Minden jel arra utal, hogy a következő szezonban nem Sergio Conceicao lesz a csapat vezetőedzője és a klub vezetősége olasz trénert tervez leültetni a kispadra.
A La Gazzetta dello Sport a mai számában arról ír, hogy forradalmi átalakulás várható a Milannál a nyáron és ez a vezetőedzői posztra is hatással lesz, ugyanis Conceicao a szezon végén távozni fog, viszont ha az eredmények terén nem lesz javulás a következő hetekben, akkor a klub még az idény közben kirúghatja. A Milan vezetősége már a lehetséges utódot keresi az edzői posztra a 2025/26-os szezonra és a klub tisztában van azzal, hogy nincs hibázási lehetőség az új szakember kiválasztásánál.
Massimiliano Allegri a legesélyesebb arra, hogy átvegye a Milan irányítását a következő szezonban – írja a Gazzetta, amely kiemelte, hogy a vezetőség meg van győződve arról, hogy az olasz tréner a megfelelő ember a megfelelő időben a Rossoneri irányítására. Allegri jelenleg klub nélkül van és korábban 2010 és 2014 között irányította a Milant 178 tétmeccs alkalmával. Az 57 éves szakember 6-szoros olasz bajnok, 5-szörös Olasz kupa-győztes és háromszoros Olasz szuperkupa-győztes. A Gazzetta szerint az alternatívák között szerepel Roberto De Zerbi és Cesc Fabregas, viszont utóbbi távozása nehezen elképzelhető a Comónál, tekintve, hogy résztulajdonosa az újonc együttesnek.
Nico Schira beszámolója szerint a Milan vezetősége úgy döntött, hogy a szezon végén meneszti Conceicaót, viszont ha a Lecce és a Como ellen sem sikerül nyerni, akkor még a márciusi válogatott szünet előtt megköszönhetik a munkáját. A portugál szakember a kinevezésekor 2026. június 30-ig szóló szerződést írt alá a Milannal, azonban az egyezség tartalmaz egy záradékot, melynek alapján a klub az aktuális idény végén dönthet a kontraktus felbontásáról és a munkakapcsolat megszüntetéséről.
Daniele Longo, a Calciomercato transzferguruja arról írt, hogy a Milan következő edzője olasz nemzetiségű lesz és jelen állás szerint Allegri a legfőbb jelölt, valamint De Zerbi is ott van a lehetséges jelöltek listáján. Longo szerint még az Olasz kupa megnyerése sem mentené meg Conceicaót a kispadon és a klubvezetés ebben az esetben is edzőt válthat a nyáron, ugyanis a Bajnokok Ligája-indulásról való lemaradás hatalmas csapás lenne pénzügyi és presztízs szempontból egyaránt.
15 hozzászólás
Az utolsó mondatban a „lenne” szót nyugodtan ki lehetne hagyni.
HA IGAZ, AKKOR…
Allegri… Nem is tudom. Ott kezdeném, hogy nem normális az ürge. Nyilván minden edző egy kicsit megőrül a meccseken, és ezt úgy, ahogyan Conte, esetleg Simeone csinálja, még talán el is várnám. De Allegri alakításai sokszor ön- és közveszélyesek. Mint egy pszichopata, úgy viselkedik, és ez gond, mert ha ez színészkedés is, a a lényege, hogy a játékosai számára energiát adjon. Ezekkel a kirohanásaival viszont nem tud. Ami még probléma, hogy Allegrivel szerintem visszatérnénk a talán stabilabb, rakkolós, de semmiképpen sem a modern kor követelményeit figyelembe vevő futballhoz. Allegri egy minimalista edző, a látványra magasról tesz, egyértelműen eredménycentrikus edző. Ez nem feltétlenül baj a Milan jelenlegi helyzetében (ha nyernénk, marhára nem érdekelne, hogy hogyan), mert az eredmény+szép játék kombináció a Real Madrid meg a Barcelona rögeszméje, de biztosan vissza akarunk térni az évtizedekkel ezelőtt, mára meghaladott olasz futballhoz, ahhoz, amelyhez képest a jelen kor olasz edzői is megpróbálnak mást játszatni a csapatukkal? Allegri kinevezésében én ezt a veszélyt érzem.
Az ő nevének a belengetése a Milan jelenlegi néhány nagy problémáira hívja fel a figyelmet: eredménytelenség, instabilitás, rossz védekezés. Allegrivel ezek terén valószínűleg lenne változás. Nála az a bizonyos padló magasabban van, tehát a csapataival tud hozni egy viszonylag magas szintet. De Allegrinél a plafon nem tudom, milyen magasan lenne. A Milan esetében viszont tényleg az a probléma, hogy egyelőre nem a plafont kellene nézni, hanem a padlót. Ahhoz, hogy előbb meg tudjuk nézni, mi van a plafonon, fel kellene állnunk a padlóról.
De Zerbi… Az elmúlt nyáron a nagy kedvence volt sokaknak. Teljesen más minden tekintetben, mint Allegri. Azt gondolom, a Milan helyzetét éppen ez tükrözi, hogy még karakterben is mindenfélében gondolkodnak a vezetők, tehát fogalmuk sincs, hogy a Milan játékoskeretéhez ki, milyen típusú, játékstílust képviselő edző illene, nem tudják, hogy milyen irányba induljanak el. Ez tehát nem az a fajta ötletelés, amivel kapcsolatban azt szokták kommunikálni, hogy „mindenféle lehetőséget vizsgálunk, semmilyen olyan ötletet nem hagyunk figyelmen kívül, ami előbbre vihet bennünket”. Szerintem itt arról van szó, hogy az eddigi szép, új világ, a fiatal csapat, a remek jövőkép, a pénzügyi stabilitás néhány hét alatt a kukában végezte, mert végtére is jó és eredményes futballal lehet felépíteni és megtartani valamit, nem pedig Cardinale-, Ibrahimovic- meg Moncada-féle süket dumával. Nyáron gyakorlatilag lehet elölről kezdeni az egészet új edzővel, egy sor kulcsjátékos eladásával (ha nem lesz BL, ez szerintem elkerülhetetlen), de legalább ez már most, márciusban látható. Mondhatni, jó, hogy már most vége az idényünknek, és nincs meg az az illúzió, hogy „ha bejutunk a BL-be”. Nyugodtan(???) lehet készülni a nyárra, nézegetni az edzőket, játékosokat. Mondanám, hogy ez beválhat, de nem mondom, mert a tekintetben nincsenek illúzióim, hogy a vezetőség megint el fogja követni ugyanazokat a hibákat, amiket eddig már többször elkövetett…
Adyval szólva, „nekünk Mohács kell”.
Egyetértek veled sok mindenben ugyan akkor, had írjak le egy másik nézőpontot is. Picit pesszimistára sikeredett ami talán érhető is ebben a helyzetben, de hát ha sikerül enyhítenem. A projekt nem omlott össze, hanem fejlődési szakaszban van. Az elmúlt években a Milan folyamatosan fejlődött: egy Scudetto, stabil BL-szereplés, elődöntő tavaly. Ez nem a „kukában végezte” projekt, hanem egy természetes hullámzás része. A fiatal csapatépítés hosszú távú stratégia, és néha egy szezonban visszaesés is előfordulhat. Ez nem jelenti azt, hogy minden rossz. A vezetőség nem fejetlen, hanem rugalmas. Allegri és De Zerbi neve nem azt jelenti, hogy a vezetőségnek nincs elképzelése, hanem azt, hogy több lehetőséget is mérlegelnek. (De, mint már egy másik cikk alatt is írtam, ezek egyelőre csak pletykák, így nem szabad készpénznek venni) Egyetlen edző sem garantálja a sikert, de az edzőválasztásnál figyelembe kell venni a rendelkezésre álló keretet és a piaci lehetőségeket is. A modern futballban nem lehet egyetlen játékstílushoz görcsösen ragaszkodni, a sikeres csapatok és edzők is alkalmazkodnak a körülményekhez. Számomra legnagyobb spíler ebben maga, Carlo Ancelotti. A Milan gazdaságilag stabilabb, mint sok nagy riválisa, olyan klubok, mint a Barcelona vagy az Inter sokkal nagyobb pénzügyi problémákkal küzdenek. A csaoat nem költ ész nélkül, hanem fenntartható módon építkezik. Ha a nyáron lesznek eladások, az nem feltétlenül „összeomlás”, hanem egy okos piacpolitika része lehet. A szezon még nem ért véget, és nincs garancia arra, hogy nem lesz BL-hely bár valóban minimális az esély, de a klubvezetés nem hozhat pánikszerű döntéseket márciusban, amikor még minden nyitott. A „Mohács” mentalitás sajnos nem vezet előre… Az Milan múltja tele van mélypontokkal, de mindig visszajöttek. Egy rossz szezon nem jelenti azt, hogy mindent le kell rombolni. Sőt tovább megyek, kettő sem. A legrosszabb, amit egy klub tehet, ha a szurkolók és a vezetőség is pánikolni kezd.
Egyetlen szezon nem dönti romba az elmúlt évek munkáját..
Bocsánat a kérdésért: Te a Redbird fizetett embere vagy, vagy maga Cardinale? 🤣🤣🤣
Az uj kommunikacios igazgato lesz gyanithatoan 😄
Cardinale személyesen fizet 👏😂
Azzal kezded, hogy sok mindenben egyetértesz velem, azonban amikor végigolvastam az írásodat, azon gondolkodtam, mi is volt az a sok minden… Mert gyakorlatilag semmiben sem értettél egyet. 🙂 Ez nem gond persze, bár mintha a kelleténél jobban bíznál a vezetőségben, amely erre újabban nem ad okot.
A pénzügyi stabilitás érdekes dolog. Az Inter pénzügyileg papíron bajban van (abban volt évekkel ezelőtt is, gúnyolódtunk is rajtuk sokszor), jóval nagyobb bajban, mint a Milan (amely a kommunikáció szerint nincs is bajban), mégis láthatóan olyan stabil a csapat, hogy nekik nem valószínű, hogy a következő években problémájuk lenne a BL-részvételt kiharcolni. Meg tudták tartani a sok tízmilliót érő játékosaikat (Lautaro, Barella, Bastoni), illetve nem kényszerültek arra, hogy eladják őket. A Milan eközben láthatóan törékeny, amit ez a szezon is igazol. Tehát egy akár jelentősen nagyobb adósság görgetése, amely azonban – úgy tűnik – a csapatra nézve mégsem jelent középtávon akkora problémát, ezek szerint kifizetődőbb, mint egy pénzügyileg rendben lévő klub esetében az, hogy ingadozik a BL és a semmi között. Az Inter támogatói szerintem ezt a stabilitást értékelik, még akkor is, ha a pénzügyi mutatók alapján lehet, hogy nem kellene értékelniük. A Milan befektetői meg nem fognak megszédülni attól, hogy az előző szezonban 4 milliós nyereséggel zárt a klub, mert közben azt látják, hogy a Milan billeg a BL-be jutás határán (már korábban is volt, hogy a Juve megbüntetése miatt jutottunk be). A Milan tkp. mit nyert azzal, hogy egy rakás támogatót szerzett az elmúlt években? Nem sokat.
Az optimizmusod nem igazán érthető számomra. A „fejlődési szakaszban lévő projekt”, a „rugalmas vezetőség”, a „fenntartható módon történő építkezés”, az „okos piacpolitika” sehogyan sem jellemző az elmúlt időszakra. Ezen idézőjelbe tett részeket hogyan tudod összeegyeztetni annak a Fonsecának a kinevezésével, akinek a bukása szinte borítékolható volt? Amit én látok, hogy a kiinduló helyzethez képest folyamatosan módosít a klub. Ez nem rugalmasság, hanem újratervezés, csak így jobban hangzik. Ez az edisoni aforizma: „Nem rontottam el, csak találtam tízezer módot, ahogyan nem működik.” Mintha a mostani 8-9. helyezésünket úgy próbálnánk kommunikálni, hogy nem véletlenül vagyunk ott, ahol, hanem direkt, ugyanis lendületet akarunk venni.
Amit a RedBird kitűzött célként, abból tkp. mi valósult meg az elmúlt kb. két évben? Az a pénzügyi stabilitás, ami ezen a nyáron jelentős kihívással fog szembesülni. A játékospolitika teljes összevisszaságot mutat. Ész nélkül adunk-veszünk. Kidobtunk 1 évet (sőt, kettőt) Fonseca szerződtetésével. Rájöttünk, hogy nem jó, kirúgjuk, majd jön valaki, akiről kiderül, hogy év közben átvéve a csapatot nem tud csodát tenni. Nyáron vélhetően megint új edző, de valamerre el kell indulni, és ehhez új játékosok kellenének, de kérdés, miből. Valószínűleg 1-2 sztárjátékos eladásából. Semmi sem utal arra, hogy átgondoltan cselekedne a RedBird. Szinte minden második-harmadik hónapban kineveznek valami igazgatót, van belőlük vagy fél tucatnyi, de van egy szenilis elnökünk is, aki hülyeségeket beszél, valamint az elvileg tanácsadó Ibrahimovic, aki egyre inkább tekinthető a második embernek. Kapkodás megy minden téren.
Nálunk nem arról van szó, mint mondjuk az Inter esetében volt, hogy lecsúsztak a bajnoki címről, de egyébként stabilag tudtak maradni, és mindenki szerint egyértelműen számolni kell velük a következő években. Mi a bajnoki címet követően (amikor is megvolt a lendület, hogy azt mintegy ugródeszkaként használva tovább építkezzünk) masszívan megyünk lefelé, úgyhogy enyhe kifejezés, hogy nem állja meg a helyét az állításod, hogy a Milan folyamatosan fejlődne. Mi utal a fejlődésre? Mi utal a stabilitásra? A bajnoki cím, majd az éppen csak BL-indulás? A mostani 8-9. hely? A stadion projekttől való visszatáncolás? A téli mercato, amely során a nagybevásárlással elismerték, hogy nyáron rossz munkát végeztek? A továbbfejlődés jegyében leigazolni egy egyértelműen kókler edzőt, majd ezt elismerve kirúgni, és egy olyan valakit hozni helyette, aki nyáron nem kellett, de télen mégis őt látták a megváltónak (és akit év végén szintén meneszteni fognak, hacsak csodát nem tesz)?
Ha Te bízol a RedBirdben, rendben. Én viszont eleget láttam belőlük.
Az egyetértésünk abból fakad, hogy vannak olyan alapvetések, amelyekkel egyetértek (például, hogy a szezon csalódást keltő, vagy hogy voltak hibás döntések), de máshogyan értékelem a helyzetet és a folyamatokat. Ettől függetlenül fontos az intelligens párbeszéd, mert ezek a nézőpontok különbözősége ellenére is hozzájárulhatnak a jobb megértéshez. 😊
Az Inter és a Milan pénzügyi helyzete: Az Inter pénzügyi helyzete papíron valóban rosszabb, mint a Milané, de az összehasonlításnál fontos megérteni a különbségeket: Az Inter több éve jelentős adósságot görget maga előtt, és a tulajdonosi háttér bizonytalan. A Suning finanszírozási problémái miatt a klubnak folyamatosan kölcsönöket kellett felvennie (pl. Oaktree-hitelt), és a jövőjük attól függ, hogy képesek lesznek-e ezt a struktúrát fenntartható módon kezelni. Az, hogy ennek ellenére stabilan szerepelnek, részben annak köszönhető, hogy sikerült egy erős magot kialakítani (Lautaro, Barella, Bastoni stb.), de ettől még nem biztos, hogy a modell hosszú távon fenntartható. A Milan ezzel szemben szigorú pénzügyi kontrollt tart, nem vállal túlzott kockázatokat, és fokozatosan növeli a bevételeit. A RedBird stratégiája nem az azonnali nagy befektetésekre épül, hanem a fenntartható növekedésre. Ez nem látványos, és rövid távon valóban törékenyebbnek tűnhet, mert nincs garancia a folyamatos sikerekre, de hosszú távon a cél az, hogy a klub stabilan a BL-szereplők között maradjon, és idővel újra a bajnoki címért harcoljon. A kulcs itt az, hogy egy jelentősebb adósságvállalás rövid távon erősítheti a csapatot, de hosszú távon veszélyeket rejt. Ha az Internek egy ponton pénzügyi stabilizációra lesz szüksége (pl. tulajdonosváltás miatt nagyobb eladások), akkor a stabilitásuk is kérdésessé válhat. A Milan ezzel szemben egy olyan modellt próbál kialakítani, amely nem függ hirtelen nagy kiadásoktól és kölcsönöktől. A „fejlődési szakaszban lévő projekt”, „rugalmas vezetőség” és hasonló kifejezések, amelyeket kritizálsz, valójában nem jelentik azt, hogy minden döntés tökéletes. Az viszont tény, hogy a klub az utóbbi években stabilizálódott a BL-helyezések szintjén, míg korábban hosszú időn keresztül még ebbe sem tudott bejutni. A „rugalmas vezetőség” kifejezés nem azt jelenti, hogy nincsenek hibák, hanem hogy a klub képes tanulni a hibákból és korrigálni. Pl a Nyári mercato: A klub egy adott koncepció szerint igazolt, és bár egyes posztokon nem bizonyuultak megfelelőnek a játékosok, a téli igazolásokkal igyekeztek ezt korrigálni. Fonseca kinevezése nem vált be, ezt gyorsan felismerték és léptek. Nem ideális helyzet, de a futballban az ilyen döntések időnként elkerülhetetlenek. A Milan projektje nem egy egyenes vonalon halad felfelé, de azt állítani, hogy nincs fejlődés, egyszerűen nem felel meg a tényeknek. A 2022-es bajnoki cím után a csapat nem zuhant vissza a középmezőnybe, hanem továbbra is versenyben van a BL-helyezésekért, ami egy stabilizálódási folyamat része. Valóban jogos kérdés, hogy mi valósult meg a RedBird terveiből. Az alábbiakat érdemes figyelembe venni:A klub pénzügyi helyzete valóban stabil, és nem szorul olyan külső mentőövekre, mint más olasz topklubok. Bár a nyári mercato nem hozta meg a várt eredményeket minden poszton, a keret összességében erősödött. Pulisic, Reijnders, Pavlovic és Walker jó példák erre a múltból és jelenből. A cél az, hogy a Milan ne rövid távú stratégiákra építsen, hanem egy olyan modellt alakítson ki, amely folyamatosan versenyképes tud maradni. A vezetőség munkája nem mentes a hibáktól, de az is látható, hogy van egy világos stratégia: nem akarnak adósságot felhalmozni, nem vállalnak irracionális kockázatokat, és hosszú távon egy stabil klubot építenek. Összegezve: Az Inter stabilitása rövid távon működik, de hosszú távon kockázatos a pénzügyi helyzetük. A Milan nem zuhan lefelé, hanem hosszú távon építkezik, még ha vannak is átmeneti és gyengébb időszakok. A vezetőség valóban hozott rossz döntéseket, de képes ezekből tanulni és korrigálni. A projekt célja nem a rövid távú kiugró eredmények hajszolása, hanem egy fenntartható klubmodell kiépítése.
Ha valaki teljesen elvesztette a bizalmát a projektben, azt nehéz meggyőzni. De ha objektíven nézzük a tényeket, akkor a Milan helyzete nem olyan drámai, mint ahogyan azt a kritika sugallja. Vannak problémák, de a klub stabil alapokon áll, és az elkövetkező években ismét a bajnoki címért fog küzdeni.
U.i Ezt a hozzászólást nem két perc volt összerakni, de örömmel veszem az ilyen jellegű vitákat! 🙏
Egyébként érdemes lenne megnézni, hogy a gazdaságilag stabil klubok milyen eredményeket érnek el. A probléma az, hogy miután sportról van szó, nagyon nehéz tervezni. És megint visszamehetünk oda, hogy miért nehéz egy amerikainak megérteni az „európai” sportokat. Az a fajta kiszámíthatóság, ami az USA-ban (meg Kanadában) van, lényegében tervezhetőséget sem igényel. Egy önműködő rendszerről van szó, ami végtelenül rugalmas, eközben azonban mégis stabil. A rendszer mindenkiből győztest csinál. Persze a rossz eredmények miatt rugdalnak ki edzőket, menedzsereket, de most éppen a Dallas Cowboys és a hülye tulajdonosa, general managere, edzője, jegyszedője, kb. mindenese, Jerry Jones a példa rá, hogy egy évtizedek óta szarul vezetett franchise is képes megsokszorozni az értékét. Amerikában mindig ott lesz, hogy „sebaj, majd jövőre”. Abszurd, de odaát egy rossz idény esélyt ad egy sokkal jobbra. Európában egy rossz idény (nyilván a Milan szintjén) elront(hat)ja a következőt. A Milan rengeteg pénztől esik el, ha nem jut be a BL-be. Amerikában nincs ilyen jellegű következménye, ha nem jut be a gárda a rájátszásba.
Nagyon nehéz egy amerikainak megérteni ezt a rendszert, mert ott a kockáztatás nem igazi kockáztatás. Kicsit olyan, mint amikor már biztos a PO-részvételed, és az utolsó alapszakaszmeccsen az utolsó támadásod jön a győzelemért. Van tétje? Van, a győzelem. És ha nem jön össze? Nem dől össze a világ.
Az európai klubfutball viszont a kockáztatásról szól, amelyben hatalmasat lehet bukni. A Milanon kívül korán elszállt a Manchester City, a Juve meg a Milan. De kieshetett volna a Bayern is. Ezek olyan klubok, főleg a City meg a Bayern, amely minden évben reálisan a BL elődöntőjét tűzheti ki célul. És rengeteg pénzt veszített máris a City, a Milan meg a Juve is.
Azt gondolom, kisebb vagy közepes kluboknál a fenntarthatóság működhet. Az Atalanta szerintem erre jó példa. Ahová most elértek, az alapján ők bármikor, ha BL-be jutnak, máris nyertesek. Nem BL-győzelemre esélyes keretet terveznek, nincsenek hatalmas kiadásaik, nincsenek vagyont kereső játékosaik, nem költenek óriási összegeket játékosokra, egy tipikus edzői csapatról van szó. A minimális kockázat miatt nem igazán érzik meg, ha nem jutnak 16-ba a BL-ben (és nem azért, mert jövőre megint ott lesznek a BL-ben). A Milan és a Juve esetében viszont nem erről van szó. Itt vannak elvárások. Egy Atalanta kb. senkit sem érdekel, nincs hírértéke, ha nem jutnak tovább, ha harmadikak, ha hetedikek, ha tizenegyedikek. A Milan esetében viszont van hírértéke egy mostani szereplésnek. Sajnos ez a csapda. A Milan brand még most is erős, de itt kell hogy legyen kiadás. A RedBirdnek a brand ereje segítség, de az elvárásoknak nem nagyon tud megfelelni.
Európában egy-két jó eredménnyel magasra jutsz, és szinte törvényszerű, hogy egy másik nagy klub kárára. Ha most ez marad a sorrend, ami a bajnokságban látható, akkor ezzel az első négy kiszúr a Romával, a Lazióval és főleg a Milannal. És ez a cél. Egy nyolcaddöntős kiejtés a legkellemetlenebb. Európában tehát kockáztatni kötelező, mert ha nem kockáztatsz, megrekedsz mondjuk az Atalanta szintjén. De a nagyobb klubok között mondhatnám a jelenlegi Bayernt is. A Kane-transzfer óta kicsit leálltak. Annak idején a PSG összehozta a Messi, Neymar, Mbappé triót, egy vagyon költött játékosokra. Mindenki fogta a fejét, pedig kb. mindenki ezt csinálja, csak nyilván kisebb mértékben. A Guardiola-féle csapatok is költöttek, azaz kockáztattak. Csak éppen másként, mint a Milan, mert az edző neve tkp. garancia volt arra, hogy az a játékos esélyes, hogy meg fog felelni. A játékos értéke is felfogható így. Ezek a vásárlások tehát úgy voltak felépítve, hogy igyekeztek csökkenteni a kockázatot.
A Milannál viszont nincs meg az a tudás, amely miatt azt lehetne érezni, hogy az a játékos inkább valószínű, hogy beválik, mint nem. A Milanra elvileg a kiszámíthatóság, a tervezettség, a fenntarthatóság volna a jellemző. Ebből logikusan az következne, hogy a biztosra megy, és azt mondja, hogy az adatok azt mutatják, hogy a már a Portóval is jó eredményeket elért Conceicaót nevezem ki edzőnek. De nem. Mit csinál a Milan? A franc tudja, mire hivatkozva kockáztat, és kinevez egy Conceicaóhoz képest (is) kóklert, mert ő olcsóbb volt. Majd késve reagál, akkor, amikor már a hülye is látta, hogy a Fonseca-projekt megbukott.
A pókerben elvileg bárki nyerhetne, valahogy meg lehet tanulni játszani, az ilyen-olyan rendezvényeken össze is eresztik az amatőröket a profikkal. És mi történik? Valahogy mindig a profik maradnak versenyben a döntő fázisban. Mert megvan a tudásuk,
mert gondolkodva kockáztatnak. De mondhatnám a vegasi kaszinókat is. A ház mindig nyer. Ha úgy néz ki, hogy veszít, akkor is. Lehet, hogy az egyik napon van veszteség, de majd másnap nyereség lesz. Lehet, hogy az egyik hét veszteséges, de a hónap jó eséllyel nyereséggel zárul…
Nagyon nehéz egy Milant irányítani, mert nagy klubról van szó, de az abszolút elittől messze lemaradva. Elvárások vannak, de ezek igazából túlzottak. Én azt gondolom, hogy ezzel a RedBird-módszerrel olyan magasra jutni, ahová a RedBird elgondolta (pláne figyelembe véve az időtényezőt), nem lehet. A BL a legnagyobbak játéka. Körítésnek ott van persze egy rakás másik gárda, de a Milan a legjobb esetben is ezek közé tartozik. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, kockáztatni kell. De természetesen okosan. Ahhoz, hogy elvárás lehessen egy BL-elődöntő, abban az ütemben, ahogyan az elmúlt időszakban működött a klub (sokkal több volt a hiba, mint a jó döntés), szerintem a legjobb esetben is kell legalább 5 év. Úgy, hogy eközben minimális hibát követünk el, és még szerencsénk is lesz.
Őszintén szólva nem hiszem, hogy a RedBird még sokáig lesz a Milan tulajdonosa. Simán benne van, hogy a következő 2-3 éven belül Cardinale valahogyan megválik a Milantól.
Feladtad a leckét, de megpróbálok mindenre reagálni, amire kellő rálátásom van és ami tényleg releváns a Milan és a RedBird megítélésében.
Valóban, a RedBird és a Milan projektjét sokan kritizálják, főként az európai és amerikai sportmodellek közötti különbségek miatt. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a RedBird hosszú távú stratégiája nem a gyors sikerekre, hanem a fenntartható növekedésre épül, ami a modern futballban egyre fontosabb tényezővé válik. Bár a kritikusok szerint az amerikaiak nehezen értik meg az európai klubfutballt, a RedBird által követett modell több szempontból is előnyös lehet a Milan számára. A RedBird nem egy futballklubokat felvásárló spekuláns cég, hanem egy komoly sportszakmai háttérrel rendelkező befektetői csoport. Korábban olyan sikeres sportvállalkozásokban vettek részt, mint a Fenway Sports Group (Liverpool, Boston Red Sox), az XFL, valamint a YES Network (New York Yankees médiahálózata). Ezek a projektek azt mutatják, hogy a RedBird hosszú távon képes stabil és nyereséges üzleti modelleket kiépíteni, miközben a sportteljesítmény sem sérül. A Liverpool példája különösen releváns. A Fenway Sports Group által követett stratégiaa amelyben a RedBird is szereplő volt hosszú távú építkezésre és okos pénzügyi döntésekre épült. Az FSG és a RedBird filozófiája nem az, hogy egy klubot rövid távú magas profitra használjanak, hanem hogy fenntartható módon építsenek versenyképes csapatot. A Liverpool 2010-es évekbeli fellendülése ennek remek példája, hiszen a klub nemcsak gazdaságilag vált stabilabbá, hanem sportszakmailag is eljutott a Bajnokok Ligája megnyeréséig. A Milan a fenntartható fejlődés stratégiáját követi, ami hosszabb távon eredményesebb lehet, mint az agresszív költekezés. A RedBird világos célokat tűzött ki: stabil pénzügyi háttér megteremtése, a klub értékének növelése és a modern futballpiac követelményeihez való alkalmazkodás.A Milan értéke az elmúlt években jelentősen nőtt, és a RedBird ezt szeretné is folytatni. A klub bevételei folyamatosan emelkednek, köszönhetően például a szponzori szerződések növekedésének.Az új stadionprojekt is része ennek a stratégiának, ami hosszú távon biztosítaná a klub pénzügyi függetlenségét és versenyképességét. A Milan olyan fiatal, potenciállal rendelkező játékosokat igazol, akik hosszú távon meghatározóak lehetnek. A klub nem költ ész nélkül, hanem a modern megfigyelő módszereket alkalmazva próbálja megtalálni a legjobb ár és érték arányú megoldásokat.A hosszú távú stabilitás érdekében a csapatot tudatosan alakítják, miközben a menedzsment tanul a korábbi hibákból.
Gyakran elhangzó kritika, hogy az amerikai befektetők nem értik az európai futballt, mert az amerikai sportok önszabályozó rendszere kevésbé kockázatos és kiszámíthatóbb. Ez igaz, de érdemes látni, hogy a RedBird stratégiája alkalmazkodik az európai futball sajátosságaihoz. Az amerikai befektetők a hosszú távú fenntarthatóságot keresik, nem a gyors sikereket és ez segíthet elkerülni az adósságspirált, amibe sok európai top klub kerül. A modern sportmenedzsmentben az adatalapú döntéshozatal kulcsfontosságú, és ebben az amerikaiak élen járnak. A Liverpool példája mutatja, hogy ez a módszer működik. Hozzá kell tenni, hogy a RedBird nem hagyja figyelmen kívül az európai futball sajátosságait a stratégiájuk egyensúlyt próbál teremteni. Allitolag a RedBird nem hajlandó eléggé kockáztatni, és ezzel a Milan nem tud versenyezni a legnagyobb csapatokkal. Ugyanakkor a mai futballvilágban a legnagyobbak is próbálnak fenntarthatóbb modellek felé mozdulni még a PSG és a Manchester City is egyre tudatosabban gazdálkodik. Gyorsan had jegyezzem meg, hogy a Milan nem egy PSGszintű pénzügyi hátteret épít, de a RedBird nem is ezt ígérte. A cél az, hogy a klub gazdaságilag stabil, sportszakmailag pedig versenyképes legyen. Ehhez idő kell, és a projekt csak akkor lesz sikeres, ha következetesen haladnak az úton.
Felmerül a kérdés, hogy a RedBird meddig marad a Milan tulajdonosa. Általában az ilyen típusú csoportok egy ponton eladják az eszközeiket, ha elérik a kívánt értéknövekedést. Ez nem jelenti azt, hogy a RedBird rövid távon ki akar szállni, hanem azt, hogy valamikor, akár egy évtized múlva, profitot realizálhatnak egy eladással. A lényeg az, hogy addig egy stabil, jól működő klubot építsenek, amely vonzó lesz a következő potenciális tulajdonos számára is. Ugyan akkor igaz, hogy a befektetési csoportok általában hosszú távon nem tartanak meg sportklubokat, de ez nem jelenti azt, hogy a projekt rövid távon bukásra van ítélve. Ha a RedBird kiépíti a megfelelő gazdasági és sportszakmai alapokat, akkor a klub még egy tulajdonosváltás esetén is stabil maradhat. Még ha ellentmondásos is amit írok. A fő különbség az időtáv:
Rövid távon a RedBird biztosan nem fogja eladni a klubot, mert még az építkezés fázisában vannak.
Hosszú távon pedig minden tulajdonos egy ponton továbbadja a klubot, de ez lehet 5-10-15-20 év is, de ami biztos, hogy nem a mostani kritikák miatt fog megtörténni.Sok futballklub tulajdonosváltása körül mindig rengeteg spekuláció van. A RedBird esetében is sokszor felmerülnek pletykák, de eddig semmi sem utal arra, hogy Cardinale eladná a Milant rövid távon. Azt viszont látjuk, hogy a klub értékét növelik ez lehet egy előkészítés egy jövőbeli üzletre, de ez még mindig évek kérdése. Ha el is adnák a klubot valamikor, azt egy sokkal magasabb szintről tehetik meg, mint ahonnan indultak.A kritikusoknak igazuk van abban, hogy a RedBird-modell nem a gyors sikerekre épül, és a Milan jelenlegi stratégiája nem mentes a kockázatoktól. Ugyanakkor a fenntarthatóság, a stabilitás és a hosszú távú fejlődés kulcsfontosságú tényezők a modern futballban.
A klub értéke nő, a pénzügyi helyzet javul, és a csapat továbbra is versenyképes maradhat. A következő 2-3 év kulcsfontosságú lesz abban, hogy a projekt elérje a célját, de ha a RedBird következetesen tartja magát a stratégiájához, akkor a Milan egy olyan klub lehet, amely nemcsak gazdaságilag stabil, hanem sportszakmailag is folyamatosan fejlődik. nem szabad elfelejteni, hogy a modern futball nemcsak a pénzről szól, hanem az okos menedzsmentről is. Ha a Liverpool meg tudta csinálni, miért ne sikerülhetne a Milannak is?!
Azt hiszem, mostanra mindketten látjuk, hogy ezt a vitát hetekig folytathatnánk, de akkor sem értenénk egyet. Ennek ellenére igazi felüdülés volt, és az is marad. Nyitott vagyok hasonló beszélgetésekre a jövőben is! ✌️
Kérlek adj nekem is egy olyan rózsaszín szemüveget mint ami neked van.
Ez a szezon nem hogy a kukába van de a szemét dombon már!!!!
A vezetőség meg nem rugalmas de nem tudja ezt a munkát végezni. És ez nem hullámzás de totális vissza esés és csak rosszabb mint volt a múltéven.
Ezt a „rózsaszín szemüveget” sajnos nem tudom csak úgy leemelni a polcról és ingyen odaadni. Az előző hozzászólásaimba nem csupán perceket öltem, az utolsóba pedig végképp nem. Ha egy érdemi vitát szeretnél, javaslom, hogy nézz utána néhány részletnek, mert így sokkal tartalmasabb és élvezetesebb lehet a beszélgetés…
Allegrire lesz pénz? 🤣🤣
De Zerbiért sanszos, hogy fizetni kéne.
Sarri lesz itt a mister…ő olcsóbb.😅
Az a baj Allegri borzalmasan leépült mikor visszament Juvéhoz, nem tudom ez az egy év elég neki vagy kb José 2.0. lett. Ha SC is megy az borzalmas képet festene, 12 hónap 3 edző, mondjuk tudjuk ezért fejek itt nem hullanak, de akkor is.
Ahogy Lansky írta,teljesen elképzelés nélküli még az edző választás is.
Allegrivel biztos hoznák a minimumot,a kiscsapatokat ütnénk,de a maximum ki tudja hol lenne…
DeZerbi pedig ki tudja mire lenne képes…
Én inkább kockáztatnám meg De Zerbit.
Allegri nagyon hasonló Conceicaohoz. Hasonlót lehetne várni tőle, SC-től nem álomfocit vártunk, hanem egy egységes, jól összerakott csapatot, jó védekezéssel, okés támadójátékkal. Ez most nem jött be.
De Zerbinél az elképzelés teljesen egyértelmű, speckó stílusa van, ezt szerintem kb biztos, hogy rá tudja tenni a csapatra, a foci mindenképp látványosabb lenne. Komoly keretet még nem kapott a kezébe, középcsapatoknál inkább volt látványos, mint eredményes a focija, de a keretekhez képest az eredmények sem voltak rosszak. Nyilván itt ugorhat a majom a vízbe, rizikós, hogy egy komoly kerettel is meg tudja-e oldani, vagy van egy plafonja.
De én ezt a friss vért érzem most jobban idevalónak, ebben a pillanatban.
SC-t mindenképp sajnálom, pot ahogy ten Hagot odaát, mindkettő jó edző, csak egy mélyen lévő csapatot vettek át rossz pillanatban. Conceicao még sokkal rosszabb pillanatban így féltávnál, mikor pont a lényegi meccsek jöttek, ő nem impact edző. Sajnálom, hogy nem nyáron jött, akkor derült volna ki, mit tud. Fizikai focit vár el egy teljesen eltunyult bandától, és nem működik.