Rafael Leao közölte, hogy távozik a Milanból

Az egyik legizgalmasabb tehetség. Amikor elkapja a fonalat, megállíthatatlan, de ennek a srácnak a probléma a fejében van. Szerintem már tavaly el kellett volna adni. Az ereje, a végsebessége és a labdás játéka a világ elitjébe emeli, de amikor meccseken keresztül képes 70 percre teljesen láthatatlanná válni, akkor ez még messze van a következő szinttől. Egy magasabb szintű játékos 90 percen át próbálja nyomás alatt tartani a védelmet. Ő meg mintha a játékot csak élvezni akarná, nem pedig dominálni. Ez pedig elég nagy különbség. Hiányzik belőle az a fajta könyörtelen céltudatosság, ami a statisztikák maximalizálásához kell. Taktikailag fegyelmezetlen, a letámadásban és a labda nélküli mozgásban használhatatlan. Egy elvesztett labda után rengetegszer csak kocog vagy látványosan vissza sétál. Ha nála van a labda veszélyes, de 2026-ban nincsen mindig nálad a labda és igen csak dolgozni kellene labda nélkül is, ebben a fázisban pedig használhatlan. Túl vállalja magát és sokszor hoz rossz döntés. Nyilván az évek alatt ez javult, de még mindig sokszor passzol amikor lőni kellene és fordítva. ​Ha nincs mögötte terület, ahová be tudna robbanni, statikussá válik a játéka, és nem tud váltani egy hatékonyabb stílusra. Ezt láthattuk a Milanban és a válogatottban is. Meg kellene értenie, hogy a futball nemcsak a labdás villanásokról és a látványos cselekről szól, hanem a kemény mezőnymunkáról, a taktikai fegyelemről és a mentális fókuszról is. Amíg a meccsek felét el alibizi, addig megmarad egy luxusjátékosnak. Egyébként kívánom, hogy sikerüljön neki szintet lépni, de azt gondolom ő egy olyan ígéret amire a Milannak már nincs szüksége.