Sorozatban második meccsén kapott ki a Milan a Serie A-ban, miután szombat este a 18. fordulóban az Atalanta 2-0-s győzelemmel távozott a San Siróból. Ezzel nehéz helyzetbe kerültek a piros-feketék és visszacsúsztak a tabella 11. helyére.
Gennaro Gattuso, a csapat edzője csalódottan értékelt és úgy érzi, hogy nem ő a Milan legnagyobb problémája.
„Sok dolog nem működött, de a mérkőzés elején megvolt a helyes hozzáállás. Amint hátrányba kerültünk, minden szenvedéssé vált. Ez most egy nehéz pillanat, a szurkolók tiltakoznak és nem folytathatjuk úgy a szezont, ahogy eddig teljesítettünk. Ugyanakkor nem látok olyan játékost, aki visszahúzná az egységet és nem adna bele mindent. A játékosok küzdenek, de nyilvánvalóan törékenyek vagyunk. Én vagyok a Milan edzője, de én vagyok a legkisebb probléma. Nemcsak erőnléti gondok vannak, hanem a fejekben sincs minden rendben. Ha azt gondolnám, hogy én vagyok a probléma, akkor azonnal lemondanék. Ha úgy látnám, hogy a játékosaim nem állnak mellettem, egyből távoznék, de jelen esetben nem erről van szó.”
„Nincs meg a csapatban a határozottság, az éhség és az elszántság. Úgy gondolom, hogy ezt az együttest nem szabad összehasonlítani a múlt csapataival. Különböző játékosok voltak és különböző klub. Csak a jelenre kell koncentrálnunk, egy olyan nehézségekkel teli jelenre, amelyből együtt kell kilábalnunk. Nem tudunk reagálni, ha nehéz helyzetbe kerülünk. Ez egy tény és nem egy játékos hibája.”
„Egyszerűen nem elég amit csinálunk. Mindenben fejlődnünk kell, mindenki a fizikai kondícióra gondol, de most igazán megmutattuk, hogy nincs a csapatnak erős karaktere és csak görcsölünk. Mindannyiunk részéről több kell ennél, a mai nap rengeteg kérdést hagyott bennem. Donnarumma? Ugyanúgy érez, mint a többi játékos. Senki sem ilyen szezonra számított. Nem szabad csak Gigióra gondolni, az egész csapat szenved. Inter elleni derbi? Minden mérkőzés fontos, nem csak a derbi. Egy győzelemmel bejuthatunk az Olasz kupa elődöntőjébe. Megfelelően fel kell készülnünk a meccsre a helyes mentalitással. Egy játékos sem várt ilyen zűrzavaros szezont. Úgy kell küzdenünk, hogy az összes mérkőzést megnyerjük. Egységesnek kell maradnunk, csapatként játszani és megkeresni a válaszokat a számos hibánkra.” – fejezte be.
A Milan december 27-én az Inter ellen lép pályára az Olasz kupa negyeddöntőjében.
[adrotate banner=”32″]
12 hozzászólás
Utólag könnyű okoskodni: a 200 millán 3-4 játékost kellet volna venni, nem 11-et, főleg ezeket, kivéve Rodriguezt és Contit. Forza Milan! A köv. meccset is megnézem.
Én is ezen gondolkodtam, csak akkor az lett volna kérdés a nyáron, hogy melyek azok az 50-60 milliós játékosok, akik idejöttek volna a nyáron.
Elég nagy fába vágta most a fejszéjét Gattuso 🙂
És persze,hogy nem ő itt a probléma de azért kezdenek látszódni a hiányosságai…Azt azért neki is látnia kell,hogy iszonyat impotens a támadójátékunk.Finoman fogalmazva sem megy a gólszerzés erre minden meccsen felküldi Kalinicet kezdeni akit 0-1 vagy 0-2-nél a 70-80. perc környékén lecserél mert gólt kéne végre rúgni.De akkor ,hogy is van ez?
A középpályán meg látnia kell,hogy kevés az ember…Felesleges 3 ember előre mert így sem szerzünk gólt..
Na mindegy én még azért bízok benne…hátha legközelebb egy 4-4-2-es rendszerben elől Silvával és Cutronéval támadunk…Mögöttük Calhanoglu….Hátha az jobb lesz 🙂
Boldog karácsonyt mindenkinek !
Egyet értek Gattusoval !
Jól látja mikor azt mondta,hogy nincs a csapatnak erős karaktere. Ezzel kapcsolatban nagyon enyhén fogalmazott. Egy célokért küzdő csapatban legalább 5-6 vezéregyéniségnek kéne lenni. Ehelyett ez a szám jelenlegi keretünkkel nulla ! Utólag biztos könnyű okoskodni, de szerintem a nyáron vásárolt játékosok valódi értéke pont a fele lett volna mint amennyiért megvették őket. De ugye a befektető hírének hallatán mindenhol magas árat szabtak. Továbbra is határozottan hiszem hogy Biglia volt a Milan történetének leg szarabb és drágább igazolása. Egyik lábamat a valagamba dugnám is többre lennék képes tőle.
Szóval lesz munka velük bőven.
Gattusót nagyon sajnálom !!!!!
Mindettől függetlenül Forza Ac Milan !!!!!
Az egyik legjobban elszúrt dolog az, hogy a három muskétás ( Fassone, Mirabelli, Montella admirális ) nagyot akart dobbantani. Sem tudásuk, sem tapasztalatuk nem volt az éven használt formációhoz ( 3-5-2 ) és össze-vissza ajánlás alapján vásároltak középszerü játékosokat, akik egyszerűen nem tudtak ebben játszani, plussz Montella sem értett hozzá. Egyszerűen nem tudta átadni a tudást, mert nem volt.
Másik dolog…A múlt évben a sors és a Serie A segítségével Montella behozta a Milant 6. helyre, ami nem rossz eredmény. Éjjel-nappal a 4-3-3 volt játszva. Lehetett volna egy kis esze, és erre a formációra építhetett volna a nyáron. Ennek alapján kellett volna játékosokat vásárolni, adott posztra. Az éven nem lett volna szenvedés, semelyik fronton.
A vezetőség és Montella sem volt elfogult magukkal szemben. Féltek változtatni. Montellanak kellett volna már az első meccsek után visszaálni az eredeti formációra.
Az az edző, aki jó és tapasztalt, fel tudja mérni, hogy miatta teljesít-e úgy a csapat, ahogyan. Gattuso nem gondolnám, hogy van olyan szinten, hogy észrevegye ezt.
Az egész nyilatkozat úgy tragédia, ahogy van.
Csak szemezgetek. „Sok dolog nem működött”; „amint hátrányba kerültünk, minden szenvedéssé vált”; „törékenyek vagyunk”; „nemcsak erőnléti gondok vannak, hanem a fejekben sincs minden rendben”; nincs meg a csapatban a határozottság, az éhség és az elszántság”; „nem tudunk reagálni, ha nehéz helyzetbe kerülünk”; „nem elég, amit csinálunk”; „nincs a csapatnak erős karaktere és csak görcsölünk”; „az egész csapat szenved”…
EZT ÚGY HÍVJÁK, HOGY AMATŐR SZINT, KEDVES GATTUSO!
A fentiek mellett nem tud érdekelni, hogy Gattuso nem lát olyan játékost, aki ne adna bele mindent, vagy hogy ő maga távozna, ha azt látná, hogy a játékosai nem állnak mellette.
A világon egy rakás csapat van, amelynek tagjai beleadnak mindent, és az edzőjük mellett állnak… Ezek a játék emocionális része. Ez az, amit Gattuso is emleget mindig, a mentalitás. A baj az, hogy amennyiben a futballt tisztán érzelmi-akarati oldalról közelítenénk meg, tehát az alapján, hogy melyik játékos mennyire akar, mennyire küzd, akkor Anglia már 8-szoros világbajnok és 5-szörös Európa-bajnok lehetne. A futball azonban nem csak erről szól. Az, amit Gattuso folyamatosan emleget, inkább a futball érzelmi része, ami viszont semmiben sem különbözik attól, ami egy ad hoc sörmeccsen történik. Kimennek az emberek focizni, jól elvannak, kb. ennyi. Amatőr szint: nincs kötöttség, nem baj, ha nem nyer a csapatuk, a lényeg, hogy jó legyen a hangulat, a haveri viszony szinte biztosan megmarad, mozognak a srácok a jó levegőn, és fociznak egy jót.
A profi futballt a pénz mozgatja. Persze az is a dolog érzelmi oldala, hogy a Milan-mezért meg kell halnia a játékosoknak (őszintén szólva, én ezt sem nagyon látom a Milan játékosain…), de a lényeg nem ez, hanem a teljesítménykényszer, az, hogy eredményt kell produkálni, méghozzá versenyhelyzetben. A játékos pénzt kap azért, hogy teljesítsen (védjen, szereljen, labdát szerezzen, gólpasszt adjon, gólt lőjön). A játékosnak integrálódnia kell a csapatba, amelynek teljesítenie kell, pontokat szereznie, minél többet, lehetőleg győzelemmel, amellyel egyúttal pontokat vehet el a másik csapattól. Minél több pontot szerez, annál jobb esélye lesz arra, hogy jobb helyen végezzen a bajnokságban, ezáltal elinduljon egy olyan sorozatban, amelyben – ha ott jól teljesít – szintén pénzt (még több pénzt) szerezhet. Ha (ott is) jól teljesít, akkor a televíziós társaságok és szponzorok mélyebben nyúlnak a saját zsebükbe: még több pénzt kínálnak a közvetítési jogokért, illetve egy közvetítési csomagon belül nagyobb hányadot fognak kapni (lásd La Liga), csak azért, mert a csomag részét képezi a jól és eredményesen futballozó X vagy Y csapat. És ebben az esetben több szurkoló megy a meccsekre, több jegyet vesz, több bérletese lesz a klubnak… A több pénzből pedig jöhetnek a nagyobb befektetések: több és jó (jobb) játékos, nagyobb médiahírverés, stadionfelújítás vagy -építés… Ez nem a spanyol viasz esete.
Nagyszerű tehát, amikre hivatkozik – de minek??? – Gattuso, de az AC Milan egy profi labdarúgóklub, ahol – kis túlzással – másodlagos, hogy a játékosok milyen viszonyban vannak az edzővel, mellette állnak-e stb. Rohadtul nem érdekel, hogy büntetésből edzőtáborba mentek-e a játékosok ezen a héten. Az sem érdekel, hogy hány órát edzenek naponta. Az érdekel, hogy hetente egy vagy két alkalommal 90 percen keresztül mit mutatnak. Ha nyer a csapat, nem érdekel, mennyit edzettek, ha veszít, akkor sem.
A világon több tízmillió Milan-szurkoló nézi a tévében, hogy a csapat mit csinál. Előfizet a csatornára, vagy kimegy a meccsre, hogy a csapatot megnézze. Így pedig igenis jogos szurkolói elvárás a jó teljesítmény. Ilyenkor szokásos felvetni, hogy nem kötelező a Milannak drukkolni… Ez kézenfekvő és akár jogos is lehetne, viszont a csapat (klub) magával szemben támasztott elvárásait is érinti. A Milan vezetősége, edzői stb. is említik, hogy „a Milan így nem szerepelhet”, „a Milan nevéhez nem méltó ez a teljesítmény” stb. stb., tehát igenis tudják, hogy vannak elvárások a klubbal szemben, amelyeknek meg kell felelni. Ellenkező esetben a Crotonét vagy a Comót vették volna meg/igazgatnák, nem a Milant.
Továbbá, az összes edző el szokta mondani, hogy mennyire fontos nekik a szurkolók támogatása. A Milan a szurkolóiból él, mint egyébként minden csapat. Valószínűleg azért áll még viszonylag magasan a klub, mert 25-30 évvel ezelőtt sikerült visszahozni egy olyan szintre a sok világklasszissal, ami miatt nem jutott pl. egy Nottingham Forest (szegény Kilpin…) szintjére. Anélkül belegondolni is rossz, mi történt volna a Milannal.
Gattuso azt mondja, hogy ő a legkisebb probléma. Lehet. Csak az a baj, hogy egy kissé hosszúra sikeredett a felsorolás, hogy mi a rossz jelenleg a csapatnál. Ha végigolvassuk, akkor észrevesszük, hogy talán csak az maradt ki, hogy a mez túl szűk, a csíkozás meg nem tetszik a srácoknak. Olyan elemeket sorolt fel Gattuso az erőnléttől a mentális problémákon át, amiket meg sem kellett volna említeni, mert szégyen, hogy ez egy profi klubnál megtörténhet. (Hogy lehet az, hogy a játékosok erőnléte ilyen szinten van? Montellának nem volt kontrollja? Hogyan engedhették őt ennyi ideig ténykedni? Gattuso a hülye vagy Montella? Ez igen durva kritika a vezetőség felé is, mert valamelyik edző ezek alapján rosszul látta el a feladatát.) Az erőnlét pontosan az a terület, amit talán a legkönnyebb orvosolni vagy „felépíteni”. Ahhoz nem kell nagy tehetség. Az már bajosabb, ha a játékos nem tudja levenni a labdát vagy nem lát úgy a pályán. Ha ez utóbbi tanulható lenne, akkor a világon több tízezer Lionel Messi rohangálna.
Gattuso mentális problémákat is említ. Talán túl sokat is. Miket is mond? Törékenyek vagyunk, a fejekben nincs minden rendben, nincs meg a csapatban a határozottság, az ELSZÁNTSÁG („… nem látok olyan játékost, aki visszahúzná az egységet és nem adna bele mindent.” – hogy is van ez akkor, Rino??!?!), nem tudunk reagálni, ha nehéz helyzetbe kerülünk, görcsölünk, az egész csapat szenved…
Én azt gondolom, hogy amennyiben az edző a játékosok elszántságán nem tud javítani, mentális problémáin nem tud úrrá lenni, akkor ugyan elővehető az adott játékos is (minek megy el profi focistának az, aki eredménykényszerben nem tud futballozni, és jó teljesítményt nyújtani?), de az edző is. Ugyan nem az edző dolga, hogy átvegye a pszichológus szerepét, de talán erre nincs is szükség. Nem gondolnám, hogy a Real Madrid vagy a Barcelona pszichológusa jobb lenne, netán, hogy Zidane vagy Valverde jobban tudna hatni direkt módon a játékosaira, de a jó eredmények csodákra képesek. És például a jelenlegi Barca-játékosokkal nem hinném, hogy olyan sokat kellene foglalkozniuk a klub pszichológusainak.
A játékosok a Milannál nyilvánvalóan önbizalomhiányban szenvednek. Ezzel, ilyen helyzettel az itt lévő játékosok zöme még nem szembesült. Bonucci (és talán Silva) kivételével mindenki olyan csapatból érkezett, amelyben nem volt „igazi” eredménykényszer. A Milan a totális zsákutca Montella után megpróbálkozott Gattusóval, hogy majd ő felrázza a csapatot. Azonban nem úgy néz ki, hogy vele indul el felfelé a Milan, sőt. A szemléletváltás jól is elsülhetett volna, mégsem ez történt. Úgy gondolom, Montella elküldése szükséges volt (bár pár hónapot késtek vele), de a váltótárs nem megfelelő (bár Gattusónak egyszerűen nem tudok nem szurkolni).
Az edzőváltásnál az alapvető hiba egy szemléletbeli tévedés volt. Amennyiben meglett volna a Milannak az az alap, amely például 2007-ben a Chelsea-nél a Mourinho-Grant váltásnál, vagy az Internél a Mourinho-Benitez-Leonardo váltásnál adott volt, akkor Gattusónak is könnyebb dolga lett volna (lenne). Gattuso azonban nem örökölt semmit, amire alapozhatott volna, ráadásul ő is egy tkp. 0 km-es edző, akiről a hülye is tudja, hogy azért kerülhetett oda, mert rá volt pénze a klubnak. Ez máris megalapozta a tekintélyét… Az előbbi példáknál pontosan látható, hogy az utódok rosszabb edzők voltak, mint az elődök. Ott váltásra volt szükség, mert valami Mourinhóval egyszerűen nem ment. Később kiderült, hogy Granttal meg működött. És ez volt Beniteznél is, akinél Leonardo természetesen nem volt jobb edző, mégis jobb eredményeket produkált. Hasonló volt a helyzet az Allegri-Seedorf váltásnál. Seedorf jobb eredményeket produkált Allegrinél, holott kettejük tapasztalatát, felkészültségét össze sem lehet(ett) hasonlítani. Mégis volt valami, amire Seedorf építhetett.
Kétlem, hogy Gattuso vehemenciájára lenne szüksége a csapatnak. A kinevezése afféle szurkolónyugtató akart lenni, mert a drukker – látva egy homály Calhanoglu-passzt vagy béna Abate-beadást – nem tudja eldönteni, hogy kire haragudjon. Mivel azonban egy rossz eredmény esetén szid mindenkit, ilyenkor örül, hogy Gattuso az edző, mert ő majd mennyire leteremti a játékost, aki hibázott… Legalább ennyi jusson neki. 😀
A játékosnak azonban ezzel nem fog visszatérni az önbizalma. Természetesen nem jópofizást várok el én sem az edzőtől, de Gattusónak jelenleg egyszerűen nincs tekintélye a játékosok előtt. Tkp. Montellának sem volt, ahogyan előtte Inzaghinak, Seedorfnak vagy Brocchinak sem. Éppen ezért úgy gondolom, a Milan problémáira egyedül az jelenthet gyógyírt, ha egy érdemleges trófeákkal (bajnoki címekkel, El- vagy BL-trófeával) rendelkező, elismert tréner érkezne, akit a játékosok AZ EDZŐKÉNT ELÉRT EREDMÉNYEI MIATT tisztelnek. Érdemes lenne elgondolkodni a PSG-től nyáron vélhetően távozó Emery szerződtetésén.
Minden Milan-drukkernek kellemes ünnepeket kívánok!
Lansky
ui.: Montella, takarodj!
TLDR
szar az egész, tapasztalt eredményes edző kellene, akinek a játékosok el is hiszik amit mond és AZ EDZŐKÉNT ELÉRT EREDMÉNYEI MIATT tisztelnek
Nem, ide olyan edző kellene, aki kérhet játékosokat magának, és építi fel a csapatot. Mert itt sajnos nem az megy évek óta. „amit kapsz ebből kell főznöd., itt ez a trendi évek..” (Azt hagyjuk, hogy Montella kiket kért…) Hozzáteszem gyorsan, hogy Emery tapasztalt edző, de nem tenném tűzbe a kezem, hogy itt ütős csapatot csinálna.
Olaszországban vigyázni kell a külföldi edzők importálásával. Sokan megbuktak már…Emerytől vannak jobb és vannak rosszabb edzők is, ő számomra egy zsákba macska. Ettől függetlenül jobban szeretik a klubbok, ha olaszul beszél az edző és úgyis gondolkodik, mégha nem is annyira sikeres, mint egy külföldi. Ahogy Spincha írja, az eredménye miatt tiszteljék. Ha Bonuccinak és Donnarummanak évi 6 millió van adva, akkor a zsebbe kell nyúlni és egy tuti edzőnek is megkell adni azt a pénzt. De jöjjön már el, lássunk már valakit aki ért hozzá, ne egy divat, poéta edző legyen, hanem eredményes, szavahihető megbízható edző.
“Nincs meg a csapatban a határozottság, az éhség és az elszántság”
Pont ezt tudnád nekik átadni, mert ebben te jó voltál, ha tudnád persze, mert valamiért úgy tűnik nem tudod. 🙁
Talán mert nem vagy edző és nem értesz hozzá?
már Nagyapám is megmondta, a cipész maradjon a kaptafánál…
Én a helyében el sem fogadtam volna a felkérést. Minden régi jó játékosunkat így teszünk majd tönkre?!?
Ilyenkor nem tudom hogy örülök e annak hogy nem tudtam meg nézni az utolsó két meccset.
Mirabellinek van komoly, legmagasabb szinten szerzett sportigazgatói tapasztalata? Mert az eddigi ténykedése alapján azt mondom, hogy csak egy jó megfigyelő és tárgyalóember, (talán nem véletlen, hogy az inter is csak annak alkalmazta?!), hiszen igazából neki kellene az edzővel a sportszakmai részét összeraknia a csapatnak! Eddig „ülj le, egyes!”, amit ezen a területen Ő is művel. Csak úgy zárójelben mondom.