Fonseca élesen kritizálta a Milant

Paulo Fonseca, az Olympique Lyon edzője elmondta, hogy 2024 decemberében tiszta lelkiismerettel távozott a Milantól és mindent megtett annak érdekében, hogy megváltoztassa a csapat játékát. A portugál szakember szerint a Rossoneri azóta sem játszott olyan minőségi futballt, mint amit az ő irányítása alatt, továbbá megjegyezte, hogy őt senki sem várta Milanellóban, miközben most Ruben Amorimot a klub tulajdonosa, Gerry Cardinale személyesen fogadta az első napján. Fonseca 2024 júliusa és decembere között irányította a Milant és 24 meccsen 12 győzelem, 6 döntetlen és 6 vereség volt a mérlege a csapattal, ez meccsenként átlagosan 1,75 pontnak felel meg.

“Csalódott vagyok, mert két évvel ezelőtt azért hívtak a Milanhoz, hogy megváltoztassam a csapat játékstílusát. A klub azt mondta nekem: »Azt akarjuk, hogy a Milan domináns legyen, birtokolja a labdát és az ellenfél térfelén futballozzon.« A válaszom ez volt: »Tökéletes! Nekem is pontosan ez a futballról alkotott elképzelésem.« Az igazság az, hogy a változáshoz időre van szükség és Olaszországban nem könnyű ilyen futballt játszani. Ehhez először a játékosok gondolkodásmódját kell megváltoztatni. Lehet, hogy arrogánsnak tűnök, de én elindultam azon az úton és azóta sem láttam, hogy a Milan olyan minőségi futballt játszott volna, mint amikor én ültem a kispadon.” – nyilatkozta Fonseca a SportWeek-nek adott interjújában.

“Már az előszezonunk is rendkívüli volt, hiszen legyőztük a Manchester Cityt, a Real Madridot és a Barcelonát is, miközben olyan fiatal játékosoknak is lehetőséget adtunk, mint Liberali, akinek később én adtam meg a Serie A-ban való debütálás lehetőségét is. Sok mérkőzésen nagyon jól játszottunk, de ahhoz, hogy ezt következetesen meg tudjuk ismételni, ahhoz hinnünk kell önmagunkban és időre van szükség.”

“Nagyon higgadtan távoztam a klubtól, mert minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy megváltoztassam a Milant és megvédjem a klubot. Tiszta lelkiismerettel távoztam, mert mindig a Milan érdekeit helyeztem minden játékos elé és ez nem volt könnyű. Mindig megvédtem a klubot a játékosokkal szemben, mert a futballisták nem fontosabbak a Milannál. Ugyanakkor Olaszországban gyakran előfordul, hogy a játékosoknak nagyobb súlya van, mint a klubnak. Ha valaki – még ha jó játékosról is van szó – nem érdemelte meg, akkor nem játszott nálam, mert egyetlen játékos sem lehet nagyobb a Milannál. Emiatt sokat kritizáltak, de volt bátorságom megvédeni a Milant. Remélem, hogy mindenkiben tudatosult, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan játékosaink legyenek, akik nem adnak bele mindent a Milanért. A Paris Saint-Germain zsinórban két Bajnokok Ligája-serleget nyert, miután megvált azoktól a játékosoktól, akik nem voltak hajlandóak véghez vinni a feladatot. Párizsban megértették, hogy egyetlen játékos sem lehet nagyobb a klubnál. Nem tudom, hogy a Milannál is megértették-e.”

“Amorim? Úgy tűnik számomra, hogy most egy kicsit más a helyzet a Milannál, mert láttam, hogy Amorim megérkezett Milanellóba és Cardinale várta őt. Amikor én érkeztem, akkor senki sem volt ott.”

“Igyekszünk közel állni a játékosokhoz anélkül, hogy beférkőznénk a magánéletükbe. Legalábbis én így gondolkozom. Szeretem tudni, hogy mi történik velük a futballpályán kívül és hogyan mennek a dolgok otthon, de igyekszem elkerülni, hogy túlságosan közel kerüljek hozzájuk. Alapvetően mi portugál emberek nagyon fegyelmezettek vagyunk. Mindig szenvedélyes és szókimondó voltam. Ha mondanom kell valamit valakinek, akkor azt az az összes játékos előtt teszem meg. Nem érdekel, hogy ő a csapat legfontosabb játékosa vagy sem. Ha a közösség érdekében kell beszélnem, akkor mindenki előtt megteszem és nem probléma, ha olyasmit kell mondani, amit valaki nem szeretne hallani. Az igazság fájhat, de továbbra is az őszinteség a legfontosabb dolog az együtt dolgozó emberek között. Az utolsó napomon edzőként biztosan elmondhatom majd, hogy bizonyos esetekben talán nem megfelelő döntést hoztam, de mindig következetes és bátor voltam.”