A Curva Sud Milano, a Milan szervezett szurkolói csoportja közleményben jelentette be, hogy tiltakozásba kezdenek és a Lazio elleni rangadó első 15 percében nem lesznek jelen a lelátón, továbbá amennyiben a közeljövőben nem történik jelentős változás, akkor teljesen bojkottálni fogják a mérkőzéseket. Íme a Milan-ultrák üzenete a tulajdonos, a vezetőség és a csapat felé a vasárnapi bajnokit megelőzően.
„Csak március elején járunk, de a szezonunk már most a végéhez közeledik vagy legalábbis majdnem. Csak két derbi maradt az Olasz kupában, hogy visszaszerezzétek a méltóságotok egy kis darabját vagy végleg bebizonyosodik a totális kudarcotok. Tavaly nyáron folytattátok az előző szezonban elkövetett hibákat és olyan döntéseket dicsértetek, amelyek egyértelműen nem voltak megfelelőek és ezt többször is tudatosítottuk, miközben figyelmen kívül hagytátok egy olyan szurkolótábor igényeit, melynek valami egészen másra lett volna szüksége.” – olvasható a Sud közleménye.
„Január végén megpróbáltátok orvosolni a saját hibáitokat és elköltöttetek mindent, amit tavaly júliusban kellett volna megtenni és ezzel lemondtatok szinte az összes nyári választásotokról, azonban a tervezés teljes hiánya és az általatok teremtett elviselhetetlen légkör megakadályozott mindenféle reakciót. Egy olyan környezet alakult ki, amely a káosz határán van.”
„Egy teljesen láthatatlan tulajdonosi kör nyilvánvaló és megmagyarázhatatlan hibákat követett el, Cardinale szeptember óta nem járt Milánóban és úgy döntött, hogy kiiktat a vezetőségből egy olyan kulcsfontosságú szereplőt, mint a sportigazgató, akinek elengedhetetlen szerepe van a csapatépítésben és abban, hogy állandó és konstruktív jelenlétet biztosítson Milanellóban a csapat körül. Ehelyett olyan munkatársakra lett bízva a Milan imázsa, akik kizárólag elrejtőzéssel és olyan interjúkkal híresültek el, amelyek túlmutatnak a nevetség határán.”
„Mindez nem lehet mentség más személyek számára sem, akik részt vesznek ebben a katasztrófában. Az edző az elődjéhez képest egyáltalán nem tudta megváltoztatni a csapat hozzáállását a pályán, sőt tovább fokozta a belső megosztottságot a mindannyiunk számára ismert eredményekkel és a játék hiányával társítva. A játékosok – akiket csütörtökig kitartóan támogattunk – méltatlan mérkőzések főszereplői voltak Zágrábban, Rotterdamban, Bolognában és sok más meccsen, melyeket csak a végén sikerült helyrehozni bizonyos jeleneteknek köszönhetően, különben ma még súlyosabb mérlegről beszélnénk. Sokan a játékosok közül megmutatták a teljesítményükkel és a hozzáállásukkal, hogy nem méltóak arra, hogy a Milan-mezt viseljék, miközben az önelégült vezetőség hallgatott és tétlen maradt.”
„Vasárnap elkezdünk magatokra hagyni titeket és csak a 15. percben lépünk ki a San Siro lelátójára. Reméljük, hogy a stadion többi részén lévő szurkolók is így fognak tenni. Amennyiben nem látunk jelentős változást a teljesítményben és legfőképpen a hozzáállásban, akkor teljesen el fogunk hagyni titeket és magatokra hagyunk a szégyenetekkel.”
„A szezon végén egy mélyreható vállalati újjáépítésre lesz szükség, mert az eddig javasolt amerikai modell minden szempontból megbukott. Erős és fontos döntésekre, strukturális változásokra és valódi futballszakértelemmel rendelkező új vezetőségre van szükség, ha komolyan újra akarjuk építeni Olaszország legdicsőségesebb klubját és vissza akarjuk hozni azt a Milanizmust, amit az elmúlt években tönkretettetek.”
9 hozzászólás
Attól függetlenül, hogy a Curva Sudnak igaza van-e a vagy sem, nem volt valami szívderítő ezt olvasni.
Azt jól érzékelik, hogy korábban a Milan „emberibb” volt. A Milan egy nagy család „szlogenen” annak idején nem nevettek, pedig a multimilliárdos Berlusconi állt a klub élén. Berlusconit a hülyeségeivel, Gallianit a kamu szövegeivel együtt is valahogy közelebb érezték magukhoz a szurkolók.
A Milan sok tekintetben olyan, mint a Ferencváros. Ott is állandó élcelődés tárgya, hogy alig van magyar a csapatban. A Milan esetében meg sem a csapatban, sem a vezetőségben nincsenek olaszok. Az utóbbi nem feltétlenül lenne probléma, mert nem gondolom, hogy egy klub(csapat) identitása ettől függne (erre példa az Arsenal, amely a Wenger-érában is meg tudta őrizni az identitását), de a Milannál most az. Nem tudom, az olaszoknál így lehet-e vezetni egy klubcsapatot.
Túlságosan sok olyan döntés volt az elmúlt években, amely végül zsákutcának bizonyult. Összevissza igazolások, tervek, ilyen-olyan igazgatók cserélgetése, „fiatalítunk, de azért legyen rutin is”, a stadion projekttel lassan meg lehetne tölteni egy egész estét stand up comedy műsort… Az elvileg mindent pontosan megtervező, rideg tények, adatok, számítások szerint építkező amerikaiak nyáron kiválasztanak valakit, akit senki sem ért (egy olyan valakivel szemben, akit fél évvel később azért neveznek ki, amiért nyáron nem őt választották…), a nyári jelentős igazolásokból nem sokat láttunk, de télen felturbózzák a csapatot, amely sorra bukja a hozható meccseket-párharcokat. Játék nincs, fejlődés nincs, holott mindig mindenki elmondta, hogy ez a cél. Utánpótlás sincs, a Futuro eddig teljes csőd, de az ottani eredmények(???) ellenére csak a bajnokság vége előtt nem sokkal rúgják ki azt a Bonerát, aki az elmúlt évtizedekben bizonyította, hogy gyakorlatilag mindenre alkalmatlan, ami a futballhoz kapcsolódik.
A RedBird egy totálisan dilettáns társaság benyomását kelti. A pökhendi „naés” jenki stílust tökéletesen magáévá tette Ibrahimovic, akinek eddig a hozzáadott értéke nagyjából a nullához közelít. Ha tanácsol valamit, akkor az vagy eleve rossz, vagy pedig jó lenne, de rosszul sül el.
A tulajdonosi csoport gyakorlatilag mindent arra tett fel, hogy a Milan stabil BL-szereplő legyen. Talán éppen Ibrahimovic mondta, hogy Cardinale egy dolgot akar: eredményeket. Nos, pont ez hiányzik.
Néztem a Napoli-Inter meccset. Félelmetes volt az az elszántság, amit látni lehetett a hazaiakon. Irigyeltem a szurkolóikat, mert a Napoli-játékosok úgy hajtottak, mintha attól féltek volna, hogy a meccs végén összeverik őket a drukkerek.
A jelenlegi helyzet egy szempontból mindenesetre rendkívül érdekes, majdnem annyira, mint a Manchester Unitedé. A tekintetben, hogy ezt mi vagy ki idézte elő, hogyan jutott el ide, illetve kiket terhel ezért a felelősség. Rossz vezetőség? Rossz edzők? Rossz képességű vagy hozzáállású játékosok? Rossz szervezeti és/vagy személyi döntések?
Nem biztos, hogy van, de én látok összefüggést a Milan elmúlt néhány éve (amelyben volt egy – sajnos utólag megállapítható, hogy az összképbe nem illő – bajnoki cím és szép BL-menetelés) és a mostanában megjelent Milan-legendák könyvei között. Albertini, Baresi, Sacchi, Galliani is könyvet írt. Ismétlem, lehet, hogy nem ez áll a háttérben, de ez az időszak sajnos olyan, hogy akarva-akaratlanul is felerősítik az emberben a „bezzeg akkor” érzéseket. Látva, hogy X mennyire nem tud védekezni, Y labdát kezelni, Z meg passzolni, kinek ne jutna eszébe Gattuso, Nesta, Kaká vagy Pirlo?!
A Curva Sud tiltakozásai, levelei általában nem nyerik el a tetszésemet, gyakran érzem azt, hogy csak úgy l’art pour l’art tiltakozások. Ez a mostani szerintem egy kicsit más, mert ugyan bizonyos eseményekhez köthető (kiesés a BL-ből, majd gyakorlatilag az utolsó esély elszalasztása a BL-ben indulásra), mégis egy hosszabb időszak összefoglalása, amely igyekszik láttatni a vezetőség ridegségét, racionálisnak tűnő, mégis irracionális döntéseit, amelyekkel sokszor saját elveiknek mondanak ellent.
A RedBirdnek azt kellene megértenie, amit az amerikai ligák alapján nem fognak tudni megérteni, hogy egy európai futballklub esetében a hagyományok mások, máshogyan kell megközelíteni a focit. Az amerikai sportkultúrában egy szurkoló szinte biztosan talál olyan csapatot, amelynek ha szurkol, lesz sikerélménye, mert az majdnem biztos, hogy valamiben jól szerepel. Nincs akkora különbség az NFL, az NHL, az MLB vagy az NBA valamely csapatának szurkolás között (egyaránt hatalmas dicsőség lenne, ha a Steelers vagy a Penguins nyerne Super Bowlt vagy Stanley Kupát), mint Európában, ahol a futball mellett a többi sport között igen nagy a presztízsbeli különbség (ahol lehet, hogy egy Barca-focidrukker lehet, hogy azt sem tudja, hogy a kézi- vagy kosárcsapattal mi újság). A ligák csapatai „kint” ugyanazok, nincs kiesés, sokkal erősebb a „majd jövőre” hozzáállás. A játékosok töredékének van esélye arra, hogy egy adott csapatnál legyen legenda vagy akár töltsön el ott hosszabb időt. Maguk a játékosok is tudják, hogy ez üzlet. A legutóbbi példa a Doncic-Davis csere a Lakers és a Mavericks között. Ezek a cserék is mintha direkt azt akarnák tudatosítani a szurkolókban, hogy ez az egész az üzletről szól. Ezért nincsenek akkora érzelmek az USA-ban. Ezért üldögél békésen a Packers meg a Bears drukkere egymás mellett a Soldier Fielden.
Ezzel szemben Európában hiába lesz augusztusban, azaz fél év múlva egy új szezon kezdete, a Milan szurkolói erre most nem tudnak gondolni, csak azt látják, hogy a jövő enyhén szólva bizonytalan.
A RedBird sajnos nem érti az európai (olasz) futball-lelket. Ez érzelmek nélkül nem megy, és ezen nem segít, hogy odateszi dísznek valami jelentéktelen pozícióba Baresit. Az igencsak emocionális olasz szurkolók ezeket a műanyag dolgokat észreveszik. „A beosztott szeresse főnökét” – hogy egy klasszikusból idézzek. Ezen az alapon a vezetőség szeresse a klubját. Ne a számokat szeresse meg a bevételnövekedést, hanem a klubot. Én úgy gondolom, ha ez megvan, akkor az eredmények is nagyobb eséllyel jönnek. Bizonyos esetben jól jön az érzelemmentes gondolkodás, más esetben pedig az, ha nem csak a számokat nézzük. Florentino Perez valahogy tudja ötvözni a szurkolói és az üzletemberi attitűdöt. És valamit nagyon jól csinál.
Nem hiszem, hogy ez a vezetőség a hozzáállásán olyan mértékben tudna változtatni, ami megfelelne a szurkolóknak.
Akkor most jöhetnek a Lansky is hülye a Redbird tudja mit csinál és előre építkezik kommentek…….
Hatalmas pacsi a szép összefoglalóért és ,hogy ennyire ismered a Mayor ligákat. Ez egy nagyon kellemes meglepetés volt.
Doncic cseréhez egy kis kiegészítés, Harrison szint úgy ,mint a mi vezetésünk ment a feje után és kb unszimpátiából némi apróért elcserélte a klub történelmének legnagyobb ékkövét(Dirknél is jobb). Fun Fact Davis az első meccsén le is sérült.
Ez egy korrekt hozzászólás. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ami most történik, egyáltalán nem egyedi a futballtörténelemben. Nem ez az első és nem is az utolsó alkalom, hogy az ultrák próbálják érvényesíteni az akaratukat. Ki lehet javítani, de ezek az emberek többnyire az alkoholtól és drogoktól túlfűtött, egyáltalán nem az értelmiséghez tartozó réteg, és ezek a levelek nem többek egy darab papírnál – ha kinyomtatjuk őket, ha nem, akkor még annyit sem érnek. Közben pedig egy több százmillió eurós üzletről van szó.
Szerintem nem ilyen egyszerű a kérdés, hogy egy szurkoló közelebb vagy távolabb érzi-e magához a klubot. Valószínűleg ezek a szurkolók a Berlusconi-érában is ugyanebben a stadionban ültek, és itt van egy nagy törés. Azóta ugyanis a futball – és maga a világ is – jelentősen megváltozott. Egyáltalán nem lehet már azt az üzleti modellt követni, mint 20-30-40 évvel ezelőtt. Ezt pedig a legtöbb szurkolónak nagyon nehéz elfogadnia, és ez akkora törést okoz a kollektív tudatukban, hogy az már fájdalmas.
Hogy Olaszországban lehet-e úgy klubot vezetni, hogy szinte nincs olasz a vezetőségben, azt nem tudjuk, hiszen most zajlanak az események. De ahogy korábban is említettem, még mindig csak 2,5 év telt el. Ahogyan a rossz döntések is mutatják – és amit maga az üzlet is diktál –, ez nem egy merev, gép által megtervezett folyamat. Természetesen a cél adott, de a korrekciók, amelyeket látunk, azért történnek, mert az adott modell nem működik megfelelően. A hiba akkor lenne igazán drasztikus, ha a vezetőség mereven ragaszkodna mindenhez. Márpedig a 21. században így nem lehet gondolkodni, ezt a korrekciót láttuk idén télen is. Folyamatos az alkalmazkodás és a tanulás.
A Futuro éppen hogy megalakult. Néhány hónap mennyit számít egy utánpótlás-akadémia életében? Rossz embert választottak az élére, de korábban utánpótlás sem létezett. Tehát az, hogy ne lenne fejlődés, ebben a kontextusban nem állja meg a helyét.
Hogy milyen benyomást kelt a RedBird, az relatív. Ha abból a nézőpontból vizsgáljuk, hogy egy hosszú távú projekt elején járunk, akkor egyértelmű, hogy nem az első két évben érkezik el a csúcs. Emiatt tűnhet úgy, hogy „na és?”, de valójában egyáltalán nem erről van szó. Ennek része az is, hogy előfordulhat, hogy a csapat egyszer-egyszer megég, vagy nem sikerül elérni a Bajnokok Ligáját. Ennek, mint mindennek, meglesznek a következményei – ebben biztos vagyok. De még egyszer hangsúlyozom: egy milliárd eurós üzletnél senki se higgye, hogy nincsenek következmények, és hogy mindenki szabadon dobálózhat következmények nélkül.
Valóban érdekes kérdés, hogy ki lesz a felelős. Én a vezetőséget kevésbé tartom igazán felelősnek. Részemről a problémát inkább a játékosokban látom, mert a csapat „magját” korábban az egekig magasztalták egy alacsonyabb szinten, majd érkezett két erős egyéniség, és ezzel együtt a dac és a hiszti is. Egy profi sportolót az akarat határoz meg – ezt rengetegszer olvashatjuk. És hányszor tapasztaljuk a saját életünkben is, hogy akarattal milyen sok mindent el lehet érni? Ha valaki éveken át azt hallja, hogy ő a világ legjobbja, és nem kell ezt vagy azt megcsinálnia, mert majd a jobb oldal kisegíti, akkor amikor egyre magasabb lesz a szint és az elvárás, de közben még mindig a túlzott egoizmus diktál, bizony elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb jöjjön egy pofon – ahogy most is.
Ennek is meglesznek a következményei, ha kell, ezek a játékosok el lesznek adva. Az érzelmileg túlfűtött olaszok ugyanakkor éppolyan gyorsan meg is nyugszanak, mint amilyen gyorsan robbannak. Nem olyanok, mint mi Magyarországon, ahol sokáig cipeljük a sérelmeinket – ezt innen, Magyarországról nehéz megérteni. Nekem is évekbe telt…😄
Próbáltam mindenre reagálni, amit írtál, és remélem, sikerült egy picit más megvilágításba helyeznem ezt
Vannak jó meglátásaid (játékosok kérdése mondjuk, bár ott is vannak bennem kérdőjelek, lásd majd lentebb), vannak „érdekesek” („Nem olyanok, mint mi Magyarországon, ahol sokáig cipeljük a sérelmeinket – ezt innen, Magyarországról nehéz megérteni. Nekem is évekbe telt…” – ezt pont most emlegetni, amikor az évtizedekig megszállóként utált nemzet v*lagát nyalja a magyar elit a saját érdekében és az agymosottak még tapsolnak is hozzá és szinte tálcán kínálnák fel a hazáját védő országot az agresszornak – (legyen már béke kamuval, bruhaha), hogy aztán ide is tapsikolva visszavárják őket, hááát… szóval nem minden sérelmet érdemes elfelejteni maradjunk annyiban, akár magyar az ember akár nem), van ahol meg ellentmondol magadnak.
Inkább ez utóbbival foglalkoznék. Azt írod ez egy hosszabb projekt. Ha ez így lenne, akkor miért kapkodnak? Miért cseréltek edzőt év közben, ha egyszer hisznek a saját projektjükben, miért kellett télen kapkodva edzőt cserélni és tízmillió Eurókat befektetni a csapatba, ha egy-egy évet amúgy is el tudnak engedni és csak a hosszabbtávú cél a lényeg?
Ugyanide tartozik, hogy nem is azt kommunikálják ami történik. Ez itt a fórumon ki lett beszélve, ez talán a leginkább visszás kérdés a szurkolók körében. Folyamatosan azt nyilatkozzák (mindenki, nincs kivétel) hogy a Milan mekkora nagy csapat, a DNS-ében van a győzelem, csak a siker elfogadható, aztán csinálnak egy TESCO gazdaságos nyarat edzőstől-játékosigazolásig. Miért nézik akkor h*lyének a szurkolókat? Miért nem mondják ki hogy Nonsecában hiszünk, adunk neki 3 évet mert ez nekünk belefér, türelmet kérünk. Aztán fél év után repült. Hiteles a hosszútávú projekt szlogen.
Stadionprojekt. Erre nem reagáltál. Már az Elliott idejében is az volt a „szózat” hogy a saját stadion a LEGFONTOSABB. Saját stadion, rengeteg bevétel, ez mindennek az alapja. Lassan eltelik 7 év (ha jól számolom), ennyi idő alatt Magyarországon a bu-diból is stadin nő ki. Nálunk meg még azt sem lehet tudni, hogy pontosan hol lesz a stadion (marad a régi közös és fel lesz újítva, mellette lesz egy új felhúzva, új területen lesz felépítve?). Ingatlanbiznisz vagy tényleges stadionprojekt amit eddig láttunk? Teljes káosz az egész.
Azt írod szerinted a játékosoké elsősorban a felelősség és nem a vezetőségé. Mi van akkor, ha pont az a baj amit leírtál? Hogy a játékosok szeretnének sikereket mert rövid a karrierjük, de ez a projekt ahogy írtad is hosszutávú. Lehet akkor őket azért hibáztatni hogy nem képesek azonosulni vele, mert Ők nem 3-5 év múlva akarnak sikereket? Lehet akkor nem csak a magyar gondolkodás nem alkalmas ezt a jelenlegi állapotot feldolgozni és a játékosok is azokat a sikereket akarják amit a Milan név régen is jelentett? Esetleg azért is írt alá mondjuk egy Leao mert más volt kommunikálva, aztán nem azt csinálja a vezetőség amit esetleg nekik (is) mondott?
Ugyanez a Futuro. Igen, egy éve indult. Ehhez képest mi volt itt is télen? A fiatalok akik tehetségesek el (Cunha, Zeroli), ahogy ment Simic is nyáron és Jimenez is kijelentette hogy köszi de a Futuro nekem nem pálya. Akkor ha a tehetségek nem akarnak ott játszani, nem motiválja őket és hozni kell nevenincs 30+-os játékosokat, akkor ennek mi értelme? Miért nem elég a Primavera? Aki elég jó fel tud játszani onnan is, aki meg nem az utána kikopik. Nem csak megint arról van szó hogy aki kiöregszik a Primaverából azt nem akarják hogy ingyen elmenjen és pár 100.000 Eurót még róluk is le akarnak akasztani később? Oké legyen, ez üzlet, megértem. De akkor miért a jövőről beszélnek hogy azért van a Futuro hogy a fiatalok fejlődjenek, miért nem mondják itt is ki hogy ez csak üzlet semmi más? Mert az látszik egy év alatt is hogy ez szakmailag zsákutca, akkor lenne értelme ha Serie B csapat lenne, oda talán nem derogálna lemenni pár játékosnak és talán elég motiváló lenne (bár kérdés számomra még a Serie B is egy Jimenez-Simic tehetségű játékost tekintve).
Na, nem ragozom tovább. Maradjunk annyiban hogy lehet úgy is nézni ahogy Te nézed, azaz nem nézni a történések mögé és csak a projektet látni, ebből a szemszögből igazad van, hiszen hosszútávon akár működhet is. Csak van aki a történtek és a kommunikációjuk után már nem tud ebben hinni. És lehet magyar, olasz vagy bármilyen más nemzetiségű is az ember, ha kamut szimatol mert blöfföt érez, akkor azt „bemondja”.
mogyi91, azért az ultrákról alkotott véleményed erősen kérdéses, ilyen sztereotíp megközelítés nem helytálló.
Sajnos nem beszélek olaszul, pedig 47 éves fejjel egész biztosan közéjük tartoznék, nem véletlenül a mellettük lévő szektorba szól a bérletem, mert imádom azt a hangulatot amit a stadionba csinálnak. Mindezt úgy, hogy az elmúlt öt évben összesen nem ittam meg 1 üveg sört sem, én nem is drogozom.
A Milan nem a Ferencváros, ahol simán megmagyaráznak minden óriási kudarcot, a sok birka f@sz meg bólogat rá, majd kiválasztanak 1 sikeres meccset, és eladják mint a sikeres szezon ismerveként.
A vezetés hibája a kialakult helyzet, mert Berlu idejében el tudtad volna képzelni, hogy ilyen folyamatosan lélektelen szar játéknál nem viharzana be az öltözőbe és magyarázná el a játékosoknak, hogy vagy kiteszed a szíved a pályára vagy mehetsz amerre látsz jobb esetben, rossz esetben meg mész a ház alapjába a betonba.
Lásd Berlu-Sacchi féle öltözői beszéd.
Ide hiába hozol hétente új edzőt az nem fog segíteni. Vagy rendet raksz az öltözőben a fejekben, vagy dühönghetsz, és hozzászoksz a mostani helyzetbez hosszú távon.
A tulaj egy befektetési csoport, ezeket a pénzen kívül semmi sem érdekli, a klub és a tradíciók végképp nem.
Ha lehet, kerülném a politikát a hozzászólásomban, de vannak tények, amelyeket – még ha részben politikai eredetűek is – figyelembe kell venni. Az egyik ilyen, hogy a két ország habitusa eltérő, és ezt Magyarországról nem lehet igazán megérteni, csak ha valaki ott él vagy huzamosabb időt töltött ott.
A kapkodásról szó sincs, sokkal inkább alkalmazkodásról a helyzethez – ez pedig nem ugyanaz!! Miért kellene elengedni egy-két évet és csökkenteni a bevételeket, ha nem muszáj? Ha nem sikerül a projekt, akkor is legfeljebb ugyanott lesznek, mintha nem tettek volna semmit – de így legalább ennek az ellenkezője is lehetséges. Egy üzletember nem úgy gondolkodik, hogy elengedje a bevételt, hanem úgy, hogy a lehető legtöbbet kihozza belőle, és abból építkezzen a jövőben.
Egy minimális kitérő erejéig visszatérnék a politikához, pusztán példaként. Nem azt kell figyelni, amit a média és a kommunikáció sugall, hanem azt, ami valójában történik. A klub nyáron elindította a Futuro projektet – ez nem egy „1 eurós” beruházás. Próbálták csökkenteni a kiadásokat, de itt jön képbe a több millió eurós játékoskeret és az ego. Ha a játékosok alázatosan játszanának, ez a probléma talán nem is létezne. Ha a csapat most a negyedik helyen állna, valószínűleg mindenki arról beszélne, hogy a projekt jó úton halad.
A klub vezetői a médiában nyilván nem mondhatják azt, hogy „ez az edző addig marad, amíg minden jól működik, de ha a csapat elfordul tőle, akkor mennie kell.” Ilyen kijelentés nincs sehol. Valójában azonban egy olyan szerződést kötöttek, amelyben a klubnak egyoldalú felmondási joga van – az edző pedig ezt aláírta, senki sem kényszerítette rá. Érdemes mélyebben átlátni a helyzetet…
A stadion kérdése: igazából nem 7 hanem, mindössze 2,5 év telt el azóta, hogy az új tulajdonos átvette a klubot, és azóta is folyamatosak a tárgyalások. Ezek egyértelműen nem egyszerűek. Ismét felteszem a kérdést: miért kellene többet fizetni, ha kevesebbért is el lehet érni a célt? Ebben a világban nem lehet fejjel a falnak rohanni – intelligens, lépésről lépésre történő döntésekre van szükség a lehető legjobb pozíció eléréséhez.
A játékoskérdés: amint egy játékos aláír egy többéves szerződést, a korábbi érvek értelmüket vesztik. Ő vállalja az éppen aktuális terveket, figyelembe veszi a változó tényezőket, de elsősorban a számokat nézi. Ha nem elégedett, bármikor benyújthat átigazolási kérelmet, és megfelelő ajánlat esetén a klub elfogja fogadni azt. Ez üzlet, nem szeretetotthon.
A Futuro kérdés: ha valaki azt gondolja, hogy egy Primavera csapat elegendő, az téved. A Primavera értékelése sokszor elfogultságon alapul. Ez egy utánpótláscsapat, ahol ifisták játszanak – egyetlen elitklub sem rendelkezik kizárólag ifi csapattal, mindegyiknek van legalább egy, de gyakran több, különböző osztályokban szereplő együttese is.
Fontos megjegyezni, hogy a Milan jelenleg még nem elitklub, hanem egy nagy csapat, amely az elitbe igyekszik. Nem biztos, hogy Zeroli és Cunha akkora tehetségek, mint ahogy azt sokan gondolják (bár kívánom, hogy így legyen). Az eddigi utánpótlásnevelésünk nem azt mutatja, hogy a nagy klubok versengenének a játékosainkért. Ez ismét csak elfogultság kérdése.
Jimenez pedig nem kijelentette, hanem tárgyalt a klubbal. Ez nem egyoldalú diktálás, hanem üzlet és tárgyalás – a kettő nem ugyanaz. Egyébként Jimenez az első keret tagja, valószínűleg azért, mert megütötte ezt a szintet. Ha nem lenne elég jó, akkor nem lenne ott.
Igazad van, több szemszögből is lehet nézni a dolgokat, de egy kis utánajárással szerintem te is hasonló következtetésekre jutnál. Köszönöm az intelligens hozzászólást – ritka az ilyen !
Az, hogy a jegyed a mellettük lévő szektorba szól, és te nem iszol alkoholt, még nem jelenti azt, hogy az egész Curva Sud rólad lett mintázva. Ugyanúgy imádom a hangulatot, amit teremtenek. Ugyanúgy libabőrös leszek, amikor szinte megsüketülök a hangjuktól, és ugyanúgy azt érzem, hogy velük legyőzhetetlen lennék.
De ettől még a tények tények maradnak, és nem szabad, hogy ezek az érzések elvakítsanak. Arra a napra soha nem kívánnék jobbat, mint amit ők teremtenek. De a hétköznapjaimban nem vágyom az ilyen emberek társaságára, és szerintem te sem példaképként tekintenél rájuk egy pezsgős vacsorán.
Igazából semmi újdonság nem történt csak az utóbbi 15 évünk látható az átigazolási piacon, azt hiszik hogy minimál befejtetéssel majd mi bajnokok leszünk megnyerjük a BL-t és majd röhögünk a többi csapaton hogy “jó hülyék vagytok hogy 150-200 milliókat költötök el szezononként játékosra, nekünk ez megvan 50 millióból is, plusz edzőnek sem kell 8-10 milliós fizu Fonseca bevállalja 2-3 millióért is” pedig az edző lett volna a legfontosabb és ezek a barmok azon spórolnak mindig, ha nem okosba próbáltak volna megoldani olcsójános Fonsecával hanem jött volna Conte, és ha ő jön akkor bizony költeni kell, mondjuk a nyári és a mostani penz állt volna rendelkezésére akkor, szerintem nem mondok nagyot ha azt mondom hogy a Top3- ban lennénk. Sose tanulnak semmiből, pedig ez most egy hatalmas kegetőség lett volna hogy megszerezzük Contét. Aztán meg mikor látszik hogy 0 a középpályánk akkor mit csinálnak? Na mit? Hat persze hogy támadókat kell venni( Gimenez tényleg kellet) meg a középályára a néger Bond-ot aki még egy percet sem játszott nem véletlenül. Nincs középpályás védekezésünk, így fut át rajtunk mindenki ahogy akar, de még egy normális támadás felépítés sincs, mert annyi a koncepció hogy rugjuk fel Pulisicre vagy Leaora aztán csak lesz valami. Nem tudom hogy Conceicao tényleg ezt a defenzív stílust képviseli e, vagy csak ez a nézhetetlen jatek már rá ragadt a csapatra legyen bárki az edző, de ha tőle csak ennyire telik akkor szezon végén meg kell neki köszönni az olasz szuperkupát es nézni egy olyan edzőt akinél van játék, vagy ha az nincs legalább eredmény, hátha év végéig Conte össze veszik valakivel Nápolyban vagy De Zerbi elérhető lesz mert rajtuk kívül nem nagyon jut eszembe senki, esetleg Mancini még, de én személy szerint Sarriból nem kérek, persze engem senki sem fog megkérdezni, mondjuk
Helyes,Helyes,Helyes!