Boban kitálalt a Milannál töltött időszakáról

Zvonimir Boban a „Milan Hello” elnevezésű Podcast műsor vendége volt és számos eddig a nyilvánosság számára ismeretlen háttértörténetet osztott meg a Milannál töltött időszakáról. A horvát szakember elárulta, hogyan dolgoztak Paolo Maldinivel, miért hiúsult meg Szoboszlai Dominik szerződtetése a teljes megegyezés ellenére, minek a bekövetkezésétől fél a legjobban a klubnál és mit gondol Sandro Tonali eladásáról. Boban kifejtette a véleményét Maldini kirúgásáról is és tisztességtelennek, elfogadhatatlannak és megmagyarázhatatlannak nevezte a döntést.

NAGY A KÜLÖNBSÉG MA A MILAN ÉS AZ INTER KÖZÖTT?
„Ha az eredményeket és a klub helyzetét nézzük, akkor nyilvánvalóan igen. Ha pedig összességében megnézzük, hogy mit képvisel jelenleg a Milan és az Inter, akkor szintén igen. Ezt könnyű felismerni és nagyon fájó, de nem gondolom, hogy technikailag a Milan olyan messze lenne az Intertől. Abból a szempontból viszont messze van, hogy hogyan lehet egy jó működő csapatot felépíteni. Ha a Milan 3-4 megfelelő igazolással egyensúlyt tudna teremteni és logikus játékot kialakítani, ami jelenleg egyáltalán nincs meg, akkor lehetne remény egy igazi csapatra. Jelenleg viszont a Milan nem egy igazi csapat. Az Inter egy igazi, versenyképes együttes, amely mindig tudja, hogy mit kell tennie és világos identitással rendelkezik. Nekünk nincs identitásunk. Tulajdonképpen ebben a szezonban a Milan 100 féle arcát láttuk és végül egyik sem volt megfelelő. Az ilyen módon felépített játékosállománnyal nem lehet világos identitást létrehozni. Ezt sokan már a nyáron felismerték, köztük én is. Már tavaly nyáron látható volt és ez sajnos beigazolódott.”

TEKINTSÜNK VISSZA 2019-RE, AMIKOR A MILAN IGAZGATÓJAKÉNT DOLGOZOTT. MILYEN EMLÉKEI VANNAK ARRÓL AZ IDŐSZAKRÓL?
„Otthagytam a FIFA-t és Paolo Maldini felhívott, miután Leonardo távozott. A FIFA-nál való munkám gyakorlatilag befejeződött és már csak az adminisztratív munkák voltak azután, hogy három év alatt megtisztítottuk a szervezetet és megfelelő irányvonalat határoztunk meg. Véleményem szerint jó munkát végeztünk. Aztán Paolo felhívott és elmondta, hogy távozni akar, de azt mondtam neki: »Nagyobb Milanista vagy, mint a mai Milanban bárki, nem távozhatsz.« Paolo hezitált, hogy maradjon vagy sem és visszamentem a Milanhoz. Boldog voltam, hogy visszatérhettem ahhoz a klubhoz, melyet nagyon szeretek. Nem Milanistaként születtem, de azzá váltam. Ez a klub más bármely másik együttesnél, amit valaha ismertem. Ezt nem azért mondom, mert itt játszottam, hanem mert tényleg így van. Amikor 2019 nyarán megérkeztem a Milanhoz, láttam, hogy az egész csapatot át kell alakítanunk és 6 hónap leforgása alatt 13 játékost cseréltünk le. Nyilvánvaló volt, hogy még nem voltunk készen és ezt el is mondtam egy interjúban: Egyedül gyerekekkel nem lehet játszani. Ezért a kijelentésemért a klubnál mérgesek voltak rám, de ki kellett mondanom, mert ez volt az igazság. Az ilyen fiatal játékosok nem tudnak egyedül fejlődni, ezért januárban leigazoltuk Ibrahimovicot és Kjaert. Ők ketten kulcsfontosságú igazolások voltak a bajnoki cím megnyeréséig vezető úton. Két hónappal később távoznom kellett a mindenki számára ismert okokból. Ibrahimovic nélkül soha nem jött volna létre az a Milan, amely később Scudettót nyert és Pioli – akivel ugyan sok mindenben nem értettem egyet – képes volt identitást adni a csapatnak.”

VAN OLYAN JÁTÉKOS ABBÓL AZ IDŐSZAKBÓL, AKIRE KÜLÖNÖSEN BÜSZKE, MERT NYOMOT HAGYOTT A MILANBAN?
„Volt egy egymás közötti megállapodásunk Paolóval: a védőkről ő mondott többet. Együtt dolgoztunk és ez azért sikerült, mert hatalmas kölcsönös tisztelet volt közöttünk. Előfordult, hogy nekem tetszett egy védő játéka, aki Paolo szerint katasztrófa volt. A középpályások esetében jobban értettem bizonyos dinamikákat, mivel a középpályán minden rendszerben játszottam. Végül mindig együtt választottuk ki a játékosokat és soha nem volt olyan játékos, akit úgy igazoltunk volna le, hogy a másik nem egyezett bele. Talán a Saelemaekers-üzlet volt az, amit szinte teljesen én intéztem. Ez egy 6 millió eurós üzlet volt, ami aztán 8 millió eurós lett. Egyszer talán valakinek majd magyarázatot kell adnia, hogy miért. Nem akarok udvariatlan lenni, de Furlanival nagyon furcsa dolgokat kellett tennünk, például meg kellett győznünk Gordon Singert, hogy legalább egy kis pénzt adjon igazolásra Suso és Piatek eladási árából.”

MIKOR ÉREZTE ELŐSZÖR AZT, HOGY VALAMI NINCS RENDBEN?
„Már a kezdetektől fogva. Amikor Paolóval otthon beszélgettünk és elmondta, hogyan működik majd minden, akkor azt mondtam: »Szóval akkor a tulajdonosunk ellen is harcolnunk kell a Milan érdekeiért.« Paolo azt válaszolta, hogy nagyjából igen. Nem mintha nem lettem volna tisztában azzal a csatlakozásom előtt, hogy bizonyos kultúrák vagy éppen a kultúra hiánya problémát jelenthet majd a munkánkban. Elfogadtam ezt egy nagy kihívásként, ami számomra hamar véget ért, de újra megcsinálnék mindent, mert meg kellett tenni. Furcsa módon már augusztusban elvették az aláírási jogkörömet anélkül, hogy szóltak volna. Ha valaki tudni szeretné, hogyan mentek a dolgok, akkor azt mondom, hogy olvassa el Paolo Maldini interjúját, amit a Repubblicának adott. Ebben elmondta a színtiszta igazságot. Persze van még sok csúnya részlet, de nem akarok mindenkit haszontalan kis történetekkel, nevetséges aljasságokkal és abszurd módon felállított korlátokkal terhelni. Odatettek egy bizonyos Hendrik Almstadt nevű embert is mellénk, hogy ellenőrizze a munkánkat, de fogalmam sincs, hogy értett-e egyáltalán a futballhoz. Még így is büszke vagyok arra, amit rövid idő alatt elértünk. Paolo és Ricky nagyszerű munkát végeztek a nehézségek ellenére is és végül bajnokságot nyertek. Három éves szerződést írtam alá a Milannal és az első év a tisztogatásról, a második év a stabilitásról, míg a harmadik a versenyképességről szólt volna. Legyen szó bármilyen tevékenységről a világon, mindenhol szükség van három évre, hát még egy olyan klubnál, mint a Milan, ez a minimum. De ők már három hónap után majdnem kivágtak minket egy csapásra, ahogy Paolo fogalmazott. Így működik egy befektetési alap: ha ma 10-et fizetek valamiért,. akkor holnap 15-öt kell érnie. Nincs benne logika, ők nem futballszakemberek. Nem aljasságról van szó, ők egyszerűen csak nem értenek a futballhoz.”

A 2020 FEBRUÁRJÁBAN ADOTT NYILATKOZATÁBAN HÁROM KULCSSZÓ VOLT: AMBÍCIÓ, MILANIZMUS ÉS OLASZ IDENTITÁS.
„Én a ‘demilanizációról’ beszéltem, ettől féltem. Nyilvánvaló volt, hogy semmissé akarják tenni azt az érzelmi kötődést, ami a Milant jellemzi. A szlogen ‘Always Milan’ [Mindig Milan!] volt. Mégis mi a francot jelent ez? Az egész világ tudja, hogy mi a Milan, erre ők még a busz oldalára is ráírták. Ne már… Természetes, hogy ez lealacsonyító és idegesítő. Ez az elképzelés, hogy a szurkolók vásárlókká váljanak, a játékosok pedig eszközökké. Ez az ő módszerük.”

JOGOS INDOKRA HIVATKOZVA RÚGTÁK KI ÖNT A MILANBÓL. MI LETT A VÉGE?
„Végül bebizonyosodott, hogy nem állt fenn jogos indok. Bár másodfokon elvették a hírnevem megsértéséért járó kártérítést, de számomra a legfontosabb az volt, hogy kiderült, hogy nem létezett jogos indok a kirúgásomra. Most még találkoznunk kell, hogy békében lezárjuk az ügyet.”

VALAKI A MILANNÁL HAJLAMOS VOLT MONCADÁNAK TULAJDONÍTANI BIZONYOS KORÁBBI IGAZOLÁSOKAT ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY CSÖKKENTSE MALDINI ÉS AZ ÖN ÉRDEMEIT. MILYEN VOLT A KAPCSOLATA MONCADÁVAL?
„Moncada egy kiváló játékosmegfigyelő, egy nagyszerű vezető scout. Valójában a világ összes játékosmegfigyelői irodája ugyanazokat a játékosokat ismeri. Néha előfordul, hogy valaki előbb ismer meg egy-egy játékost, de például Leaót akkor már az egész világ ismerte. Az igazán fontos az volt, hogy felismerjük, hogy Leao képes-e bizonyos hozzáállásbeli dolgokon változtatni ahhoz, hogy a Milanban játszhasson. Moncada egy kiváló scout, de végső soron mi választottuk ki a játékosokat. Ő bemutatta a neveket és soha nem szólt bele a döntésekbe, még elegáns módon sem. Nem az ő dolga volt, hiszen ő nem tudhatja, hogy mit jelent a San Siróban játszani. Úgy érzem, hogy mi jól megítéltük, hogy ki az a játékos, aki ide való és ki az, aki nem. Nem arról van szó, hogy rossz igazolásokat hajtott végre, hanem arról, hogy próbálják Paolo munkájának az értékét csorbítani, mert sok évig volt a Milan vezetőségében, míg én csak 7 hónapig voltam. Viszont ekkor történt meg az a forradalom, amellyel lefektettük az alapjait annak a csapatnak, amely később megnyerte a Scudettót.”

VANNAK OLYAN JÁTÉKOSOK, AKIKET MALDINI ÉS ÖN AKART SZERZŐDTETNI, DE VÉGÜL MEGVÉTÓZTÁK?
„Személyesen mentem, hogy lezárjam Dani Olmo átigazolását, de a klub nem akarta leigazolni, ekkor 2020 januárját írtunk. Mindenről egyezségünk volt és talán növelnünk kellett volna valamennyivel az ajánlatot, de ez egy 18 millió eurós átigazolás lett volna, plusz 2 millió euró bónusz. Még a játékos sem kért túl sokat, de valamivel többet kellett volna fizetnünk és végül nem kaptam választ a klubtól, így egyértelmű volt, hogy ez egy nem a részükről. Aztán Szoboszlait is megpróbáltuk leigazolni, mindenben megegyeztünk, 20 millió eurós kivásárlási záradéka volt a Salzburgnál. Azt az átigazolást is megvétózták és azt mondtam magamban, hogy mégis mi az ördög folyik itt… Aztán megpróbáltam találkozót kérni a tulajdonosokkal, de két hónapig nem akartak fogadni minket, így kénytelen voltam megtenni, amit tettem.” – utalt Boban a 2020 februárjában engedély nélkül adott nyilatkozatára, amelyért végül azonnali hatállyal kirúgták a vezetőségből. „Néhány ember számára ez az egész hirtelen a semmiből jöhetett, de valójában nem így volt. Nem tudtam minden nap nyilvánosan beszélni vagy nyomást gyakorolni, hogy találkozzunk és tisztázzuk a dolgokat.”

„Megállapodás volt arról, hogy minden általunk eladott játékos árát újra befektethetjük igazolásokba, így Suso és Piatek eladásából közel 50 millió eurós bevétel származott, ebből érkezett volna Olmo és Szoboszlai. Paolóval együtt intéztük és együtt választottuk ki a játékosokat. Eleinte Olmóban nem voltam teljesen biztos, mert a pályán furcsa pozícióban játszott és az ideális posztja a csatár mögött volt, de a mi akkori játékrendszerünk a 4-3-3 volt, majd később a 4-2-3-1, mint utólag láttuk. Ebben az esetben ideális lett volna, hogy ott játsszon, mert Calhanoglu nem tudta megoldani, hiszen ő nem egy tipikus irányító, hanem egy 8-as. Calhanoglu nem vállalt sok egy az egy elleni párharcot és nem volt meg a kellő sebessége hozzá. Valójában később Brahim Diazzal ezen a poszton sokkal jobban működött a csapat.”

„Szoboszlai átigazolását Innsbruckban zártuk volna le. Paolo nem akart elutazni, mert attól tartottunk, hogy felismerik. Ő egy ikonikus személy és bárhová megy, mindenhol felismerik, ezért Ricky Massarával együtt én mentem a találkozóra Szoboszlai édesapjával és az ügynökével, Esterházyval. Lezártuk az üzletet és a játékos azonnal a Milanhoz akart jönni, de ezt is megvétózták. Így a következőt mondtam neki: »Nézd, nyáron meglátjuk!« Szoboszlai nagyon csalódott volt és egyből a Milanba akart igazolni. Nem világklasszis, de egy nagyon jó játékos, Olmo viszont potenciálisan klasszis volt. Szoboszlaira 8-asként tekintettem a középpályán és hosszú távon kiváló irányító válhat belőle.”

MALDINIT TULAJDONKÉPPEN EGY NEGYEDÓRÁS TALÁLKOZÓN EGY MILÁNÓI HOTELBEN RÚGTÁK KI A VEZETŐSÉGBŐL. MIT GONDOL ERRŐL? MILYEN ÉRZÉSEK KAVAROGTAK ÖNBEN?
„Ez egy szégyenteljes történet. Szégyenletes módon hajtották végre, tisztességtelen és elfogadhatatlan volt. Még sok jelzőt és csúnya dolgot tudnék mondani, de mindenekelőtt még számukra is megmagyarázhatatlan döntés volt, a saját érdekeiket figyelembe véve is. Ha gondolkoztak volna, de nem látták… Számukra Paolo jelentette az utolsó akadályt abban, hogy azt csinálják, amit csak akarnak. Hiszem, hogy ebben nagyrészt Tonali eladása is közrejátszott, mert Paolo sohasem engedte volna el. Ő soha nem tudta volna megtenni. Nagyjából 70 millió euróról van szó, nem tudom a pontos összeget, de ez rengeteg pénz. Csakhogy ennek a pénznek soha nem kellett volna a Milanhoz kerülnie, mert Tonalinak soha nem lett volna szabad elhagynia a klubot. Ő egy igazi Milanista. Egy évvel azelőtt, hogy felvettük a kapcsolatot Tonalival, azt mondta, hogy nem megy a Juventusba vagy az Interbe. A Brescia már 40-45 millió eurót akart érte kapni. Paolo és Ricky pedig szuper áron szereztek meg egy ilyen kaliberű tehetséget. Az első szezonjában a Milan iránti óriási szeretete és a San Siro tisztelete hatására visszafogott és görcsös volt, emiatt sokakban kétségek merültek fel vele kapcsolatban. Még édesapám is csodálkozott rajta, aki egész életében futballista volt és azt mondta Tonaliról, hogy fél játszani. És igaza volt. A benne rejlő potenciált figyelembe véve egyértelmű volt, hogy csak kellett neki egy év ahhoz, hogy megszokja a környezetet és felszabadultan tudjon játszani. Előtte nem volt felszabadult, mert túlságosan rajongott a Milanért. Nagyon rossz döntés volt egy ilyen szimbólumot elengedni, különösen a bajnoki cím és mindazok után, amit tett és ahogyan tette.”

Zvonimir Boban exkluzív interjújának második része itt megtekinthető.