Fabio Capello, a Milan korábbi sikeredzője rendkívül elismerő szavakkal beszélt Franco Baresiről és az interjú során több ponton is elcsuklott a hangja. Az olasz szakember szerint Baresi mindenki számára példakép volt és javaslatot tett arra, hogy egy posztumusz Aranylabdával díjazzák a legendás kapitányt, aki július 31-én hunyt el.
“Még beszélni is nehezemre esik. Baresi hatalmas tiszteletadást érdemel. Még játékosként láttam őt bemutatkozni és később az a megtiszteltetés ért, hogy az edzője lehettem. Egy ilyen kivételes tehetségű és jelentőségű játékost méltó módon kell elbúcsúztatni. A Milannak magához kell ölelnie őt és köszönetet kell mondania mindazért, amit a Milanért és Olaszországért tett az elhivatottságával, az áldozatkészségével és a példamutatásával. Baresi mindenki számára példakép volt. Őszinte és szerény ember volt, ezek olyan tulajdonságok, amelyek ritkán vannak meg egy ilyen híres személyben. Soha nem kérkedett és soha nem fitogtatta a népszerűségét. Nyugalmat és elszántságot sugárzott mindenki felé, hogy soha ne elégedjenek meg azzal, amit elértek. Ő az a fajta játékos volt, akit minden edző szeretne a csapatában tudni, nem csupán a technikai képességei miatt, hanem azért is, mert képes volt erőt adni a csapattársainak.” – nyilatkozta Capello a Sky-nak.
“Baresi nagyon fiatal volt, amikor megkapta a csapatkapitányi karszalagot. Történelmi pillanat volt, hiszen Gianni Riverától vette át a karszalagot. Éveken keresztül méltón viselte a karszalagot és mindent megtett azért, hogy a Milan sikereket érjen el, amit végül sikerült is véghez vinni. A viselkedésével mindenki számára példát mutatott és amikor külföldi játékosok érkeztek a klubhoz, azonnal egy komoly példaképet ismerhettek meg benne.”
“Ő volt a védelem karmestere, irányította a védőket és a középpályásokat. A Milan valódi vezére volt. Szerencsések voltak a szurkolók, hogy láthatták őt játszani és én is szerencsés voltam, hogy ilyen játékost tudhattam a csapatomban. Valóban egyedülálló dolog, hogy egy futballista ilyen erővel és higgadtsággal rendelkezzen. Sacchi megtanított neki egy bizonyos védekezési rendszert, majd amikor én érkeztem edzőnek, akkor megváltoztattuk a mozgásokat, ennek ellenére Baresi azonnal alkalmazkodott hozzá.”
“Úgy emlékszem Baresire, mint egy olyan futballistára, aki ugyanazzal a vággyal és elszántsággal játszott az olasz nemzeti csapatban, mint a Milanban. Húsz nappal a meniszkuszműtétje után pályára lépett a világbajnoki döntőben, ami rekord és egészen egyedülálló dolog. Nem létezett fájdalom számára, csak az számított, hogy méltón képviselje a válogatott mezét és ott legyen a csapattal, mert tudta, hogy már a jelenléte is pluszt ad a csapattársaknak. Sajnos azt a tizenegyest fölé rúgta és könnyek között hagyta el a pályát, ami tükrözi, hogy mennyire a szívén viselte az olasz válogatott sorsát. Baresi egy olyan ember volt, aki fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy elérje a céljait és a sikereit. Arra tanított minket, hogy mindig fejlődni kell és keményen kell dolgozni. Egy kivételes játékost és egy nagyszerű embert veszítettünk el.”
Capello a La Gazzetta dello Sportnak adott interjújában is beszélt Baresiről: “Franco fantasztikus ember volt és rengeteget dolgozott azért, hogy azzá váljon, aki lett és példaképként szolgált mindenki számára. Kulcsfontosságú volt a többi játékos fejlődése szempontjából, hogy láthatták, hogyan edzett, hogyan viselkedett és mindig rendelkezésre állt. Rendkívüli gyorsasággal, kiváló helyzetfelismeréssel és egyedülálló játékintelligenciával rendelkezett. Védekezésben ő volt a korszak legjobbja és nemcsak azért, mert egy fantasztikus Milanban játszott, hanem azért is, mert abban az időben a világ összes játékosához viszonyítva kiemelkedett.”
“Amikor Arrigo Sacchi megérkezett, Franco nem volt elégedett az új módszerekkel, problémák akadtak és a Juventus komolyan meg akarta szerezni. Egy étteremben találkoztunk a feleségeinkkel együtt és végül sikerült meggyőznünk, hogy maradjon. Mondjuk úgy, hogy akkoriban voltak benne kétségek, de a Milan iránti kötődése erősebbnek bizonyult.”
“Amikor megkérdezik tőlem, hogy kik voltak a legjobb játékosok, akiket valaha edzettem, akkor mindig két nevet mondok, akik nem kapták meg az őket megillető elismeréseket: Franco Baresi és Paolo Maldini. Nem találni még ilyen technikai és taktikai tudással rendelkező játékosokat, akiket nem jutalmaztak megfelelően. Egyszerűen fantasztikusak voltak és Sacchival szerencsések vagyunk, hogy edzhettük őket.”
“Egyszerűen sírni tudnék… Javasolnám, hogy adjanak Baresi emlékére egy posztumusz Aranylabdát.”