Megkezdődik az új lebonyolítású Bajnokok Ligája alapszakasza a 2024/25-ös szezonban és a Milan kedden a magyar válogatott csapatkapitányával, Szoboszlai Dominikkal felálló Liverpoolt fogadja a San Siro stadionban. Az összecsapást kedd este 21:00-kor rendezik és az RTL Három tv-csatorna élőben közvetíti, valamint az RTL+ előfizetéses streaming szolgáltatón keresztül is megtekinthető. Forza Milan!
A Milannak végre sikerült nyernie. Az most mindegy, hogy ki ellen. A heti ellenfelek pedig náluk jóval gyengébb csapatokat nem tudtak legyőzni. Ez pszichésen biztosan jól jött a Milannak. Ha a Liverpool egy négyest rúgott volna a Nottinghamnek, és az Inter is simán nyert volna a Monza ellen, jóval nehezebb lenne ebből a szempontból a felkészítés.
Ne áltassuk magunkat, mind a Liverpool, mind az Inter erősebb, jobb csapat, mint a Milan. Ha egyiküktől sem kapunk ki, az nagyon nagy dolog lenne. A Bajnokok Ligája esetleg jobban feküdhet a csapatnak, mert ez a sorozat arra készteti a játékosokat - pláne a nap meccsén -, hogy mindent adjanak bele. Az ellenfél ráadásul a BL egyik favoritja, úgyhogy szinte biztosan nem lesz gond a motivációval. Attól sem kell tartani, hogy majd nem lesz területünk, mert a Liverpool is nyerni akar, a buszozás nem az ő stílusuk.
Szerencsére az angoloknak is vannak hiányosságaik, a Milan legnagyobb előnye viszont a kiismerhetetlenség. A Liverpoolnak nem nagyon lehet fogalma, hogy a rossoneri melyik arcát mutatja.
A Theo-Szalah különmeccs igazi csemege lehet.
Egy döntetlennek nagyon örülnék, remélem, legalább ennyi összejön. Az nagyon sokat dobna a csapaton a derbi előtt.
Reálisan nézve többre nem is vágyhatunk, egy döntetlennel egész jól meg lehetne alapozni az alapszakaszt, az önbecsülésnek is jót tenne a derbi előtt. Ám az igazat megvallva, annyira, de annyira szar a védekezése a csapatnak, annyira nincs strukturált csapatmozgás, és stabil labda nélküli játék, hogy ezen a szinten - egy a világelithez tartozó csapat ellen - abból nem sok eséllyel lehet kihozni egy remit se. Ahogy mondod Lansky, a kiszámíthatatlanság egy fegyver, de ez igazából csak alaktalanság és esetlegesség. Erre nem lehet készülni valóban, de mindenki tudja, hogy a legkisebb nyomás alatt azonnal törik a védelmünk, erre pedig könnyű készülni.
De akárhogy is, ez azon kevés meccs egyike a szezonban, amelyre nagyon készül az ember, amely izgalommal tölti el, egy igazi fokmérő. Szóval akármennyire vannak baljóslatú jelek, egy ilyennek akkor sem lehet úgy nekimenni, vagy leülni a TV elé, hogy úgyis rommá fognak verni, meg esélyünk sincs, különben minek az a szurkolói lét, meg az egész úgy, ahogy van. Ez vonatkozik a derbire is természetesen. Ha jól jövünk ki ebből a 4 napból, akkor talán lesz még miben hinni a továbbiakban, ha meg nem, akkor keseregni még ráérek utána is.
Szóval nézzük, milyen fából faragták nyalka legényeinket!
Munkahelyi elfoglaltság miatt nem fogom látni a meccset..
Úgy gondolom teljesen egyszerű lesz a történet.. Azon fog múlni a meccs kimenetele, hogy tudunk-e vàlaszolni a kapott gól/gólokra.. Látva eddigi védekezését a csapatnak, kizártnak tartom, hogy kapott gólok nélkül ússzuk meg a 90 percet..
Ha sikerül betalálni talán ténykeg kijöhet egy döntetlen, de személy szerint erre nagyon kevés esélyt látok..
Remélem majd jól rámcáfolnak a srácok..
Szinte a teljes érdektelenség övezi a meccset a részemről. Az szezonkezdet valamiért ezt váltotta ki belőlem, és ezen a Venezia elleni győzelem sem változtatott. Hiába a győzelem, nem érzem azt, hogy hosszú távon megoldóttak volna a gondjaink. Ellenük is éppúgy megvoltak a hibák, csak ennyivel gyengébb volt az ellenfél, mint az előzőek. Ennek ellenére reménykedem egy pozitív eredményben, nyilván szeretném, ha tovább tudnánk jutni a kieséses szakaszba.
Az a legnagyobb bajom, hogy az eddig látottak alapján nem igazán lehet semmire építeni. Nem tudom azt mondani, hogy látok fejlődést védekezés szinten meccsről meccsre, vagy játékban fejlődést, csak éppen nem mindig úgy jön ki, ahogy mi azt szeretnénk. Egy rendszertelen csapat a mostani AC Milan. (minden szinten).
Kíváncsi leszek, hogy a mister hogy küldi fel a pályára a srácokat. Ha letámadunk, végünk van. Ha mélyebben fogunk védekezni, lehet esélyünk elmenni kontrákkal, ami rendre jól működött a nemzetközi meccseinken. Nyíltabb a játék, ez ez nekünk többször fekszik.
Nagy dolgokat nem várok, viszont ha látom majd a csapatot harapni, és némi rendszert már elégedett leszek. Tudom, kicsit negatív vagyok, de most ez az érzésem nem is a csapattal, hanem a klubbal szemben.
@kissheva Igen, szerintem ez egy fontos dologra mutat rá, amit mondasz. Hogy az embernek talán nem is a csapattal, hanem a klubbal szemben vannak ellenérzései, negatív képe. Ezt én így talán még nem tudatosítottam magamban, ahogyan megfogalmaztad, de én is hasonlóan érzek. Valahogy az egész minket körülvevő miliő, az a kép, amit kifelé áraszt magából a klub, nem igazán tud engem megmozgatni, nem tudok lelkesedni érte. Nincs bennem a korábban tapasztalt büszkeség, a "mi igazán mások vagyunk" tudat sem, vagy hogy azért vagyok Milan szurkoló, mert fel sem merülhet, hogy ne az legyek. Mert a Milan az Milan, és nem csak egy a sok közül. Ez utóbbi lehet, hogy régebben is csupán illúzió volt, de volt VALAMI, ami ezt az illúziót el tudta hitetni velem, mára pedig nincs.
Mint szerintem mindannyiunk, én is várom a győzelmeket, sikereket, de egyre kevésbé lelkesen, vagy érdeklődve. Egyszerűen a mai Milan nem az a, ...hát nem is tudom, hogy hívjam... álombeteljesítő klub, vagy olyan, amellyel könnyű azonosulni, hanem egy betagozódó tucatklub, amely igazából sem felfelé, sem lefelé nem tűnik ki semmivel a szürkeségből. Nincs olyan egyediség, amelyre azt tudnám mondani a történelmünket kivéve, hogy na ezért a Milan, és nem más. Nem törekszünk a legjobb vagy legalább karakteres játékosok, edzők megszerzésére, (egyelőre) nincsenek fiatal saját nevelésű játékosok, akik a jövőt jelenthetnék, nincs egy látványos, jól azonosítható játékszisztéma, se klubfilozófia, se családias környezet, hiányzik a folytonosság érzése, igazából egy színtelen-szagtalan valami lett a Milan az elit alatti klubok tömegében. Ezt fáj kimondani, de én így érzem.
Elveszett a "special thing".
A megszokás, a 30 éves rutin a csapat mellett tartják az embert, de ez már valahogy nem az igazi. És még valami megváltozott bennem. Manapság egyre inkább azon kapom magam, hogy igazából az itteni közösség, a régi harcostársak miatt járok már csak ide, és nem a csapat eredményei miatt, vagy a pályán látottak miatt. Régen ez éppen fordítva volt. Számomra ők, azaz ti maradtatok a folytonosság, ami a Milant illeti. Ez szerintem valahol azért önmagáért beszél.
Én meg tudom érteni, ha valaki azért jár ide, hogy engem olvasson. Én is így vagyok ezzel. Néha feljövök, elolvasom, amit írtam, és egyetértek magammal. 🙂
Én ketté tudom választani a klubot és a csapatot. Alapvetően ma nagyrészt olyan klubokat látunk, amelyekben olyanok játszanak, akik nem feltétlenül kötődnek ezer szállal a csapatukhoz. A szokásos betanult szöveget mindig elmondják a megvalósult álommal, de azért olyan fizetést kérnek álmaik csapatától, hogy úgy marad az ember. Éppen Lewandowski jutott eszembe, aki annyira a Barcába akart menni, hogy csak na. De azért benyújtotta a számlát… Manapság nincsenek szerethető játékosok. Vagy kevesen. A “rendszer” ezt érte el. Gépek, a klubok is így tekintenek rájuk. Az évi 60 meccsel, a több BL-találkozóval, az emelt létszámú vb-vel klub vb-vel…
A Milanra már nem mondható el az, hogy “bezzeg”. De a Bayernre, a MU-ra sem. A MU Ferguson távozásával szinte mindent elveszített, hasonlóan a Milanhoz, amely nem ugyanaz Berlusconi nélkül.
Ez nem azzal van összefüggésben, hogy vannak-e olaszok a Milanban. Seedorf nem volt olasz, Boban vagy Kaká sem, de bennük volt az, amire azt mondtuk, igen, ők MILANISTÁK. Calabriában benne van?!
A klubfutball értékválságát éljük. A Real szurkolói örülnek a trófeáknak, de biztosan nem úgy, mint Raulék idején.
A klubok, a játékosok egyszerű termékek. Eladhatóak, eldobhatóak. Annak idején Ronaldinho elment bulikba. Gascoigne vagy Rooney a kocsmákat járta. Maradona meg a prostikhoz meg ahová akart. De emberek voltak. Most meg be van szarva minden játékos, hogy ha odasúg valamit a csapattársának, akkor azt majd megírják valahol. A mostaniak a közösségi oldalakon tízmilliókhoz jutnak el, de gyakorlatilag senkihez. Ezektől a játékosokból ugyan milyen alapon lehetne várni, hogy általuk egy klub identitása megőrződjön?! Az egyik oldalon Gattuso, a másikon Leao. Zongorázni, azaz rappelni lehet a különbséget.
Ma az van, hogy drukkolok a fiatalságomnak, dacból, büszkeségből ülök le szurkolni a Milannak, mert ami rögzült bennem az 1990-es BEK-döntőt látva, hogy én akkor most Milan-drukker leszek, azt meg akarom tartani. Tehát a mostani csapatot nem lehet ugyan tudásban a Sacchi- vagy Capello-féle Milanhoz hasonlítani, “szerethetőségben” meg nagyon távol áll a 2003-2007 közötti gárdától, de ilyenkor kicsit azoknak is lehet drukkolni. Na meg persze kapja be a Liverpool 2005-ért.
@lansky Te, ez valami kedd esti Vízöntő humor? 😀 😀
Egyébként teljesen egyetértek, nem is nagyon tudok mást hozzáfűzni.
Én nem tudom tényleg.. Azt el tudom fogadni hogy Calabriat egy amúgy a közepesnél nem jobb szintet képviselő Gakpo is agyonhülyít, de ezek a bekapott gólok egyszerűen magyarázhatatlanok. De mikor kapjunk megye kettes gólokat, ha nem egy Liverpool ellen?
@hegyaljani Nem. Végtelenül kiábrándítóak voltak. Ki lehet kapni hazai pályán is a Pool ellen, de így nem.
Sajnos nem láttam a meccset, még szervezés alatt van hogy minden csatornát Fogni tudják külföldön is. Az összefoglalót követtem és az első 10 perc negyed óra után azt hittem, hogy itt még valami jó eredmény születhet… Majd folyamatosan láttam a statisztikákat, Illetve hogy a csapat kapura sem lő, de Liverpool halmozza a helyzeteket. Én őszintén nem tudom, hogy ebben az idényből még valami kisülhet? Tényleg ennyi múlik az edző személyén? Mert ha igen, akkor fel sem fogom hogy hogy lehet azon 2-3 millió €-t- spórolni, majd ezzel a spórolással tizen milliókat veszíteni egy idény alatt (költői kérdés) Melyet tényleg nem értek.
Én egy kicsit távolabbról közelítek. Évek óta akárhányszor szembejön egy komoly csapat a Bl-ben, gyakorlatilag úgy nézünk ki, mint egy kiscsapat, aki az óriás ellen próbál valami csodát tenni. Volt szerencsére néhány kivéletes meccs, de javarészt ez a helyzet.
Lehet azzal jönni, hogy az olasz ligának esélye nincs felvenni a versenyt például az angollal, ami egyértelműen így is van, de az inter meccsein ezt az alárendeltséget nem látom ennyire, sőt, sokszor a Juventusén sem. Ezen kéne elgondolkodni... Eltelt a híres banter éra féle gyalázat után már jó pár év azért, de fejlődött bármit is ez a csapat azóta? Látszik egy felfelé tartó tendencia? A tegnapi meccs mutatta hogy nagyon nem. Az elit gyakorlatilag továbbra is fényévekre van, és ez még egyszer mondom az internél rohadtul nem így néz ki, és ezt azért nagyon nehéz megemészteni.