Igli Tare, a Milan sportigazgatója a „Top Story” című műsorban elmondta, hogy megtiszteltetésként és büszkeségként éli meg, hogy a klubnál dolgozhat és úgy véli, hogy karrierje csúcsán van és a Milannál nincs feljebb. Az albán szakember elárulta, hogy a vezetőség támogatta az ötletét Massimiliano Allegri kinevezéséről.
„Éreztem, hogy egyszer el fog jönni számomra ez a lehetőség. Mindig azt gondoltam, hogy a Milan és az én utam egy napon keresztezni fogják egymást ás így is történt. Korábban is volt már lehetőség arra, hogy ez megtörténjen és tudtam, hogy csak idő kérdése. Nagyon türelmes voltam, miután lezártam a Laziónál töltött időszakomat. 18 évet töltöttem ott, 3 évet játékosként és 15 évet sportigazgatóként.” – mondta Tare.
„Maradni akarok a Milanban, ameddig csak lehet, mert ez a klub jelenti a csúcsot. Ennél feljebb nem lehet lépni. A Milan a világ egyik legsikeresebb klubja a Real Madriddal együtt. Rengeteg kemény munkára, áldozatra és szenvedélyre volt szükség ahhoz, hogy idáig eljussak. Megtiszteltetés, hogy a Milan történelmének része lehetek és nagy megelégedéssel tölt el, hogy a klub tagja lehetek. A személyes fejlődésem szempontjából a Milannál szerzett tapasztalatok kulcsfontosságúak. Ez számomra nem csak egy klub, hanem a karrierem és az életem szerves része, ezért kötelességem, hogy győzelmeket érjek el a Milannal és bekerüljek a klub történelmébe.”
Tare kitért Massimiliano Allegri kinevezésére és Ardon Jashari szerződtetésére is.
„A klub támogatta a véleményemet, hogy Allegrit nevezzük ki vezetőedzőnek, mert ő egy kiváló edző a tapasztalatai alapján és azt figyelembe véve, ahogyan különböző helyzeteket tud kezelni a csapattal és a klubbal. Jashari? Minden adottság megvan benne ahhoz, hogy nagyszerű játékos legyen.”
A Milan sportigazgatója kitért a karrierje elejére, Albánia elhagyására, valamint azt is elárulta, hogy kertészként dolgozott Németországban, mielőtt elindult a karrierje..
„Mindig azt mondtam az osztálytársaimnak, hogy egy napon látni fognak a Serie A-ban játszani és mindig azt felelték, hogy őrült vagyok és nem hittek nekem. Tizenöt évvel később véletlenül összefutottam egy barátommal, aki felidézte nekem ezt a történetet. Hiszem, hogy ha van egy álmod, akkor harcolnod kell érte és valóra váltani. Van egy mondásom, amit gyakran használok: Ami másoknak a vég, az nekem csak a kezdet.”
„Albánia elhagyása? Ez volt az 1990-es évek szellemisége. Meg akartam próbálni karriert építeni Albánián kívül. Lehet, hogy néhány év után ez rossz döntésnek bizonyult, talán a hosszabb utat választottam.”
„Az első évben Görögországba mentem és ez egy hullámvölgyekkel teli kaland volt. Megtapasztaltam annak az országnak a pozitív és a negatív oldalát is. Ez egy vad és sötét időszak volt, amikor erősek voltak az albánokkal szembeni rasszista nézetek. Ezért döntöttem úgy később, hogy Németországba megyek, hogy belépjek a futball világába. A beilleszkedés traumatikus volt. Egyedül voltam és a nulláról, sőt mínuszról indultam.”
„Egy táskával a hátamon mentem, hogy találjak egy csapatot, ahol kipróbálhatom magam és esélyt adnak a csatlakozásra. Egy februári vagy márciusi délutánon kértem, hogy edzhessek velük és végül azt mondták, hogy ott maradhatok. Még munkát is szereztek nekem. Kertészként dolgoztam. Eleinte nagyon szégyelltem magam. Németországban az első két hétben azt gondoltam, hogy itt ki ismerne fel, de mégis mindig takargattam magam és azt figyeltem, hogy nehogy valaki rám nézzen és azt mondja: Így lett a focistából kertész. A munkatársaimmal együtt parkokat takarítottunk, virágokat ültettünk és fákat gondoztunk. Két-három hét után már büszke voltam rá, mert nem tettem semmi rosszat, csak túléltem és anyagilag segíteni tudtam a családomnak. Ez volt az egyetlen munkám. Hét hónapig dolgoztam, majd eljöttem és lehetőséget kaptam arra, hogy kipróbáljam magam egy nagy német csapatnál.”