Buffon olyan szerencsétlenül ütközött Kakával, hogy hosszú időre lesérült, a Milan pedig rendkívül sportszerűen felajánlotta Abbiatit a torinóiaknak, akik végül vele a kapuban meg is nyerték a scudettót (amit később elvettek tőlük)…
- Vannak továbbá olyan megállapítások is a könyvben, amelyek – véleménynyilvánítás szabadsága ide vagy oda – egyszerűen védhetetlenek. Ilyen például az, hogy Albertini szerint Romagnoli a szurkolók szerint is túlszárnyalta mesterét (példaképét), Alessandro Nestát. És az a vélemény is kissé erős, hogy Didát az Ancelotti-korszakban Buffon és Casillas mellett a világ három legjobb kapusaként emlegeti. Ízlések és pofonok, de van der Sar, Schmeichel, Čech vagy Kahn klasszisát ismerve ez semmiképpen sem állja meg a helyét.
@lansky én röviden csak annyit írnék ,hogy nekem sem tetszett.Rengeteg hiba volt benne elsőre is.De úgy ahogy te leírtad még inkább csak azt tudom írni ,hogy ez nem lett jó.
Nekem valahogy nem jönnek be ezek a könyvek vagy mint ami volt most legutobb pl az Ibras film is csalódás volt.
Így maradjanak csak a megélt élmények 🙂
@lansky Szerintem csak egy tipikus gány magyar fordításról lehet szó.
"Az Milanba igazolt" = A Milanba igazolt vagy Az Ac Milanba igazolt.
Albertini olyanokat mesélt, hogy Ibra első könyvéből több titkot tudtunk meg.
Üdv!
Rendeltem a Milan Store-ból egy eredeti (nem replika) hazai rövid ujjas mezt de sajnos méretben nem lett jó és mivel kértem rá Tonali feliratot számmal nem veszik vissza.
Méret: L-es de szerintem inkább szűk M-es erős S-es.
Kép1 https://kepkuldes.com/image/iFTxql
Kép2 https://kepkuldes.com/image/iFTBnj
Ára 158 Euro volt alkudozni ér.
Jaaaa
Telefonszám: +36304466000
Futárt megoldom ha kell.
A Calcio titkai
Kéri András a Sport TV-vel együttműködve készített egy, az olasz futball titkait feltáró - vagy inkább feltárni törekvő - sorozatot, a címe: A Calcio titkai.
Volt szerencsém Kéri András könyvét olvasni pár évvel ezelőtt; a tévés sorozat címén azért nem valószínű, hogy túl sokáig gondolkodtak, mivel a könyv címe ez volt: A Calcio titka...
A Sport TV-n bemutatott sorozat 6 darab, nagyjából 30 perces részből áll, a Sport TV ömlesztve, 3 nap alatt adta le az összes részt, naponta tehát egymás után 2-2 részt vetítve. Azóta eléggé lehetetlen időpontokban ismétlik, kérdés(?), miért. Talán azért, mert a szerkesztők is úgy látták, hogy olyan kevés valódi információt tartalmaz a sorozat, hogy azt akár egyhuzamban is meg lehet nézni?... No, végül én is ezt tettem, 3 óra alatt megvolt a 6 rész.
A téma elvileg hiánypótló lenne, hiszen valódi elemzésekkel nemigen lehet találkozni a sportsajtóban, vannak persze egy-egy legendát bemutató műsorok, beszélgetések korábbi vagy ma is aktív edzőkkel, játékosokkal, de ez a műsor azt próbálta elhitetni a nézővel, hogy a dolgok mélyére fog ásni. Hiánypótló lett volna a műsor, hiszen az olasz (és egyéb) bajnoki mérkőzéseken rendre ugyanazok és ugyanazt mondják, amiket többnyire másoktól hallottak, és az álszakértők még véletlenül sem akarnak mélyebben belemenni a szakmába. Ilyenkor arra utalnak, hogy bár ők persze tudják, mi miért van, de ez nyilván untatná a nézőket, és "legyen elég most ennyi"... Továbbá, a mérkőzések szünetében vagy végén helyzetelemzések, illetve "gólelemzések" vannak. Sok ész nem kell ezekhez, rutinból meg is oldja a legtöbb "szakértő". Ezt Nyilasi Tibor fejlesztette tökélyre, aki rendre elmondja, amit, ha nem vak az illető, láthat(ott). Ny. T. esetleg annyival színezi az elmondottakat, hogy "az indítás kiváló" vagy "a támadónak szerencséje van", esetleg "a védő elhibázta a szerelést" stb. Ahhoz persze nem kell szakértőnek lenni, hogy az ember észrevegye, hogy a labda a kapufára pattant vagy a kapus védte a lövést, de Nyilasi zseniálisan adja elő a semmit. A gólelemzésnél még ennél is egyszerűbb a helyzete. Vagy a védő/védelem hibáját/hibáit emeli ki, vagy a támadók ügyeskedését. A végeredmény ismert, a gól az gól, nyert ügy, nem lehet hibázni. Nyilasi elérte a több évtizedes rutinjával, hogy úgy "elemez", hogy akárki nézi, az úgy gondolhatja, simán üldögélhetne a stúdióban ő maga is... Nyilasi semmitmondó elemzéseit látva-hallva úgy gondolom, olyan is ülhetne a stúdióban, aki életében már látott 10 futballmeccset.
Nos.
A műsor ötlete tehát nem lett volna rossz; ha már a Sport TV mutatja az olasz mérkőzéseket, aki esetleg nosztalgiázni szeretne, ismerje meg az olasz futballt. De aki úgy dönt(ött), hogy ennek fényében erre szánna 3 órát az életéből, az nem ebből a sorozatból fogja bővíteni - bővíthette - a tudását.
Már a sorozat felépítése is igencsak esetleges. Kezdődik az egész a Milan bemutatásával, kitérnek benne Sacchira, Capellóra, Ancelottira, majd Allegrire is. Ezt a 2. részben a Juventusszal folytatják. A 3. részben máris egy kitérés, bemutatásra kerül a La Gazzetta dello Sport c. sportlap. Talán itt volt az első olyan elem, amit nem tudtam, miszerint a rózsaszín lapos újság miatt - amely nélkül nem jött volna létre a Giro d'Italia - teker a kerékpárverseny összetett éllovasa rózsaszínű trikóban. Az újságról sok információ elhangzik a műsorban, ami viszont inkább egy sajtótörténésznek lehet hasznos. A következő rész az olasz válogatott történetét foglalja össze, különösen az 1982-es vb-győztes csapatra kihegyezve, de összehasonlítva Zoffékat a 2006-os világbajnok csapattal. Az ötödik részben - ha már leült a stábbal beszélgetni - Baresinek szentelnek egy nagyobb blokkot, majd a záró epizódban Claudio Ranierivel beszélgetnek hosszabban (bár viszonylag sok időt szentelnek a Leicester Cityvel elért sikerének).
Nos, ez lenne dióhéjban A Calcio titkai...
Akinek a leírtak alapján némi hiányérzete támadt, ne csodálkozzon. Miként Albertini könyve esetében, amelyben a Milan bajnokairól mesél(ne) a szerző, itt is az a legnagyobb probléma, hogy a sorozatból jószerével semmiféle "titkot" nem tudunk meg. Nincs eleje és vége az egésznek. A milanos részben pár perc alatt el lehetett volna mondani az alapítást, az angolok szerepét, az Inter kiválását, a hőskorszakot, megemlíteni Nereo Roccót, Vittorio Pozzót, a svéd triót, és rátérni a Berlusconi-érára. Úgy gondolom, ez egy részbe simán belefért volna.
A Juventus kapcsán is lett volna miről beszélni, például arról, hogy miért messze a legnagyobb a Juve szurkolói bázisa... Ezt érdekes módon egyedül dr. Kemény Dénes említi. Szóba kerülhetett volna a Juve sikerkorszaka a '80-as években Platinivel, de korábbi és későbbi klasszisokat is be lehetett volna mutatni, mondjuk Ronaldóval bezárva.
Mindkét óriással kapcsolatban az jutott eszembe az adott rész végén, hogy mennyi minden kimaradt.
És akkor az, ami emlékeim szerint egyáltalán nem hangoztt el a műsorban. Egyetlen szóval sem említik, hogy az angoloknak mekkora szerepük volt az olasz futballban. A magyarokra ugyan kitérnek, de csak pár mondat eredjéig, egyáltalán nincs kronológiailag felépítve a teljes egész. Pedig kiváló könyv is született a Serie A magyarjairól pár éve (Andreides-Dénes: Weisz és a többiek)... Ellenben rengeteg közhely hangzik el, mint például az olasz edzők védekezésre nagy hangsúlyt fektető taktikai hozzáállása... Hogy miért "titok" Ancelotti játékosközpontú megközelítése és csapatépítési "technikája" (pláne a Real Madridban...), nem világos. Hogy az olasz futball jelenlegi problémája (többek között) a sok és egyre több külföldi játékosra - aminek következtében kevesebb játéklehetőséghez jutnak a hazai játékosok - vezethető vissza, szintén nem "titok".
A Juventust bemutató részben alig esik szó a klub közelmúltjának legjobb edzőjéről, Marcello Lippiről, de a nála jóval kisebb sikereket felmutató Ranierinek szinte önálló részt szentelt a sorozat...
Felmerül a kérdés, hogy egy 6 részes sorozat, amely az olasz futball titkait igyekszik feltárni, hogy nem szentelhet még egy pár perces blokkot sem az Internazionalénak, mikor a nerazzurri külön részt érdemelne? Hogy lehet az, hogy csak Materazzit (a 2006-os vb-győzelem kapcsán) meg Giuseppe Baresit (testévre kapcsán) említik az Interrel kapcsolatban, illetve azt, hogy a Milan-Inter derbi micsoda nagy rangadó... Az egyes városi derbiknél pár percig elidőzik a műsor, de az, hogy a Roma-Lazio vagy a Torino-Juventus fontos meccs az adott városban, semmiféle egyedi jelleget nem kölcsönöz az olasz futballnak. A városi rangadók a világ valamennyi országában fontos meccsnek számítanak, legyen az Buenos Aires, Belgrád vagy Glasgow...
Szinte teljesen megfeledkeznek a Romáról (Ancelotti kapcsán azért megemlítették) és a Lazióról, de a Napolit sem tartották érdemesnek arra, hogy megemlítsék. Pedig Maradona miatt lehetett volna.
Az olasz hőskorról sem beszéltek annyit, amennyit kellett volna, pedig az olasz futball rajongóinak igen nagy többsége az 1980-as és '90-es években kezdte el megkedvelni csizmaország fociját.
Vannak szép ábrák, grafikák a műsorban, amik a téma szempontjából különben többnyire teljesen érdektelen információkat közölnek. Ilyen például a Gazzetta példányszámának változása vagy a játékosként és edzőként is BEK-et/BL-t nyert edzők kronológiai felsorolása.
A Milan kapcsán Sacchi és Capello Milanjait viszonylag részletesen bemutatják, de valahogy süt az egész sorozatról, hogy itt bizony inkább a Milanhoz kapcsolódó szereplők bukkantak fel: Ancelotti, Baresi, Allegri. A Juventus kapcsán Cabrinit sikerült megszólaltatni, illetve a milánói székhelyű Gazzetta korábbi szerkesztőjét, Alberto Cerrutit. Nem maradhatott ki a magyar szövetségi kapitány, Marco Rossi és segítője sem, de felbukkan pár semmitmondó információ erejéig Koman Vladimir és Laczkó Zsolt is. Érdekes módon Dr. Kemény Dénes történetei voltak azok, amelyek érdekesebbek voltak, aki az 1980-as években comói tartózkodása alatt testközelből láthatta az olasz (klub)futball virágkorát.
Különös volt látni a 3 óra alatt, hogy míg valamennyi szereplő, olyan legendák, mint Ancelotti, Baresi, Cabrini, vagy a Juve edzője, Allegri is szerényen, barátságosan vagy komolyan tudott a kamerák előtt viselkedni, addig Dinnyés Márton, az MLSZ és az UEFA kommunikációs szakembere majdnem lecsúszott a fotelszerű székéről, annyira lazának és nagyképűnek akart tűnni (illetve tűnt). (Egyébként ha már kommunikáció, csak egy megjegyzés. Dinnyés Márton esetleg megtanulhatná, hogy olyan, mint "szabadott", nem létezik; helyette a "volt szabad" vagy a "lett volna szabad" használatos.) Hogy ő mit lett volna hivatott felfedni a calcio titkaiból, nagy talány. Talán neki is... Lehet, hogy ez afféle "jól jön ez még valamikor" jellegű meghívás volt a műsorba...
Sikerült tehát egy "nagyobb a füstje, mint a lángja" jellegű sorozatot készíteni az olasz futballról; el lehetett utazni Madridba, Milánóba, Torinóba és Rómába, hogy megtudjuk a calcióról azt, amit nagyjából eddig is tudtunk.
Mi az, amit még nem tudtunk meg? A gyökerekről szinte semmit. Ha már Milánó és a Milan, akkor Herbert Kilpin... A Milan és az Inter szakadása. Kimaradt Giuseppe Meazza... Rivera igen, de például Piola vagy Boniperti, Mazzola, Facchetti nem. Arról, hogy miért lett védekezőbb típusú az olasz futball, egyetlen szót sem tudtunk meg. Hogy az olasz edzőket taktikailag magas szinten képzik, ismert. De ebből még nem következne szükségszerűen, hogy védekező felfogásúak legyenek. Valamelyik interjúalany említi, hogy az olaszok nemcsak arra készülnek, hogy majd mit fognak játszani, hanem arra is, hogy az ellenfél mit fog. Mivel ez a sokat hangoztatott "a saját játékunkat akarjuk játszani" kijelentésektől távol áll, utána lehetett volna járni, hogy az olaszoknál ez miért alakult így, az edzők mit gondolnak erről. Ha már elemző műsor, bele lehetett volna menni a játékrendszerekbe, a játékstílusba. Mit miért és hogyan csinálnak az edzők? Mit gondolnak arról, hogy bizonyos elemeket el lehetne "lopni" más országok futballkultúrájából? Vagy a meccstaktika tekintetében... Meddig várnak az edzők, amikor látják, hogy valami nem működik a pályán? Nem derült ki, hogy Ancelotti vagy Allegri mit gondol a védekezőbb és a a támadó futballról. Hogy milyennek látják az olasz futball jövőjét. Hogy kit tartanak jó edzőnek és miért... Milyen újdonságokat vettek észre a válogatott kapcsán, jó-e a Mancini által meghonosítani szándékozott futball? Hogy Ancelotti például Sacchitól, Eriksontól és Capellótól sokat tanult, azt megtudhattuk, de a sorozatot inkább ilyen jellegű háttérinformációkkal kellett volna telerakni, nem pedig azzal, hogy pl. dr. Kemény Dénes comói tartózkodása alatt hogyan olvasta el reggelente valamelyik kávézóban a Gazzettát...
Kimaradt a műsorból a supergai katasztrófa, az olasz futball történetének legnagyobb tragédiája.
Baresi és Maldini kapcsán van egy furcsa statisztikai adat, miszerint ők ketten mint középső védők 196 mérkőzésen léptek pályára, ezalatt pedig csak 23 gólt kapott a Milan. Nos, számításaim szerint onnantól, hogy Maldini 1985 januárjában bemutatkozott a Milanban, Baresi utolsó mérkőzéséig, 1997 májusáig pontosan 400 mérkőzésen kezdtek ők ketten. Ehhez képest az adatok alapján minden második mérkőzésükön Maldini Baresi társa volt a védelem közepén. Mindez azért furcsa, mert eközben Costacurta addig, amíg Baresi is játszott, 353 mérkőzésen kezdett, Baresi pedig - Costacurtával közös időszakában - 445 mérkőzésen volt kezdő. És akkor még volt egy Filippo Galli és Rijkaard, időnként besegített Tassotti, de volt egy Bonetti és Vierchowod... Mindezek alapján kizártnak tartom, hogy Paolo Maldini - akkor, amikor ennyi kiváló középső védője volt a Milannak; ez volt az az időszaka, amikor a csúcson volt, és ami alapján minden komolyan vehető szakértő a valaha volt legjobb balhátvédnek őt nevezi meg -, minden második mérkőzésén, amikor 1986 és 1997 között pályára lépett, középhátvédként szerepelt volna...
Kéri András biztosan nagy rajongója az olasz futballnak, sokan vagyunk így. De az általa írott könyvről és az általa készített műsorról is úgy gondolom, hogy az alkotó lelkes amatőrként kitalált egy hangzatos címet, de az már meghaladta a képességét, hogy ahhoz passzoló könyvet vagy műsort állítson össze. Ha már Albertini szóba került, Kéri műsorának nyugodtan adhatta volna azt a címet, hogy Beszélgetések az olasz futballról. És akkor nem firtatná senki, hogy a 3 óra alatt miért nem tudott meg egyetlen egy titkot sem a calcióról...
Közben a napoli ahogy kell, nem egy izgulós, ki ki meccsen, 5-1 re verte a fos juvét…. így kell(ene)
Sziasztok!
Tudom, hogy kicsit last minute vagyok, de ki szeretnénk menni a Milan-Napoli bl meccsre. Viszont a hivatalos oldalon a jegyvásárlásnál kér Cuore Rossonero szurkolói kártyaszámot, ami nekem vaószínűleg már lejárt, a cimborámnak meg nincs. Van tapasztalat esetleg valakinek, hogy ha igényelnénk, az mennyi idő alatt jönne meg? Illetve ha valaki tud megbízható jegyirodát, ahol tudunk vásárolni jegyet, azt is megköszönöm!
Előre is köszi a segítséget!
Üdv!
Sziasztok!
Tudom, hogy kicsit last minute vagyok, de ki szeretnénk menni a Milan-Napoli bl meccsre. Viszont a hivatalos oldalon a jegyvásárlásnál kér Cuore Rossonero szurkolói kártyaszámot, ami nekem vaószínűleg már lejárt, a cimborámnak meg nincs. Van tapasztalat esetleg valakinek, hogy ha igényelnénk, az mennyi idő alatt jönne meg? Illetve ha valaki tud megbízható jegyirodát, ahol tudunk vásárolni jegyet, azt is megköszönöm!
Előre is köszi a segítséget!
Üdv!
Jegyvásárlás kapcsán őket tudjuk ajánlani. Állítólag az utolsó belépőjegyek elérhetőek.
Napra pontosan 18 éve történt. Elérte a nagykorúságot. ❤️ ❤️ ❤️
