Maldini megtörte a csendet és kitálalt a kirúgásáról

Paolo Maldini, a Milan legendája és korábbi technikai igazgatója 6 hónap után először nyilatkozott a kirúgásának körülményeiről, a történtek hátteréről és elárulta, hogy Gerry Cardinale mivel indokolta a menesztését. Az olasz szakember a Repubblicának adott interjújában keményen odaszúrt Paolo Scaroninak is és elmondta, hogy a Milannak egy olyan elnökre lenne szüksége, aki csak a klub érdekeit helyezi előtérbe.

„Korábban dühből beszéltem volna, de most megérett az idő arra, hogy az időbeli távolságnak köszönhetően higgadtan elemezzük a történteket. Szeretek őszinte lenni és vállalni a felelősséget, de szeretném, hogy a dolgokat a hatékonyság alapján mérlegeljék és megfelelően értékeljék. Vannak átutazó emberek, akik nem igazán tisztelik a Milan identitását és történelmét. És vannak mások, akik kötődnek a klub eszméihez, jobb lenne őket közel tartani a Milanhoz.” – nyilatkozta Maldini.

A KIRÚGÁS HÁTTERÉRŐL ÉS OKAIRÓL
„Örökké hálás leszek Leonardónak, aki 2018-ban felhívott, az Elliott alapnak, akiknek köszönhetően aláírtam az első szerződést és a RedBirdnek, akik meghosszabbították azt, még ha nehezen is. Kirúgás? Azon a napon reggel Gerry Cardinale felhívott és egy Zlatan futballtól való búcsújához kapcsolódó megjegyzése után közölte velem, hogy váltani akar és Ricky Massarával ki vagyunk rúgva. Megkérdeztem tőle, hogy miért és ő a Furlanival való rossz viszonyommal indokolta. Erre azt válaszoltam neki: »Felhívtam-e valaha is őt, hogy panaszkodjak Furlani miatt? Soha…« Aztán még viccelődött is az Inter elleni elveszített Bajnokok Ligája-elődöntővel kapcsolatban, de mondjuk azt, hogy az indokok egy kicsit gyengének tűntek számomra. Az úgynevezett előzetes feltételezések és a szezon elején megfogalmazott sportszakmai és gazdasági célkitűzések hatalmas mértékben túlteljesültek. A BL-csoportkörben való kiesés esetén az Európa Ligában egy körrel való továbbjutást és a következő szezonbeli Bajnokok Ligája-indulást feltételezték. A BL-elődöntőig való menetelés legalább 70 millió euróval több bevételt hozott, rekordot döntve a szponzori és a jegyeladásból származó bevételekkel. Ha egy klubot 1,2 milliárd euróért eladnak és a tulajdonosok meg akarják változtatni a szervezeti struktúrát, akkor joguk van hozzá, de ebben az esetben is fontosak a módszerek. Sok minden nem úgy ment, ahogy kellett volna és hiányzott az emberek és a pozíciójuk iránti tisztelet. Le kellett ülnöm tárgyalni, hogy egyezségre jussunk a jogaimról, de azonnal megmondtam Furlani vezérigazgatónak, hogy a legkevésbé sem akarok vitát a klubbal. Elmagyaráztam neki, hogy ez lenne egy klublegenda második pere a Milan tulajdonosával szemben két éven belül a Bobannal való perrel. Egy dolog biztos: Cesare fiaként, egykori csapatkapitányként, Christian és Daniel édesapjaként, továbbá igazgatóként eltöltött 5 fantasztikus év után a Milan iránti szeretetem továbbra is feltétel nélküli.”

GERRY CARDINALÉRÓL
„Összekeveri az individualista szót azzal a vágyammal, hogy felelősséggel hozzam meg a pozícióm által megkövetelt döntéseket és vállaljam a következményeket. Aki magas szinten futballozott, kevésbé fél a kudarctól, hiszen egész életében három naponta ítélkeztek fölötte. Ez nagy előny és nagy hatással van egy vállalatra, de nem biztos, hogy ezt értékelik azok a személyek, akik nem nyitottak a vitára és nincs meg bennük még a saját hibáikért való felelés gondolata sem, pedig mindkét dolog teljesen normális és egészséges lenne. Igazgatóként sokat fejlődtem, pedig az első három hónapban haszontalannak éreztem magam. Leonardo azt mondta, hogy még csak tanulom a dolgokat és nem könnyű kommunikálni egy amerikai befektetési alappal vagy egy dél-afrikai vezérigazgatóval. Cardinaléval futólag találkoztam néhány Bajnokok Ligája-mérkőzésen, de egy év alatt egyetlen beszélgetésünk és négy üzenetváltásunk volt anélkül, hogy felhívott volna. Az első dolog az volt, amit mondott nekem a legelső találkozásunk alkalmával, hogy bíznunk kell egymásban. Én megbíztam benne és láthatjuk, hogy mi történt. Azt hiszem, hogy a döntés a kirúgásunkról már hónapokkal korábban megszületett és utólag kénytelen vagyok átgondolni a kapcsolatomat néhány olyan emberrel, akik velem dolgoztak és akik bizonyára – mert nehezen tudom másképp elképzelni – már tudtak erről a döntésről. A kommunikáció nem az igazság felé irányul és aki mást állít, az tudja, hogy hazudik magának. Szerencsére nekem úgy tűnik, hogy a nyilvánosság nem befolyásolható. A tulajdonosváltás után a szerződésünk meghosszabbítását 2022. június 30-án, este 10 órakor írtuk alá. Akkor túl népszerűtlen döntés lett volna, hogy a Scudetto megnyerése után elküldjenek minket.”

„Cardinale azt kérte tőlünk, hogy nyerjük meg a Bajnokok Ligáját. Elmagyaráztam neki, hogy egy három éves tervre van szükség. Októbertől kezdve egészen februárig dolgoztunk Massarával és egy tanácsadó barátommal, hogy elkészítsük a 35 oldalas tervet fenntartható stratégiával és a minőségi előrelépés szükségességével, amelyet elküldtem Cardinalénak, két nagyon közeli munkatársának és Furlani vezérigazgatónak. Mi volt a válaszuk? Semmi…”

AZ ÁTIGAZOLÁSOKRÓL
„Kifelé azt közvetítették, hogy Massarával azért rúgtak ki minket, mert nem értettünk egyet velük az átigazolási piaci célkitűzésekben és a stratégiában. Nos, ennél semmi sem állhatna távolabb az igazságtól. Ha a munkaköri feltételekről beszélünk, soha nem volt szabad igazolási jogköröm, még a kölcsönüzletek esetében sem. Soha nem is akartam autonómiát az igazolásokban. Minden szerződtetett játékost én, Boban és Massara választottunk ki és kommunikáltuk a vezérigazgató illetve a tulajdonos felé. Végül az átigazolást nem én, hanem ők hagyták jóvá. Időnként normális, hogy beavatkozás történik az olyan sportszakmai döntésekbe, amelyek eltolják a pénzügyi egyensúlyt. Többé-kevésbé 35-40 játékost igazoltunk és sok javasolt játékos érkezését nem hagyták jóvá, rengetegszer mondtak nemet. Ez előfordul egy klubnál. Néha egyszerűen csak nemet mondtak, míg máskor csökkentették a rendelkezésre álló átigazolási büdzsét. Soha semmit és senkit nem erőltettek rám, ellenkező esetben másnap már távoztam volna. Ibrahimovic szerződtetéséhez például annak idején több megbeszélésre is szükség volt. De Ketelaere leigazolása vitatott volt azok után, hogy körülbelül 35 játékost szerződtettünk. Charles akkor 21 éves volt, ami egy olyan kor, amely esetén az alkalmazkodás nem mindig azonnali. Aki futballozott már, az tudja, hogy ennyi idősen a játékosok nem mindig állnak készen egy ilyen nagy lépésre, mint amilyet Charles tett. Ha ilyen korú játékosokat választunk, akkor a kudarcok aránya magasabb. A fiatal srácokat folyamatosan segíteni, támogatni és dédelgetni kell.”

A KEZDETEKRŐL
„Három hónap munka után a tulajdonosok Londonba hívtak minket Bobannal és Massarával. Nem tetszett nekik Leao, Bennacer és Theo sem, de szükségünk volt egy útra. Mindig emlékszem arra, hogy honnan indultunk. 2018/19-es szezont írtunk, amikor volt egy nem túl fiatal és eléggé alulteljesítő csapatunk, 200 millió eurós értékkel és 150 milliós bértömeggel. A fiatal játékosokra való összpontosítással 4 év alatt az átigazolási piacon nettó (eladásból származó összeggel csökkentve) 120 millió eurót költöttünk, éves szinten 30 milliót, azaz átigazolási időszakonként 15 milliót. A csapat összértéke 500 millió euróra emelkedett, a fizetések először 120 millióra, majd 100 millióra csökkentek, anélkül, hogy Calhanogluval és Kessiével hosszabbítani tudtunk volna. Zsinórban három éven keresztül Bajnokok Ligája-résztvevők voltunk, 11 év után Scudettót nyertünk, 16 év után BL-elődöntőben szerepeltünk és 17 év után nyereséggel zártunk. Ha az ember a csúcson van, akkor egyetlen szezon elegendő ahhoz, hogy tönkretegye az előző munkát.”

„2023 márciusáig nem volt szó a nyári átigazolási költségvetésről és nem várhatunk júniusig az átigazolások megtervezésével. Aztán négy nappal a kirúgásunk előtt Furlani nagyon zavartan beszélt nekem egy alacsony átigazolási büdzséről. Tudomásul vettem. A kirúgásunk után ez a büdzsé még meg is duplázódott. A fizetések összege összhangban volt a terveinkkel, ez bizonyára inspiráló volt számukra.”

SANDRO TONALI ELADÁSÁRÓL
„Mindent elkövettünk volna annak érdekében, hogy ne engedjük el Tonalit. Soha nem voltunk teljes mértékben ellene egy nagyobb eladásnak, de nem volt rá szükség. Sandrót a későbbi átigazolási árának az ötödéért igazoltuk le és heves vitákat kellett folytatnunk a vezérigazgatóval illetve a tulajdonossal a leigazolásáért. Még a játékosmegfigyelői stáb sem akarta őt.”

STEFANO PIOLIRÓL
„A Milan-szurkolóknak mindig hálásnak kell lenniük Stefanónak, mert az ő munkája kulcsfontosságú volt a fiatal játékosok fejlődésében, akik a Milanhoz érkeztek. Ő játszatta őket és segítette őket abban, hogy olyan játékossá váljanak, akik ma. Ő volt a sikereink kulcsfigurája. Szeretném azonban megjegyezni, hogy az edző az egyik legmagányosabb személy a labdarúgás világában. Ha egy edzőnek olyan feladatokat adunk, amelyek meghaladják az ő akaratát, akkor egyre inkább magára marad, ha nem támogatják. Már a következő szezonról egyeztettünk vele és mi voltunk azok, akik 2025-ig meghosszabbították a szerződését, mert megérdemelte. Pirlo, mint a Milan edzője? Ha a korábbi évekhez hasonlóan egységes lett volna a szándék és a jövőkép a tulajdonos céljaival, nem látom, hogy miért kellett volna edzőt váltanunk.”

PAOLO SCARONIRÓL, A KLUB ELNÖKÉRŐL
„Zavar, ahogy a dolgok kommunikálva lettek. A Milan egy olyan elnököt érdemelne, aki csak a klub érdekeit nézi egy olyan vezetőséggel, amely soha nem hagyja magára a csapatot. Soha nem kérdezte meg tőlem, hogy szükség van-e néhány bátorító szóra a játékosokhoz vagy a menedzsmenthez, akár nyilvános vagy személyes formában. Soha nem kaptam támogatást a nehéz időszakokban, éppen ellenkezőleg. A lelátón gyakran láttam, hogy Scaroni korán elhagyta a stadiont, amikor az ellenfél egyenlített vagy megszerezte a vezetést. Talán csak azért ment el, hogy elkerülje a forgalmi dugót. Aztán pontosan emlékszem rá, hogy ott volt az első sorban, amikor megnyertük a bajnokságot. Nekem más felfogásom van az egységről és a csapatról. Azt mondhatom, hogy ugyanez igaz a két vezérigazgató, Gazidis és Furlani esetében is.”

AZ ALGORITMUSRÓL ÉS A MONEYBALLRÓL
„Loftus-Cheek, Pulisic és Chukwueze szerződtetéséhez nincs szükség algoritmusra. Csak az a pénz kell hozzá, amit egy 400 millió eurós bevételt generáló klub megérdemel. Nem lehet összehasonlítani az elmúlt négy átigazolási piacot az idei nyári mercatóval, mert teljesen más fegyvereink voltak.”

IBRAHIMOVIC ESETLEGES VISSZATÉRÉSÉRŐL
„Nem ismerem a feltételeket és a lehetséges pozíciót sem. Csak azt olvastam, hogy Cardinale személyes tanácsadója lehet. Azt tudom neki javasolni, hogy kövesse ugyanazt az utat, amit én. Az elején logikus lenne csak megfigyelni és tanulni.”

A STADIONPROJEKTRŐL
„Nem tudtam támogatni egy 55-60 ezer férőhelyes stadiont. Egy nagyobb stadionért harcoltam, több férőhellyel a nagyközönség számára. A San Siro 70 ezer feletti átlagnézőszámára tekintettel igazam volt. Egy új San Siróval és több zöld területtel egy potenciálisan elhagyatott terület felértékelődne. A Milan befolyásos klub Európában. A klub leépülésétől kellene félnünk, nem pedig a jövőtől. A nagy bajnokok tették ikonikussá a San Sirót, de ez már a múlt és a Milan mindig a jövőbe tekintett.”

LIONEL MESSIRŐL
„Megpróbáltuk leigazolni, amikor szabadon igazolható lett a Barcából való távozása után. Hívtuk őt, de csak egy ötlet maradt. Leonardo mondta, hogy a PSG vezeti a versenyt és előrehaladott tárgyalásban áll Messi szerződtetéséről.”

A JÖVŐJÉRŐL
„Soha nem csatlakoznék egy másik olasz klubhoz, talán csak egy külföldi topklubhoz. Szaúd-Arábia? Ki tudja… Lehet egy ötlet.”

A MALDINI-DINASZTIÁRÓL
„Egy 36 éves kötelék túlságosan erős és örökké megmarad, mert a történelmet nem lehet kitörölni. Köszönetet mondok az életnek és a Milannak. A távozásom előtt azt mondtam, hogy mostantól tiétek a felelősség, de kérlek benneteket, hogy tartsátok tiszteletben a Milan történelmét.”